Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-12-25 / 292. szám
2. Zalamegyei Újság 1937. decembtr 25. A karácsonyi ostya. Szülőfalumnak, a Balaton melletti Kékkutnak,; egy bájos és kedves karácsonyi szokásáról akarok beszámolni, nemcsak azért, hogy emléket állítsak boldogult szüleimnek, akik hosszú évtizedeken át sok fáradtsággal és áhítattal állottak ezeknek a szép népszokásoknak szolgálatában, hanem azért is, mert katolikus magyar népünk tisztelettel tekintett mindenkor az ostyára, amely neki a szentmisében lelkének üdve és tápláléka lesz. * A karácsony előtti napokban nagy sürgés-forgás volt kántor- tanitóék konyhájában. Itt volt ugyanis az ideje, hogy a falu minden házába elvigyék a kis Jézusnak s a tanítónak ajándékát: az ötszinü ostyát. December 18-án megkezdődött a nagy munka, az ostyasütés. Az iskolás gyermekek beszélgettek, izgultak s vágyakoztak, ki lesz az a három boldog fiú, aki házról - házra járva, áhitatos énekszóval hordja széjjel a karácsonyi ostyákat. De a tanitó-házban is megbeszélés tárgyát képezte, hány ház, hány család van, ahova vinni kell az ajándékot; senki el ne maradjon, nehogy bárkinek is a neheztelését magukra vonják. A nagy megbeszélés után előkerült a finom liszt, az alkörmös, a kékitő, a sáfrány, mert ötféle ostyát kellett sütni: •fehéret, zöldágas fehéret, pirosat, kéket és sárgát. A pirosat al- körmössel, a kéket kékitővel, a sárgát sáfrány levével festették meg. Minden nap egyféle színű ostyát sütöttek, hisz kellett mindegyikből körülbelül 90 darab. 450 ostyának megsütése pedig nem kis időt s türelmet vett igénybe, mert fáradtságos munka ez. De látni azt az angyali örömet s azt az áhítatot az arcon, amikor egy egy ostya kikerült a sütőből, különösen, ha az jól sikerült, mindig azt mutatja, hogy ennek a munkának végzéséhez nagy hit és buzgóság kellett! De végre mégis csak megsült a 450 ostya. S ekkor kezdődött az osztályozás, az összerakás s finom fehér pamuttal való átkötés. Felül került a tiszta fehér, ez alá a zöldágas, amely nem volt egyéb, mint fehér ostyába sütött petrezselyem levél, harmadik lett a piros, negyedik a kék, s utolsónak megmaradt a sárga. így készült 80—90 csomó ostyaköteg. Közben már kiválasztották az iskolásfiuk közül a három legügyesebbet, akik próbálgatták s tanulgatták az ostyák jelentőségéről szóló szép éneket. Itt volt a nagy nap 1 December 23-ika. Ünnepi ruhájukban korán reggel megjelent a három fiú is. Dobogott a szivük, égett az arcuk, örült a lelkűk, hogy hirdetői lehettek a nagy karácsonyi örömnek. Előkerült a hófehér szalvéta is. Arra egy fehér lapos porcel- lántál s erre tizenkét csomó ostyaköteg. A szalvétát a legnagyobb fiú összefogta a tállal és az ostyákkal s mellé jobbra-balra odaállt a másik két fiú. Ezalatt a házaknál leteritették az asztalt az ünnepi vászonteritővel. Készen állt a házban mindenki, hogy várják az ostyákat hozó fiukat. S a fiuk megindultak. A házhoz érve levették kalapjukat, hangos Dicsértessékkel köszöntek, bementek a szobába, a tálat letették az asztalra, a szalvétát széjjel bontották s az első csomó ostyát letették a fehér térítőre. Majd egymás mellé állva, érces hangon kezdtek énekelni: Én nagy vigasságot s örömöt [hirdetek, Mert a Krisztus Jézus Szűztől [született. Betlehem városban jászolba tétetett, Mely a prófétáktól régen hirdethetett. A három királyok Ázsiából jöttek, Született Jézusnak ajándékot vittek. Mink is azérl jöttünk, ajándékot [hoztunk, Mit jelentsen pedig, arról majd [igy szólunk: Fehér ostya jelezi Mária tiszta [ságát, Makulátlan tevő kegyes anya [ságát. A fehér ostyában benne levő zöld [dg Jelenti Mária méhe tisztaságát. Áron vesszejének kivirágozását, Bűnös embeteknek örömre hozását. Piros ostya jelzi, hogy értünk [szenvedni Fog a Krisztus Jézus piros vért [ontani. Ördögtől, pokoltól minket meg[menteni, Végre holtunk után országába [vinni. A kék ostya jelzi Urunknak kékségét, Ó szent testén levő sebeknek hegyeit. Sárga ostya jelzi Urunknak ha[láláU Mi értünk megkóstolt keserű poharát. A mi tanítónk is Kis Jézus ál[dását Nyújtván mindnyájuknak, több [karácsony napját. Élni és mulatni szentséges óráján, E kis ajándéknak kívánjuk áldását ! Dicsértessék a Jézus Krisztus. A háziasszony az ajándékot viszonozza, a másik két fiú kosarába belekerül egypár friss tojás, dió, mandula, szárított gyümölcs, minden, ami a ház szegénységétől tellett. A fiuk ezután elköszöntek, hogy a szomszédos házban újra kezdjék a Kis Jézus köszöntését. * Az ostyák dicsőítése körülbelül . . . Szabad . . . Isten hozott. Hogyan kerültél ide ebben az esős-ködös időben, ezeréves múltú történeti városunkba, Sümegre ? — Épen azért választottam ezt a rút időt, mert tudom, hogy most szünetel az idegenforgalom Kisfaludy városában és zavartalanul beszélgethetünk az Általad alapított muzeum múltjáról és jövőjéről, amit meg akarok Írni karácsonyra a Zalamegyei Újságban, ahol eddig kedves Bátyám a régi „Táblabiróvilág“ történeti tréfáival gyakran szórakoztattad az olvasó közönséget. — Tessék, foglalj helyet a százados múltú karosszékben. Gyújts rá! Tényleg alkalmas időt választottál, mert ebben az időben nem tudlak kicsalni a „Baglashegyi szőlőm“ malomkőből készült táb- labiró asztalához, ahol egy század évelőit még vidám poharazás közben olyan sok kacagtató tréfa hangzott el Vajda Ignác hétsze- mélynök, szőlősgazda biztatására Deák Ferenc, Kisfaludy Sándor, Skotty őrnagy és tréfás Csukly Pepi patvarista ajkáról. Egyébként sem fészkelődött mostanában agyamban semmi az anyai nagyatyámtól hallott történeti tréfákból. Mert bizony nagyon megviselt a búcsuzkodás a lelkemhez nőtt sok ezernyi múzeumi műkincstől, amelyeket Török Gyula dr. szegedi múzeumi segédőr csomagolt be közel másfélszáz ládába. Teherautókon szállították félszáznyi üvegtartóval együtt Keszthelyre, ahol minden elzárva, lepecsételve került a Balatoni Muzeum első emeleti termeibe, amig az államosítás megtörténte után rendezés alá kerülnek. — De talán kocin- tanánk is egyet ebből a „ Baglashegyi asszuborból“, ami talán élvezhetőbbé teszi komolytárgyu beszélgetésünket. már 25—30 éve megszűnt. Rég elporladtak azok a kezek, melyek az ostyákat utoljára sütötték. Az énekre is már csak egy 60 év körüli ember emlékezett, akitől sikerült a szöveget megszerezni. De mit csináltak az ostyákkal? Karácsonyfára díszeket csináltak belőlük. Készítettek belőlük kis templomot, csillagokat, Betlehemet, apró kereszteket, s mindenféle vallásos jelvényeket, amelyek felkerültek a karácsonyfára. Egyes buzgóbb családoknál karácsony után felaggatták a díszeket a szoba gerendájára s boldog volt az a ház, ahol a régi ostyát felválthatta az új. Az eucharisztikus szentévben fel akartam újítani a rég elfeledett karácsonyi népszokás emlékét, mert még most is boldog a bensőm, amikor visszagondolok erre a karácsonyi „nagy vigasságra és örömre.“ Káuzli Gyula, — Igazad van Bátyám. Isten éltessen. Kezdd az elején, hogyan vetetted meg a ma megbecsülhetetlen értéket képviselő muzeum alapját? — Ezt bizony hosszú dolog elmesélni. De mégis szívesen megteszem. Ki tudja, öregedő napjaimban akad-e még alkalom erről őszintén beszélgetni ? — Emeld fel, ott van melletted Schmidt Béla dr. nak, az Alföld hires egyházi Írójának „Isten Atlétái“ című — 6 éve megjelent — értékes vallástörténeti kötete, amelyben Tóth Tihamér dr. előszavával megörökíti a muzeum alapvetésének régi múltját. — Ni! A Rád vonatkozó bekezdésben azt írja, hogy Isten keze kiránt egy ifjút a tömegből és nagy alkotásokra készteti. Első példának Téged, a muzeum alapitó igazgatóját említ az itt szerzett benyomások alapján. — Bizony igaza van a főtisztelendő urnák. Hatvan évvel ezelőtt, 1877. húsvéthétfőn Isten keze vetette meg-a Muzeum alapjait. Úgy történt az eset, hogy a verőfényes tavaszi délutánon, mi, a Ramasetter által alapított reáliskola kisdiákjai, feltörtettünk Sümeg várába. Osztálytársaim közül ma már csak Bárdio László dr. ny. vezértörzsorvos és Sümegi Vilmos kormányfőtanácsos, volt országgyűlési képviselő él, Rédey Ferkó pajtásom, akivel zsiványos- dit játszva együtt butjam el a vár alagutjába, mint igazgatótanitó Vrácsikon már régen elbucsuzko- dott a földi élettől. Egymás kezét fogva mélyen behatoltunk a boltíves, szuroksötét, azóta összeomlott alagútba. Itt botlottam bele az azóta megbecsült renesszánsz Ízlésű díszes sarkantyúba, amelynek óriási csillag-pengéje olyan hatással volt rám, hogy ásót. Mechanikai játékok, fényképezőgépek, látcsövek és szemüvegek Sántáinál ZaUegerazeg, Arany Bárány épület Teiefon 178. Beszélgetés Darnay Kálmánnal, a sümegi állami Darnay Muzeum alapító igazgatójával.
