Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-12-12 / 281. szám
4 Zalamegyei Újság 1937. december 12 A Tapolca vidéki Gazdakör újjáalakulása. megtétetni méltóztatott. Valamint Deák Ferenc ur is azt válaszolá hozzá intézett levelemre, hogy ő mint előre meggyőződve valánk, azonnal megtevé a szükséges lépéseket a rom további rombo Jásának megszüntetése iránt. Én a zalaapáti apátságot felszólitám, helyeztessen azon helyre, hol hajdanta a zalavári szentély állott, egy kápolnát byzanti stíl - ban, körülbelül olyant, amilyennek tervét megkeresésemre építész úr Pán József elkészít és amely terv a götiweigi főtisztelendő Apát úr elé terjesztetett — építeni az ott készenáüó kőrakásból és 1850- ben az első magyarországi keresztény templom felszentelésének 1000 éves jubileumát ünnepelni benne, mely ünnep bizonyára a század legnevezetesebb ünnepeinek egyike fogna lenni nemcsak Magyarországra, hanem az egész kereszténységre nézve. Nem mu- Ia8ztám el e dologban megkeresni herczegprimás Kopácsy József Ökegyelmességét, valamint zalamegyei főispáni helytartó gróf Festetics Leó Öméltóságát sem, kik mint minden jó és niagasz tosért lelkesen érző férfiak, megígérték segédkezet nyújtani a terv megvalósiiáeához. És mint hogy a szent Gö weigi főtisztelendő Apátur, mint földesuraság bizonyosan maga is mindent megteend, amiből a tervezett emlék által az apátság tetemesen nyerni és nevezetesebbé vílni fogna, az újonnan épült kápolna évenként bucsujáró helyül szol- gálandván, ezeknél fogva annál biztosabban nézünk eléje e szép terv megvalósításának, minthogy az 1000 éves ünneplés már-már közel van. Melyik jámbor, érző és hazafi lelkességü szív ne do bogna fel magasztosulva ezen nevezetes helyen, hol az isteni kereszténység első szikrája e haza földére leesett és ahonnan sugarait Magyarhon minden vidékébe elterjesztette, boldogítván minden rendüeket és minden vallásfelekezetüekel.“ Azt hiszem a fenti javaslathoz ma sincs semmi hozzátennivaló, az ma is ép oly aktuális, mint volt 90 évvel ezelőtt és csupán érdekességként említem meg, hogy a cikkben említett Pán Jó zsef építész nem kisebb ember, mint aki a ma is müemlékszám- ban menő budai Karátsonyi palotát is épiteite 1856-ban. A Pán féle kápolnatervek bizonyára még ma is a göilweigi bencés apátság irattárában pihennek, —■ 100 év ott nem nagy idő — mert azok megvalósításra nem kerültek egyrészt bizonyára azért, mert az osztrák apátságnak a magyar müemíék nem nagyon feküdt a szivén, másrészt 1873 ban amúgy is megszűnt főhatósága Zalavár fölött, amely azután Pannonhalmára szállott át. Mily érdekes lenne az eredeti terveket most visszaszerezni és annak alapján felépíteni a 100 év előtti indokolás változatlan fentartása mellett a zalavári emlékkápolnát, melyhez most az Eucharisztikus Kongresszus ünnnepségeibe való bekapcsolódás adna további nyomatékos hangsúlyozást 1 Csipke, szövet, estélyi és délutáni ruhára. Legújabb divat, szép választék, olcsó ár. Schütz-Áruház. Hirt adtunk arról, hogy a ta- polcavidéki gazdák ismét életre- hívják régi gazdakörüket. Az alakuló értekezlet most folyt le Tapolcán. A gyűlésen vitéz Vajda Lajos ismerteibe a gazdakör célját, Szigelhy Ödön gazdaköri titkár a gazdakör történetét vázolta az 1907. évi megalakulástól nap jainkig. 42 község gazdái tartoztak a kör kötelékébe, amely a vidék életében fontos szerepet Pár héttel ezelőtt Budapest utcáin hatalmas kék plakátok jelentek meg, hirdetve, hogy Gluck halálának 150 éves évfordulóján a M. Kir. Operaház előadja a mesternek „Ifigénia Aulis- ban“ című zenedrámáját. Szinte csodálkozva álltam meg az egyik plakát előtt. Igaz benne az, hogy Gluck csak „150 évvel ezelőtt halt meg? Ő, akinek alakja az idők távlatában oly hatalmas méretet öltött, akinek neve fogalommá vált a zene világában ; Gluck, az opera nagy reformátora, a zenedráma első klasszikus művelője. 1714 ben a bajorországi Eras- bachban született; Komotauben a jezsuitáknál, majd Prágában és Milanóban folytatott zenei tanulmányokat. Ez utóbbi helyen G. B. Sammartini, korának egyik legkiválóbb mestere volt tanítója. Az ifjú Gluck az opera iránt mutatott kiváltképen érdeklődést, s Olaszországban léte alatt „olasz modorban“ komponált is egy sorozat operát. Az olasz töltőit be. Wrana Lajos a Mező gazdasági Kamara nevében üdvözölte az újjáalakuló gazdakört és annak támogatását helyezte ki'átásba. A tagdijak megállapításánál javasolta, hogy 5 holdig 50 fillér, 10 holdig 2 pengő, 20 holdig 5, ezren felül 10 pengő legyen a tagdíj. Az értekezlet elhatározta, hogy január 8 án tartják meg az újjáalaku'ó gyűlési. operastilus ebben az időben már meglehetősen alacsony színvonalat képviselt. Képtelen és silány szövegekre készültek a kompozíciók, a zene telve volt a legkirívóbb olaszos túlzásokkal, koloraturákkal, bravúros, viruóz elemekkel. Tisztára az olasz énekesek kedvére és szájaizük szerint készültek ezek a müvek. Gluck 1745-ben Londonba ment, majd Európa jórészét bejárva Bécsben telepedett le, Londoni útja alkalmável ismerkedett meg Rameau és Händel zenéjével, amelyek óriási hatást tetiek rá. Ekkor kezd foglalkozni az opera megreformálásának gondolatával. A reformot Franciaországban e kor filozófusai : Russeau, Voltaire, D’ Alambert, Diderot már előkészítették. (Az encyklopedisták, ha maguk nem is komponáltak, éles megfigyelő tehetségük nagyszabású általános és zenei műveltségük révén sok tekintetben irányjelzők voltak.) Russeau kiadta a jelszót: „vissza a természethez“ s ez. a jelszó a — 1 ” “ finomat, olcsót de csakis VÁl is Indta divatáru üzletéből Christoph Willibald Gluck. (1714-1787.) OLCSO TŰZIFA 54 P e«ysi szárasé bükk, gyertyán, dorong FISCH 1, fa- éa •zénkereskedőnél Eötvös-utca 12. Telefon 106. zene terén is visszhangra talált. A mesterkéltség levetkőzése, a természetes egyszerűséghez való visszatérés jelzi a nagy francia operakorrponista Rameau működését is. De nála ez a törekvés mégis inkább csak elméleti. Rameau nem volt oly kivételes tehetség, aki az opera vajúdó problémáit meg tudta volna oldani. A reform egy nála sokkal hatalmasabb szellemnek, Glucknak jutott osztályrészéül. Gluck reformálori munkásságának lényege zenedrámai elgondolásában rejlik. Szerinte az operában a zene, az ének, a szöveg külön külön másodrendű jelentőségű, s együttesen a mű drámai eszméjének, a drámai hatásnak vannak alárendelve. Hogy az opera zenedrámává válhasson, ahhoz mindenekelőtt megfelelő, egyszerű, de tartalmas szövegre van szükség. Olyan librettóra, amelyben valóságos és megrendítő emberi szenvedélyek, élmények foglaltatnak, olyanra, amelyben valódi húsból-vérből való emberek s nem viaszbábúk szerepelnek (mint a korabeli olasz és francia operákban.) S honnan is vehetett volna Gluck jobb anyagot tervei megvalósításához, mint az antik tragédiákból. E nemesen egyszerű és fönséges drámákból, melyek telítve vannak általános emberi érzelmekkel s amelyek ma, pár ezredév távlatában is és örökké „aktuálisak.“ Valóban Gluck u. n. reformoperái mind antik tárgyuak: az „Orfeus és Euridice“, az „Alceste“, a „Páris és Helena“, az „Armida“, az „Ifigénia Aulisban“, és az „Ifigénia Taurisban.“ De a jó szöveg magában véve nem elég. Hátra volt még a zene átformálása. S Glucknak itt is meg voltak a helyes nézetei. A zenét is egyszerűsíteni kell. A sok felesleges dísztől, cikornyától megfosztani. A hangját ünnepélyessé, pathetikussá tenni. Az önálló epizódok, áriák, bellettok mellőzendők. A tánc is legyen a cselekmény szerves része; hatalmas tömegjelenetek emeljék a drámai hatást. A zene pontosan feleljen meg az adott helyzetnek, a szereplők lelkiállapotának. Nagyjában ezek voltak Gluck elvei. S amit Gluck, a gondolkodó kitervelt s munkáinak előszavában megírt, azt Gluck, a zseni, hiánytalanul meg is valósította a fent elsorolt operáiban. így lett ő nagy reformátor s így lett a Wagneri zenedráma eszméjének egyik korai előharcosa. Reformoperáinak javarésze Pá- risban került szinre, ahol óriási zenei forradalmat idézett elő. Páris két pártra szakadt, az egyik párt Gluck törekvései, a másik a Piccini (nem tévesztendő össze Puccinivel, aki két évszázaddal
