Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-05-08 / 103. szám

4 Zalamegyei Újság 193*. május t Érdekes bírói döntés az „y“ használatáról. Kicsit messzebb, a nádas fö­lött, sűrűn röpködtek már a nagy madarak; leginkább gémek, bár kiiebbek is voltak köptük, aligha­nem hosszúcsöiü batlák. Közele­désemet észrevették az örök : jelt adtak és most felhőként levegőbe emelkedett az egész tábor. Nemsokára vegyesen kóválygott mindenfajta madár alant, vagy fönt a magasságban. Élénk hang­zavar kisért az általános meg­mozdulást. Rikoltás, sivitás, krá- kogis; sirályok éles szava, gé­mek csúnya hangja kihaliaiszoit belőle, Legfélősebbek a fiatal batlák ; ezek nagy magasságba igyekez­tek. Mások közelebbb, lejjebb maradtak a levegőben. Ilyen he­lyütt, ahol ismeretlen idők óla •ötszázan együtt - fészkelnek a különbözők fa, ott megértik fgy- mást s ezért most hamarosan kiült a kis kontyosgém őrhelyére, hogy megfigyeljen engem : mi szándékom van erre ? Felebb kúszott a kiválasztott száraz ágon, majd ismét lejjebb ereszkedett, hogy én ne lássam öt; mintha játszani akart volna velem, el is bujt a füzfabokorban: de azután megint előkerült. A parti süiüEégből indulni ké­szült a fehérhomloku szárcsa, de • veszedelmet jelentő jeladása felfigyelt és a sásmezőről kiúszott vadaacsákkal együtt — egy gá­csér három felesége teljes csa­ládi békességben — hirtelenü! visszafordult! Sőt a félős szárcsa szárnyrakapott, hogy a vizen lúl menedéket keressen ; mintha is­merné az emberi lény gonoszsá­gát, hiszen ez minden tavaszkor a tojásokat szedte ki a fészkéből. Bár nagyon igyekezett, mégis nehéz testével csak lassan tudott felemelkedni s így hosszú sóiban karikákat vágott szárnyaival a rónaviz tükrébe. Szárnya csapkodását meghal­lották ém odaát a sirályok is, amiért most egyszerre megéiedt a táj s a sötétlombos füzes előtt ezernyi fehér madár nyüzsgőit a zsombikos félszigeten levő fész­kelő telepe fölön. Végre, jó egyórai gyalogoíás és sekély vízben való gázolás után, elértem a nagy nádas szé­lét. Tovább már nem mehettem a térden fölül érő vízben. Az odarendelt papucs-csónakba ül­tem tehát. Az evezős, meg a toló ember jól ismerte a nádast, meg az abba vágott keskeny ösvénye­ket, melyeken régen halászni jár­tak a nyílt tóra, lélen-nyáron agyaránt. Siklik a csónak a nádason át; simán fut a sekély vizen. Nem látunk mást az ösvény mentén, csak két oldalt nádfalakat és fönt az égből egy keskeny sávot. Az egyik oldalon egy kis kosárfésí- ket pillantunk meg; művészien fonva a nádszálak között lóg. A madárkák, a nádirigópár elrepült róla. Itt hagyta drága hajlékát! Ennek a fiatal párnak ugyanis még nincsen ivadéka, se tojása, se kikelt fiókája. így magyarázía ezt nekem a csónakos, aki, mint minden lápi ember, jól tudja a madarak élete szokábát. (Folyt, köv.) — P. Olasz S. J. könyve, „Gyermekkor, serdülőkor, ne­velés" 5 pengőért kapható a Z rinyi kö ry ^ktmkedésbtn Érdekes ítéletet hozott a cson­grádi járásbíróság. Sági S. János ismert csongrádi hisgazdapoii tikust; névbiiorlással vádolták meg azért, mert nevét nem egy­szerű „\“-vel, hanem „ghy“-vel irta, holott az anyakönyvi bejegy­zés szerint csak egyszerű i vei írhatta volna. A tárgyaláson Sági azt han­goztatta, hogy egyes okmányok szerint neki joga van az „y" használatára. A bíró nem ment bele annak bizonyításába, vájjon jogosan használja-e Sági a „ghya t, ha­Göcseji Csalán. Ez a címe annak a 12 oldalas füzetnek, amely a minap kezünkbe került. Már cime is elárulja és tartalma is igazolja, hogy vicc­lapnak készült Sí ép kézírással. Megjelent pedig 1850. június 5 én, tehát 79 esztendővel ezelőít. Cime alatt ez olvasható: »Légből hul­lott lapok légből kapott dolgok­ról. Megjelenik naponként kivéve a köz- és ünnepnapokat". A lap utolsó oldalán megtaláljuk a „Be- felelgető szeikesztő" nevét: Nagy Csalánki Csalánky Demeter. Utána: Nyomatott Irkaffy Jere­miás betűivel Zala Egerszegen. O vasható benne első sorban a Beköszöntő, amelyben a szer­kesztő bő ismertetést ad a csa­lánról, amely „igaz ugyan, hogy csak dudvának szokott tartatni, mégis csípős természeténél fogva nem legutolsó eszközül kínálko­zik, ha az ember valamit vagy valakit meg akar ostorozni. Azon­ban a csalán más tulajdonságai által is magosán kiválik a dud- vák közül, s a n i/eltebb osztá­lyokban keid is már oszlani az ellene táplált lenéző gőg, mióta tapas tahák, hogy más zöldség hiányában azt mégis lehet enni 8 bizonyos fajából lúl a tengeren köteleket is gyártanak." Szói ezulán a csalán másik fa­járól, a kedves holtcsalánról, „melynek világos szinü kelyhei- bői oly jól esett gyermekkorunk­ban szopogatni a mézel". Itt azután rátér a szerkesztő arra, miért vette föl lapja a „csa­lán" nevet. Magyarázatát a kö­vetkezőkben adja: „Választhattunk volna e tehát ezen légből hullott lapoknak, melyek legelső csirája szinte a múlt Május jótékony esőzései nem azzal indokolással mentette fel a vád és következményei terhe alól, hogy „y" használata nem jelenti idegen név felvételét, mert lényegében a név változatlan ma­radt. Az „y" használatára vonat­kozóan semmiféle jogszabály nincs és mivel magánjogi sére­lem nem ért senkit, mert sértett­ként senki sem jelentkezett a „Sághv“ név használata miatt, tehát Sági S. János semmiféle törvénybe ütköző cselekményt el nem követett, senkinek jogsérel met nem okozott, amikor nevét SJghynak irta. által termékenyittetett meg, jobb nevet a Csalánnál s tehetünk e kedvesebb Ígéretet, mint azt, hogy ezen lapok a Csalán nevével ezen növény jeles tulajdonságait is felveendik. Mindenek előtt ugyan is csípősek leendenek. Mindent meg fognak ostorozni, mit elér­hetnek, miért is nagyon ajánlandó, hogy hibáinkat jól elfedezzük. Ezenkívül tekintve a csalán hasznos voltára a tudomány és művészet s minden szép s jónak ismertetésével és ajánlásával kí­vánják magukat hasznosokká tenni. Mivel pedig a csaíán a kedvelt virágok sorába is tarto­zik, tért nyiiandanak ezek is a költészet örökké viru ó virágainak. Illy irányban, illy szellemben indulnak meg e lapok, Remé- nyeljük s hisszük, hogy azok a t. ez. közönség becses figyelmét és megelégedését ki fogják érde­melni. Nem titkolha'juk el ugyan ma­gunknak, hogy: irigység, elbizott- ság, sértett hiúság, pöffeszkedő ostobaság mind megannyi óriási ellenség fognak feltámadni ezen igénytelen lapok eilen, azonban vigaszul legyen, hogy — csalánba nem üt a menykő". A beköszöntő után következik „Rongyos topány" humoreszk Búj or Jánostól, majd Csipkebo kor aláírással vers a Göcseji Csalán születése napjára. Ebben szól a szerző arról is, hogy ta Ián nem lesznek kezek, amelyek elég tápláló erőt nyújtsanak, ak­kor : Árva halottjának a szerkesztő Jegyezze föl kora sírja fölé: Zala Egerszeg nem volt méltó ró, Azért az Isten magához vévé". Tarka vi'ág és Szerkesztői sür­gönyök című rovatok zárják az eisö számot. Dr. Kesztler István: Jubileumi Ave Maria. Rózsavölgyi és Társa kiadása 1938 A szerző e müvét Serédi Jusz- tinián dr. bíboros hercegprímás urnák ajánlja 10 éves jubileuma alkalmából. A „jubileumi" jelző nem jelenti azonban ennél a műnél a hétköz­napitól eltérő, ünnepi hangot s szélesebb dimensiókat. Ezt hiába várnók. A Jubileumi Ave Maria szerény, csendes hangú, egyszerű keretekben mozgó, csupán soprán szóló s orgonára irt kompozíció. Épen olyan hétköznapi Ave Maria, mint a többi általánosan ismert. Amazoknál nem erősebb, de nem is gyengébb. Erénye a.melódikus- ság s az áhitatos hang, ami al­kalmassá teszi a templomi elő­adásra. Az előadást viszont feles­legesen és a mű jellege által nem indokoltan megnehezíti az arány­talanul széles hangterjedelem, amelyben az énekszólam mozog. Az orgonakiséret szépen simul az énekszólamhoz. Amatőr kertészek műtrágyája. Nagyon sok ember legfőbb vágya, hogy legyen kis háza, vagy villája, akörül kisebb na­gyobb disz- és haszonkert, ahol élete nyugodalmasabb felét bé­kében, a természet ölén leélhesse. Évek hosszú során összegyűjtött fillérekből megépül a ház, elül­tetik a fákat, elvetik a virágmag­vakat, ezek fejlődése azonban rendszerint nem elégíti ki a tu­lajdonost, pedig munkát, pénzt, szeretetet nem sajnál tőlük. Ritkán és csak későn eszmélnek arra, hogy e növények táplálék­hiány oan szenvednek. Magyarul: éheznek. Villa- és kerttulajdonosok, kü­lönösen városokban, sok nehéz­séggel küzdenek, mert féltett gyümölcsfáikat, dédelgetett dísz­növényeiket nem tudják kellőkép trágyázni. Istálótrágya beszerzése, beásása körülményes, sokhelyütt — a motor korszakában — nem is lehetséges, s hiába minden gond és áldozat, megfelelő táp­lálék hiányában a virágok, dísz­növények csak senyvednek, a gyümölcsfák gyümölcsöt alig teremnek, a gyep szegényes. Műtrágyával ugyan lehet segíteni e bajon, de amatőr kertészek részére ennek beszerzése is kö ■ rülményes, detaiiban nem kap­ható, alkalmazása bizonyos szak- képzettséget kíván. Ezen a bajon segít a „Fónika" nevű, új, tablettázott műtrágya, amely mind a három fő növényi táplálóanyagot tartalmazza, víz­ben rendkívül könnyen oldódik, adagolása egyszerű. Három ösz- szetételben kapható: 1. Gyü­mölcstáp, 2. Virágtáp, 3. Zöld­ségtáp. Egy csomag 10 darab 10 grammos tablettát tartalmaz, egy tabletfát 10 liter vízben oldunk fel, s ezzel az oldattal öntözzük minden 8—i0 napon a rendes öntözés helyett. A háromféle „Fónika" műtrágya különböző színű, hogy ne legyen összeté­veszthető. Alkalmazására a cso­magon lévő használati utasit4s tanít. TELEFON 112. VÁSÁROLJON ÖN IS CSODÁLATOS SZÉP ERFI INGET NYAKKENDŐT, ELEGÁNS CIPŐT, TOVÁBBÁ A LEGUJAEB NŐI- ÉS FÉRFI DIVATÁRUCIKKET. NAGY VÁLASZTÉK. OLCSÓ ÁR I HORVÁTH JEftÓ divatáruüzletében asr

Next

/
Thumbnails
Contents