Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-10-17 / 235. szám
Ära 8 fílléi* XX. ésfolyem 235. ■xám< 1937. október 17. Vasárnap, Felelős szerkesztő fturkesztöség és kiadóhivatal; Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. j Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengd, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szériát. Vigyázat! Útépítés! Kötelességeim teljesítése közben sokszor kell kocsira ülnöm, hogy igy fogyasszam a kilométereket az egyes községek között. Mit jelentett ez Göcsejben az utak miatt, az ottani viszonyokkal is merősöknek, nem kell sokat magyarázni. A rossz idők beálltával bizony nem volt kellemes a kocsikázás. Hála azonban vármegyénk kiváló alispánjának és a megértő vezető köröknek, az utolsó esztendőkben az útviszonyokat illetően örvendetesen javult a helyzet. Amikor az ember itt is, ott is jár Göcsejben, láthatja az utakon foglalatoskodó munkásokat és a megkönnyebbülés kellemes érzésével olvashatja: Vigyázat! Útépítés! — Drága szép Göcsejünk. Hát eloszlóban van a sürü köd, amely az ismeretlenségbe burkolt és süllyesztett. Hát szakadoznak kínjaid! Szabadabb lélegzetet vehetsz a város felé! Behorpadt, üres erszényedbe is beleszaladt egy kis apró pénz. Életszint kapsz, amikor a magadtól megvont kis portékáidat értékesítheted és megszerzed magadnak, amire olyan égetően szükséged van. De jó lesz, ha a leszakadt rongyok helyett emberségesebb, rendesebb gúnyát ölthetsz fel. Ha egy kis kultúra pisloghat be nálad. — Ezt mind jelenti az utak javulása. De, hogy szemem az egyik göcseji utón a minap megakadt a figyelmeztető táblán: Vigyázat! Útépítés! — más gondolataim is támadtak. Sajnos, folyik egy más fajta „útépítés" is Göcsej-országban. Felelőtlen, magukat vezetőknek, vagy vezéreknek, vagy nem is tudom, talán csak szakaszvezetőknek kinevezett, a magyar nemzeti gondolattól és érzésektől merőben idegen eszméken kérődző urak kezdtek egy furcsa és veszedelmes útépítést. Utat akarnak építeni a magyar lélekhez, amelyet teljesen kiforgatnak mivolt- jából. Ha még csak megszéditette volna a kis akarnokokat egy-két kiváltságos külföldi vezér-férfiú erőkifejtése a saját nemzete érdekében és úgy gondolnák, hogy a magyar nép érdekében hősi elszántságukban, mindenük feláldozásával, még életük árán is a Haza boldogulásáért kelnének fel, megdicsérnők őket. Aztán megmagyaráznék nekik, hogy igenis, nincs veszve a magyar jövő. Csak egy szálig álljunk munkába és a szentistváni alapokat erősítsük meg. A lebecsült, de mégis erőt jelentő szent nemzeti hagyományainkat fényesítsük ki újra. De a kis vezérkék nem ezt teszik. Erre a munkára ők nem készségesek. — Úgy van, hogy a rongyaink igen hozzánk nőttek. A nyomorúság csúnyán ott erőszakoskodik nálunk. Okoskodunk. Ezt is, azt is kitaláljuk, de nem tudjuk egyszer már kitessékelni portáinkról. Az örökös nélkülözés, a túlságosan ránk nehezedett terhek keserűvé teszik a lelket és alkalmassá arra, hogy elveszítse józanságát, kész legyen még ez ördöggel is kezet fogni, csakhogy könnyebbséget érezhessen, valami kis enyhülést nehéz sorsában. Az elkeseredett ember könnyen kiereszti száján: nem bánom, ha mindjárt ördög is, csak segítsen rajtam. Nos, ezt mind látják a napjainkban feltűnő vezérek (?) de látják azt is, hogy a keserűség parázsló, lobogó tüzénél ők nem csak melegedhetnek, hanem pecsenyéjüket is megsüthetik. Hát nem öltik fel ők az ördög visszatetszést keltő ábrázatát, a görbe kecskeszarvakat. Dehogy csóválják a szőrös farkot. Rejtegetik a lólábakat. Inkább jámbor képet igyekeznek vágni. Csak a beszédjük forró. Az elkeseredett lelkeket tudatosan felcsigázzák. Mese-igérgetések izzanak ajkukon. Építik, kalapácsolják a szegénymagyar lélekhez az utat, amelynek vége minden magyar értéknek megsemmisülése és beleveszés egy idegen eszme polip-karjaiba. Mennyire leverő bizonyos törekvéseknek nemzeti csomagolása, amellett valójában az évszázadokon keresztül keservesen megőrzött nemzeti lelkiségünk feladása. Nem akarom, fáj kimondani: elárulása. Óh ne kacérkodjunk mi idegen eszmékkel: Ha az uj „útépítők" között vannak — bizonyára akadnak — ideális gondol- kozásuak, akkor mig a magyarság romlásának útja el nem készül, még idejében döbbenjenk rá veszedelmes vállalkozásuk szerencsétlen következményeire és áljának be az egyedül értékes napszámba, minden erejük megfeszítésével a tiszta magyar életmentő, nemzetfentartó munkába, Akik pedig gonoszul, hazardírozva csak felégetni akarják, elpusztítani a magyar lélek igazi ősi útját, azok tudják meg, hogy mégsem utolsó préda a magyar lélek: A magyar közvélemény nem nézi tétlenül ezt a borzalmas, nemzetünket lealázó, öntudatától megfosztó, leronygyositó hóhér munkát! óh, legyen meg mindenkinek a kenyere ! Senkitől sem sejnáljuk. Sőt megtetézzük ! Jusson dupla karaj! De azt nem tűrhetjük, hogy kevesek könnyű és bűnös boldogulásának magyarságunk legyen az ára ! Tudomásul vesszük irgalmatlan fájdalommal, hogy ilyen útépítés is folyamatban van Göcsnj- ben. De abban is bízunk, hogy azt a nemzetpusztitó munkát nem nézik tétlenül, akik felelősek a történelem előtt és akiktől számonkérik a magyarság lelkének megrablásár. És bízunk a mi népünk józanságában is, amely nem engedi meg neki, hogy ott hagyja a Horihy Miklósné, a kormányzó felesége a következő felhívással fordul a magyar társadalomhoz: Minden év őszén felhívást intéztem a magyar társadalomhoz, hogy amennyire csak módjuk és tehetségük engedi, segítsenek a szükséget szenvedő testvéreink nélkülözéseit enyhíteni. Meleg hálával és büszkeséggel állapítom meg, hogy a segélyakció iránt egyre szélesebb körben megnyilvánu’ó bizalom és áldozatkészség évenként csak a fővárosban közel százezer egyén és család anyagi támogatását tette lehetővé. Tudom, hogy a magyar társadalom nemes szive, amely már eddig is évről-évre oly megható hűséggel ajánlotta fel áldozatkész segítségét és támoga ásár, most is meghallja hivó szómat, kérő üzenetemet. Meggyőződésem, hogy mindazok, akik a nélkülözést nem ismerik, meg fogják érezni, hogy amikor felebaráti érzéstől áthatva segitő kezüket nyuj ják az Ínségesek és nélkülözők felé, valójában komoly ha- safiui kötelességet teljesítenek. Mert minden egyes fillérrel, melyet az emberszeretetnek és irgalmasságnak a nyomor és ínség elleni nemes küzdelmére áldoznak, nemcsak szamaritánus munkát cselekednek, hanem a belső rend és nyugalom, valamint a társadalmi osztályok közötti béke és jó egyetértés fentartását elősegítve, hazánk boldogu’ását és jobb jövőjét is biztosítják. Amidőn a szegények nevében is meleg köszönetét mondok ezúton mindazoknak, akik áldozatkész adományaikkal segélyakcióm múlt évi működését oly eredményessé tették, teljes bizalommal indulok a nélkülözők és elesettek érdekében folytatott újabb küzdelemre. Hiszem, hogy a magyar társadalom minden rétege, átérezve a karitativ munka szükségességét és fontosságát, ha bármely csekély áldozattal is, de részt fog venni a hit, remény és szeretet jegyében történő eme nagy és nemes célú összefogásban. Isten áldását kérem munkámra és mindazokra, akik ebben segítő társaim lesznek. Segélyakcióm során — miként a múltban is — pénzadományokat, továbbá ruha-, lábbeli', tübiztos ösvényt az uj utért, hanem igenis felfigyel éberen, mindenkit figyelmeztet: Vigyázat 1 Veszedelmes útépítés ? I F. ... s. zelő- és é'elmiszeradományokat gyűjtünk. A pénzadományok beküldhetők: 1. Csekklapon: a 19. számú postatakarékpénztári csekkszámlára. Csekklap bármely postahivatalban vagy dohánylőzsdében vásárolható. 2. Póstautalványon : Horthy M i k 1 ó 8 n é segélyakciója, Budapest, királyi vár címre. 3. Nyugta ellenében: 9 órától 2 óráig, személyesen történő befizetéssel, a királyi palotában. (Szárnysegédi hivatal). A természetben való adományok kisebb tételekben a királyi várpalotába; vagontételek az előzetes Írásbeli vagy telefonértesítésre megadandó címre küldendők. A felajánlani szándékolt természetbeni adományokat kérem lehetőleg desember 1-ig beküldeni, hogy azok még karácsony előtt kioszthatók legyenek. A multévi segélyezés. A felhívással kapcsolatban a kormányzóné beszámol a multévi segélyakció eredményeiről is. A gyűjtés eredménye készpénzben 411.227 pengő 59 fillér volt, amely teljes egészében kiosztásra kerüli egyeseknek és szociális intézményeknek. Természetbeni adomány érkezett: 28 ezer mázsa szén, 1.300 mázsa fa, 26 ezer méter textiláru, 16 ezer drb ruhanemű, 450 drb takaró, 3 ezer pár cipő, 1.000 pár cipőtalp, 1,216.760 kg liszt, cukor, kenyér, husnemü, burgonya, rizs, főzelékféle, kávé, sajt stb,, 5.258 doboz kávé, tea, kétszersült, konzerv, 350 liter tej, 60 ezer adag ebéd, 17 ezer drb vegyes használati cikk. Készpénzsegélyt adtak ki 13.005 esetben egyéneknek, 131 esetben in'ézményeknek. Tüzeiősegélyt kapott 14.080 család és 87 szeretetotthon, ruhasegélyben 15.658 egyén és 3.100 gyermek, élelmiszersegélyben 36.000 család részesült ismételten. Vidéken a gyűjtést és a kiosztást a főispánok közvetlenül intézték. Visszaélések megakadályozása végeit közöljük, hogy a kormányzóné a segélyakciójával kapcsolatban nem ad ki gyüjtőiveket. Testületek, állami hivatalok és vállalatok saját kebelükön belül gyűjtenek, magánosok közül azonban gyűjtésre senki sincs feljogosítva, A kormányzóné felhívása a magyar társadalomhoz.
