Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)
1938-01-23 / 18. szám
Zalamegyei Újság 5. 1938. január 23. A világsajtó érdekességei. Papin! a neves olasz iró, előbb hihetetlen életet élt, de később megtalálván Krisztust, tudvalévőén irodalmi munkásságát is Isten dicsőségére szentelte. Nemrégen csipkedő és a mai modern ember vallástalanságát kigunyoló cikket irt. Ebben azt mondja, hogy a legtöbb ember — egy isten hivő, de az a különös, hogyha valamely ország vallását vizsgáljuk, hát annyi istent és vallást találunk benne, ahány ember lakik ott. A legtöbb ember ugyanis önistenitő. A világnak központja — ők maguk. A világ legokosabb tényezője — ők maguk. így, ha ezek oltárt akarnának emelni, bizony csak a saját fotográfiájukat lehetne odatenniök oltárképnek. Egy-egy családban nem is volna elegendő egy oltár. Annyit kellene felállítani, ahány tagja van a családnak. „A férfi házassága első idejében még csak feleségét isteníti, de néhány hónap múlva már áttér az önimádásra. Az asszony már kezdettől fogva önmagát helyezi az oltárra. A gyermeket pedig a modern házastársak nem szeretik úgy, mint a régiek és nem is emelnek nekik oltárt“. Talán túloz kissé a nagynevű iró e gunyoros megállapításaiban, mert hiszen ebben a mai önző, anyagias és önimádásban fetrengő világban is akadnak azért istenfélő, imádó és embertársaikat szerető, segítő lelkek, de bizonyos, hogy még a vallásos lelkületű emberek között is sokan vannak, akik tulnagyra becsülik önmagukat. A féltett tekintélyen esett egy egy kisebb sérelem, vagy az elismerésnek talán nem is annyira a hiánya, mint a kisebb fénye, már bántja, szinte szerencsétlenné teszi az ilyeneket. Pedig a keresztény embernek tudnia kellene, hogy az Ur Jézus Krisztus nem az önimádást, hanem az önmegtagadást ^és az alázatosságot hirdette. Ö szelíd és alázatos volt a kereszthaláláig s azt mondotta: „Aki követni akar, vegye fel a keresztjét és kövessen engem !„ Sztálin elárulta társait és a forradalmat. A „New York Times" párisi keltezéssel feltűnő cikket közölt Alexander Barmine, volt athéni szovjet-követ tollából. Mint sok más külügyi megbízottat, a szovjet Barminet is hazarendelte. Azonban az athéni szovjet követnek több esze volt. Nem akarta halálba követni legjobb barátait .és fegyvertársait, hanem lemondott állásáról és Párisban keresett menedéket. Tizenkilenc évig szolgálta a kommunizmus ügyét külföldön és amint cikkében mondja, keserű kiábrándulást jelent számára annak tudata, hogy Sztálin elárulta azokat, akik vele együtt harcoltak a szovjetért. Zinovieff, Bukharin, Tuchacsevszky, Piatakiv kivégzésére a szovjet köztársaság úttörői még tudtak magyarázatot találni. Azonban a sorozatos kivégzések, a vádlottak tárgyalás nélküli elitélése még a legfanatikusabb kommunisták lelkében is kételyt támasztott Sztálin igazi céljai iránt. Amikor Sztálin elrendelte Avan S. Yenukidze kivégzését, a külföldön tartózkodó szovjet vezetőknek nem volt többé kétségük aziránt, hogy a szovjet diktátor meg akar szabadulni volt fegyvertársaitól, kebelbarátaitól, sőt azok barátjaitól és testvéreitől is. Yenukidze negyven éven át dolgozott Sztálinnál együtt. Szibériában is együtt voltak száműzve. Amikor Sztálin hatalomra került, Yenukidze, mint a központi tanács titkára és második ieghatal- masabb vezetője volt a szovjetnek. Halála, ép úgy, mint Leo M. Karakhan, volt törökországi követ, Yakir és Unborevicz tábornokok, T. 1. Alksins katonai főbíró halála, mindenkit meggyőzött arról, hogy Oroszországban meghalt a szabadság. Lenin hívei, fegyvertársai többé nem érezhetik magukat biztonságban abban az országban, amelynek „felszabadításán“ egy emberöltőn át „dolgoztak.“ Azok számára, akik még mindig a szovjet területén tartózkodnak, nem áll nyitva a menekülés útja. Bermine nem veit hajlandó visszamenni, nem akart a többi visszahívott követnek és nagykő- követnek J urenevv, Davíian, Karsky, Brodovszky és Fodoiszky sorsára jutni. Tudatában van annak, hogy; Párisban sincsen biztonságban élete, mert a szovjet titkosrendőrség keze messze elér, azonban úgy érzi, hogyha felemeli szavát az ellen a titokzatos erő ellen, amely egymás után teszi el láb alól az igazi forradalmárokat, ha segít felnyitni a világ munkásainak szemét, talán még megtudja menteni azokat, akik még élnek és Moszkvában vannak. Kopenhága. — Nichólas Thok- hemeneF, dániai orosz követ, akit hirtelen visszahívtak Kopenhágá- ból, nem tért vissza állásába. Ignaízi S. Jakubovitz tábornokot, s norvégjai szovjet követet is visszahívták. Úgy hírlik, hogy Alexandra Koliontai, s'ockholmi szovjet követ, a hires női forradalmár is hasonló parancsot kapott. A visszahívás egyértelmű a halálos ítélettel. Per Munkácsy Mihály párisi hagyatékáért. Harminchét éve már, hogy Munkácsy Mihály, a nagy magyar festőzseni meghalt s huszonhét év telt eí azóta is, hogy özvegye a halálba követte. Joggal hihette tehát mindenki, hogy az elhuny- l tak végakarata azóta régesrégen ! teljesedésbe ment. Annál nagyobb j meglepetésként hat most, hogy j Munkácsy Mihály Budapesten j élő oldalági rokonai jelentkeztek 1 és igényt támasztottak a nagy j fes ő párisi hagyatékára, amelyet j most a francia állam kezel. Az első jelentkező özv. Bélafy j Bertalanná volt, aki a külügymi- j minisztérium segítségét kérte. Előadta, hogy özv. Munkácsyné végrendeleti örököse, a német- országi Bernavitz asszony, nem kapta meg a hagyatékot, amely igy vísszaszállt a francia államra. Franciaországban most keresik a magyar örökösnőí, azért jelentkezik. A külügyminisztérium megvizsgálta az ügyet és úgy találta, hogy Munkácsy Mihály rokonai a hagyatékra jogos igényt nem támaszthatnak. Munkácsy rokonai ebbe nem nyugodtak bele. Munkácsy Sándor, nyugalmazott miniszteri ta nácsos és özv. Prósz Kálmánná, az igazságügyi minisztérium nemzetközi osztályához fordultak. Kérvényükben a minisztérium közbenjárását kérik, hogy Bar- nevitz asszonyt, vagy leszárma zóit zárják ki francia állam terű létén levő hagyatéki vagyonból és ismerjék el a törvényes magyar oldalági rokonokat. Sürgősnek jelzik a közbenjárást, mert tudomásuk szerint a franciaországi hagyaték tárgyalása küszöbön áll. özv. Prósz Kálmánná még a párisi ügyvédnőt, a francia dolgozó nők szövetségének elnökét is felkérte közbenjárásra s most érdeklődéssel várják, hogy az igénylésnek milyen fejleményei lesznek. Nyáry László. Miért van annyi rongyos lábbeiis ember az országban? Közel egy esztendővei ezelőtt kérték a gazdaérdekeltségek az árvissgáió bizottságot, hOj>y a mezőgazdasági „munkásság által leginkább használt csizma és bak&ncs árát vizsgálja ki; ugyanis e tömegcikkek ára oly drága, hogy a munkásság nsm képes csizmái ás bakancsot vásárolni. A bizottság, amely közismerten tuíísa&u működésével gazdasági élelünkben sóhivatali jellegre tett gzert, csak mostanában készítette el jelentését. Ezek szerint nem bőrkereskedők, nem a suszterek és a csizmadiák a hibásak, hanem a bőr gyárak adják indokolatlanul magas áron ■* szükséges nyersanyagot vevőiknek. Az árvizsgáló bizottság döntése valójában senkit sem lep meg, hiszen közismert tény, hogy a magyarországi bőrkartel milyen árdiktaturái követ A gazdatársadalom és a mészárosok már févek óta joggal lézonganak, hogy a nyersbőrt a bőrkartell számára dolgozó ügynökök potom áron vásárol ják fel, ugyanakkor pedig ez a kartell állandóan és indokolatlanul emeli a készbőrök árát. Igaz, hogy bőrgyáraink kar* telije nagymennyiségű nyersbőrt kénytelen külföldről is importálni s ha s kSlfö'di piscon akár egy fillérrel is emelkedik a nyersbőr ára, gyáraink erre vsló hivatkozással rögtön emelik az általuk gyártóit késibőrök árát. Ám ha külföldön esik a nyersbőr áré, — az utóbbi hetekben is jelentékeny áresések volíak — a magyar börksrteünek esze- ágába se jut árleszállításra gondolni. Egész üzletpolitikájukat úgy állították be, hogy csak nyereségre tehessenek szert s tudott dolog, hogy évről-évre sokmillió pengőre rug a magyar ve zetö bőrgyárak tiszta haszna. Nem lehet tűrni tovább, hogy a nyersbőrt elkótyavetyélni kényszerűié magyar gazda, mészáros, továbbá a készbőr árak folytono* emelkedése folytán a nyomorúság meredélyébe taszított magyar csizmadia és iparontársadalom, s végül a rongyos és kopott lábbeliben szégyenkező és kínlódó magyar munkásság kiszolgáltatottsága ezután is fennmaradjon«! Az illetékes köröknek az árvizsgáló bizottság szomorú döntése alapján végre cselekedni keli, még pedig inkább ma, mint holnap. árainkat leszállítottuk. összes lényegesen Schütz-áruház,
