Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)

1938-02-20 / 41. szám

Felelős szerkesztő: Her boly Ferenc. izerkcsxtőség és kiadóhivatal;: Zalaegerszeg, Ssácheayi-tér 4. =------ - Teleíonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint »■II ■■Wiifinii WBT— zZZSBatWm Szent István koronája. mai germán imperiáliimus mel­lett labancodnak. A legitimisták nem forradal­márok, nem békétlenkedők, netn akarják felforgatni a mai alkot­mányos élet rendjét és hódoló alattvalói, a mostani államfőnek, akit érdemeiért itthon és a kül­földön egyaránt nagy tisztelet vesz körül. Art is tudják, hogy a mai európai politikai helyiéiben Magyarország még bizonytalan ideig marad király nélküli király­ság. Csak arra törekednek, hogy, ha majd íisziullabb európai lég­körben elkövetkesik a nsgy elha­tározások ideje, a magyar nem­zetet ne a múlt sérelmeinek az «miéke, hanem a jövő érdekei­nek a megfontolása vezérelje s ismét a régi fényben ragyogjon Szent István országának dicsősé­ges szimbóluma, a magyar ko­rona. (S.) Két legitimista gyűlés lesz vasárnap Zalaegerszegen­A nagy ögsaessmíásmsk. és a nyomában fellépő forradalomnak a nemzet kéi nagy kincse eseti áldozs u!: Srent István országa és koronája. Nagy nemzeti Sie- rencsétlenaések idején mindig ki- gyúlad a magyar fantázia, h*gy az ilúiiék délibábot játékával feledtesse a szomorú valóságot. Amint a szabadságharc után or­szágszerte énikeitck, hogy „majd hoz Garibaldi puskái0, most is •tt látta már a képzelet Szent István koronáját hatalmas külföldi uraikodóházak valamelyik tagjá­nak fején csillogni, aki vissza- szerzi nekünk mindazokat ez or­szágrészeket, amelyeket a forra­dalom őrületében majdnem szán­dékosan dobáltunk el s osztot­tunk szét ellenségeink között. »Lesz új királyunk és régi or­szágunk“ mondogatták sokan a csillogó ii úziók idején. De a mesebeli király nem jelentkezett a az ország megmaradt csonka* sájjben. A mesevilág gséifoszlott és ráébredtünk a valóság?». Ráe zméltünk arra, hogy s dé­libábot követve eltévedünk 3 vissza kell férnünk a jogfolyto­nosságnak 1918 bsn dhagyotí útjára. Az országnak és koroná­nak a sorsa közös, együtt élték át a nagy tragédiát, egvülí kell feliámadniok, talán nem egy idő­ben, de szőrös öss2eísr?ozá,uk- kal. Ha ezt az összetartó iáit is­merik ellenségeink, akik könnyen szerzed zsákmányukat féltik a korona iogfolytonoaaágánők hely- reáliíiáiátái, miért nem akarjuk mi is tudomásúl venni ? A jog­folytonosság hívei, amikor magu­kat legitimistáknak nevezi«, nem a Pragmatics Ssnctio-ra, vagy más, szintén megszűnt lex ekre hivatkoznak, hanem arra az ősi és újabbsn ismét nsegerődiett, élő törvényre, amely kimondj®, hogy Migyarország királyság § arra ez Íratlan, de a királyság lány egéből eredő törvényre, amely szerint a meghalt király törvényes örököse a fia. A legitimisták nern Habsburg rajongók, nem azért hívei a korona jogos várományo­sának, mert a Habsburg-csaiéd tagja, hanem azért, meri meghalt körönig királyunknak a fia. Jól tudjuk, hogy a Habsburg* család évszázadok alatt sok szo­morúságot és fájdalmat okozott nemzetünknek. Nam felejtettük el I. Lipót kegyetlenségeit, Caraffa vérengzéseit, az aradi vértanukat s azokat az erőszakos eszközöket, amelyekkel a Habsburgok, miként Európa többi abszolút urakodója, köitük az erdélyi fejedelmek is, megtorolták az uralmuk ellen in­tézett valódi, vagy vélt támadá­sokat. A mi helyzetünket még súlyosbította az, hogy a kegyet­lenségekkel együtt járt nyelvünk­nek, alkotmányom imézményeink- nek, egész nemzeti éieíünhnek az elnyomása. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a germanizá- lás nem egy családnak volt a politikája, hanem a germán ira- periálizmusé, amelynek hódító vá­gyával már akkor kemény harco­kat vívott a magyarság, amikor a Habsburgokról még semmit sem tudott a történelem. És nem szűnt meg a germánság keletre törő ereje moss sem, sót ijesztő mér­tékben megnövekedetf, amióta is­mét mások ütnek a német impt* riálizmus vezéri harci szekerén. Érthető, hogy mindnyájan fáj­dalmasan gondolunk vissza arra a majdnem négyszáz évre, ami­kor a Habsburgok voltak a ger­mán törekvések föhsreoisi. De szomorú emlékeinknek politikai célú felhányíorgaíáss ma már nem időszerű, mert a germán hódiíás veszedelme most már mások rezéről fenyeget kennün kei. A történelem parancsojő erej* ugyanazokat a tényezőket sokszor a régivel te'j sen ellen­tétes szerepre készteti. A ma­gyarságra ezer éves történelme »'ab a török lúiilotia a legna­gyobb szerencsétlenségei s a vi­lágháborúban a nemzeti érdekek zössége mégis egymás mellé ál­lította az egykori ellenségeket/ A Habsburgokra a jöyé^tn az & hivatás vár, hogy a régi Ausztiia megmaradt rés évei, ha zbbm a j nyugati hatalmak is támogatják, elválasszanak bennünk®* a mai Németország fenyegető szomszéd­ságaiéi. Ezt a szerepet tulajdon- képen már .a muliban ii meg­kezd ék, bár csak fokozatosan ismerték fci új történelmi hivatá­sukat. Altéi kevdye, hogy ki sző­rűink u német birodalomból, folytonosan gyengült az ő részük­ről gyakorolt germanizáló nyo­más e 87-b:-n a magyar állam nemxeti jogainak majdnem teljes birtokába jutott, a háború alatt pedig elértő régi törekvéseinek 2 maximumát, a persenáiis union Ha a háború végén a marxisták önző ravaszsága a már akkor üresekké, mert fölöslegessé vált függetlenségi jels^ayakks! a jó nemzeti érzésű, de politikailag éretlen tömegeket ei nem hódí­tottak volna és segítségükkel az ország rendjét fal nem forgatta volna, akkor a hábtru vesztesei­ként is megnyeitük volna a békét. Megmaradt volna az or - faágunk és megszereztük volna teljes nemzeti függetlenségünket is. A jövendőbeli magyar király tó), bár a Habsburg család tagja, nem kel! félteni nemzeti életűn két, sőt annak oltalmát reméi- netjük. Ezt csak azok nem akarják belátni, akik muzeumbeli kuruc fokosokkal hadonázva a A Szentkorona Szövetség va­sárnap rendezi Zalaegerszegen gyűléseit. Délelőtt 12 órakor lesz a Férfiak Szentkorona Szövetsé­gének alakuló gyűlése, amelyen megjelenik Jeszenák Pál báró és Luzicsa Géza dr. ügyész, főtitkár. Dáiután 4 órakor a nők gyű­lését tartják meg, s ezen is érde­kes felszólalások hangosnak cl. Mindkét gyűlés a Kulíurházban lesz. üiigtr Miklós rnegjslenése a gyűléseken még bizonytalan. Griger ugyanis az utóbbi időben betegeskedik. Pénteken ugyan felszólalt a képviselőházban be­tegsége ellenére is, de csak azért, mert nagyon fontosnak tariolta, hogy az öregségi biztosítási ja­vaslat vitájában szavát hallassa. A Házba is orvos kíséretében i ment el. Reméljük, hogy állapota 1 Sanyira javul, hogy Zalaegerszeg­re gljöhe). Nehézségek merültek fel az angol-olasz tárgyalásokon Feszültség ®iá3*é|3£i si§pf«imáeiáÜ3a&f* H küijf?^i££££*a hürei­London, február 19. Az angol sajtó érdeklődésének homlokteré­ben az angol—olasz megegyezés kérdése áll. Megállapítják a la­pok, hogy az állandó íáígyaiá sok ellenére még sok nehézség vir elsimításra. Grandi ismétel­ten tárgyalt Chamberlain minisz­terelnökkel és Eden külügymi­niszterrel. Közölte az olasz kor- manynak azt az álláspontját, hogy .Olaszország kész az Angliá­val ás Franciaországgal való együttmüködésra az európai béke érdekében, de a két államnak j végre állást kell foglalnia az abesszin hóditág elismerése kér­désében, a spanyol ügyet pedig faü ön kill választani és a sémié- gességi bizottság elé utalni. Hir szerint Grandinak a?, angol kül­ügyminiszterre! folytatott megbe­szélése nem járt sikerrel. Ma délután rendkívüli angol minisz­ter anács les?, amelyen döntenek sz Olaszorszaghsz való közele­dés kérdésében. Egyes körökben a nehézségek miatt számolnak Chamberlain iernoriásávai. Párig, február 19. A francia és angol diplomáciát továbbra is élénken foglalkoztatja a námeí— osztrák megállapodás. A lapok hangsúlyozzák, b&gy az angol és francia kormányok a stream egyezmény alpján állanak és ilyen értelemben foglalnrk ál­lást az osztrák kérdésben. A Matin szerint a Berlin—Rónia tengely meg-szilárduK, s érért Chamoerlain angol miniszterelnök komolyan, aggódik, mert átlói lart, hogy Európa valamelyik sarkiban háború tőr ki. Bécs, február 19. Seysa- Irquart osztrák belügyminiszter Berlinből visszaérkezett Bécsbe és a ma déli mini3zter?anác8en beszámolt a kormánynak tárgyalásairól. Az osztrák nép feszülten figyeli az eseményeket, s ezért nagy érdek­lődéssel tekint a minisitertanács elé is. Hir szerint Schuschnigg szabadfolyást enged a nép akara­tának. Érért a Németországból hazatérő nemzedszccialisíákat fel­veszik a hazafias arcvonalba. Tokio, február 19. A japán fő­hadiszállás közlése szerint a ja­pán csapatok eddig 739.000 négyzetkilométer terűidet hódítot­tak meg Kínában. Ebből 650 ezer négyzetkilométer Északkinára esik. Bukarest, február 19. A kor­mány tagjai ma a király elnök­letével álfemtanácsoí tartanak, amelyen kidolgozzák sz új alkot­mány tervezetét. A lakosság ér­deklődései várja az új alkotmányt. Salamanca, február 19. A nem­zed csapatok az aífandriai fron­ton ismét eíőnyomultak és több községet elfoglaltak. A vörös repülőgépek francia hadihajót bombáztak.

Next

/
Thumbnails
Contents