Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)
1938-02-11 / 33. szám
XXI. évfolyam 33. sxém. Ára 3 fillér 1938, febfuát1 ii. Péntek. Felelős szerkesztő: Herböly Ferenc. Siarkesztöség és kiadóhivatalj Zalaegerszeg, Ssécheayi-tér 4. .. .... Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hósapra 1*50 pengd, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Tüntető melegséggel ünnepelte a törvényhatósági bizottság a búcsúzó Bődy Zoltán alispánt. A főispán megemlékezett a Szent István jubileumról és a kormányzó útjáról. — Határozat a destruktiv sajtó ellen. Zala vármegye törvényhatósági bizottsága ma tartotta vitéz Teleki Béla gróf főispán elnökletével évnegysdes közgyűlését. Habár választások emfís! nem voltak, mégis élénk érdeklődés nyilvá- nult^msg a gyűlés iránt. A figyelem elsősorban Zala ^vármegye népszerű alispánjára irányult, aki négyévtizedes, érdemekben gazdag közizolgálat után a mai napon nyugdíjazását kérte. A me- gyegyüiés tüntető melegséggel búcsúzol! Bődy Zoltántól és az ünnepi hangulat végigvonult az egész közgyűlésen úgy, hogy nagyobb viták nem is voltak egyes tárgyaknál. A közgyűlés megnyitása után vitéz Teleki Béla gróf melegen parentálta el a törvényhatósági bizottság elhunyt érdemes tagjait: Sümeghy József és Bolka Lajos földbirtokosokat. Bejelentette, hogy az alispán a megüresedett tagsági helyekre Hauser János dr. készt* helyi akadémiai igazgatót, Pintér Jóssef zalabéri lakos’, Hedry Sándor dr. zalahaiápi lakost, Lang Nándor zalaegerszegi lakost és Kukorácz István tótszerdahelyi lakost hívta be. A Szent István jubileum, A főispán ezután nagy hatással emlékezeti meg az 1938-as esztendőről, mint Szent Isiván jubileumi évérői, amelyet a nagy ki rály emlékének szentel a magyar állam és nemzet, a római katolikus egyház, amelynek a nagy király kanonizált szentje és emlékének szemelnek a többi ke* resztény felekezeíek is. Benne ünnepük az apostoli lelkületű uralkodót, aki nemzetét a pogányságból a kereszténységbe vezette. Az ő hivő lelkére van szükség ma is, hogy biztosítsuk fennmaradásunkat további ezer esztendőre. Zala vármegye e lélektől áthatva veszi ki részét a jubileumi évből és a nemzetépitő munkából. A főispán ezt követően melegséggel emlékezett meg Horthy kormányzó lengyelországi útjáról. Századok óta ő volt sz első magyar áll®mfő, aki a szabadsághősök útját követve Lengyelor- országba ment és ebből az a!* kálómból a főispán felelevenítette a lengyel—magyar történelmi • kapcsolatokat, kiemelve, hogy a két nemzetet ma is összeköti a szoros barátság, a közös ideálok és a nyugati kultúráért közösen ontod vér. Végül a pénzügyi ellenőrzés megszüntetéséről szólt a főispán. Hangsúlyozta, hogy ebbői az alkalomból a pénzügyminiszterrel egyetértve, a törvényhatóság is hálával emlékezik meg a magyar adófizető polgárság áldozatairól, s elismeréssel a pénzügyi kormányzat éa a Nemzed Bank céltudatos munkájáról. Károlyi György gróf a destruktiv sajtóról. Napirend előtt Károlyi György gróf szólalt fel és hivatkozott I arra, hogy a tárgysorozaton indítvány szerepel a destruktiv sajtó megrendszabáiyozásáról. Pártpolitikától és felekezeti vagy faji gyűlölködéstől mentesen akarja felhívni ennek a kérdésnek a fontosságát a a közgyűlés figyelmét, s idéíts erre vonatkozóan Pro- hászfca Ottokár 1921-es cikkéi. Próbákká cikkében megállapítja, hogy érthető, ha a nemzeti közvélemény tisztességes és félre mm vezetett része felelősségre akarja vonni az országbomiasz- tókat, akiknek a paíkányforradsl- mat köszönhetjük. Minden baj a ieikiismereiien zsidó sajtó révén szakadt ránk; amit a háború előtt a szabadkőműves és zsidó intelligencia hirdetett, az volt előidézője az összeomlásnak. Ha a mi máié közönségünk ezt a hazaárulást fedezné, saját tehetetlenségének állítana bizonyítékot. » Prohászka megállapította, hogy a mi ütünk csak az intranzigens keresztény politika és az öntudatos magyarság útja lehet. (Nagy taps.) vitéz Teleki Béla gróf főispán az elhangzottak kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a kérdést a közgyűlésen tárgyalni fogják, de elsősorban a gerinces nemzeti iársadalemnsk kötelessége, hogy társadalmi utón vegye keiébe a keresztény, nemzeti irányú sajtó támogatásának ügyét. Ez az az ut, amelyen is íe lehet törni a destruktiv sajtó tendenciózus és káros munkáját. Ezután rátértek az alispán! jelentésre, amelyhez elsőnek Papp Oszkár (Nagykanizsa) szólott. A kézműves iparosság helyzetét vázolta. Kívánta az adőpótlékok megszüntetését, hogy az iparosság köny nyebben boldogulhasson. Ez ügyben felterjesztést javasol a kormányhoz. Takács Mihály (AUópáhok) szerint a kisiparosság felemelése az egész társadalomnak érdeke. Nem helyes az az elgondolás, hogy a falusi nép maradjon a faluban az ősi foglalkozás mellett. Mindenki törekedjék magasabbra, ahova tehetsége, ambicója ösztönzi. Versenyképessé kell tenni a kisipart, amit most a nagytőke akadályoz. Kevésnek találja az egymilliót, amit a nagytőke egészségügyi célokra adott. Zakariás Árpád dr. (Tapolca) a íapolca- vidéki bazaltbányák munkásainak tűrhetetlen helyzetéről szól. Felül kell vizsgálni a karteiekkel kötött szerződéseket. Szerecz János (Nagyhorváti) a dögterek bekerítését és a sertésorbánc elleni védőoltások kötelezővétételét, a nagyhorváti—szentmártoni utsza* kasz megjavítását sürgeti. Varjas Lajos (Balatonfüred) köszönetét mend az alispánnak a gyümölcs- termelés érdekében kifejteit munkájáért. A Lovas és Csopak községek között folyó útépítések befejezését kéri. Bődy Zoltán alispán adott kielégitő választ a felszólalásokra, vitéz Teleki Béla gróf főispán pedig válaszolt Takács Mihálynak a falusi néppel kapcsolatban tett megjegyzésére. A mezőgazdaság körében még igen nagy terület van, amit nem használnak ki kellőképen, Erre a kihasználásra pedig szükségünk van, szükség van tehát a faluban még sok munkaerőre. Ezzel az alispáni jelentést tudomásul vették. Ugyancsak tudomásul vették Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás köszönő iratát is. Az alispán búcsúztatása. Tomka János dr. tb. főjegyző ismertette Bődy Zoltán alispánnak nyugdíjaztatása iránt beadóit kérelmét. Az alispán beadványában köszönetét mond negyven évnél hosszabb időn tetjesiiett szolgálata után a varmegyének irányában megnyilvánult bizalmáért, támogatásáért, kéri, tartsa meg őt a vármegye továbbra is szives emlékezetében, megbecsülésében és szerzetében s mondja ki, hogy május 1 i hatállyal nyugalomba helyezi. Előterjegxíi ezután a nyugdíj- ügyi választmányak határozatát, amely megállapítja; hogy ez ampán 1897. október 6. óia állott a vármegye szolgálatában se hosz- szu időből 16 évet töltölt alispánt székben. Megállapítja a nyugdíj összegét s egyben elismeréssé! és hálával emlékszik meg arról az odaadó munkáról amit az alispán hosszú szolgálati ideje aiatt a vármegye érdekében teljesített. Javasolja, hogy az alispán átmeneiileg megtarthassa lakását a vármegye székházéban. Vitéz Teleki Béla gróf főispán szólt az ügynöz. Nem az ő feladata, — mondotta —, hogy a a távozó alispán érdemeit méltatta ; ez a törvényhatósági bi zoltságnab a joga. Akkor ismerte meg ő Bődy Zoltán alispánt, amikor a sors kifürkészhetetlen rendelkezései legsúlyosabban érsn- íetiéfc. Fájdalmát elrejtette, akkor látta, hogy a hit milyen lelkierőt ad a hívőnek. Bődy Zoltán a szív embere, aki mindig azt cse- lekedíe, amit a szív parancsolt. A béke és szeretet jegyében vette át hivatalát s ehez mindig hű is maradt. Kedves kötelességet teljesít, amikor hálával emlékezik meg arról a megérlő támogatásról, baráti együttműködésről, amelyben őt részesítette mindenkor, ha előtte ismeretlen területben hozzáfordult. Űrt hagy maga után az alispán, amely űrt csak akkor tudjuk felbecsülni, ha a veszteséget értékelni tudjuk. Ür fog támadni, de annak a biztos reménynek ad kifejezést, hogy a törvényhatóság megtalálja azt a módot, hogy tovább folytathassa az eddigi munkát. Isten áldását kéri Bődy Zoltánra és családjára. Szűnni nem akaró éljenzés és
