Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)
1938-04-24 / 91. szám
1918. április 24. Zalamegyei Újság 5. das doppelte Kreuz! Und in der Apocalyps spiel ich, Unglückseliger die Hauptrolle.“ (Aki a bibliát figyelmesen olvassa, tisztán láthatja, Aogy az abba« levő prófétálások már kezdenek beteljesülni. Egy nép «nelkedék a másik fölé; azok voltak a magyarok — a zsidók eman ■ «páltattak, Magyarország lesz az ö birodalmuk, az új paradicsom a 4 folyóval és 3 halommal és a kettős kereszttel! És ebben az apocalipszisben én, szerencsétlen játszom a főszerepet.) Széchenyi az emancipáció ellen elfoglalt álláspontja tengelyébe nemzete, fajtája érdekét állítja, tehát a mai fajelmélethez közel áll, azzal csaknem azonos a felfogása. Ezt az álláspontját pedig csak akkor adja fel, amikor — meggyőződése szerint — nemzetének lé‘e ngyis megszűnőben látszott lenni s igy mindegy lehetett a nemzetnek az, hogy beolvasztja-e a zsidóságot, vagy sem. Akadtak Széchenyi mellett mások is nagyjaink közül, akik nem voltak minden feltétel nélkül az emancipáció hivei és azt csak bizonyos kautélákkal voltak hajlandók megadni. így Vörösmarty Mihály, különösen a Galicia felől megindult bevándorlás veszélyeit látva, kívánja, hogy korlátokat szabjanak a zsidóság beözönlése elé. írja : „az ország annyi henye és idegen szellemű népet saját romlása nélkül továbbra be nem fogadhat. Általában nekünk a honosítást igen szigorúan kell vennünk, ha elborittatni nem akarunk.“' A szabadságharcban megadják a teljes egyenjogúsítást. Kossuth Lajos felléptével megerősödő liberális irányzat erőteljesen elősegilette az emancipáció kérdésének kedvező megoldását. Különösen nagyban hozzájárultak ehhez a szabadságharc eseményei. A hazai zsidóság a szabadságharc mozgalmát anyagilag és véráldo- latot is hozva, támogatta. Különösen a szabadságharcnak erőteljes pénzügyi támogatásáért az 1849-iki július 28 iki szegedi országgyűlésen megadják a zsidóságnak a teljes egyenjogúsítást. Az abszolotizmus részben megszünteti az emancipációt. Ekként a hazai zsidóság jó félszáz év alatt a szabadelvüség segítségével elérte célját. De az elért eredménynek nem soká örülhetett, mert a szabadságharc rövid pár nap alatt az egyenjogúsítás után véget ért. Az 1848—49 ben hozott törvényeket az uralkodó megsemmisítette és az abszolutizmus elején kiterjesztette az olmüci alkotmányt Magyarországra is. Ebben az alkotmányban azonban bizonyos fokig szintén emancipálták a zsidókat, mert kimondották, hogy senki sincs kizárva a polgári jogok gyakorlatából. így a zsidók az első hónapok izgalmainak elmúlta után siettek élni a szabadságukkal, életüket már az új helyzet szerint rendezték be. Igyekeztek pozíciókat szerezni az eddig tiltott terrénumon és sokan siettek házakat, földeket is szerezni magoknak. Ez a helyzet azonban 1853 ban megváltozott. Császári pátensben visszavonták a birodalmi alkotmányban kapott birtokszerzési jogot és a zsidókat az 1848. januárja eiőtti állapotba helyezik vissza. A ^zsidóság nehezen nyugodott bele ebbe a rendelkezésbe, habár helyzetük hasonlíthatatlanul jobb volt, mint 2—3 évtizeddel azelőtt. Több Ízben is az uralkodóhoz fordulnak kérelmükkel és mun- kájoknak lett is eredménye, mert 1859 ben megkapják a teljes ipari egyenjogúságot, 1860 ban pedig visszaállítják az ingatlanszerzési jogot is. A zsidóknak a szabadságharcban elért nagy vívmányát ekként meglehetősen megnyirbálta az abszolutizmus. Az abszolutizmusnak az emancipáció kérdésében elfoglalt álláspontja a magyarságnak akkori anyagi helyzetét tekintve, nem kicsiny horderejű volt. Ezt beláthatjuk, ha közelebbről és reálisabb szemmel tekintjük az 1848/49. évi és az azt követő pár év eseményeit. A jobbágyság teljes megszüntetésével és a közteherviselés bevezetésével megszűnik egy több százados gazdasági rendszer. A nemzet egy tekintélyes része, a nemesség, amelynek tulajdonában volt a magyar föld legnagyobb része, egyik óráról a másikra egy rég megszokott gazdasági rendszerről minden előkészület nélkül át kell, hogy térjen egy másik, előtte teljesen új, ismeretlen gazdálkodási rendszerre. Gazdasági felszerelése a megmaradt birtokhoz alig van, mert földjei java részét a jobbágy munkálta meg. Jövedelmének egy része elmarad, hisz nem kapja a jobbágytól a termés járandóságot; napszámot kell fizetnie, mert elmaradt a robot, adót kell fizetnie, mert itt a közteherviselés. Mindéhez tőke kell, az pedig alig van és ami van, az jórészt a hazai zsidóság kezén. Ha már most a szabadság* harc összes újításai, vívmányai győzelem esetén életbe lépnek, egyik óráról a másikra, elképzelhető, hogy az évszázados elnyomottság után felszabaduló zsidóság milyen mohósággal veti rá magát az amúgy is alaposan eladósodott nemességre és az annyira áhított in gatlanszerzési jogot mennyire kihasználja. A szabadságharc után életbeléptetett kényszerű alkotmány azonban a zsidóság jogainak megnyirbálásával, a gazdasági életnek nyújtott kölcsönökkel, az osztrák vámsorompók megnyitásával, a föídte- hermentesitési váltsággal alkalmat nyújtottak sokaknak ahh z, hogy az átmeneti állapotokból átmenthessék vagyonukat az új gazdasági életbe. Hogy ez mekkora áldás, elég rámutatnom a háború után uralkodott hazai viszonyokra Egyébként a Bach-korszakban a zsidósággal szemben a közhangulat nem volt barátságos, miután egy jó része az új viszonyokhoz alkalmazkodva, kivonta magát a nemzet nagy tömege által követett passzív magatartásból. 1867-ben teljes politikai, 1895-ben teljesvallási egyenjogúsítást kapnak. A kiegyezés után hazánkban új erőre kapott liberalizmus párosulva a nacionalizmussal a kiegyezés nyélbeütése után, amint a nem zet visszanyerte önrendelkezési jogát, sietett mindjárt 1867 ben a zsidók emancipációját újból megvalósítani. Az 1867:17. tc.-ben ki is mondják az ország izraelita lakosainak egyenjogúsítását a politikai és polgári jogok terén. Deák Ferenc maga, bár mellette volt az emancipációnak, azt csak biztositékokkal akarta megvalósítani. 1866—67 ben több beszédében sürgette azt, hogy az emancipációval kapcsolatban bevándorlási törvényt is alkossanak, amellyel megakadályozzák a keletről való bevándorlást. Ezzel a kautéláva! akarta ellensúlyozni a zsidók felszabadítását, azonban, ezt nem érhette el. Ez történik meg. Az 1867 es emancipáció után 1895-ben a zsidó vallást beiktatják a beveit vallások közé és ezzel betetőzik az egész mozgalmat. Amit 1790-ben II. Lipót megígért, egy század alatt elérik: véglegesen rendezik a zsidókérdést. Az egyenjogúsítás fejleményei. Tekintsünk át néhány számadatoterről a száz évről : 1785. évben 75 000 a zsidóság száma. 1805-ben 127.000, 1840 táján 240.000, 1870 ben 550.000, 1890-ben 770.000, 1900 ban 831.000 és 1914-ben egymillión felül. Ez alatt az egy század alatt számában megtízszereződött a zsidóság. Ezt nemcsak a természetes szaporodás, hanem a bevándorlás is eredményezte. Hiszen könnyen ment ez. A liberális magyarnak elegendő volt az, ha a bevándorolt rövid időn belül elsajátította nyelvünket, talán magyar nevet is felvett : maga körébe fogadta. A bevándorlótól, mint Szekfü írja: „csak felületes és merőben külsőleges, de annál gyorsabb átalakulást kívántunk. Leikébe óvakodtunk belétekinteni, megelégedtünk a ruha és beszéd külsőségeivel végleg áldozatává esvén a tévedésnek, melyből Széchenyi kezét tördelve óvott: összetévesztettük a nemzetiséget a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel, a halhatatlan lelket a múlandó színét váltó külsővel.“ Ez az 1867-ben szabaddá tett zsidóság az első időkben a gazdasági életet lepte el, s alakította át a maga arculatára, majd a háború előtti közvetlen évtizedekben a szellemi kultúrára is a gazdaságilag hatalmába került sajtója utján gyakorolt befolyást és kisajátította ezt magának. Minálunk a zsidóság az emancipáció révén óriásit nyert. De a nyereség mellett varnak veszteségei is. Kecskeméti Ármin, a zsidóság egyik legmodernebb történetírója szerint: odadobtak ért« mindent: vallást, önérzetet, hagyományt, kegyeletet, összetartást. Ott, ahol az emancipáció nyomán fellángolt az antiszemitizmus — az több helyen és több Ízben meg is történt — sokan elhagyják vallásukat, hogy asszimilálhassanak, vallásuk szigorú tanításaiból, vallásos szokásaikból sokat elhagynak, megreformálták vallásukat és ennek következtében bizonyos fokig szakadás állott be a zsidóság közt. Maguk azok a zsidók is, akik ügyüket nem pesszimista szemmel tekintik, azt mondják, hogy az emancipáció: „az újkori zsidó próton pszeüdósza, első és legfőbb hazugsága, mert áldatlan helyzet nőtt ki bélőie, az elméletek és a valóság kínos ellentéte. A törvényben: testvériség, eszményi jogtisztelet; a társadalom pedig kinézné a zsidót.“ A zsidókérdés nyílt kérdés marad továbbra is, bárha — Kecskeméti szerint: — „a zsidóság lelkében megvan a magát egynek érzés a nemzettel, a társadalom lelkében azonban a zsidó idegen érzettsége.“ Tehát százados problémát: a zsidóság kérdését az emancipáció nem oldotta meg, az még ma is élő eleven valami, azért talán nem fölösleges munka, ha ennek a proklémának a hazai múltjával részletesen megismerkedtünk. Különösen fontos ez a mai időben, amikor a zsidókérdés európai, hogy ne mondjam, világproblémává lett. Mert miként az 1700-as évek végén és 1800-as évek elején a liberalizmus felvetette a zsidók felszabadításának kérdését, az elmúlt világháború és a reá- következö forradalmak és gazdasági leromlás felvetette a zsidók visz- szaszoritásának problémáját. Ennek a problémának a megismeréséhez kívántam ezzel a történelmi összefoglalással hozzájárulni és ennek fontosságát ezzel az ismertetéssel aláhúzni. Dr. Fára József. a Jól és olcsón akarja fejese telteti! ip farduIjoRi bixalomsnaS egyi és üflészá Foshoz Ssakfizerü euíogéailaegssiszié®, sziveden* nemű gazdasági gépek jevitäsa* Árajánlat díjmentesen.