Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-06-26 / 142. szám

Felelős szerkesztő: H e r bo! y Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, II POLITIKAI NAPILAP Iiéchenyi-tér 4. . , . = Telefonszám 128, 11 Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerűm Aratás. Talán a földkerekségen sehol- sem olyan szép az aratás, mint a magyar földön. Mintha nem is munka, hanem ünnep lenne ... Ringó búzatáblák, sárga rozs­vetések ... Pirosló pipacs, fehér, nagyszemü, pislogó margaréták, kéklő búzavirágok . . . Légben a mezők dalos madara. Trillája a levegő szárnyain száll tova. Lélekemelő, szivetviditó han­gulat .. . A dolgos munkás kéz kaszája csendül. Minden suhintásra meg­táncol rajta a forró nap fénye s nyomában az érett gabona rendre- dől. Folyik a munka . .. Itt-ott a kaszafenés hangja hangzik. Bele­vegyül a marokszedők vig danája, akik „kévékre“ rakják a nehéz gabonakaiászokat. Nyomukban a kévekötözők se­rénykednek. Felnőttek, fiuk, leá­nyok, arcukon a vidám boldog­ság. Jókedvű kacagásukba a fürj pitty-palattyja szói bele. Amott egy fogolycsapat menekül hangos szárnycsapásokkal. Hosszú kepesorok nyúlnak vé­gig az alacsony tarlójú földeken, körülöttük a gereblyézők dol­goznak. Tikkasztó hőség ... A kaszás megíörli homlokát, nagyot húz a kancBÓból. Dél van. A falu kicsi harang­jának szava végigszánt a sárga mezőkön. Lekerül a kalap a da­cos férfifejekről s a dolgos ke­zek imára kacsolódnak. Hálát rebegnek valamennyien a Gond­viselő áldásáért. Távol az ülőn feltűnnek az ebédhozók alakjai. Ebédelnek. AsztaluK egy-két kéve gabona. Az ebédet rövid pihenő követi a kepesorok árnyékában. Azután folyik tovább a munka sötét estig. Csapongó jókedv, fáradtságot senki sem érez. Munkájuknak is­mét az esti harangszó vet véget. Ekkor összeszedik munkaeszkö­zeiket s megindul hazafelé az arafósereg. A leányok koszorút fonnak, munkaeszközeiket a mező vadvirágaival diszilik fel. De a legények kalapjára is kerül a vi­rágból. Azután nótába kezdenek. A pattogó dailamokat messze viszi a virágillattól nehéz esti szellő. A faluba érnek, ott is hangzik tovább nótájuk. A kis házikók ablakaiból kiszűrődik a lámpa- fény s az asztal estebédre várja az aratókat. Lassan csend ül a falura, csak itt-ott hallatszik halk beszéd az udvar kisajtaja előtt. I8meiő8ök, jóbarátok egy év ve- rejtékes munkájának gyümölcsé­ről, az aratástól számolnak be egymásnak. De ekkor mégis el­röppen az aratási hangulat. A férfikeblekből sóhajok szabadul­nak fel, visszatér a kísértő bá- na', a magyar szomorúság . . . ... Ezt még az aratás ünnepe sem felejteti ... A nappal vi­dám aratók lelkére az est sötét­sége visszahozza a sivár jelent, a szomorú valót , . . Vájjon ki arat az országtól orozva elvett területeken ? Ki vágja az elcsatolt országrészek buja szántóinak ter­mését ? Magyar testvérek ? Lehet. De az is bizonyos, hogy a ka lászből csépelt szemet más, az illetéktelenek gyűjtik vékába . . . Igen, az illetéktelenek, akik nem vetnek, de aratnak . . . Nircs már jókedv! E’tünt! Talán nem is volt, csak a munka nehézségének palástolására szol­gált a kacaj, a nóta . . . ... A falu házikóiban egyen- kint íassankint kialszik a mécses. Még s-gy-egy sóhaj s a fáradt aratók álomra hajtják fejüket . . . És álmodnak . . . Gyutay István. A kormánf^ó szózata a szantistváni ország hajdani fényé­nek visszaszerzéséről Megkezdődtek az országos Szent Istirán­unnepségek. Budapest, junius 25. A Szent István «mlékév országos bizott­sága ma délelőtt ünnepi ülést tartott az Országház kupolacsar­nokában és ezzel megkezdődtek az országos, hivatalos Szent Ist­ván ünnepségek a nagy király halálának 900 éves fordulója al­kalmából. Az ünnepi ülésen megjelentek a felsőház és a képviselőház tag­jai, a kormány tagjai, s az or­szág egyházi, polgári és katonai előkelőségei. Délelőtt 11 órakor érkezett meg a kormányzó, akit a megjelentek meleg éljenzéssel fogadtak. Az énekkar a Himnuszt énekelte eí, majd Széchenyi Ber­talan gróf felsőházi elnök meg­nyitó szavai után Horthy Miklós kormányzó mondott beszédet. — Kát éve fogant az a gon­dolat — mondotta —, hogy ki­fejezést adjunk annak a csodá­latnak és hálának, amelyet első szent királyunk országépitő mun­kája iránt érzünk. Szent István volt az, aki véglegesen berendez­te a magyarság új otthonát és irányt szabott a nemzet jövőjének. Látnoki szemével felismerte ás lángeszével megoldotta azt a problémát, amely a nemzet jövő­je vagy halála fölöit döntött. Jó- ságos kézzel, de eréliyel megal­kotta a keresztény magyar király­ságot, felépítette a magyar álla­mot és bevezette népét st nyugati nemzetek kulturközösságébe. Meg­szervezte a magyar nemzet ön- kormányzatának alapvető intéz­ményeit ; ezzel szilárd, de fejlő­dőképes keretét adta a nemzet életének, amely túlélte évszázadok viszontagságait, s amely lehetővé tette a magyar faj erényeinek át- j mentéséi a jelenkorba. | — A szeritistváni áliameszme 1. Európában mindig a béke és az igazság, a Szent Korona alatt élő népek testvéri együtt­működésének és boldogulásának záloga volt. A történelmi viharé, k gyakran elhomályosították ezt az áilameszmét, de az eszmében élő életerő mindig napvilágra tört. A szint király jobbja ma is irányt mutat a nemzetnek és ha mi hódolni akarunk a nagy király bölcs szelleme előtt őseinkhez és magunkhoz méltóan, akkor eA egy fogadalom alakjában tehetjük : megfogadjuk, hogy minden képes­ségünkkel és egyesitett erőnkkel azon leszünk, hogy visszaszerez­zük Szent István országának haj­dani fényét (Nagy taps). Imrédy Béla miniszterelnök mondott ezután nagyhatású em­lékbeszédet Szent Istvánról. Hang­súlyozta, hogy Szent István em­léke, amelynek iisztelete egyesit minden magyart, ma különösen erősen él a nemzet lelkében. Visszapillantást vetett a minisz­terelnök Szent István korára, ami­kor két életforma vívta küzdelmét a magyar nemzetben. Ebben a súlyos időben Isten a legnagyobb ajándékot adta a magyar nemzet­nek Szent István alakjában. Lát­nokot kaptunk, akinek egyúttal szentnek kellett lennie, mert csak a szent Isten-közelsége meríthet annyi erőt., amennyire Szent Ist­vánnak szüksége volt az ember- íeieiti feladatok megoldásához. Szent István előbb saját lelkében vívta meg a beiső harcot, majd megvivta a külső harcot is. Elte­mette a múltból azt, ami meg­hall, ami csak bomlasztott volna, de átmentette a jövőbe az ősi magyar értékeket. Szent István tudta, hogy a nemzetet csak ak­kor lehet átmenteni a jövőbe, ha ! a krisztusi igazságokból merit erőt történelmi hivatásának meg- alapozához. Harc árán is beve­zette népét a kereszténységbe, de utána a jóságos, békés, alkotó munka jött. A kereszténységgel közelebb hozta népét az egység felé. Nagy nevelő és tanító is volt. Megvetette az akkori kor értelmében a modern közigazga­tás alapjait. Céltudatossággal, gyors áttekintéssel és eréllyeá négy évtized után új birodalom keletkezett, amelynek alapjait 900 év sem tudta megingatni. Szent István a magyar történelemben tündöklő jelenség, akit a magyar mindig kíván és meg is talál örök útjelzőül. Hóman Bálint miniszter beszámolt a Szent Ist­ván év ünnepségeiről és alkotá­sairól. Jelentette, hogy augusztus 15*én avalják fel Esztergomban a kormányzó jelenlétében a helyre­állított árpádházi királyi palotát és a Szent István emléket. Au­gusztus 17-én közszemlére teszik ki a Szent Koronát, 18 án tartják Székesfehérvárott az Ünnepi or­szággyűlési, 20-án Budapesten az ünnepi Szent Jobb körmenet. Eb­ben az évben Szent István emlé­két maradandó alkotások is hir­detik, amilyenek az esztergomi és fehérvári romok feltárása, több szobor és emlékmű, zenei, iro­dalmi és festészeti alkotások stb. Korniss Gyula képviselőházi elnök zárószavai után az ünnepi ülést a Szózat eléneklése fejezte be. Délelőtt a koronázó templom­ban Serédi hercegprímás ünnepi szentmisét mondott, amelyen megjelent Imrédy miniszterelnök is. Istentiszteletek voltak a fele- kezetek templomaiban is. A Kál- vin-téri templomban Ravasz László, a Deák-téri templomban Raffay Sándor mondott beszédet Szent Istvánról. Ateista muzeum nyilt Harkovban. Moszkvai jelentés szerint a kar- kovi székesegyházban ateista mú­zeumot rendeztek be. Az új mu­zeum a következő szakosztályokra oszlik: „Az Egyház aknamunkája a kommunista állam eilen“, „Az ateisták üldözése külföldön“, „Ateizmus Szovjetoroszországban és a világ, egyes országaiban.“ Az Ukrajna területén dolgozó val­lásellenes körök kezdeményezé­sére iétesitetl múzeumok közölt a karkovi a második. Az első ate« ista múzeumot Kievben állították fel. Moszkvai tervek szerint ha­sonló múzeumok felállítását ké­szítik elő Középázeiában, amely­nek anyagát az izlám elleni küz­delemre kívánják felhasználni.

Next

/
Thumbnails
Contents