Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)

1938-09-18 / 210. szám

XXI. évfolyam 210. szám. ára 8 fillér 1988. szeptember 18. Vasérnsp. ^irarkesztöség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, fléchenyi-tér 4. — ..... Telefonszám 128. Fe lelő» szerkesztő: Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak: egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Bagolyhuhogás Nem vagyok babonás — mond­ják sokan, de, ha például egész ségi állapotuk után érdeklődünk s történetesen nincsen bajuk — őrömmel dicsekszenek vele és lekopogják, hogy: jó órában le­gyen mondva, n nem szoktam lekopogtatni. Azt hiszem, nem vagyok babonás, de a bagoly- huhogásra libabőrös leszek. Ret­tenetes. Sohasem tudom elfelej ■ teni azt a szörnyű ijedtséget. Régi rossz szokásom szerint a késő éjjeli órákban a gyatrán világitó lámpás mellett olvasgat­tam az ágyban, amikor különös hang ütötte meg fülemet. Mintha jó, öreg szülőim szobájából az édesanyám ijedt és panaszos kiáltását hallottam volna, amint édesapámat hívja. Kiugrottam az ágyból. Rohantam szülőim szó bájához. A szivem kalapált. Nem mertem benyitani. Fájón össze- szoruló szivem lassan kezdett el­csendesedni, amikor szüleim egészséges szuszogását hallottam. De, hát mi volt az a rémes hang? Akkor megint besikoltott az éj­szakába az a szörnyű hang. Az udvar felől. Szobámba szaladok és az ablakon kihajolva a hang után kutatok. Most már tudtam, mi volt. Egy csúf bagoly panasz­kodott a pajta tetején. Az ijesztett meg annyira. Azóta is ki nem állhatom a csúf madarat. A bagoly huhogást átvitt érte­lemben sem szenvedhetem. A bagoly emberek huhogása, mert ilyenek is vannak, szintén döb- bentően ijesztget. Milyen sokan vannak ! Es milyen veszedelmes lélekbénitó a huhogásuk ! Akkor szoktak mostanában je­lentkezni, amikor nagy, az egész nemzet sorsára kihatással bíró feladatok megoldása körül vetőd­nek fel szép elgondolású tervek. Hányszor hanyatlanak le keze­ink erőtlenül az ölünkbe ! ? A gyötrő bajokba belegubancoso- dott lélek kínozza, marja magát. Szeretne tenni valamit. Fordítani az embertelen sorson. De milyen sokszor tanácstalan ! Nincs egyet­len egészséges gondolata. Kábult aggyal a kétségbeesés szélén vergődve szinte felcsuklik örö­mében, ha valaki egy megváltó eszmével elébe lép, vállon ra­gadja, felrázza, lelket ver belé az új evangéliummal, hogy csak munkába kell állni, nekigyür kőzni, feloldani a lélek lekötözött szárnyait és minden drága és szent magyar értékünket meg­menthetjük. Az aggodalomba szinte beleöregedett arc ilyenkor szinte megfiatalodik. Az ember nem érzi azt az erejétől meg­fosztó halálos fáradtságot. Rugal­mas lesz. A magábaroskadás kuckójáról felpattan. Tele akarás­sal, kész cselekedni, fáradhatat­lanul dolgozni, hogy győzzön az eszme, elevenedjék meg, teste­süljön meg a magyar életnek új szint, valóságos erőt nyújtani képes gondolat. Mintha harsonák hívnák életre a holtakat. A szent­ügy munkásai nekiindulnak. Már tanácskoznak. Már a szántás után magvetői az eszmének. Bi­zakodó reménységgel várják a magyar élet termését és akkor, - akkor megjelennek a bagolyem­berek. Rikolíoznak, huhognak, rémisztgetnek. Kedvet, energiát ölnek. Mindig lehorgasztott fejjel járnak. Kezük egyetlen* mozdula tot ismer: mindent leinteni. Min­den felett sajnálkozóan legyin- teni. Ők mindig csak pesszi­misták. Behunyják szemüket, hogy ne lássák: sokszor milyen szép, milyen tiszta, milyen kék az ég 1 Csak a tornyosuló felhő­ket veszik észre és hideglelősen vacognak, mert: nemsokára dö­rög és milyen szörnyű vihar van keletkezőben 1 És azt akarják, hogy mindenki féljen, hogy senkise reméljen. Azt mondják: az emberek rósz- szak. Nem lehet, mit kezdeni velük. A lelkek berozsdásodtak. Semmivel sem lehet kicsiszolni őket. Törődjünk csak szépen bele, hogy elveszett minden. Lesz, ami lesz. Legalább magunkat ne iz­gassuk. Magunknak ne csináljunk még töbt) [keserűséget. Hát nem eleget csalódtunk ? Nem, nem érdemes semmiféle kísérletet tenni tovább. Képtelenek vagyunk a mai szomorú helyzeten a leg­kisebbet is jobbra változtatni, így huhognak a bagoly-emberek. Hogy milyen eredménnyel ? Erre felelet akárhány nagyszerűen el­indított mozgalomnak sápkóros legyengülése, sovány tengődése, ha nem teljes, szomorú bukása. Mostanában igen .sok szó esik arról, hogy mennyire egész, kitel jesedett férfias-lélekre van szük­sége a magyar léleknek, hogy a mai kor áramlataiban meg tudja őrizni a talmiságtól ment ma­gyarságot. A bagoly-emberek férfíatlanok, tehát a magyar jövőnek nem tesz- nek szolgálatot. Ellenkezőleg a kialakulásra váró magyar életnek szerencsétlen és tegyük hozzá — bűnös megakasztói. Méltán váltják ki az elkeseredést azok szivében, akik el vannak határozva, hogy tűzön vizen folytatják a harcot a magyar boldogulásért. A bagoly-emberek maradjanak meg odúikban 1 Mert ők időt, ideget sajnálnak, képtelenek min­den áldozatra, ne huhogjanak! Ne mérgezzék a levegőt! Ne akarják lebénítani a lobogó lelkek határozott akarását és ne aka­dályozzák ,meg a nemzetépitő munkát! Nem fenyegetőzni akarunk, fegyvertárunkból a rémisztgetés hiányzik. Mert nem vagyunk ba­goly lelkek. Viszont igaz, hogy megrendülve és összeszoritott ajakkal gondolunk a bagolylelkek bénító munkájára. Épen azért ki kell mondanunk : a magyar nép eleget, nagyon so­kát szenvedett. Tenger szenvedése elégséges jogcím arra, hogy végre boldogabb élete legyen. A sötétben röpködő, huhogó éj jeli madaraktól nem ijedünk meg. Undorodunk, de nem félünk tőlük. Némuljanak el. Ne akarjanak borzongatni, jmert kénytelenek lennénk gorombán elhessegetni őket, a magyar megujhódás szeg rencsétlen lelkű ellenségeit. F-------* A csehek a magyar vidékeken is megkezdték a terrorcselekményeket. Prágában már Moszkva diktál és uszit a vérengzésekre. — Lázasan tanácskozik a diplomácia. Prága, szeptember 17. Mialatt a nyugati hatalmak nagy erőfe­szítéseket fesznek a cseh kérdés­nek békés utón való megoldására, azalatt Csehországban fokozódnak a nemzetiségek elleni terrorcse­lekmények és mind súlyosabb rendeleteket ad ki a kormányzat. A jelek arra mutatnak, hogy a cseh hivatalos körök nem igye­keznek mérsékletükkel a békét előmozdítani, ellenkezőleg, mind­inkább Moszkva irányítása alá kerülnek és a háborút akarják kirobbantani. A helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint Runciman lordnak az a kijelentése, hogy a helyzet rendkívül kényes és^.ax istenek térdén nyugszik*. A cseh kormány legújabb in­tézkedései közé tartozik, hogy elrendelte a szudéta német párt feloszlatását és a német vezetők letartóztatását, egyúttal fokozzák a katonai intézkedéseket. Ezek a Felvidékre is kiterjedtek úgy any- nyira, hogy a magyar kormány kénytelen volt tiltakozást bejelen­tem a haíárments cseh csapaí- mozdulaiok és a cseh repülőgé­peknek magyar terület felett való elrepüiése miatt. Prágai és berlini jelentésekből a következő kép alakul ki a cseh­országi viszonyokról: Magyarokat is letartóztatnak. A német birodalom területére szökött németek elmondották, hogy a magyarlakta területeken is megkezdődtek a cseh túlka­pások. Pozsonyban több ma­gyart letartóztattak és ez alka­lommal kisebb összetűzések tör­téntek a magyarok és a rendőrség között. Pozsony háborús lázban ég. A cseh hivatalnokok hozzátartozói, valamint a németországi és ma- ! gyarországi emigránsok menekül­nek. Kassán falragaszok szólítják fel a lakosságot, bogy mindenki szerezze be az elsötétítéshez szükséges eszközöket. A Magyar Párt közölte, hogy követeléseiből semmit sem enged, hanem a tel­jes önrendelkezési jogot kívánja. A prágai kormány olyan híreket terjeszt, mintha a helyzet miatt a sót néppárt közeledett volna a esetiekhez, g közvetít a magyarok és csehek között. A tót néppárt cáfolja a híreket, kitart követelé­sei mellett és hangsúlyozza, hogy az együttműködésre nem a tótoknak, hanem a cseheknek van szükségük. Henlein nem szökött meg. Szudéta német körökben nem látják törvényes alapját a párt feloszlatásának. Henlein tegnap délután Égerben tartózkodóit, majd elhagyta a várost. A s*u- déta német párt cáfolja azt a hirt, hogy Henlein és a párt vezetői Németországba szöktek. Minden vezető szudéta területen tartózkódik, de természetesen titokban tart­ják lakóhelyüket. Égerben a város temetőjét és halottasházát két nap óta cseh katonaság tartja megszállva. Ez nagy izgalmat keltett, mert arra mutat, hogy a német halottak száma jóval nagyobb, mint a cse­hek bevallják. Az éjszaka 20 ha­lottat szállítottak a temetőbe és titokban temették ei őket. „A né­metek letartóztatása és a házku­tatások szünet nélkül folynak. A padlásokra és a szalmakazlakba, ahol embereket sejtenek, a cseh katonák beiövöldöznek. Az elme­nekült németek száma 23 ezerre emelkedett. Jamernik vidékén a csehek ben­zines kannákat osztottak ki a kommunistáknak, hogy felgyújt-

Next

/
Thumbnails
Contents