Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-10-24 / 241. szám
Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal,: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1'90 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint De mennyire szükséges, hogy építsük az iskolákat, a kápolnákat! A templomtalan és iskolanélküli Göcsej Szaharájában létesüljenek az ősi, szentistváni hit és magyar művelődés zöldelő oázisai! A toronynélküli iskolakápolnák toronymagasan állanak és már puszta létezésük is eligazítja az élet gondjaival küzködő, új eszmékkel megzavart fejétvesztő szegény magyart. Mi toronyiránt igazodunk. Keressük az Isten házát és a magyar művelődés templomait, mert azokban az Ur igaz tanítását hirdetik. Igéket, amelyek örökre élnek, amelyekből egy jottát elvenni nem szabad. Hiszen azok ir a sebekre. Könnyeket szárítanak fel. A mosolynak gyöngyfényt adnak. Megvetjük az olcsó görögtüze- ket. A nagy Ígérgetéseket kilúgozzuk és magjukat, a hazugságot eltapossuk. Mi Isten felé: toronyiránt igazodunk. F .... s. Fokozódott a feszültség Berlin és Prága között. A külpolitika hírei. Toronyiránt! Alig hinné az ember, hogy milyen mély értelme van ennek az egyszerű falusi eligazításnak : toronyiránt. Mindenkivel megeshetett már, hogy idegenben eltévedt, vagy nem tudott tájékozódni. Ilyen esetben, ha kérdezősködött attól az út, az irány iránt, akivel ösz- szehozta jószerencséje, sokszor az utszéli keresztek, vagy „toronyiránt“ kapott eligazítást. Érdemes egy kicsit elgondolkozni ezen az útbaigazításon, mert mostanában ugyancsak eligazításra sorul a magyar ember. Mindig politizáló nemzet vol tunk. Hajlamosak az okoskodásra. Nekünk nem elég, hogy csak mondjanak valamit, hogy ezt is azt is ajánlassanak. Szeretünk mögéje nézni annak, amit a nagyfejüek, vagy „nagy- fejüek“ olyan kívánatosnak, any- nyira követendőnek hangoztatnak. Már ez a természetünk is ellene mond annak a törekvésnek, amely a magyar lelkiséget valami pa rancsuralmi keretek közé kívánná szorítani. A hajdani nemesi címerre, elő- névre hét-szilvafára büszke, meg „az én kis födém, az én világom “-ra rátartó, önérzetes magyar lélek nem volna képes az uniformizálásba beletörődni és holmi „vezérek“ parancsainak alávetni magát. Kárbaveszett hát mindenféle idegen majmolás. Maradjunk csak meg mi „toronyiránt.“ Szegény jó magyar népünk! Ugyancsak émelyeghet a gyomrod attól a sok szellemi kuruzsló- szertől, amit mostanában beadnak neked. De a fejed is kóvályoghat a sokféle irányítástól. Csak úgy pattognak a vezényszavak! Jobbra át, balra-át. Visszakozz ! Előre ! Hátra ! Indulj! Állj! Sorakozz! Oszolj! És te nem tudod, mit csinálj!? Hova kapj ? Melyiknek engedelmeskedjél ? Te csak egyet akarsz. Emberségesebb életet. Könnyebb lélegzést. Szaba dulást a cudar szoritóból. Hát hogyan igazodj? Merre vedd utadat, amely nem az ígérgetések meseautóján a legkeserübb csalódásba és romlásba visz? Nézd jó magyar népem! Segíteni szeretnék neked, mert hozzád tartozom és látom, jól tudom, hogy mi fáj?! Magam is szenvedem a keserű magyar sors fájdalmát. Én is nyögök a terhek alatt, legfeljebb nem hangosan kifelé. Nos, én nem tüzes rakétákat röpítek a sötét Ég felé. Azok csak elpuffannak, rövid fény.., A botorokat megtévesztik. A komolyak tudják csak, haszontalan játék. Nem állok hordók tetejére sem, hogy alpári és véres fárázisokat dörögjek. Ezek is csak a vért forralják, vad indulatokat feszitik pattanásig, az elégedetlenség tüzét táplálják, de arra nincs erejük, hogy valóban segítsenek. A vá laszuton el nem igazítanak. Nekem lelkiismeretem van. Tudatában vagyok annak, amit mondok. Eligazítást akarunk? Biztos utat, amely nem a tévedésbe visz. Igazodjunk „toronyiránt!“ Hála a Gondviselésnek, a göcseji szellemi lemaradást kezdjük lassan behozni. A „sötét“ dicste len jelzőt nemsokára levakaihatjuk Göcsej elől. Egymásután épülnek fei az eddig elhanyagolt területeken az új iskolák és rendesen hozzájuk kapcsolnak egy kis fülkét az oltár számára, hogy népünk szellemi és lelki művelése egyszerre megindulhasson. Ahogy elkészülnek a magyar szellemi és lelki életünknek ezek a kis erősségei, ünneplőbe öltő zik a vidék és szép külsőségek keretében szentelteti fel iskolakápolnáit. Ami a nép örömében talán ma még öntudatlan, arra mutatok itt rá: ime a nagy tanácstalanságban a biztos eligazítás: se jobbra, se balra ne menjen népünk, csak toronyiránt. Érdekes jelenség, hogy a régen is dívott egyházi ünnepségeket mind gyakrabban kapcsolják ösz- sze az u. n. katolikus nappal, amikor az egyháziakon kívül vi lági férfiak is a nép elé állanak, hogy az új intézmények nagy nemzeti és katolikus jelentőségét méltassák, ezzel mintegy kibogozzák népünk égető problémáit és megnyugvásra igazítják el su lyos kérdéseikben. Mert elszomorító és ebben a hatóságok könnyelmű nemtörődömsége is hibáztatható, hogy az új, hangos és népünk lelki nyugalmát veszedelmesen felkavaró, hagyományos szent meg» győződésében károsan megingató eszmék terjesztői jobb ügyhöz méltó buzgalommal az ünnepi istentiszteletek idején gyűjtik össze a népet „előadásaikra“. Az újdonság ingerel, a tilos bi- zseregtet, a megvillantott fények csábítanak és a nép templom helyett a propaganda gyűlésekre siet. Ott áll aztán az evangélium magvetője és nincs, hová szórja a tiszta búzát. Az Isten igéjétől elszokott, a templomtól távoleső, az agitátoroktól sűrűn felkeresett, nyomorúsága miatt csikorgó sze ■ gény nép lassan feladja önállóságát. Józan ellenállást biráló készségét leszorítják nemzeti szalaggal. Látását megnyugtatják a háromszinű, nekünk szent lobogóval (hogy a Magyarok Nagyasszonya képét felcserélik valami nyíllal, szegény észre sem veszi) és elhiszi, hogy most már jobb világ kövelkezik, Azt hiszi, hogy most — eligazították — ! El ám, de hova visz ez az út, amelyen félrerugják ősi hagyományainkat?! Prág?, október 23. A cseh rendőrség elkobozta a Deutsche Allgemeine Zeitung, a Kölnische Zeitung, a Frankfurter Zeitung és a Münchenes Nachrichten cimü német lapoknak Csehországba érkezett példányait. Az intézkedéz oka, hogy ezek a lapok heves támadást intéztek Csehország ellen, amiért a cseh rendőrök Teplitzben megverték egy német gyűlés résztvevőit. Az incidens miatt Berlin és Prága között fokozódott a feszültség. A berlini cseh követ Prágába érkezett és tájékoztatta Benes elnököt a helyzetről, Budapest, október 23. Schuschnigg kancellár ma is Bábolnán vadászott. Délelőtt megérkezett oda Darányi miniszterelnök is és megbeszélést folytatott az osztrák kancellárral. A miniszterelnök délután tért vissza Budapestre és visszautazott Bécsbe a kancellár is. War&ó, o'ílóber 23. A zsidók eüeni izgalom Lengyelországban növekszik. Tegnap két warsói Az orosz belügyi népbizottság (tulajdonképen a GPU) rendeletet adott ki, amely szerint november 6-tól 9-ig, tehát a szovjetunió fennállásának 20. évfordulójára rendezett ünnepségek idején az istentiszteletek tariása az összes vallásos testületek számára mindenféle formában tilos. Az illetékes vezetőknek irásbelileg kellett a rendelet tudomásulvételét igazolni. A jubileumi ünnepségek időtartamára a templomok és imaházak kulcsait a hatóságoknál kell letétbe helyezni. A legcsekélyebb kihágás a rendelet ellen templombezárással, az egyházközség kereskedelmi isko'ában súlyos verekedés folyt le a többségben ievő zsidó hallgatók és a lengyel diákok között. Az iskolákat bezárták. Athén, október 23. A görög király hosszabb európai körútra indul. Ellátogat Rómába, Párisba és Londonba. London, október 23. A benem- avatkozási bizottságban ismét nehézségek merültek fel a szovjet magatartása miatt. Remélik, hogy a nehézségeket sikerül áthidalni. A spanyol nemzetiek Asturiá- ban folytatják a tisztogatási akciót. A vörösök tömegesen menekülnek. A nemzetiek Gijonban 140 ágyút, többezer gépuskát és gyalogsági fegyvert zsákmányoltak. Peking, október 23. A japánok és kínaiak között heves harcok dúlnak az északi fronton. A kínai csapatok lerombolták egyik folyó hidjái és ezzel megakadályozták a japánok előrenyomulását. feloszlatásával, börtönbüntetéssel, vagy pénzbüntetéssel lesz megtorolva. Az intézkedés a harcos istentelenek közbenjárására történt. Mint az East Information Bureau Moszkvából jelenti, Saratov város szovjetje rendeletet adott ki, amely szerint valameny- nyi, a városban lakó állami vagy más közszolgálatban levő hivatalnok, alkalmazott, vagy munkás, akik közös házban laknak, kötelesek lakásaikból valamennyi Krisztust ábrázoló, vagy egyéb szentképet eltávolítani. A parancs nemteljesitése esetén a szabotáló* H szovjet harca a vallás ellen.
