Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-05-26 / 118. szám

nr. évVilyiM H8a uám. Ara 8 fillér május 26a Csütörtök. Felelős szerkesztő: Her boly Ferenc. Iserheaztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, II POLITIKAI NAPILAP | Előfizetési árak; egy hónapra 1*90 pengő, negyed­Biichenyi-tér 4. Telefonszám 128. ■Hasssssumi Megjelenik hétköznap a mssmssnsunuMBi kora délutáni órákba* évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint mi IJULI—íüj i MÁM Imádunk Szentostya. Hosszú hónapokon át lázas készülődéseket láthattunk minden­felé, amerre csak tekintettünk. Szinte új élet pezsdült a magyar nemzetben. Készült a világ ka- tolikusságának fogadására. Mert elhangzott Szent Péler trónjáról a 8zó,jhogy a Szentatya 1938. ban Budapestre engedélyezte a XXXIV. eucharisztikus kongresszust, ami nem más, mint nyilvános valláste­vés arról, hogy a Szentestya Krisz­tusnak valóságos teste, amit lel­künk táplálására hagyott itt ne­künk. Az egész világ kaiolikussága hódol az eucharisztikus kongr es­szuson Krisztus teste, a Szent- ostya, az Oitáriszentség előtt. Krisztus földi helytartójának szó­zata elhatott a földkerekség leg­távolabbi zugába is, ahol ka­tolikusok laknak és mindenütt meghallgatásra, megértésre is ta­lált, aminek bizonysága az, hogy a budapesti nagy hitvalié és hó­doló ünnepélyre a föld minden részéről érkeztek ájta'os lelkek. Négyszázmillió katolikust képvi­selnek a sok tízezres tömegek, akik egyhangúan zengik ezekben a napokban : Imádunk Szenlostya. Amikor a pápa hivó szavának elhangzása után hozzáfogtunk a a készülődéshez és elgondoltuk, hogy (ulajdonképen mi is lesz a mi fővárosunkban, hogy mi is az az eucharisztikus világkongresz- szus, hogy mi is az Oltári- szeotség nyilvános imádása a világ katoiikusságának egyeteme részéről: egy kicsit fé tünk, hogy amagyar nép talán nem készül fel eléggé az Oltárissentség mél­tó ünneplésére. Mintha nem tár­tuk volna ki annyira lelkünket, hogy szabadon sugározza be a napfény minden elrejtett homá­lyos vagy sötét méíyeégét. Min!- ha nem öltözködhetnénk ünneplő ruhába és nem hallanék a titkos harangszóf, amely az Oltárhoz hiv benaünket. De kivetkőztünk a hétköznapi gúnyából, eldobtuk a hétköznapok gondjait, aggodal - mait, félelmét, töprengései?. Ki­szabadítottuk leikünket a szürke mának kicsinyeskedő pepecselé­séből, a napi események lendü­letet akadályozó hínárjából. És lelkünk felszárnyaít a tiszta nap- sugaras Magasságok felé és a legaláialosabb gyermeki szívvel énekeljük : Imádunk Szentostya 1 Sajnos, a bizonytalan külpoliti- ksi viszonyok miatt nem jöhettek idegenországbeli katolikus testvé­reink olyan nagy számban, mint a nyugodtabb időkben jöttek volna, de igy is érkeztek a világ minden iájáról s elmondhatjuk, hogy a kongresszus sikerül, bár­ha ezer meg ezer vészmadár hu­hogása rémisztgette is bűnös meggondolatlansággal a gyenge* szivüeke*. A mi ünneplésünket nem zavarhatja és nem is zavar­ja meg semmiféle külső vagy celső hatalom. A mi hódolatunk felette áll minden emberi meg­nyilvánulásának, az Oltárisient- ség magaságába nem érhetnek fő! a mai” élet| háborgó hullá­mai. Megtorpannak, elnémul nak, azok a kongresszusi Ol­tár lépcsőin. Ez a mi törhetet­len hitünk és mélységes bizodal- munk, amit mindennél világosab­ban fejez ki énekünk : Imádunk Szeniostya ! Ez a hit ad erőt nekünk, kato­likusoknak arra, hogy a győze­lemre való kilátás teljes reményé­ben vivha'juk meg a nagy harcot Isten ellenségeivel szemben. Az erők ezen a kongresszuson te­vődnek össze, ezen a kongresz- szuson tesz ünnepélyes fogadal­mat a világ kaiolikussága, hogy erőit szétforgácsolódni nem en­gedi, hanem rendületlenül kitart Krisztus Király zászlója mellett és nem pihen meg addig, amíg meg nem töri a sátán erejét. Erőt ad ehez a szent Eucharisztia, ha megtisztult lélekkel imádkozunk Krisztus Királyhoz. Hangozzék föl tehát az ének : Imádunk Szent­ostya. A nemzetközi szellemi ólet hódolata az Eucharisztia előtt. Tömegesei értesselek se zarándokok. Budapest, május 25. A főváros kedden már teljesen az Eucha­risztikus Kongresszus jegyében állott. Sok külföldi zarándokcso­port látogatta a város nevezetes­ségeit, köztük az abesszin papok érdekes csoportja. Délután tartották meg az ün­nepi csarnokban az üdvözlőestet Pacelli bíboros, pápai legátus tiszteidére, akit a húszezer főnyi közönség nagy lelkesedéssel fo­gadott. Kánya Kálmán üdvözölte a legátust a magyar kormány és a magyar .nép nevében. A kato­likusok mély háláját fejezte ki afelett, hogy a Szentatya Buda­pestet jelölte ki a kongresszus helyéül. Hangsúlyozta, hogy a magyar katolikusok hűségesen fogják követni a pápa jelszavát, mert minden vágyuk az igazsá­gos béke megszilárdítása. Szendy Károly polgármester a főváros, Zichy János gróf a magyar ka­tolikusok nevében üdvözölte a legátust. Pacelli bíboros meleghangú beszédben köszönte meg az üd­vözlést. Rámutatott, hogy Buda­pest, mint előretolt végvár, min­dig diadalmasan harcolt Krisztus szabadságáért. Ma megismétlődik Pilátus vallatása a názáreti jézus követői ellen azoknak száján és tollán keresztül, akik minden feleletet visszautasitva kérdezik: mi hát az igazság? Pedig ennek a félreismert, megrugdalt Krisz­tusnak köszönheti a mai kultúra mindazi, amivel felülmúlja a régit. Az üdvözlő est után az isko­lások monstre énekkara üdvözölte a bíborost, aki ezután magyar nyelven éltette Magyarországot. A közönség tombolva köszöntötte a legátust. Az est folyamán újabb külföldi vendégek érkeztek. Hlond biboros vezetésével megjött ezer lengyel •zarándok. Megérkeztek a belga és" spanyol hercegprímások is. A vendégek tömegei érkeztek az éj folyamán és ma reggel is. A reg­geli órákban futott be a fővárosba a belföldi különvonatok első cso­portja, Ezekkel a különvonatokkal mintegy 70 ezer magyar zarándok érkezett. Reggel 8 órakor Serédi herceg­prímás ünnepélyes szentmisét mondott. Fél 11 órakor kezdődött a Vi­gadóban a nemzetközi szellemi élet hódoló gyűlése az Eucha­risztia előtt. A hatalmas közön­ség soraiban ott voltak a külföldi egyházi előkelőségek is. A Bol­dogasszony Anyánk eléneklése után Hóman Bálint miniszter nyitotta meg a gyűlést. Hang­súlyozta, hogy . a gyűlés bizonyságtevés a krisztusi eszme, a vallás­erkölcsi törvények és a keresztény művelődés eszméi mellett. Az irodalom, a tudomány, a mű­vészet és művelődés munkásai hódolnak az Eucharisztia előtt. Tisztelettel emlékezik az egyház évszázados nevelő munkájára, s arra, hogy az egyház alapozta meg művelődésünket. A katolikus magyarok büszkén vallják, hogy művelődésük a magyarság és ke­reszténység kettős gyökeréből fa­kadt. A kereszténység rányomta bélyegét a művelt magyar lélekre s ez a művelt magyar lélek min­dig keresztény maradt. A keresz­ténységből merítette erőit és szembeszállóit a bomlasztó törek­vésekkel. A tetszéssel fogadott megnyitó után Dalia Torre gróf, az Osser- vatore Romano főszerkesztője tar­tott nagyhatású előadást a kato­likus szellemiségről és a Szent­atya szándékairól. Valahányszor a pápa nevét említette a közön­ség viharosan ünnepelte, a Szent­atyát. Budapest, május 25. Ma dél­előtt sok olasz püspök és zarán­dok érkezett Budapestre. Az olasz és francia sajtó me­legen ir a kongresszusról. A párisi lapok kiemelik, hogy Pa­celli biboros és Kánya külügymi­niszter a béke szükségességét hangoztatták. Az első eucharisztikus vonat Zalaegerszegről kedden este 8 óra 17 perckor indult el és ma reggel 4 óra 20 perckor érkezett a kelenföldi pá­lyaudvarra. A vonat utasai a májusi litánia ulán a plébánia- templomból zászlók alatt kör­menetben vonultak a vasút­állomásra, ahol 19 kocsiból álló szerelvény bét mozdonnyal várta őket. Az állomási épület külső és belső ormán nemzeti zászló len­gett. Az ulasokat nemcsak hozzá­tartozóik kísérték k», hanem na­gyon sokan a közönség köréből ír. A beszállás a legnagyobb rend­ben történt. Azokat a kocsikat, amelyekbe beszáiliak, virá­gokkal díszítették föl. Az első zarándokvonat pénteken délben indul vissza Zalaegerszegre. A hadikölcsön becsülelbeü adóssága az ország­nak. Az elmúlt húsz esztendő gazdasági bizonytalanságában mindenki érezte, hogy még nem érkezeti el az idő ezzel a nagy nemzeti kötelezettséggel való vég­leges leszámolásra. De amióta a magyar államháztartás helyzete annyira javult, hogy már külföldi adósságaink törlesztésére, rende­zésére is gondolhattunk, mindenki érzi, hogy a hadikölcsön ügyének végleges réndezése nem késhe- tik sokáig._ Ha az államnak van pénze arra,' hogy külföldi adóssá­gainkat törleszihessük, akkor bét- ségenbivül észre keli venni a hadikölcsön lassan megöregedő és egyre nagyobb szükség között vergődő áldozatait is. A hadiköl- csönkárosullak tömegesen kezde­nek kiöregedni és egyre védtele­nebbé, gyámoltalanabbul állanak szemben a hétről-héíre növekvő drágasággal. Minden emberi mél­tányosság és józan gazdasági be­látás is azt parancsolja, hogy a legáldozatrakészebb magyar ál­lampolgárok tízezreit nem lehet könyörtelenül a pusztulás ürvéuye szélén felejteni. Segítségükre kel! sietni. Valahányszor a hadiköí- ceön áldozatai ügyének gyökeres

Next

/
Thumbnails
Contents