Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-12-05 / 276. szám
1937. december 5. Zalamegyei Újság 9. tévedésből lehet megállapítani, hogy tisztét kifogástalanul latja el és hogy a vagyont lelkiismeretesen kezeli, mert az alapszabályok suttba dobásával indítványozta a 60 pengő megszavazását, olyan választmányi ülésen, amely nem volt határozat képes, mégis a megszavazott 60 pengőt az egyesület elnöke, titkára és egyik választmányi tagja jog és igazságtalanul zsebre vágta, tehát ez a „Társaság“ nem méltó arra a jelzőre, hogy tisztét kifogástalanul látja el és a vagyont lelki- ismeretesen kezeli. Mindezeket a röpiratokat a vádlott ismerősei körében, különösen a zalaegerszegi vasutasok körében terjesztette. A fenti röpiratokhoz hasonló tartalmú röpiratokat tett közzé a vádlott 1934 november 6 án, 1935 január 30 án és 1935 május 17-én, amely 3 röpirat miatt a kir. törvényszék az 1935 november 20-án B. 1223/1933/15. szám alatt hozott és nyomban jogerőre emelkedett ítéletével a vádlottat már megbüntette. Az akkori bűnvádi eljárás azonban a fentebb 1—4 alatt ismertetett röpiratokra nem terjedett ki. Az említett Ítélet kihirdetését követő napon, vagyis 1935. november 21-én a vádlott a fenti 1—7 alatt ismertetett röpiratoknak egy- egy példányát zárt boritékkan posta utján elküldöíte a Zalaegerszegi Vasutasok Egyesületének Vezetősége címére és egy kisérő levéllel együtt, amelynek tartalma szerint a röpiratokat azért tartotta szükségesnek bemutatni, nehogy azok közül bármelyiket valaki az Egyesület vezetőségének évek múlva bemutassa és a vezetőség azon a címen, hogy csak akkor szerzett róla tudomást, ellene ismét eljárást indítson. A levelet Ho- dossy István egyesületi elnök vette át és ö bontotta fel a borítékot., 8.) Mindezek után 1935 december 31-én a vádlott újabb röpiratot tett közzé „Nyilatkozat“ címen, amelyben a történtekért az Egyesület elnökét, az ezúttal névszerint is megnevezett Hodossy Istvánt teszi felelőssé, mert az ő elnöksége alatt, sőt jelenlétében történt a 60 pengőnek alapszabály ellenes megszavazása, amiből nevezett is fel vett 20 pengőt, többször is megismétli azt a tényállítást, hogy az Egyesület elnöke, az Egyesület pénztárából jog és igazságtalanul vett fel 2u pengőt, hangoztatja, hogy az Egyesület elnöke az Egyesület éléről való távozásával és a bírói ítélettel nem mentesítette magát a további kritikák alól, azt kérdezi tőle, nem lett volna-e jobb a vádak és kritikák felett szemet hunyni, majd azt kérdezi, hogy milyen egyesületi elnök lehet az, aki az Egyesületet ért támadások ellen csak a saját énjét tartotta szükségesnek megvédelmezni, de ugyanakkor az Egyesület többi tagjait ért támadások előtt szemet hunyt, végül kijelenti, hogy, ha állításának az ellenkezőjét csak 2—3 egyén tudná bizonyítani, hajlandó állításaiért nyilvánosan bocsánatot kérni. A vádlott tehát ebben a röpiratban lényegileg fentartja az összes előbbi röpirataiban foglalt tényállításokat. A főtárgyaláson Hencsey György vádlott beismerte, hogy a tényállásban ismertetett röpiratokat ő irta, nyomda utján többszörösitette és terjesztette. A röpiratok tartalma az iratokhoz csatolt és a főtárgyaláson ismertetett röpirat példányok alapján állapíttatott meg. A röpiratok kibocsátásának előzményeire, valamint a 3 röpirat miatti bűnvádi eljárásra vonatkozó ténymegállapításokra a fötárgyaláson ismertetett 1223/1933. számú iratok adatai szolgáltak bizonyítékul. Hodossy István főmagánvádló a a fenti 1—8 pontok alatt ismertetett röpiratok alapján 8 rendbeli a Bv. 1. és 2. §-ában ütköző, a Bv. 3. §. 2. bek. 1. pontja és 4. §-ának 2. bekezdése szerint minősülő rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt emelt vádat Hencsey György ellen. A magán- inditványt magaban foglaló feljelentésében az 1—7 pontok alatt röpiratokra vonatkozóan az elkövetés módjának és idejének kifejezetten azt jelölte meg, hogy a vádlott ezeket a röpiratokat 1935 november 21-én megküldötte a Vasutasok egyesületének. Kétségtelen, hogy az 1—8 pontok alatt ismertetett röpiratok olyan tényállításokat tartalmaznak, amelyek valóságuk esetén alkalmasak volnának arra, hogy a Vasutasok Egyesületének elnökét, Hodossy István főmagánvádlót közmegvetésnek tegyék ki, ezenkivü( pedig az összes röpiratok nevezett fő- magánvádlóra vonatkozóan megszégyenítő kifejezéseket foglalnak magukban. A kir. törvényszék ennek a megállapítása után azt a kérdést tette vizsgálat tárgyává, vájjon a vádlottnak az a cselekménye, hogy az 1—7 alatt ismertetett röpiratokat a Vasutasok Egyesületének a vezetősége címére posta utján megküldötte, sajtó utján elkövetett cselekménynek tekintendő-e. A sajtótörvény 36. § a értelmében sajtó utján elkövetett bűncselekmény az a cselekmény, amelyneic a tényálla- dékát a sajtótermék tartalma foglalja magában. A sajtótörvény 2. §-a értelmében pedig sajtótermék valamely iratnak műszaki, vagy vegyi utón előállított többszörösitése. Ennek a két törvény helynek az egybevetéséből következik, hogy a sajtó utján elkövetett bűncselekménynek az elkövetési cselekedete a szerző részéről a büntető- törvényekbe ütköző tartalom összeállításában, az irat többszörösitésében és nyilvánosságra hozatalában áll. A jelen esetben a vádlott az 1—7 alatt ismertetett röpiratokat 1933. április 10-től 1934. augusztus 21-ig terjedő időben különböző időpontokban állította össze, ugyanakkor többszörösitette és nyilvánosságra hozta. Ezektől a cselekményektől úgy az elkövetés módja tekintetében, mint időbelileg teljesen elkülönül a vádlottnak a főmagánvádló feljelentésében a vád alapjául megjelölt az a cselekménye, hogy a röpiratok megjelenésénél jóval későbben, 1935. november 21-én a röpiratoknak egy-egy példányát együtt egy borítékban elhelyezve, kísérőlevéllel posta utján megküidötte a Zalaegerszegi Vasutasok Egyesületének vezetősége címére. Ez a cselekmény- nem folytatása, vagy megismétlése a sajtó utján elkövetett cselekménynek, hanem attól különálló, egy rendbeli cselekmény, aminek elkövetési cselekedete nem a sajtótermék tartalmának az összeállításában, hanem magában az elküldésnek a tényében áll, tehát a cselekmény, bár annak elkövetési eszközét sajtótermékek képezik, mégsem tekinthető a fent idézett törvény helyek értelmében sajtó utján elkövetett cselekménynek. Egyébként a vádlottnak az a cselekménye, hogy az 1—7 alatt felsorolt röpiratokat megküldötte a Zalaegerszegi Vasutasok Egyesületének a vezetősége címére és külön kisérő levélben is felhívta a figyelmet arra, hogy a röpiratok az Egyesület' vezetőségére vonatkoznak, a röpiratokban foglalt tényállításoknak és megszégyenítő kifejezésének a megismétléseként tekinthető. Ez a cselekmény — tekinteltel arra, hogy a röpiratokat zárt borítékban küldötte el, am t a főmagánvádló vett át, tehát a tényállítások nem más előtt történtek — a Bv. 2. §-ába ütköző becsületsértés vétségének a íényálladé- kát foglalja magában. A cselekmények ilyen minősitése mellett az elkövetés időpontjaként 1935. november 21. napját kell tekinteni, tehát az 1936 február 19 én előterjesztett magáninditvány törvényszerű határidőben történt. A vádlottnak az a másik cselekménye pedig, hogy a 8 pont alatt ismertetett röpiiat tartalmát összeállította, abban Hodossy István magán- vádlóról olyan tényeket állított, amelyek valóságuk esetén nevezettet közmegvetésnek tenné ki, az ekként összeállított iratot sajtó utján többszörösitette és közzétette, magában foglalja egy rendbeli a Bv. 1 §-ába ütköző, a Bv. 3. §. 2 bek.-nek 1. pontja szerint minősülő sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségének a tényálladéki aikotó elemeit, amely cselekményért a büntetőjogi felelősség elsősorban a vádlottat, mint a röpirat szerzőjét terheli. Ennek a röpiratnak a megjelenési időpontja 1935. december 31., tehát az 1936 február 19 én előterjesztett magáninditvány erre a cselekedetre vonatkozóan is törvényszerű határidőben történt. A fötárgyaláson a vádlott fenntartotta a valóság bizonyítása iránti indítványát, amit a már vizsgálat folyamán előterjesztett. Ugyancsak a főtárgyaláson a védő terjesztette elő a részletes bizonyítási indítványt, amely szerint bizonyítani kívánta, hogy az 1931. július 2-án tartott választmányi ülés nem felelt n eg az alapszabályoknak, mert azon nem volt jelen 8 tag, jovábbá, hogy a 60 pengő megszavazására vonatkozó indítványt nem a vádlott terjesztette elő, sőt azt nem is fogadta el, a választmánynak nem volt utalványozási joga, végül az 1931. június 14-iki választmányi ülés nem hozhatott szabályos határozatot a vádlott kizárására vonatkozóan, mert az nem volt a tárgysorozatba felvéve. A kir. törvényszék azonban a valóság bizonyítása elrendelésének a törvényes előfeltételeit nem látta fennforogni. A vádlott a Zalaegerszegi Vasutasok Egyesületének a vezetősége ellen panasszal élt az Egyesület felettes hatóságához, amelynek eredményeként a felettes hatóság megállapította és a vádlottal közölte, hogy az Egyesület vezetősége nem követett el olyan szabálytalanságot, ami vele szemben megtorló lépéseket tenne indokolttá. Ezt követően a büntető bíróság marasztaló Ítélettel sújtott 3 olyan sajtóterméket, amelyek a most eljárás tárgyát képező röpiratokhoz hasonló tartalommal birnak és a vádlott már ezt az ítéletet megelőző bűnvádi eljárás folyamán is sikertelenül kérte a valóság bizonyításának az elrendelését. Ezekutan nem indokolható sem közérdekkel, sem a vádlott jogos magánérdekével, hogy a vádlott ép;n a büntető ítélet kihirdetése utáni napon az addig eljárás tárgyát nem képező röpiratait azoknak a tartalmára felhívó kísérőlevéllel megküldötte a főmagán- vádlónak, majd mintegy másfél hónap múlva újabb röpirat kibocsátásával tovább folytatta a magánvádló elleni sajtóhadjáratot. A vádlott ezen eljárásának a célja a főmagánvádló felettes hatóságához intézett panasz elutasítása után és a büntető Ítélet után már nem lehetett más, mint a főmagánvádló sértegetése. Egyébként is az indítványozott bizonyítás nem alkalmas a vádlott által állított tények valóságának a megállapítására. A védelem ugyanis a fentiek szerint csupán annak a bizonyítására vállalkozott, hogy a 69 pengő megszavazása alakilag nem volt szabályos, hogy az indítvány nem a vádlottól szármázott és hogy a vádlottnak a kizárását a választmány szabálytalanul mondotta ki. Ez a bizonyítás azonban nem döntheti meg azt a tényt, hogy a 60 pengő megszavazása valóban megtörtént, azt a közgyűlés is utólag tudomásul vette, valamint végső fokon ugyancsak a a közgyűlés mondotta ki a vádlottnak a kizárását is, amely közgyűlési határozatoknak a szabályos voltát a vádlott sem vonta kétségbe. Ezek után pedig még, ha esetleg történt is valami hiba a 60 pengőnek a kiutalására és a vádlottnak a kizárására vonatkozó választmányi határozatok meghozatalánál, ezek az esetleges hibák a közgyűlés jóváhagyó határozatai által elenyésztek és igy semmi esetre sem indokolhatják, azokat a súlyos tényállításokat, amelyeket a íöpiratok tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a főmagánvádló jog és igazságtalanul vágott zsebre az Egyesület pénztárából 20 pengőt, hogy az Egyesület vezetősége, köztük a főmagánvádló, nem érdemli meg azt a megái apitást, hogy tisztét kifogástalanul látja el, a vagyont lelkiismeretesen kezeli, hogy az Egyesület vezetősége önérzet és lelkiismeret nélkül, hogy a vezetőségnek az Egyesületi székház építésével is csak az a célja, hogy telek vásárlás, házépítés, ital mérés megszerzés és italvásárlás címén maguknak 20 pengőket vágjanak zsebre stb. Olyan tényeknek a bizonyítására, amelyekből a fenti tényállításoknak a valósága volna következtethető, a védelem nem is vállalkozott, igy az indítványozott bizonyítás épen a legsúlyosabb tényállítások valóságának a megállapítását nem is eredményezhetné. A kir. törvényszék mind ezek alapján a valóság bizonyítására előterjesztett indítványt elutasította és a vádlottat beszámítást kizáró és büntethetőséget megszüntető ok hiányban a fenti cselekményekben bűnösnek mondotta ki. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott a zalaegerszegi Vasutasok Egyesületéből történt kizárásába nem tud belenyugodni és ez a vélt sérelem indította őt a cselekmények elkövetésére. További enyhítő körölmény a vádlottnak családos állapota és előrehaladott életkora. Ezzel szemben súlyosbító körülményként mérlegelte a kir. törvényszék, 1 hogy a vádlott ugyanazon főmagánvádló sérelmére elkövetett hasonló cselekményért már büntetve volt és további súlyosító körülmény az a makacs kitartás, ami megnyilvánul abban, hogy a vádlott éveken át valóságos sajtó hadjáratot folytatott a főmagan- vádló ellen még akkor is, amikor a sajtótermékek egy részét már büntető ítélet sújtotta. A súlyosító körülményekre való tekintettel a kir. törvényszék nem találta alkalmazhatnak a Btk. 92. §-át, figyelemmel azonban a vádlottnak az egyéniségére úgy találta, hogy megfelelő súlyos pénzbüntetéssel a vádlott a jövőben hatályosabban lesz visszatartható hasonló bűncselekményeknek az elkövetésétől, ezért a II. Bn. 4. §-át alkalmazta és a vádlott büntetését fogház helyett a rendelkező részben irt pénzbüntetésben állapította meg. Minthogy ezt a büntetést a kir. törvényszék egy rendbeli közönséges és egy rendbeli sajtó utján elkövetett cselekmény miatt szabta ki, minthogy továbbá ezek közül a sajtó utján elkövetett cselekmény a sulyolyabb, a sajtó törvény 49 §-ában meghatározott fokozatos felelősség szempontjából a kir. törvényszék a pénzbüntetést két részre osztotta akként, hogy a pénz- büntetés 3U részére állapította a fokozatos felelősséget. A bűnügyi költségeket azonban a kir. törvényszék egyenlő arányban osztotta meg a két cselekmény között, mert azoknak a felmerültére mindkét cselekmény egyenlő arányban szolgáltatott okott. Ennélfogva a sajtótörvény 40 §-ában meghatározott fokozatos felelősséget a bűnügyi költségeknek 1/s részére állapította meg. Az ítélet egyébb rendelkezései a felhívott törvényszakaszokon alapszanak. Zalaegerszeg, 1936. évi október hó 28. napján. Dr. Kovács János s. k. kir. törvényszéki biró, főt. elnök és it. szer. Dr. Németh Zsigmond s.k. kir. törvényszéki biró. Dr. Mandics László s.k. kir. törvényszéki biró. A kiadmány hiteléül: Ádám irodafőtiszt. ZALAEG ÉSZÉGI KÖLCSÖNE Ö NYYTAR Lord Rethermepe-u 5. Újdonságok. | Baum: Tavaszi vásár. Dekobra: A szerelem vámszedői, Matolcsy: A Cissz moll. Vaszary Ketten Párizs ellen. Wallace. Sandi ás a iöbbiek. Wallace; Az embervadász. Marquand: Szonja harca. Makkai : Magyarok csillaga. Nyirő: A sibói bőlény. Félmillió Eucharisztikus jelvényt viselnek már a hivek. A Hősök Terén épülő hatalmas oltár költségeit a jelvények árából biztosítják. Ne legyen egy katolikus sem az országban, aki ne mondhassa el magáról; Én is adtam egy téglát az Oltáriszentség dísz- oltárához. Felelős kiadó í SAÁL ISTVÁN Kiadja: a „Zrínyi* Nyomdaipar és Könyvkereskedés R.T. Zalaegerszeg.
