Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)

1937-10-24 / 241. szám

Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal,: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1'90 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint De mennyire szükséges, hogy építsük az iskolákat, a kápolná­kat! A templomtalan és iskola­nélküli Göcsej Szaharájában lé­tesüljenek az ősi, szentistváni hit és magyar művelődés zöldelő oázisai! A toronynélküli iskola­kápolnák toronymagasan állanak és már puszta létezésük is eliga­zítja az élet gondjaival küzködő, új eszmékkel megzavart fejétvesztő szegény magyart. Mi toronyiránt igazodunk. Ke­ressük az Isten házát és a ma­gyar művelődés templomait, mert azokban az Ur igaz tanítását hirdetik. Igéket, amelyek örökre élnek, amelyekből egy jottát el­venni nem szabad. Hiszen azok ir a sebekre. Könnyeket száríta­nak fel. A mosolynak gyöngy­fényt adnak. Megvetjük az olcsó görögtüze- ket. A nagy Ígérgetéseket kilúgoz­zuk és magjukat, a hazugságot eltapossuk. Mi Isten felé: torony­iránt igazodunk. F .... s. Fokozódott a feszültség Berlin és Prága között. A külpolitika hírei. Toronyiránt! Alig hinné az ember, hogy milyen mély értelme van ennek az egyszerű falusi eligazításnak : toronyiránt. Mindenkivel megeshetett már, hogy idegenben eltévedt, vagy nem tudott tájékozódni. Ilyen esetben, ha kérdezősködött attól az út, az irány iránt, akivel ösz- szehozta jószerencséje, sokszor az utszéli keresztek, vagy „to­ronyiránt“ kapott eligazítást. Érdemes egy kicsit elgondol­kozni ezen az útbaigazításon, mert mostanában ugyancsak eligazí­tásra sorul a magyar ember. Mindig politizáló nemzet vol tunk. Hajlamosak az okoskodásra. Nekünk nem elég, hogy csak mondjanak valamit, hogy ezt is azt is ajánlassanak. Szeretünk mögéje nézni annak, amit a nagyfejüek, vagy „nagy- fejüek“ olyan kívánatosnak, any- nyira követendőnek hangoztatnak. Már ez a természetünk is ellene mond annak a törekvésnek, amely a magyar lelkiséget valami pa rancsuralmi keretek közé kívánná szorítani. A hajdani nemesi címerre, elő- névre hét-szilvafára büszke, meg „az én kis födém, az én vilá­gom “-ra rátartó, önérzetes ma­gyar lélek nem volna képes az uniformizálásba beletörődni és holmi „vezérek“ parancsainak alá­vetni magát. Kárbaveszett hát mindenféle idegen majmolás. Ma­radjunk csak meg mi „torony­iránt.“ Szegény jó magyar népünk! Ugyancsak émelyeghet a gyomrod attól a sok szellemi kuruzsló- szertől, amit mostanában bead­nak neked. De a fejed is kóvályog­hat a sokféle irányítástól. Csak úgy pattognak a vezényszavak! Jobbra át, balra-át. Visszakozz ! Előre ! Hátra ! Indulj! Állj! Sora­kozz! Oszolj! És te nem tudod, mit csinálj!? Hova kapj ? Melyik­nek engedelmeskedjél ? Te csak egyet akarsz. Emberségesebb éle­tet. Könnyebb lélegzést. Szaba dulást a cudar szoritóból. Hát hogyan igazodj? Merre vedd uta­dat, amely nem az ígérgetések meseautóján a legkeserübb csa­lódásba és romlásba visz? Nézd jó magyar népem! Segíteni sze­retnék neked, mert hozzád tarto­zom és látom, jól tudom, hogy mi fáj?! Magam is szenvedem a keserű magyar sors fájdalmát. Én is nyögök a terhek alatt, leg­feljebb nem hangosan kifelé. Nos, én nem tüzes rakétákat röpítek a sötét Ég felé. Azok csak elpuf­fannak, rövid fény.., A botorokat megtévesztik. A komolyak tudják csak, haszontalan játék. Nem állok hordók tetejére sem, hogy alpári és véres fárázisokat dö­rögjek. Ezek is csak a vért for­ralják, vad indulatokat feszitik pattanásig, az elégedetlenség tüzét táplálják, de arra nincs erejük, hogy valóban segítsenek. A vá laszuton el nem igazítanak. Ne­kem lelkiismeretem van. Tudatá­ban vagyok annak, amit mondok. Eligazítást akarunk? Biztos utat, amely nem a tévedésbe visz. Igazodjunk „toronyiránt!“ Hála a Gondviselésnek, a gö­cseji szellemi lemaradást kezdjük lassan behozni. A „sötét“ dicste len jelzőt nemsokára levakaihat­juk Göcsej elől. Egymásután épül­nek fei az eddig elhanyagolt te­rületeken az új iskolák és ren­desen hozzájuk kapcsolnak egy kis fülkét az oltár számára, hogy népünk szellemi és lelki műve­lése egyszerre megindulhasson. Ahogy elkészülnek a magyar szellemi és lelki életünknek ezek a kis erősségei, ünneplőbe öltő zik a vidék és szép külsőségek keretében szentelteti fel iskolaká­polnáit. Ami a nép örömében talán ma még öntudatlan, arra mutatok itt rá: ime a nagy ta­nácstalanságban a biztos eligazí­tás: se jobbra, se balra ne men­jen népünk, csak toronyiránt. Érdekes jelenség, hogy a régen is dívott egyházi ünnepségeket mind gyakrabban kapcsolják ösz- sze az u. n. katolikus nappal, amikor az egyháziakon kívül vi lági férfiak is a nép elé állanak, hogy az új intézmények nagy nemzeti és katolikus jelentőségét méltassák, ezzel mintegy kibo­gozzák népünk égető problémáit és megnyugvásra igazítják el su lyos kérdéseikben. Mert elszomorító és ebben a hatóságok könnyelmű nemtörő­dömsége is hibáztatható, hogy az új, hangos és népünk lelki nyugalmát veszedelmesen felka­varó, hagyományos szent meg» győződésében károsan megingató eszmék terjesztői jobb ügyhöz méltó buzgalommal az ünnepi istentiszteletek idején gyűjtik össze a népet „előadásaikra“. Az újdonság ingerel, a tilos bi- zseregtet, a megvillantott fények csábítanak és a nép templom helyett a propaganda gyűlésekre siet. Ott áll aztán az evangélium magvetője és nincs, hová szórja a tiszta búzát. Az Isten igéjétől elszokott, a templomtól távoleső, az agitátoroktól sűrűn felkeresett, nyomorúsága miatt csikorgó sze ■ gény nép lassan feladja önálló­ságát. Józan ellenállást biráló készségét leszorítják nemzeti szalaggal. Látását megnyugtatják a háromszinű, nekünk szent lo­bogóval (hogy a Magyarok Nagy­asszonya képét felcserélik valami nyíllal, szegény észre sem veszi) és elhiszi, hogy most már jobb világ kövelkezik, Azt hiszi, hogy most — eligazították — ! El ám, de hova visz ez az út, amelyen félrerugják ősi hagyományainkat?! Prág?, október 23. A cseh rendőrség elkobozta a Deutsche Allgemeine Zeitung, a Kölnische Zeitung, a Frankfurter Zeitung és a Münchenes Nachrichten cimü német lapoknak Csehor­szágba érkezett példányait. Az intézkedéz oka, hogy ezek a la­pok heves támadást intéztek Csehország ellen, amiért a cseh rendőrök Teplitzben megverték egy német gyűlés résztvevőit. Az incidens miatt Berlin és Prága között fokozódott a feszültség. A berlini cseh követ Prágába érkezett és tájékoztatta Benes elnököt a helyzetről, Budapest, október 23. Schusch­nigg kancellár ma is Bábolnán vadászott. Délelőtt megérkezett oda Darányi miniszterelnök is és megbeszélést folytatott az osztrák kancellárral. A minisz­terelnök délután tért vissza Bu­dapestre és visszautazott Bécsbe a kancellár is. War&ó, o'ílóber 23. A zsidók eüeni izgalom Lengyelországban növekszik. Tegnap két warsói Az orosz belügyi népbizottság (tulajdonképen a GPU) rendeletet adott ki, amely szerint november 6-tól 9-ig, tehát a szovjetunió fennállásának 20. évfordulójára rendezett ünnepségek idején az istentiszteletek tariása az összes vallásos testületek számára minden­féle formában tilos. Az illetékes vezetőknek irásbelileg kellett a rendelet tudomásulvételét igazolni. A jubileumi ünnepségek időtar­tamára a templomok és imaházak kulcsait a hatóságoknál kell le­tétbe helyezni. A legcsekélyebb kihágás a rendelet ellen temp­lombezárással, az egyházközség kereskedelmi isko'ában súlyos verekedés folyt le a többségben ievő zsidó hallgatók és a lengyel diákok között. Az iskolákat be­zárták. Athén, október 23. A görög király hosszabb európai körútra indul. Ellátogat Rómába, Párisba és Londonba. London, október 23. A benem- avatkozási bizottságban ismét ne­hézségek merültek fel a szovjet magatartása miatt. Remélik, hogy a nehézségeket sikerül áthidalni. A spanyol nemzetiek Asturiá- ban folytatják a tisztogatási ak­ciót. A vörösök tömegesen me­nekülnek. A nemzetiek Gijonban 140 ágyút, többezer gépuskát és gyalogsági fegyvert zsákmányol­tak. Peking, október 23. A japánok és kínaiak között heves harcok dúlnak az északi fronton. A kí­nai csapatok lerombolták egyik folyó hidjái és ezzel megakadá­lyozták a japánok előrenyomulá­sát. feloszlatásával, börtönbüntetéssel, vagy pénzbüntetéssel lesz meg­torolva. Az intézkedés a harcos istentelenek közbenjárására tör­tént. Mint az East Information Bureau Moszkvából jelenti, Sa­ratov város szovjetje rendeletet adott ki, amely szerint valameny- nyi, a városban lakó állami vagy más közszolgálatban levő hiva­talnok, alkalmazott, vagy mun­kás, akik közös házban laknak, kötelesek lakásaikból valamennyi Krisztust ábrázoló, vagy egyéb szentképet eltávolítani. A parancs nemteljesitése esetén a szabotáló* H szovjet harca a vallás ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents