Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-12-25 / 292. szám
193*7. december 25 Zalamegyei Újság 5 Gyóni Géza utolsó napjairól, a krasznojarszki magyar kórházról ismeretlen részleteket mond el egy zalai volt hadifogoly tanító. Nemrégiben, amikor a fővárosi lapokban élénk cikkeiéi folyt a a nagy háborús köliő, Gyóni Géza hamvainak hazaszállításáról és a költő Híjának helyéröl, egé- *zen véletlenül tudtuk meg, hogy itt, a megyeszékhely szomszéd- tágában él az a volt magyar hadifogoly, aki Gyóni Géza szemeit örök álomra lefogta a krasz- nojirszki táborban és aki talán a legilletékesebb arra, hogy beleszóljon a vitába és beszéljen a küllő utolsó napjairól, temetéséről és sírjáról. Tersztenyák József baki igazgató-tanító ez a volt hadifogoly, aki kezdettől fogva, hét éven keresztül átélte a szibériai magyar élet minden ‘ke servét. 1914. augusztusában, az akkor már nős, családos tanító a muraküzi Belicáról vonult be a 48-as gyalogezredbe és mindjárt kikerült a frontra. 1914. karácso nya előtt három nappal az egész második zászlóaljjal már fogságba ii került és hét évig élte a szibériai életet. Nem a tisztitáborban, hanem m nt volt póttaria- lékos, a legénységi állomány között, de éppen ez a körülmény mélyebb bepillantást engedett számára a hadifogolysors keserűségeibe. Eredetileg csak Gyóni Gézáról akartunk adatokat tudni, mikor Tersztenyák Józseffel beszédbe ereszkedtünk, mégis a cikk jóval túlnőtt a tervezett kereteken. A síibériai hadifogolyéinak ugyan már egéiz irodalma van, de a baki igazgató elbeszéléséből any- nyi új, érdekes adat tárul elénk, amelyeket a hadifogoly-könyvek legfeljebb érintenek, hogy érdemesnek találtuk papírra vetni. Úgy hisszük, az otthon, a család ünnepén megérdemlik a hosszabb megemlékezést azok, akik annyi karácsonyt szenvedtek végig, távol az otthontól, távol a háztól. öt gyermek közi kezdődött a beszélgetés (a hatodik már felszentelt pap). A nagyobbacskákat aztán hamarosan tanulni küldte Tersztenyák igazgató; a legkisebbet, a hathónapos család-kedvencét szerető szemmel végigsimogatta és igy merült el fokozatosan a csaiádnéíküli múlt emlékeibe. Tomszk földbarakkjaiban. — Januártól márciusig tsrtó vonatozás után julottunk a szibériai Tomiikba. Az orosz katona magatartása emberséges volt, amig pénzről nem volt szó. A pénzt ök vágták zsebre, s nem csoda, ha rendes élelmezés hiányában útközben a tífusz valósággal megOiödölie a foglyokat. Tomszkban veremszerü földalatti barakkokban helyeztek el bennünket. Rettentő lelkiállapotban éltünk itt tífusz és élősdiek között, lerongyolódva, higiénia, rendes koszt és ruházat nélküi. Csak súlyosbította a helyzetet, hogy a 40—50 fokos szibériai hideg miatt a szabad levegőn sem tartózkodhattunk. Legmegrenditöbb volt a tábor parancsnokának, egy dezertör német tisztnek magatartása. Nemzetiségenként felsorakoztatott bennünket és kijelentette, hogy csak a csehek és egyéb szlávok a rendes hadifoglyok, akik a nermetköii megegyezések kedvezéseire számú halnak ; a magyarokkal és németekkel pedig közönséges rabokként bánnak. A szlávok meheltek rendes munka ulán és emberibb életet biztosíthattak maguknak, mi belenként egyszer nézhettünk valami iealacsonyiló munka után és igy tengettük életünké*. Közben én tífusszal a (omszki kórházba kerültem, ahol nyolc hétig emberséges bánásmódban volt részem. Nyelvtanulás a Hiszekegyből. — 1915. júliusában az oroszok azt hirdették, hogy hamarosan béke lesz és jelentkezésre hívták fel & foglyokat aszal az ürüggyel, hogy a határhoz közelebb szállítja« őket. Valójában embereket kerestek a Murman-vasut építéséhez, amelynek borzalmai bőven ismeretesek. Én ekkor a horvát nyelv segítségéve! megtanultam oroszul. Egy Tolstoj- könyv akadt a kezembe, abban ráakadtam az Apostoli Hitvallásra. Ennek sző vegéből állítottam össze az orosz ABC t és tanultam meg az orosz nyelvet. Kezdettől fogva olvastam és fordítottam a foglyoknak az orosz telegrammokat (harctéri jelentéseket). Ebbői értesültünk, hogy a béke még nincs olyan köze! és nem jelentkeztünk vasútépítésre. A kórház kezdetei. — Később minket, tanultabb legénységieket (önkénteseket és tanítókat) Krasznojarszkba szállítottak, amely akkor főleg tisztitábor volt, de találtunk nagy számban legénységet is. A tiszteket kőépületben, minket, legénységieket föidbarakkban helyeztek el. Ez 1915. augusztusában történt. Megelőzőleg Krasznojarsz- ban a kiütéses tífusz százával szedte áldozatait. Alig maradt ápoló személyzet és alig találtak a táborban embereket, akik a kórházban szolgálatot vállaltak. 1916. februárjában megismétlő dött a tífuszjárvány és Siesse! hadifogoly őrnagy, aki akkor tá- borparanesnokhelyeiíes és egyben az egész tábor élelmezési és jóléti iníéiőségének vezetője volt, felhívta a foglyokat, jelentkezzenek kórházi szolgálaira, mert a tífusz tömegesen szedi áldozatait. Mivel az előző járvány alkalmával a kórház személyzete Is majdnem egészen elpusztult, alig Hátrányán jelentkeztünk a kórházi szolgálatra. Engem, mint oroszul tudót, először a belgyógyászati osztályra osztottak be osztály- altisztként Fábián Béla dr. főorvos mellé. Akkoriban már tűr- hetőbb állapotok voltak, d* a betegek jó részét még mindig csak a földrészért izslmán, vagy a tisztikar adományaiból beszerzett szalmazsákokon tudtuk elhelyezni. Enyhítette a helyzetet, hogy a svéd vöröskereszt jóvoltából (az oroszoknak maguknak is kévé« volt a gyógyszerük) gyógyszer - tárat rendezhettünk bs. Kínából, Tiencsinből kaptuk a nyersanyagokat és hozzáértő gyógyszerészek, kémikusok készítették el a gyógyszereket . Hadifogoly diplomácia. — A kórház hadifogolyparancsnoka a fiatal, agilis Béna András ezredorvos volt, aki életének feláldozásával igyekezett a beteg foglyokon segíteni. Ezt elősegítette kedves, megnyerő modora és orosz nyelvtudása is. Ennek segítségével sikerült az orosz kórházparancsnokkal a jó viszonyt fenntartani és a foglyok érdekeit szolgálni. Később én a kórház szolgálatvezetője és tolmácsa lettem. Sok diplomáciai érzékre volt szükség, hogy az orosz kórházi hatóság fősvénykedését kijátszva biztosíthassam az egyetértést az orosz és a hadifogoly- parancsnokság között. — 1916-ban már sikerült a kórházban az összes betegosztályokat felállítani, mert az orosz parancsnokság Stesse! őrnagy és Bőna ezredorvos közbenjárására három nagy barakkot adott. A kórházi személyzet mindenféle nemzetiségből kikerülő hadifoglyokból állott, ezért nagy feladat volt állásomat betölteni, de hála Istennek, közmegelégedésre sikerült. A kórházi betegek és alkalmazottak élelmezése sokkal jobb volt, mint a táborban élőké. A tiszti tábor lakói a tiszti fizetés és az olcsó étkezde segítségével ugyan megközelitö&n emberi módGn élhettek abban az időben, de a legénység élelmezése a lehető leggyatrább volt. ZUNDAPP motorkerékpárok magyarországi vezérképviselete keres álképviselőt, szakmabeli bevezetett céget. Pajor Imre, Budapest, VF.. Jókai-utca 21. Hónapokon keresztül szárított halleves és kása, más időkben marhafej- és májból készített leves, köles és hajdinakásából állott Ünnepnap volt, ha burgonya vagy babfőzeléket készítettek. Vengtrski Gospital. — A kórházban a betegek a szűkös viszonyok ellenére is a legemberségesebb kezelésben részesüllek, mert a hadifogoly orvosok, medikusok és ápolók önfeláldozó munkát végeztek. Az orvosok több nemzetiségből kerültek ki, mégis kórházunkat Ven- gerski Gospital (Magyar Kórház) néven ismerték nemcsak a táborban, de a városi orosz lakosság körében is. tz annak volt köszönhető, hogy a kórház jó hírnevét elsősorban a kitűnő magyar orvosok: Bőna András, Orsós dr., a jelenlegi budapesti professzor, Fábián, Winter és a többiek alapozták meg. Nyugodt idők. — Aránylag nyugodt idők voltak ezek, a forradalom kitöréséig. Nagyjában emberi életeit élhetett a hadifogolytársadalom. A magányt, a rabságot tanulással, szórakozással, dalárdákkal, színházzal tetlük elviselhetővé. Büsz keséggel állapíthatom meg, hogy minden kulturális kezdeményezés a táborban összegyűlt 100—200 tanítótól induii ki, akiknek a legnagyobb résié legénységi állományban élt. Az első dalárdát, amely a tiszti és legénységi tábor szórakoztatására, alakult, s amelyet az orosz hatóság is kul- turlényezőnek ismeri el, a magyar tsnitók alakították Rajháfy hadnagy vezetésével. Tanítók alapították meg az első könyvtárat, ők szervezés meg a legénységi táborban az analfabéta ég az elemi továbbképző taníoiyamot TUNGSRAM tádÜdUci
