Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)

1937-10-03 / 224. szám

XX. évfolyam 224. isim. Ára 8 fillér 1937. október 3. Vasárnap. Felelős szerkesztő:Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal': Zalaegerszeg, Száchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*90 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szériát. Tempó magyarok! Hányszor felhangzik ez az izga­lomtól fütött nemzetközi verse­nyeken, amikor a legjobb magyar tizenegy a nemzet színeibe öl­tözve lendületes játékkal tör az ellenfél kapujára a magyar győ­zelemért ! Hogy tudjuk ünnepelni a győzteseket! Milyen büszkék vagyunk, ha meg kell hajolni az ellenfélnek a diadalmas magyar erő, fegyelmezettség és lelkesedés előtti Rendjén van, ha így fello­bog bennünk magyarságunk izzó tüze. De tempó magyarok — akkor is, amikor nem a sport arénáján kell megmutatnunk erőinket, ha­nem igazában akkor kell eltölteni mindannyiunkat a le nem lohadó lelkesedésnek és minden bennünk szunnyadó nemes energiát cse­lekvő munkára bírni, amikor a magyar nemzet egy csodálatos lélek-versenyben kerül az egész világ figyelő érdeklődésének kö­zéppontjába. Az eucharisztikus világkon­gresszus és közeledő szent István jubileumi esztendő káprázatos ünnepségei, eseményei hívják vi­lágversenyre a magyar népet. A világ színe előtt kell megmutat­nunk, hogy a mi katolicizmusunk és az Oltáriszentségbe vetett hi­tünk nem a nyári éjszakák szent­jánosbogárkáinak megcsillanó, el­vesző gyenge fénye, hanem erő­teljes, mint a nap, amely áttöri a felhőket és felragyog éltető suga­rait szétárasztva a didergő, sápadt földön. Férfias hitvallásunknak kell igazolni, hogy a mai magyarság lelkében össze tud ölelkezni az „óra et labora“, az imádság és munka elve, az igazi keresztény élet két alappillére. Kell, hogy az ámuló világot csodálatra ragadja a szittya vérnek csendes és oda­adó alázkodása oltáraink isteni lakója előtt. Meg kell mutatnunk, hogy a küzdelmes életnek névte­len hősei mi vagyunk, akik a hitnek szilárd alapját és vésztől mentes kikötőjét a csillagtalan éjszakákon, a nemzet szenvedés­teli idején sem veszítettük el. Hogy kisajtolhatják a vérünket, szétmarcangolhatják izmainkat, megmérgezhetik a levegőt, amely­ben élünk, de ősi katolikus hi­tünkhöz, nemzetünket egy évez­reden minden megpróbáltatáson átsegítő hagyományainkhoz való ragaszkodásunkat meg nem tör­hetik. Szinte lélegzetét visszafojtva kell ámulatba esni a világnak, amikor a világra szóló katolikus hitvallásnak és magyar ünnepnek akar tanúja lenni, hogy az a sokat emlegetett magyar hazafiság nem csupán a Boldog Asszony Anyánk dallamában vagy a táro- jgatókban megrezdülő kurucke­sergők melódiáiban könnyezik erőtlenül, hanem igen is, ennek az országnak legkisebb és leg­utolsó fiában is ott él az a tudat, hogy azokat az alapokat, amelye- lyeket szent István királyunk ra­kott a legszentebb érzésekkel, munkával kell erősíteni és védel­mükre a legnagyobb és leghősibb áldozatok árán is készek vagyunk. Ez a nép mindig tudatában volt nagy árvaságának, magára utaltságának. Európa mostoha gyermeke volt. Keletnek úgy tet­szett, hogy nagyon előkelő. A művelt Nyugat úgy tekintette, mint bárdolatlan barbárt. Csak a szent- istváni hit ereje és abba vetett bizakodó reménysége tudtak olyan erőt kölcsönözni neki, hogy a végső, halálos csapást mindig kivédte és szívóssága a legsúlyo­sabb sebeket is kihevertette. Ilyennek kell mutatkoznunk a világ előtt, de valójában ilyennek is kell lenni a magyar léleknek. A nagy versenyeket megelőzően az atléták felkészülnek. Edzik magukat. Naponta folynak a gya­korlatok. Mielőtt a magyarság lelke is kiállana a nagy verseny küzdőterére, fel kell készülnie. Az előkészítő Szentév feladata abban áll, hogy a mutatkozó hi­bákat kiküszöböljük, a sebeinket gyógyitgassuk, gyengeségünket felerősítsük, hogy a győzelem erejével állhassunk ki porondra. Tempó magyarok 1 Ennek a biztatásnak mindenütt fel kell zúgni hatalmas erővel! Eljutni mindenhova, ahol egyetlen ma­gyar él ! Meg kell újhódnia a ma­gyar léleknek. Szégyent nem vall­hatunk. Őseinknek, nemzeti büsz­keségeinknek, nagyjainknak, de megcsufolt magyarságunknak is tartozunk ezzel. És, amikor a nagy nekiindulás- ban a városok buzgóságának örülünk, akkor a lelkesítő szózat magyar falvakban se gyengül­jön el, le ne halkuljon. Tempó magyarok! Tempó magyar falu ! Nem szabad lemaradnunk a vá­rosok mögött. Amit mi nem tudunk adni fényben, ragyogó külsőségekben, azt adjuk felfénylő lélekben. Az előkészítés idején — a falvakban akad még csak iga­zában munka. Legyen vége a henyélésnek. A földbe, nyomorba, anyagias gondolkodásba belesüp­pedt és maga felett eget nem látó lelke dobbantson ki nagy akarással a küzdőtérre. Lerázni a ránk ülepedett port. Megtisztulni a sártól. A szellemi mesterséges elködösités lelketlen okozóitól szabadítsuk meg magunkat, hogy tisztán lássunk. Lépteink nyomán még a barázdákban is áhitat fa­kadjon. A kemény rögre hulló verítékünk is imádság legyen. Keressük meg az elveszített Krisztust, hogy újra ott járjon áldva a falu felett és akkor a magyar falu nem marad le a nagy versenyen. Ó, nagyszerű munka! Faluvezetők beállani. Most már igazán ne késlekedjetek. Akarjuk, hogy a jövő év a A Zaiavármegyei Községi és Körjegyzők Egyesülete ma dél­előtt 11 órakor a vármegyeháza nagytermében Vajda Ákos elnök vezetésével rendes közgyűlést tar­tott. A gyűlésen megjelentek: vitéz Teleki Béla gróf főispán, Brand Sándor dr. vármegyei főjegyző és többen a vármegye vezető tisztviselői közül és Koncz János dr. csepeli főjegyző az Országos Jegyző Egyesület elnöke is. A Hissekegy elmondása után Vajda Ákos elnök üdvözölte a vendégeket, a sajtó képviselőit és a nagyszámban egybegyült tago­kat s megnyitójában szólott arról a munkáról, amit a jegyzői kar a falu érdekében végez. Szeren­csések a vármegyéink jegyzői ab­ban a tekintetben, hogy úgy a vármegye vezetői, mini az állami tisztviselők is lelkes odaadással támogatják őket, hogy nehéz és fáradtságos munkájukban meg­találhassák azt az utat, amelyen haladva a falu boldogulása el­érhető. Kéri továbbra is támogatásukat. Fölolvasta az al­ispán levelét, amelyben távolma­radását kimenti üdvöli az egybegyült jegyzőket és működé­sükre Isten áldását béri. Vitéz Teleki Béla gróf főispán úgy a maga, mint a többi vem dég nevében köszönetét mond az üdvözlésért. Ismeri és értékeli is a jegyző munkáját, amit méL tányol a kormányzat is teljes mértékben. A belügyminiszter csak nemrég nyilatkozott, hogy a jegyzők gondjain enyhíteni akar. Felhívja a jegyzők figyelmét arra, hogy ínséges évnek nézünk eléje, ami a jegyzőktől fokozott munkát kíván; bízik azonban a jegyzői bar ed­dig tapasztalt buzgalmában, hogy a szegény nép érdeke kellő vé­delemben részesül. Majd Isten áldását kérte a közgyűlés és a jegyzők munkájára és elfoglaltsá­gára hivatkozással búcsút vett a jegyzőktől. Zumbók János nagykapornak jegyző indiiványára táviratban üdvözölték a belügyminisztert abból az alkalomból, hogy a jegyzők tervezett munkakönnyité- sével a jegyzőt ismét produktio munkára képesíti. Takács Mihály az elnöki je- lenlést terjesztette elő, amely be­számol az egyesület egyévi mun­kájáról. magyar lélek csodás erejét, mély­ségeinek gazdagságát tárja ki ? Akkor: Tempó magyarok 1 F. ... $. Koncz János dr. országos egyesületi elnök szólalt fel ezu­tán. Bejelentette, hogy a beteg- ellátás kérdését az OTBA utján nem lehet megoldani, a jegyzők tehát maguk gondoskodnak be­tegellátásukról, tervek szerint a városi tisztviselőkkel kapcsolato­san. Ez jobb és megfelelőbb is lesz. A szegődményes községi al­kalmazottak beteg- és öregségi ellátásának kérdése is a megol­dás utján van. Szólt ezután azok­ról a kérdésekről, amelyek az or­szágos egyesületet és a legközelebbi közgyűlést is foglalkoztatják. Ezek közé tartozik a a létszám rende­zése és az önkormányzat vé­delme. Az önkormányzat 13 év­vel ezelőtt, a szanálás be­vezetésével megfuladt. Alkotni nem lehet. A né­pet olyan egyének hasz nálják föl, akik a falut nem ismerik. Az önkormányzat védelmére a jegyzők felhívták az összes ön- kormányzati szerveket, s az ön- kormányzat védelmében továbbra is olt lesznek, mert jelenleg nincs módjuk a faluval úgy foglalkozni, amint kellene, nem képesek al­kotni, hiszen ceniralisztikus törekvések szolgáivá tették őket. Szolga pedig nem képes alkotni. Ez a kérdés fordulópont nemcsak a közigazgatás, de a nép vezethetősége érdekében is. Felhívta a kartársakat, hogy az országos közgyűlésen minél töb­ben jelenjenek meg, s ne ijedje­nek meg, ne féljenek semmitől sem. Visszautasította az Esti Kurír­nak a jegyzői árvaház r. t. szám­adásáról adott közlését, amely­nek ügyében a bírósághoz for­dulnak. Örömét fejezte ki, hogy most már a jegyzői karból is visznek arra érdemes embert mi­nisztériumi szogálatra. Az országos elnök felszólalását lelkes helyeslés kísérte. A múlt évi számadás és a jö­vő évi költségvetés elfogadása után a betegellátási kérdés került szóba. Ha­tározatot azonban nem hoztak, mert az ügyet az országos egye­sület a városokkal együtt tárgyal­ja meg. A jegyzői irodák sze­mélyzeti létszámának rendezésé­nél annak az óhajának adtak ki­Kereszt a jegyzői irodákban A zalai jegyzők gyűlése. — Az országos elnök az autonómia védelméről. — Tiszt újítás.

Next

/
Thumbnails
Contents