Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)

1938-02-24 / 44. szám

2. i93S. február 24. Zalaraegyei Újság ■wr.v II ÍIWIF IIMM n—g— ■■nriTTfilMMMBMBM—— savas és 1936. augusztusában az Országos M. Kir. Kémiai és Vegy kísérleti Állomással vegy- elemeztette a vizet, amely 3168— 936. szám alatti végzésében szén­savas és még igen sole értékes ásványi elemeket tartalmazó ás­vány víznek találta. Erre a tulaj­donos több hözülettel, igy az OTí-va), a MABl-val, a főváros­sal, de igen sok magánossal is tárgyalást kezdeti a kuí kihasználá­sáról, a tárgyalások azonban tel­jesen eredménytelenek maradiak. Neki magának nincs tőkéje, s míg az ő vize a levegőbe bugy­borékolja aszénsavaf, addigíugyan ezen hegygerincről, de Jugoszlávi­ából évenkint százezrekért hoz­zák be a Peiánci borvizet. Szomorú Jubileum! Rumba, tangó az ómáriumos, rozmaringos, mestergerendás szobában. Lassankint elsuhan a farsang. Alig pár nap s Karnevál Őfensége elvonul. Kisöprik a kocsmákat és a dorbézolás hajlékaira csend botul. Kitombolhatta magát min denki. Az. újságok külön rova'ai harsogva vagdosták elénk az izzó terminusok, fényes báltermek tö­megét. Kiönlhetíe a magyarság szivének virágos bánatát. Az idei farsangnak szenzációja is akadt, jubilált a csárdás. Száz öreg esztendeje, hogy Rózsavöl­gyi Márk „vig szeszély“ címmel hóditó útjára engedte a nemzet legzamatosabb táncát. Ennyi nu­merát számoltunk le, hogy azóta ha fel csendül a cigány bűvös vonóján, az éter hullámain át könnyekei csaljon a nagy öcsin hajóin hánykolódó szerte világba széthullott véreink szemébe. Sajnos, már csak az ő szemük­ben érték! Szülőhazája megta­gadta, mostohagyerek lett. Ügy illendőségből még szorul egy kis hely számára, de különben félre­lökték. A lapok megírták, bőven tár­gyalták, mekkora szeretette! ölelte magához a nemzet s milyen ön­tudattal járták a ragyogó kúriák­ban és a bogárhátu viskóban egyaránt! Amint a magasztaló seregeken elmerengek, szüntelenül egy szomorú élménnyel vias­kodom. Az egyik farsangi vasárnapon I szokatlanul élénk volt; az utca. Ügyet sem vetettünk rá. Hiszen már tavasz eié mentünk. Az éb­redő természet kezdte elrúgni ta­karóját. Hívogatta az embert. Mest azonban nagy esemény tért be a csendes falunkba. A litániáról ballagó asszonyok ol­vasóikat csörgetve meg megáll­tak a kiskapuk előtt és fitymálva tárgyallak. Nem csoda : merénylet történt 1 Falunk ezeréves álmát riasztották meg. Rést szakítottak a hagyományok gátján, pedig az ár ellen majd nehéz lesz gátolni. Az esemény oka: Kettes vici nálissal megérkezett a tánc'anár. Tánciskola ... tánctanár, a fecske­fészkes, pitvaros, gémeskutu ere­szeink közt furcsának tűnt. Kételyem hamar eloszlott. Esték, a templomatya is biztatott, hogy csak higyjem el, mefí az ünnepi iskolából kimaradt unokája is, amint neszét vette ennek a bo londságnak, fészkelődön, de el­rántotta nótáját. Este már verték a dobot és buzdítottak a jelent­kezésre. Mérgező hatását korán észre­vettük. Nem épített, hanem rom­bolt. Lássunk néhány tünetet. •Eiíünt a drága magysr nóta! Mennyire stilszerü tartozéka fa iunknak 1 Esténkint a munkáról hazatérő legények érces hangja csengett. Szilaj kedvüket nótába bujtatták, amelyen ott terjengett a föld szava, vadvirágos rétek balzsamos illata. „Kemény a főid, nem fogja a vaseke!“ „Szépen legel kis pej lovam a réten, stb.* Mintha barázdákon nőtt, tarlókon izmosul! őseink lelke vissza-visz- szajárna! A muskátlis ablakok, az ágaszkodó akácok a magyar múltat lehelték. Most meg valami idegen levegő fertőz ! Az még csak hagyján, hogy még a ezán- togató legények is idegen zagy vaiékot dudorásznak 1 „Jancsika erős a paprika..Pedig be kár 1 Erő! jelent a magyar nóta, bizto sitás a csüggedés óráiban, re­ménységet nyújt a szenvedés idején. A másik tünet: rumba és a tangó megöli falusi táncainkat. Mi szükség van erre! Miiyen parar látvány, mikor az a tőrö!- metszett legény és a harmatoi- képü parasztlány apáiktól örökölt virtussal járták szépséges táncai­kat ! Most meg neveiségei szá­nandó figurák! Estókként teke­regnek mint rossz kerék a sze­kéren. Erőtlenül, mint bőrét ve­tette kígyó. Meg aztán nem is új a módi. A nóta szerint afrikai utazók már réges rég tudták, mert láttak mászni görcsös go (illákat és tőlük lopták el a fi­gurákat. Idegesforgalmunk egyik vonzó oka : népünk parádés viteleié, remek táncai. A gpálai lengyel nemzeti tábortüzek fénypontja a magyar tánc volt. Mi magunk is a tribünökön döbbentünk rá, mily értéket rejtegetek egyszerű fa­luink ! Óit ringott bölcsőjük, itt születtek a fonókban, lakodal­makban. Az egyik nyáron Paulini Béla kivitte a gyöngyös bokrétát Londonba, sőt azóta már a Rivié­rát is megjárták. Hatalmas siker volt. Tele voltak a lapok cikkek­kel, fotográfiákkal. Magaiztalva emlegették annak a népnek ere­jét, kultúráját, amelyik a véres századok fergetegében ilyen gyö­nyörű virágot ludott teremni. Nyersanyagszállitás szempont­jából fontos kísérletezést fo ytat az iparügyi minisztérium. Arról van szé, hogy a Magyarornágon nagy mennyiségben fellelhető bjuxitból állítsanak elő vasat és Ki tanitolta ezeket erre? Senki. Apáról fiúra szállóit. Most meg akarják rabolni. Ne feledjük ei, a mérget cukorba is be lehat adni I j Vigyázzunk zrra a.kévé* hamvra, amit s múltból őrizünk 1 Ruháit már elszórta a falusi magyar, amikor nyakkendőt kezdett kötni. A rámás csizma már ritka, mint a vénasszony foga. Legalább a nótáit, táncait ne engedjük ! Va lami groteszk látvány rumbát, tangói járni az ómáriumos, roz­maringom, mestergerendás szo­bákban. Az iskolán kívüli népműve­lés kereién belül lehetne rendezni tánciskolákat, ha mindenáron aka runk, de az izig vérig magyar legyen, mert ez kell a népnek. Több levente egyesület már programjául is tűzte. Nagyon he­lyes ! Valamelyik varrótanfolyam záróestélyén régi magyar ránc© kát: paioiás, süveges, toborzó ... mulattak be. Csak úgy á mélfco dott a nép! Meg is mondta az Ágnes néni „még a síüvam is röpdösött, ollan szép volt“. Az illetékes hatóságok ne en­gedjék, hogy ismeretlen egyének patáliázhassanak kö.ségeinkben ! A nemzet reményét, az ifjúságot nem bízhatjuk akárkire. Hogy erkölcsi téren milyen rombolást okozhatnak ezek az„ösztőntáncok“, amint egyik legény akaratlanul is frappánsul nevezte az össztáncot, arra jobb nem gondolni! Okta­lan pazarlásra is tani;j ák őket. Drága virágokit hozatnak, pedig többet ér, amit a düiöutra boruló kökénybokorról szakítanak! Résen legyünk, hogy úgy ne járjunk, mint az egyszeri gazda, aki akkor vett az is állójára la­katot, amikor már ellopták a lé­vait ! Falu ősi táncaira, nótájára, mint nemzeli ereklyére Őrködni mindnyájunknak kötelessége, ne­hogy ismét ilyen szomorú jubi­leumot üljön & csárdás. A zene és a tárc a nemzet erkölcsi kva­litásának is a kifejezője. Éi azt gondolom az ilyen falusi tánc­iskolák után, a magyarság nagy gyöngyös bokrétájának egy-egy szép szál virága elhervad ! Mátyás László káplán Szépéinek. ezzel csökkentsék a vasércbeho­zatalt, amelyre sok devizát kell áldozni kü fö dnek. A bauxit sürü és tömeges elé fordulása már régebben arra in- djtotta vegyészmérnökeinket, hogy kísérleteket tegyenek a bauxiiban ténylegesen előforduló vasérc- mennyiségek kohászati utón való kivonására. Péten érdekes kísér­letek voltak e téren Gálócsy Árpád kohómérnöknek tervei sze­rint s ezek sikerültek. Az elő­állítás költsége azonban igen ma­gas még. A Gálócsy féle kísérletek le­győzték az elvi nehézségeket és az iparügyi minisztérium megbíz­ta Nachotzky Alfonz dr. minisz­teri műszaki tanácsost, hogy folytassa a kísérleteket, hogy nem lehetne-e más eljárással ol­csóbban a bauxitból a vasat ki­vonni. Ezek a kísérletek is meg­indultak már és mint hírlik, nagy sikerrel kecsegtetnek. A trafikosok vasárnapi pihenője. A pénzügyminiszter nyilatko­zóit a dohánykisátusok ügyében. Siázazázaiékban nem tudja kívá­nalmaikat teljesíteni, de ezután csak hcdiíokkanmak vagy hadi­árvának ad trafikengedélyt. Már­cius és április hónapokban kisér- ietképen elrendeli, hogy délben 12 és 3 óra közölt a trafikotok kétórás ebédszünetet tartsanak. Vasárnaponként csupán 5 óra hosszáig keli nyitvataitani a do­hányárudét : az egyes árusoktól függ, hogy a nap meiyik szaká­ban. Aki aksrja, egész mp zárva tarthatja árudáját. A vidéken, ha nincs forgalom, hétköznapokon már este hét órakor zárhatnak a trafikok. A kéthónapi próbaidő tapasztalatai alapján rendezi majd véglegesen az ügyet. Műsoros táncestély. A Foederatio Emericzna Heli- conia Corporatiojának műsoros táncestélye Keszthelyen a Bocs­kai vendéglő színháztermében foiyí le igen fényes keretek közt a város társadalmának, s a vi­déknek szinejava jelenléte mellett. E sőnek Egervári Anna III. é* gazd. akad. h. mondott nagyon szellemes bevezetői. A pnxiéet- bőí meriíeii titkokat szel.őziette. Igen nagy tetszést aratott. Az ünnepi beszédben Szerecz Imre dr. prem. igazgató Dukai Takách Judit Kemenesalja hires költőjéről szólón, ismertetve an­nak éleiét, kapcsolatát az iroda­lommal. Ismertette VcBielényi Miklós, Döbrentey Gibor, Kazin­czy Ferenc és rokona Berzsenyi Dániel, az akkori idők költőinek befolyásár, s kiemelte, hogy köl­tészete mellett kiváló gazda, fe­leség és anya volt és hogy köl­tészetében az akkori kor szelle­mét, Ányos Pál népdalköltészetéf, igyekezett utánozni. Ezután az akad. kebelében ala­kult úri zenekar adta elő nagy művészettel Rossini Semiramis nyitányát, majd Schmiiliár Ema­nuel nagy hatással elszavalta a Nővér c. költeményét, végül ugyancsak az úri zenekar Schu­bert S andchenét adta elő igen nagy tapstól kísérten. A gondosan összeállított müser után a megnyitó csárdást 120 pár táncolta. Selyem bélések minden színben kosztüm és kabátbé­lések részére kaphatók. SchQtz-áruház« Vasat is lehet előállítani a bauxitból.

Next

/
Thumbnails
Contents