Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)
1938-01-16 / 12. szám
XXI. évfolysm 12. Mám. Ara 8 fillér IMS. január 16. Vasárnap. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. -----■J_:; Telefonszám 128, PO LITIKAI NAPILAP ] Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint „A magyar tenger“gyöngye. A szemeknek a térkép égszin kékjét, a képzeletnek a morajló, belálhatatlan zöldes-kékes óceánt jelenti a tenger Fáradt szempillámon könny rezeg. Felsóhajtok. A kéken csillogó Adria! Jaj nem a mienk többé. És, hogy a színek gyöt reime teljesebb legyen, mintha egy szempár villannék rám, egy tekintet égetne, a régi magyar dicsőségnek lantosa, a nagy költő odahajol hozzám, énekel. Idézi a nagyszerű múltat, hogy a vérző magyar szivet marcangolja a kilátástalan jelen, — hogy egyszer — igen, a Haza határait három oldalról is a boldogság örömköny- nyeivel öntözgette, csókolgatta a tenger. A végtelen sivatag-óceán királyi madarának, a büszke sasnak el kell pusztulnia a magasságok nélkül. Szegény, szegény, nemes magyar népem. Őrjítően szőrit börtönöd négy fala, a trianoni átkos kaloda. Te szikiára, fel a bércre vágyói. Integetnek, hivnak a százados tölgyek és pattanásig feszülve figyelsz minden hang foszlányra, ami eljut börtönödbe, amit a magyar Kárpátok fenyői suttognak a régi dicsőségről, a gondterhes jelenről. Nem ülhetsz bus börtönödbe zárva a Márványtenger partján Mikessel, hogy hallgasd mormolását, mégis, mé gis a Végtelennek táruló lelked meghallja a hullámok haragos zúgását. Mert, hála a jó istennek — a magyar lélek alapjában nem nyárspolgári. Nem lehet minket csak úgy, mint a siró gyermeket egy szem cukorkával megbékíteni, vagy játék helyett másikat kezébe adni. Őseink szerződést vérrel, az egész Hazára kötöttek. Szü- kebb, szegényebb földdel mi be nem érhetjük. Hiába húznának határt az alföldi pusztaságon. A féktelen csikós, a régi Hazát sóvárgón visszaváró magyar lélek átugratna azon. Szabadsága korlátozásába bele nem nyughatik. És a magyar sas-leiket hiába hessegetik. Előbb utóbb elfoglalja régi fészkét ott a Kárpátok bér cein. A nagy világégés után a magyar romok között búslakodva gubbasztó lélek a hamu alatt izzó reményszikrákat igy élesztgeti. A költő szelleme azonban nem mozdul mellőlem. Újból érzem a tengerről áramló hűvös, sós levegőt, amely kimarja könnyeimet. A negyvennyolcas idők nagy államférfiának kirobbanása: Ten gerre magyar, — az élet kiáltása. Amelyik nemzet magáénak mondhatja a hüs habok fodrozását és amelynek büszke lobogóját a kék vizek hordozzák, nem viseli kinnal a nyomorúság tarisznyáját. Viszj szasirjuk hát a magyar tengert ! minden kincseivel. A nagy lelki vergődésben egyszerre, mintha átölelne egy megkapó gondolat. Mintha a honfiúi fájdalom könnyei egy nagy tengerbe gyöngyöznének. Úgy van. Hiszen, ha apró hajóink idegen vizeken járnak is, megmaradt nekünk a magyar fájdalom végtelen óceánja. — A koldus-szegény magyar nép búvárruhát ölt és j kutatja ennek a magyar tengernek j mélységeit. Felhozza onnan, meg- j szerzi magának a tenger kincseit, | drágagyöngyeit. Kincses gazdagok I leszünk. i Az égen szivárvány hid épül. Lesz még kikelet. A béke, boldogság napja ránkragyog. Erről győz meg a magyar történelem. | Ezt hirdeti nekünk az emlékezés i január 19-én, a magyar drága- ! gyöngy, Margarita, boldog Margit ! neve ünnepe. j A XIII. század derekán vagyunk. I Még csak maiak az európai élet ! forgatagában. A harcos magyar ] í kéz már nem a félelmetes nyil | húrját feszíti. Szelíden odasimult i már az áldott rögre és attól várja ! a nagy életajándékoí, az ízes magyar kenyeret. Álltak már az első szent királyunk törvényei szerint megkívánt tiz-falu templomok, amelyekben őszintén jámborrá szelídült szittya eleink hálával adóztak a Mindenhatónak. Pannónia virágos kertjében már kí- I nyílóit és ott pompázott az első j liliom és a délceg, lovag-király- j nak szent példája vonzotta a ke- ! mény férfiakat. i Akkor szakadt ránk a szerencsétlenség. A magyar életet letaroló tatár hordák elől még a ki rály is futva menekült. Mindenütt a pusztulás, rombolás szörnyű- j ségei. Mohitól le délig könny- és j vértenger szegény hazánk. A ! nemzeti nyomorúság tengerében pedig kialakul a mi drága kincsünk, az országot romjaiból újjáépítő IV. Béla királyunk sze- mefénye, az Istentől elfogadott áldozat, ezerszinben csillogó pompás drágagyöngyünk, Boldog Margit király leány, a fehér ruhás domini'kána zárdaszűz. A széplelkü nővér bátyját kibékíti édesatyjukkal. A királyi koronákat állhatatosan visszautasítja, hogy teljesen Istennek szentelhesse magát és boldogtalan nemzete talpraállásá- nak áldozata lehessen. Óh, drágagyöngyünk. Kedves szentünk, Margitunk. Hős lelked, törékeny alakod biztatás nekünk. A magyar fájdalom tengerében érlelődnek a reménységgel átszőtt boldogabb magyar jövő kincses értékei és megszeizői. Ezért tudunk mi újjáéledni, minden ele- settségből új erőre kapva felkelni. Szívósságunknak, törhetetlenségünknek ez a magyarázata. Könny tengerárja az ország? Koldusok vagyunk? Sebeink gyógyulni nem akarnak? Szükölés csak életünk? Kioltottak körülöttünk minden világosságot? Kétségbe még sem esünk. Apró gyertyavégek pislákoló lángja mellett is a múltúnk lesz vigasztalásunk. A fájdalom tengeréből kiemelt drágakincsün- keí, gyöngyünket, Margaritánkat megőrizzük. Nemcsak leányaink szeme tapad csillogva, boldogan az Árpádház drágagyöngyére, de a küzdő férfiak is megtanulják: a Hazát újjáépíteni csak a minden lemondásra kész, az átlagot messze meghaladó hősiességgel lehet. Vigasztalan, öröknek tetsző éjszakákon a Szentévben különös ragyogással fénylenek fel a magyar égen a magyar csillagok. Szent István, Szent Imre, boldog Gizella, Szent László, Szent Erzsébet és a többiek neve ott fenn ragyog. Hivnak. Várnak. Buzdítanak. A keserűség tengerén erőlködjenek csak a rohamozó hullámok 1 Kiemeljük fejünket. Partot érünk. Útmutatóink segítenek. Diadalmaskodunk, mert van „Drágagyöngyünk“. Á szent romokon, megdönthetetlen alapokon építjük fel a Hazát. A fájdalom könnytengere elapad és az önérdeket teljesen háttérbe szorító, a nagy, szent feladatokért minden erejét szolgálatba állító magyarság pedig — eljön az idő, amikor a kékvizű magyar tenger partján örömcsillogó szemmel néz messze és hálaimát rebegve gondol az örök Végtelenre — az Istenre. F .... s. Élénk vita a pénzügyi bizottságban a Kálvária melletti parcellázásról. Zalaegerszeg város pénzügyi bizottsága Telman Sándor dr. elnökletével pénteken délután készítette elő a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatát. Az ülés elején a bizottság általánosságban nyilvánosnak mondotta ki a bizottság üléseit, de fenntartotta a jogot arra, hogy esetenként egyes ügyeket zárt ülésben tárgyaljon. Fűlöp László dr. előadásában ezután a pénzügyminiszter leiratát tárgyalták a pénzügyi paiota ügyében. A bizottság javasoija, hogy a képviselőtestület fogadja el a miniszter által a szerződésen kívánt változtatásokat. Udvardy Jenő dr. tisztifőügyész javaslatára hozzájárultak egyes telekkönyvi változtatásokhoz, majd kimondották, hogy a miniszteri ( döntésre való tekintettel a templomkert tulajdonjoga ügyében benyújtott folyamodás visszavonását javasolják. A java dalmi hivatal vezetője az ellenőrök részére a hegyekben és másutt teljesített éjszakai külszolgálatokért külszolgálati pótlék megszavazását kérte. A kérdéssel érdemben csak az 1939 es költségvetés tárgyalásakor foglalkoznak. A parcellázási ügy. Wassermann Frigyes műszaki tanácsos ismertette ezután a Kálvária melletti plébániatelek parcellázási ügyét. Pehm József pápai prelátus már másfél év előtt kérte, hogy az ingatlant mondják ki belsőségnek és engedélyezzék annak házhelyekre való felosztását. A kérdés elintézése sokáig húzódott, majd a képviselőtestület a kérelmet elutasította azzal, hogy megvárja a városrendezési törvényt. Feiebbe- zés folytán a vármegye kisgyűlése a területet belterületté nyilvánította. Ebben a döntésben a város az autonómia sérelmét látta és felülvizsgálati kérelemmel élt a belügyminiszterhez, aki még nem döntött. Most a pápai prelátus ismét kérelmet terjesztett elő, amely szükebb keretű a réginél. A plébániamajorhoz tartozó szántó keleti (Jankovics-ligetre néző) felének belsőséggé nyilvánítását és a házhelyfelosztás engedélyezését kéri. Hivatkozik arra, hogy a telek északi része már belsőség, a keletivel szemben pedig a Mátyás király-utca másik oldala már egészen beépült, egészen a Jánkahegy kezdetéig. Hivatkozik arra, hogy parcellázás és az ezt követő beépítés esetén a városnak jelentős pót- adóbevételei lesznek és sor kerülhet a belterületről a plébániamajor kiépítésére is. Parcellázás esetére az utcaterületet ingyenesen ajánlja fel a terület 25 százaléka erejéig. Az épitőbizotíság a kérelem teljesítését javasolta bizonyos kikötésekkel, amelyek az utcaterületre és egyéb részletkérdésekre vonatkoznak. Az ügy felett élénk viia indult meg. Hegyi Kálmán art kiáltotta közbe, hogy ne döntsenek, hanem várják meg az első ügyben a belügyminiszter határozatát. Mikula Szigfrid dr. polgár- mester helyettes erre közölte, hogy a polgármester eljárt a minisz-
