Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)
1938-05-15 / 109. szám
1931. Május 15. 3. A Kishalaton madárvilága régen és most. A „Budai Napló* közli Lendl Adolf dr. alábbi érdekes cikkét: Kicsit tovább azonban, szintén nádszálak között, egy másik ilyen fészekben már ült a kis anya : költött a tojásain. Ez nem menekült és a párja hűen szintén ott maradt! Aggódva bár, de nem hagyta et veszedelem idején szeretett családját. Láttuk, a him a közelből csevegett az asszonynak — vájjon mit mesélhetett neki ? Ismét csak néhány lépésnyire egy másik sűrűségbe kerültünk s itt, rejtett helyen, megint egy kis fészket találtunk; szinte feldúlt állapotban látszott ki a bokorból — nem csoda ; a kis nádipószáta fészke ez, melybe a kakuk bele- rakra a tojását 1 A kakukfiu kikelt, megnőtt, kidobta a fészekből gyöngéb mostohalestvéreit és most magáénak bitorolta az egész családi házat. Végül majd kirepül, hálátlanul otthagyja nevelőszüleit, a kikhez őt a gyermek szeretete nem fűzte. (Megesik az ilyesmi az emberi életben is.) Mielőtt a népes gémfaluhoz értünk volna, még egy kedves meglepetés kötötte le figyelmünket. A nádpuszta szélén, ahol a csónakból kiszálltunk, hogy utunkat ismét gyalogosan folytassuk, a sürü nádszálak között „madárbábu“ bujkált. Amint minket észrevett, megállt; többet nem mozdult! Jó arasznyira megnyúlt, hosszú testével és halványas sárgás tollaszinével szemtévesztő módon beleilleszkedett az avas nád .környezetébe. Mozdulatlanságában és hasonlatosságában any- nyira bízott, hogy nyugodtan bevárta, amig mi elmentünk mellette. Ez a sajátságos madár a a törpegém, vagy ahogyan sokhelyütt mondják, pocgém a neve. Bársony István, régi barátom, egyik szép vadászati tárcalevelében azt irta róla, hogy „mimikrit játszik az öklömnyi kis bitang.“ Kiértünk az első nádasból s a közeli gémtelep bűzét már éreztük a levegőben. Ismét szabad volt a szemhatárunk. Ott láttuk legelői a füzes kiszáradt fáin, sűrűn egymás mellett a varjú- fészkek százait. Ezek a folytonosan károgó és civódó fekete szárnyasok a gémtanya körül élös- ködnek. Ha az öreg gémek időnként egypár halat hoznak fiaiknak eleségül, akkor az odasiető varjak eloroznak belőle egy kis prédát. A közelben, ugyancsak kiszáradt füzek gályái között, tanyáztak, a bakcsók, az éjjeli gémek, vagy kvakvarjuk. Ezek szintén százával voltak régen a Kisbala- tonon. Mindegyik fészkükben 4—4 égszínkék tojás feküdt, amikor én tavasz végén ott jártam. Ha közel négy hétig tartó kottás után a félig csupasz fiókák kikelnek, valóban csánya porontyoknak mondhatók. Mire nagyobbak lesznek, kikerülnek fészkük szélére, vagy a közeli ágra, ahol órahosszat tunyókálnak, amig az öreg madarak a csőrükben, meg a begyükben is egy-egy halat hoznak nekik. Az első halat csak úgy nyújtják át az öregek csőrükkel a fiaiknak, hogy ezt mindjárt bekaphassák és lenyelhessék; a második halacskát pedig a táíottszáju öregek begyéből szedik ki a hosszúcsőrü fiatalok. Néha már kissé megemésztett, vagy nyálkás állapotban van ez a falat s ekkor bizony megtörténik, hogy a kevésbé kivánt adag a földre esik — ez a varjak része ! Ezt elviszik a fekete vendégek a saját fiaiknak, mert ha ott maradna a hullott zsákmány és helyben rothadna el, még bűzösebb volna a gémfalu környéke. De ha a varjak ezzel a jutalommal be nem érik, orvul rá is támadnak a fiatal gémekre és elszedik tőlük a kapott zsákmányt, noha ez a fiatalok jogos tulajdona volna. A megtámadott anyányi gémfiak ilyenkor védekeznek; csúnyaságukkal riasztanak, csőrükkel vagdosnak és hangosan kvakognak . . . kvak-kvak ! Innét a nevük: kvakvarjú! Csapkodó kavarodás, lárma, károgás támad ekkor hangos panaszuk nyomán az egész táborban. Még kellemetlenebb a levegőben terjedő bűz a nagy gémfajok fészkelő telepén. Ezek általában inkább a megközelíthetetlen avas náderdőben maradnak és csak ritkábban költöznek közeli fákra. Legszélül laknak a szürkegémek; kocsikerék nagyságú fészket építenek maguknak, durván ösze- róva a földszinten. Ha felszavar- juk a kotló madarat a fészkéről, akkor rendesen négy kékszinü nagy tojást találunk ebben. Bizony négy hétig eltart, amig az anyai szeretet melegsége életre kelti belőlük a majdnem öklömnyi, alig pelyhes csúfságokat. Ezentúl mindig ottmarad az egyik szülő a nyitott fészken és őrzi a szabadon fekvő, tehetetlen fiait, nehogy az arra vonuló ragadozó madaraknak prédául szolgáljanak. Ha megjön az őrtállónak a párja és eleségét hoz, akkor felcserélik a szerepet. Ez a szülői gondoskodás addig tart, amig a fiatalok megnőnek, megerősödnek, sőt lassan lassan kitollasodnak. A kanalasgémek hasonló módon rakják fészküket a régi nádba, bár ha tehetik, a védettebb bokros területeket keresik fel, ahol a fiaik, ha már felcserepedtek, ki is sétálnak ; majd messzebb kirándulnak a sűrűségben. Ekkor már maguk keresnek csigát, férget, apró békát, meg más kivánt falatot : felszednek mindent a nedves földről, ami táplálhatja őket. Hamar önállósodnak, mert nem halevők és ha jóllaktak, egybe- gyűlnek valahol, szokott helyen, egy kis délutáni megbeszélésre akár a mi hölgyeink kávés uzsonnára, vagy a mi uraink a társaskörben és noha itt nem tarokkoznak, mégis elég gyakran hangosan vitatkoznak egymással. Felriasztva szárnyra kelnek és suhogó csapkodással sokáig keringenek fejünk fölött; szinte méltatlankodnak, nem akarnak mész- ízire elszállni. Alig tudtuk őket lefényképezni, olyan közel röp- döstek ide-oda; majd megnyugodtak azután. Legóvatosabb valamennyi vizen élő madár között a nemeskócsag. Az alföldön lovaskócsagnak nevezik és kisebbfajta rokonát gyalogkócsagnak. Talán azért olyan félős ez a délceg madár, mert érzi, hogy ő a legfeltűnőbb és legkivántabb faj az egész vidéken; meg azért is, mert az ő nemzetsége volt a múlt időkben a gonosz üldöztetésnek leggyakoribb áldozata. A daliás madarat páratlanul szép disztollaiért nemcsak hazánkban, henem másutt is, az egész földkerekségen a legkíméletlenebb módon üldözték, százával öldös- ték ; ennek során sokhelyütt ki is irtották. Azért mondhatom „az egész földkerekségen“, mert a mi kócsagunk India és Nyugat-Ma- gyarország között vándorol télen - nyáron ide-oda; néhány rokonfaja pedig Afrikában és Dél, meg Észak Amerikában honos. Mindenütt pusztították őket szépségükért. Ez ellen az elitélendő kegyetlenség ellen az angolországi állatvédő egyesületek léptek fel és elértek annyit, hogy legalább a Dunavölgyében a védett mada- darak közé sorozták a fajukat — igaz majdnem későn ! A Kisba- iatonon évek óta már csak néhány kócsagpár tanyázik... régen ellenben százával voltak itt! Még sokáig járkáltunk a füvessáros, nádas területen ; sok érdekeset szemléltünk itt, meg ott: észre sem vettük, hogy bizony későre jár az idő s a Nap nyugovóra hajlik. Igyekeznünk kellett most, hogy elhagyott csónakunkhoz visszatérjünk és odajussunk, még mielőtt besötétedik a táj. ENISZfelszerelés, h ú r o z á s Pál és Indra cégnél Zalaegerszeg, Telefonszám: 170. Rövid utón parthoz értünk; pacsirta nagyságú madár, egy kis juhászka kelt fel előttünk. Közelről bevárt bennünket; nem akart elrepülni, mert ime: ott feküdt a fészekalja négy kis tojása csupaszon a kavics között. Alig látszottak e tojások; hisz olyan volt a színük, alakjuk, mint a környezetük. Gyönyörűség volt nézni a természetnek ezt az apró árváiról való tökéletes gondoskodását. A mocsárszéli magas fáról felszállt a héja. Alighanem megunta már az egésznapi költést, a fész- kenülést, miközben bizonyára meg is éhezett. Átrepült tehát a száraz mezőre, hátha talán egy óvatlan Iris fogolycsirkét, vagy az utszéli bokorból kizavart apró madarat foghatna még az alkonyatba boruló vidéken. Kijött a nádas nyílt tisztására a nappal láthatatlan bölömbika, vagy dobosgém. Sárgás-barnás, szép tollazata azonban még elütött az avas terület szálas növényzete színétől. Ez okból nyugodtan várt még egy ideig a nádfal közelében, amig a szürkület leereszmeiyért érdemes részt venni a jétékonycélu m.kir. állami sorsjáték húzásán... mert egy egész sorsjegy ára csak 3 P, fél sorsjegyé pedig 1-50 P. Ilyen olcsó sorsjegy nincs. mert nyereményei 40.000 P, 20.000 P, IO.OOOP, kétszer 5.000 P, négyszer 2.500 P, hatszor 2.000 P, húszszor 1.000 P, összesen 18.729 nyeremény. mert húzása már a közeljövőben : június 3-án esedékes, tehát az eredményt a közel jövőben élvezheti. kedett és fátyolt borított az el- csöndesedett tájra — ekkor azután mély dudahangján beletutolt néhányszor az altató némaságba. Nem zavart meg vele egy madarat sem ; hiszen mindmegannyi társa ismeri már ezt az ő hangulatos szokását. Jómessziről mi is hallottuk még a nádas felől bömbölő szavát s a mezőkön dolgozó szorgalmas emberek figyelmeztetésül fogadták, hogy sietve hazatérjenek. Otthon, a falujukban ilyenkor már megkondult az estiharang. Holdvilág idején, a sekély tő rónavizén, találkozik az egész környék sok uszómadara. Bacsák, récék, százával; nappal félénken elbújtak, most itt mutatkoztak. Tele a begyük, nyugodtan pihentek a vizen. Mind nyári fajok ezek, melyek itt szaporodtak és most csapatosan jártak keltek. Biztonságukat e helyütt a part távolságában találták. De ahogyan mi a süppedékes parton lassan haladtunk, azt az őreik figyelembe vették. A fenti árakhoz a helyi fogyasztási adó hozzászámítandó. — Kapható; Fangler Mihály Gyula, Gyarmat Vilmos, Németh József, Anhalcer Imre, Németh László, Kovács Testvérek, Vizsy György cégeknél Zalaegerszeg.
