Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-12-25 / 292. szám
14 Zalamegyei Újság 1937. decern bei 25. A kis rabmagyar karácsonya. Irta: Gyulay István. eredmények fenntartására és a ki* szélesítésére irányult. Az írók közül Hercieg Ferenc aratta egymás után diadalait, akinek 23 darabja került előadásra ; nagy. sikere volt a színháznak Rostand Cyrano ja Petbes Imrével, továbbá "Csathá, Zííahy, Káííay, Shaw, Klabund egy egy drámája. E század művészei közül Rózsahegyi, jOury, Vaszary, Kiss Ferenc, Góíh, Bajor Gizi a legkitűnőbbek, az igazgatók közül jeles szerepet vitt Tóth Imre, Hevesi Sándor s a jelenlegi vezető ; Németh Antal. A színház 1908 ban hagyta el régi épülését és költözött át ideiglenesen az egykori „Népszínház* palotájába. Sajnos, ez az ideiglenes állapot azóta is fennáll, noha a Népszínház épülete többszöri átalakítás ellenére mai formájában sem felel meg egyáltalán a célnak, s nem ad méltó keretet a nemzet első drámai intézetének. Visszapillantva a letelt évszázad történetére, azt látjuk, hogy a Nemzeti Színház célkitűzése kettős: Egyrészt nyelvünk mű veíése, másrészt a hazai és a világ drámairodalmának művészi tökélyü megszólaltatása. Kezdetben az első, ma a második célkitűzés a fontosabb. E tekintetben a legszebb eredmény Paulay nevéhez fűződik s ez nem is csoda. A múlt század 50 es, 60-as éveitől kezdve a színház hatalmas segítőtársra talált a korabeli kritikusokban. Akkor olyan férfiak bírálták az előadásokat, mint Vörö8mariy, Bajza, Gyulai Pál, Greguss Ágost, Kemény Zsig- mond, Beöthy Zsolt és Péterfy Jenő, akik a drámairodalom és esztétika, stilus és szinjátszág legava o tabb ismerői voltak. Akik nemcsak kritizáltak, de megvilágították a mű alapeszméjét, a szerepek elrejtett lélektani mozzanait is s irányjelzők voltak színháznak és színésznek egyaránt. Ma, sajnos, ilyen kritikusok nincsenek, ma a színháznak mindent magéból kell kitermelnie. Pedig problémák most is vannak bőven Sok gondot okoz a Nemzeti Színház stílusa, amely meglehetősen deklamatórius és természetesnek kevéssé mondható. Újabb rendezési módokkal kísérleteznek, s bizony nem mindig sikeresen. Karl Wüstenhagen tavalyi Fauszt rendezése, azt hiszem, nem sokáig fog élni, mint ahogy a Horváth Árpád által erősen stilizált beállításban előadóit „Az ember tragédiája* is eltűnt 2—3 év alatt. Valószínűen ez lesz a sorsa az idén újra rendezett tragédiának is. Viszont a nemrég századszor színre került „Bizáncában olyan nagyszerű előadást hallottunk, amelyet bizonyára még nagyon sokáig fog élvezni Budapest müértő közönsége. De ennek így is kell lennie. A művészetekben nincs megállás s a kísérletek közt majd kialakul a helyes eredmény. Nemzeti Színházunk múltja és története mindenesetre garancia arra, hogy a jövőben is megtalálja a dicsőségesen felfelé vezető utat. Ezért nyugodtan és büizke öntudattal mondhatjuk el ugyanazt, amit Bajor Gizi mondott a Nemzeti Színházról a jubileumi előadáson Herczeg szavaival: „megyek az új évszázad felé, szegényen és szent lánggal a szivemben.* Vida Sándor. Az őr kínt sílbakolt. Néha néha körmére fújt, hogy a hideg okozta zsibbadást elűzze. Lába alatt csikorog a fagyos hó. Tekintetét az éjszakába fúrja, kémlel Jobbra forgatja a fejét, talán egy-egy szélroham elől tér ki, vagy talán rosszalja, hogy még a karácsony sem lehet békés s neki vigyáznia kell hazájának határára . . . Úgyis sokat elvettek belőle, er dőnek, rónának csak a romja maradt. Túloldalt román katona ásitozik. Néha fegyvere is csörren, talán a havat rázta le ruhájáról. Az örszobában csendesen beszélgetnek. Kis otthont, a karácsonyt emlegetik, emlékeiket idézik. Ketten, hárman karácsonyfát díszítenek, aranyos diót, almát raknak a fára. A katonasziv ellágyul, ... de szép is a karácsony ... Az ablakon harangszó konog, valahol éjféli misére harangoznak. A szivet simogató hang bejár hegyet, völgyet. De mintha megijedt volna, elhallgat... Odaát lőttek. . . Nem sokára felhangzik az ablak alatt: — Állj ! Ki vagy ! Csendes suttogás következik. Kis idő múlva az őr gyermeket támogat be a szobába. Alig pi- heg. Látszik, hogy a hideg, a fáradtság egészen kimerítette. Az arcok kérdően fordulnak feléje. A gyermek szipog s nem vár biztatást. — A túlról jöttem ... Itt szebb a karácsony . . . Odaát nincsen. . . A gyermeket közrefogják. Ba busgatják, becézgetik. Egyik ezzel, másik azzal kinálgatja. A gyermek azonban csak a karácsonyfát nézegeti. Szemei örömmámorban úsznak, csillognak. De szép, de szép, . . . odaát nincsen . . . A katonaarcok még komolyabbá válnak. Valamelyik halkan szól: — Persze, persze, már ezt sem szabad . . . Tilos az imádság is... Szegényeknek, nincsen ünnepjük, nincsen karácsonyuk... A gyermek fejével int. — Bizony, nincsen ... Az apám mesélte, hogy itt olyan szép a karácsony ... Mi gyermekek, márcsak apáinktól halljuk és tudjuk ezt. . . Nehéz sóhajok szakadnak fel a keblekből. Elröppen a karácsonyi hangulat. A lélek tovaröppen, odaszáll, ahol a magyarnak, a székelynek nem szabad a kis Jézus születését ünnepelnie. Ahol a szív nem mutathat be áldozatot Betlehemért . . . Ahol nem szabad Isten dicsőségét és emberek békességét énekelni. Nem, hanem helyette könny csillan a szemekben és dermedt fájdalom ül az arcokon. . . Csend borul a szobára. Az őrszoba karácsonyfáján kigyulnak a gyertyák. Mintha a szebb jövő pislogó mécsesei lennének . . . A gyermek imára kulcsolja kezét s ajka hangtalanul mozog. Elméláz, elmereng. Majd kibuggyan száján a szó : — De szép. . . bárcsak itt maradhatnék ... De nem lehet. Tudom, hogy reggel már visszavisznek a határontulra . . . A katonák szomorúan rábólintanak. Hallgatnak. A gyermek pedig folytatja, csacsog: — Eljöttem, . . . megérte . . . Hallottam a harangszót, ... a betlehemes gyermekek énekét. , . I Szép volt, a szél hozta át a határon . . . Eljöttem ... Ma először láttam és talán utoljára a karácsonyi szépségeket . . . Valamelyik közbeszólt: — Nem, meglásd, lesz még szebb karácsonya is a magyarnak . . . Az őrszoba ablakára a szél marokkal csapdosta a havat. A gyermek fázósan húzta magán össze ruháit. Pedig meleg volt. Talán csak most eszmélt a rettenetes útra, a veszélyre, amiben parányi teste forgott. — Nem törődtem vele ... sokszor megbotlottam . . . elestem. . . Rám is lőttek . . . Nem bántam, a harangszó hivott . . . De szép is a karácsony . . . A fáradtságtól kimerült gyermek szeme lassankint lecsukódik. Fekvőhelyet készítenek neki, katonaköpennyel takarják be. Mindegyik katona igazit, simít takaróján egyet, rámosolyognak az alvóra. Azután magára hagyják. . . Hadd álmodjék. Az pedig álmodik. . . Fennjár a Mennyországban, a kis Jézustól könyörög szebb és boldogabb jövendőt. Kicsi szája nevet, arcáról az sugárzik szét. Az angyalokkal játajúariékokat koré »olya pallóvarak, korosalfa cipő, orayi, harisnya, fakérnamő, író- cipő atk* Férfi ing, kalap, nyakkendő, harisnya, ksztyft Horváth Jenő divatüzletében (Plébánia épület) vásárolhat. T el. 182 szik, akik a betlehemi jászol körül hirdetik az örömet, a születést..'. talán mást is : Magyarország feltámadását. Az elégett gyetyácskák helyett újat gyújtanak. Az ajkakon pedig felhangzik: „Mennyből az angyal. . Száll az ének, halkan lágyan. . , Hitet bizalmat hoz a szivekbe. Az igazság születéséért esdekel. . . Majd kér, alázatosan könyörög, hogy legyen azoknak is piciny karácsonyfájuk s alatt a ölelkezhessenek testvéreikkel, akiknek ma sötét és hideg a szobájuk, akiket üldöznek mert, magyarok és csak panaszszavukat hozza el idáig a hideg decemberi szél. . . — Az fúj plébániaépületről készült képeslapok 10 filléres árban a Zrínyi könyvkereskedésben kaphatók. Az eladási ár egy része az egyházközségi szereiet- ház céljait szolgálja. Felelős kiadó : GAáL ist v A a Kiadja : a .Zrínyi* Nyomdaipar ér Könyvkereskedés R.T. Zalaegerszeg, I Kedves vevőinek és jó ismerőseinek kellemes karácsonyi ünnepeket kíván Kovács divatház
