Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)

1938-09-25 / 216. szám

1938. szeptember 25. Zalamegyei Újság 3. Revíziós nagygyűlést terveznek Zala megyében is. A Magyar Revíziói Liga zala­egerszegi szervezetének választ­mánya ma délelőtt a vármegye- háza kistermében Medve István dr. bir. tanfelügyelő ügyvezető el­nök vezetésével ülést tartott, amelyen a tagok szép számmal jelente« meg. Az tt)és megnyitása után 87 az óh*j nyilvánult meg, ho^y a F el- vidék visszacsatolása érdekében Ziiamegyében is tartsanak reví­ziós nagygyűlést. Az előkészítés­sel az elnökség foglalkozik. Bejelenteti« az elnök, bogy a választmányban elhalálozás, nyug­díjazás ét elköltözés folytán 16 hely üresedett meg és javasolta, bogy ezekre a helyekre az utó­dokat válasszák be. Javasolta to­vábbá, hogy vitéz Teleki Béla gróf főispánt, mint annak idején elődeit is, a szervezet fóvédnö Hogy a tömegeket a vasár- és ünnepnapi templomlátogatástól tá­voltartsák, az orosz istentelen mozgalom különböző helyi cso­portjai egy újfajta propaganda* eszközhöz is folyamodtak. Az is’entisztelet idején fúvós-zenekar jelenik meg a templom előtti té­ren, ahol hangos térzenébe kezd. A zene oly hangos, hogy a temp­lomok kénytelenek kapuikat be­zárni, de még azokon is keresz­tül hangzik a fúvós zenekarok zenéje. Az egyházközségek meg­próbálták, bogy lépéseket tegye­nek az illetékes hatóságoknál, ott ! azonban röviden elutasították őket, sót további zaklatásnak vol- | Róma, 1938. nyarán. A római Szent Péter templom kupolájáról, az építészetnek erről a csodálatos diadaláról, vastag köteteket teleirtak már, szakszerű tanulmányokat írtak és bőbeszédű előadásokban lelkesedtek erről. Megmagyarázták minden kis por- cikijál, fölfedték minden titkát, majd a végén elhalkult hangon, kicsit szégyenkezően megjegyez­ték, hogy, sajnos, ez a világ­csoda kívülről nem látható teljes egészében. A felső csücskében gyönyörködhetünk csak, a többit óvatosan eltakarja a templom ba­rokkul cifrálkodó gőgös homlok­kévé válasszák. Javaslatait el­fogadták. Megemlékezett ezután arról, hogy 1935. óta a szervezet cse­kély támogatásban részesül. Di- cséröep szólt a vármegye tanító­ságáról, bogy a támogatásban mindig első helyen áll, nagyobb összegeket juttat évenként a szer­vezet céljaira és ebből a támoga­tásból még a csekély javadalmai élvező helyettes tanítók is kive­szik részüket. Ugyancsak dicsé­rettel említette meg, hogy Petö- váry Lajos rendőrtanácsos is nagy buzgalommal támogatja a szer­vezetet. Végül felkérte a választmány tagjait, hogy a szervezet támoga­tása érdekében minden lehetői kövessenek el, ami a mai viszo­nyok között égetően szükséges. tak kitéve. Meg kell azonban ál­lapítani, hogy ez a lárma-háború teljesen eredménytelennek bizo­nyult abból a szempontból, hogy a tömegeket a templomtól távol­tartsák. A jövőben ezt a mód­szert a falvakban is alkalmazni kivánják. Az orosz istentelenek szövetségének helyi csoportjait központilag szólították fel, hogy ilyen módon járjanak el a falvak­ban, amelyekben a templomok előtt megfelelő tánchelyekről is gondoskodni kell, hogy az akció­nak ne iegyen erőszakos jellege, ! hanem inkább a szórakozással vonja el a hívek figyelmét az istentisztelettől. zata. Ha felmegyünk Róma egyik legmagasabban zöldelő halmára, mondjuk a Qiannicolóra, onnét többet láthatunk a kupolából, de a templom egyéb részeiből alig valamit. A kupolát teljes nagyságában michelangeloi, azaz alkotói pompájában a templom homlokzatával együtt senki sem látta még. Ezt a középiskolában is megtanultuk már. Mennyi világforrongás, lázas esemény zajlott le a Szent Péter templom hatalmas terén. Mennyi harc és bonyodalom dúlt a temp­lom fölépítése körül. Néró idejé­ben cirkusz dühöngöit ezen a helyen, a nép „szórakoztatására" az első hivő keresztényekkel etet­ték a kiéhezett fenevadabat, már­tírokat doblak az égő máglyákra és itt feszitették keresztre fejjel lefelé Szent Pétert, az apostolok elsőjét. Sírja fölé 349-ben Nagy Konstantin császár bazilikát épít­tetett. A renaisanceban, azaz az ókorból az újkorba való átmenet idején II. Gyula pápa lebontatta a régi épületet és megbízta Bra- mámét, a dúsfantáziáju és nagy- tehetségű építészt, tervezzen ha­talmas, pompás templomot, amely örök időkön át büszkén és fenn­hangon hirdeti a katolicizmus diacUiá'. Ekkor kezdődött a ku- polauérdés évszázadokon át meg­oldatlan kérdése. Bramante a PantheonnaN, Rómában a hires emberek részére nyugvóhelyül épített templomnak kupoláját akarta a Fórumon (Róma főterén) ékeskedő Konstantin bazilika pil­lérjeire építeni. A kupola az ak­kori építkezés legdivatosabb és legkedveltebb megoldása. Eltá- votódott a gótikától, az olasznak idegenkedőn, barátságtalanul fo­gadott vendégétől és kigömbö- työdésé/es megfelelt az itteni for- maszeményehnek. Bramante gyö­nyörű alma nem valósult meg. Hamarosan meghalt és utána tizenhárom építész változtatott, javított es rontott az eredeti el­képzelésen. Évszázadok rohantak, nemzedékek pusztultak és a temp­lom még mindig nem készült el. Fra Giacondo, Guiliano da San* geilo, Rafael, Peruszi, Antonio de de Sangelío után Michelangelo vállalta az építkezés folytatását. Nagyjában visszatért Bramante elgondolásához, kissé leegyszerű­sítette és hatalmas kupolát ter­vezett, akkorát, mint az egész Pantheon. Már ekkor megindul­tak a viták : az egyház tiltakozott a templom görögkereszt formájú alaprajza ellen és ragaszkodott a latin keresd alakjához. Michelan­gelo halála után ismét évtizedek teltek el, végül Maderna fejezte be az építkezést. Teljesítette az egyház kívánságát, megváltoztatta a templom alaprajzát, messzire előretolta homlokzatát s ezzel végképen eltakarta a kupolát, végképen eltávolodott Michelan­gelo és Bramante építkezésétől. Fölépült a templom és legfőbb ékessége és dísze eitakartan, meiiőzötten szomorkodott a hom­lokzat indokolatlan ágaskodása mögött. Hói itt a megoldás ? Honnan lehetne gyönyörködni benne a templom homlokzatával együtt. A „tüske“ Bernini jött rá legelőször, hogy mennél távolabb nézi a templo­mot, annál többet lát a kupolából. Azonban a templommal szemközt a Tiberis folyó parijától a Berni­ni oszlopaival szegélyezett csodá­latos térig girbe-görbe házsorok éktelenkedtek. A sok kis utcát Borgoknak nevezték, ezek zárták el az utat és azt a lehetőséget, hogy a kupola, ha nem közeiről, de legalább távolból teljes nagy­ságban tündököljön. A középső házsort, ezt a hegyes formájú komisz és kegyetlen ellenséget „spina“-nak, azaz tüskének ne­vezték el. Óriási viták viharzottak évszázadokon keresztül napjain­kig» a legkiválóbb művészek, építészek, pápák és uralkodók töprengtek a megoldáson. Bernini után Carno Fontana 1694-ben azt tanácsolta, hogy bontsák le a Térzenével zavarják meg Moszkvában a vasárnapi istentiszteleteket. Megnéztem Rómában a Szent Péter templom helyreállított kupoláját. Végre látható a világhírű Michel Angelo mesterműve. ÉRTÉKES NEMESGÁZ VAN BENNE. ^ EZÉRT AZ ELHASZNÁLT GOMBA- ALAKÚ KRYPTON LÁMPÁT A NEMESGÁZTARTALCTM ÉRTÉKÉBE»* „tüskét“. Riadtan fogadták a merész tanácsot. Ez elképzelhe­tetlen ötlet, 1776-ban újra felve­tődött a kérdés és Cosimo Morel- li ugyanezt tanácsolja. Napoleon elhatározta, hogy lebontja a tüs­két, azonban úgy látja, hogy ez nem az igazi megoldás. A két kis utca helyén idomtalan formá­jú széles ut születik és ennek rendezéséhez újabb lebontások szükségesek. Ehhez sem ideje, sem türelme nem volt már. A viták egyelőre elhalkultak. IX. PiUS pápa a múlt század elején megbízta Andrea Busirit, hogy keressen elfogadható megoldást, azonban ismét nem történt sem­mi. Sendhal a „Promenade dans Rome“ cimü szellemesen csapon­gó könyvében azt Írja, hogy év­századok múlva talán jön az új Napoleon, aki elszántságával és bátorságával legyőz minden aka­dályt, lebontja a „tüskét“ és nap- fénere hozza a kupolát. Kihúzták a tüskét. A jóslat valóra vált. Mussolini teljes erővei hozzálátott a kérdés megoldáshoz, nem nézte tovább a tehetetlen vergődést. A Vati­kánnal egyetértésben elrendelte a „tüske* lebontását és a templom körüli városrész rendezését. A legelső olasz építész, Marcolo Piacentini és Attilio Sparscelli közös tervét fogadta el. Ma az

Next

/
Thumbnails
Contents