Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)
1937-11-28 / 270. szám
4. Zalamegyeí Újság 1937. novembei 28. A GRIMM PENZIÓ BUDAPEST, VIGADÓ-UTCA 2. az utóidényben március 1-ig mélyen leszállított áron nyújt közismerten elsőrangú nivós ellátást. Mári meg a legény. Az egerszegi törvényszéken kerültek össze Mári meg a legény, de nem először. Mári falusi „menyecske“, aki már jól beletiport az ötven esztendőbe, de azért még mindig szerelmes síivű. A legény jóképű, harmincéves falusi fiatalember. Márinak dolgozott egyidőben, s Mári addig legeltette rajta a szemét, amig megtetszett neki és elhatározta a legénnyel a házasságot. No, azért nem ment ez olyan könnyen. A legény fiatal volt, az asszony amolyan idősecske. De Márira néhány hold örökség nézett, a legény meg csak a keze munkájából élt. A legény a házassági ajánlatra először csak hümmögött, aztán mérlegre tette a Mád korát ás vagyonát. A mér leg előbb billegett, végül is egyensúlyba került és a legény kezet adott. Jólétben élte Mári körül a vőlegénység hónapjait, mig egyszer csak gondolkodni kezdett. Mári kora is meggondolkoztatla, de még inkább, hogy az örökség körül némi zavarok voltak és nem látta tisztán, hogy a testvérek osztozkodásánál hány hold jut Márira. A gondolkozás vége az lett, hogy a legény meglépett és elment munkára távoli megyébe. Mári egy darabig irta a leveleket a legény után, 8 mikor ez nem vezetett eredményre, haragra gyulladt. No, megállj, legény — mondla Mári. A kosztom jó volt, én meg nem köllök. Akkor majd köl! a börtön. És feljelentette a legényt há- zasságszédelgésért, jogasz nyelven csalásért. A napokban volt a tárgyalás. Megjött rá a legény és megjelent Mári is. A legény fát- láttára felgyulladt Máriban a régi szerelem és most már bánta a feljelentést. A nászok bevonásával egyezkedni is kezdett a legénnyel : visszavonja a feljelentést, csak térjen vissza hozza. A legény nem szívesen vette volna a fogházat, igy némi huzódozás után rá álló í az alkura. Hajlandó Mári! elvenni, de az asszony le remisen rendet a juss körül. — Meri, látod Mári, te öregebb vagy, én meg fiatal — magyarázta szakértelemmel. — Aztán abba nem megyek bele, hogy öreg is vagy, meg a hét holdból is csak ötszáz négyszögöl legyen. Akkor inkább elveszek egy szegén lányt, aki fiatal, de azzal egy szoknyában is jól érezzük magunkat. Az egyezkedés sikerült, meg is itták rá az áldomást, aztán a legény a bíróság előtt ig kijelentette, hogy hajlandó elvenni a Márit Mári meg a feljelentést vonta vissza és az eljárást a bíróság megszüntette. — No, most menjünk, igyunk rá egyet, — indítványozta az egyik koma a tárgyalás után. — Mehetünk, — szólalt meg a legény —, de én már fizettem két litert. Most fizesse a Mári 1 így is lett. Talán még házasság is követi az áldomást, ha a legény megint meg nem gondolja magát. Nyátry László helyszíni közvetítése i Amíg a vagdalt hús eljut odáig. A nagyvárosi vendéglők kulisszatitkai. Akit a pincér szeret, rossz ételt nem ehet. Az elátkozott étlap titka, vagy a „hanzli“ kérdés nyitja. Délután 5 óra. Ilyenkor a rendes ember megissza kávéját és dehogy gondol arra, hogy vendéglő, vacsora is van a világon. Pedig ilyenkor már a nagyvárosi éttermekben javában készülődnek a vacsorára, konyhában, étteremben egyaránt. Fényesítik a termet, az asztalt teritgetik, díszítik, felrakják az evőeszközöket, gyártják az étlapokat. Este hat óra. A pincérek felveszik hófehér kabátjukat és ki-ki elfoglalja „platz“-át, azt a helyet, ahol az ő kiszolgálására váró asztalok vannak felállítva. Kigyulnak a nagy lámpák, ragyog az étterem, várja a vendégeket. De mi lesz itt még este tízig. A fényes padló sárfoltos, a fehér abroszok maszatosak lesznek és cigarettavégek, kenyérda- rabok szerte-széjjel. Este félhét. Pohárcsengés, tányércsörgés, kések, kanalak zöreje; jóllakott emberek, ételszagtól sürü levegő. — Bal-kettő fizet! — Kérek egy puddingot! — parancsoló emberhangok. — Kenyeret! — Ideges türelmetlenkedések. Milyen kellemetlen most ez. \ Nem talál a későnjövő helyet, legfeljebbb az ajtóval szemben. Vagy le kell ülnie a savanyu ábrázatu emberek asztalához, akik még nem laktak jól, "vagy azokhoz, akik a gasztrikus élvezeteken túl vannak és lenézően néznek az éhesekre. Mindenki elveszti azt a pózt étkezés alkalmával, amelyet különben viselni szokott. Elvesz a gentíemann, a pozőr és charmeur. Itt csak ember van, akit az éhség kerget, üz s aki ennek következtében sokszor túllő a céiol is... saját kárára. Az ilyen emberekből születik meg a „pincérgyilkos“. Egyike a legkellemetlenebb vendégeknek. Talán nem is tudna addig enni, mig a pincért agyonra nem zse- kirozza. A legnagyobb forgalom idején, karjánál fogva huzza asztalához, aki, nehogy a kezében lévő tálcát valaki nyakába zúdítsa, kénytelen odamenni. Ott tartja könyörtelenül, mig más asztaloknál csöngetnek, kiabálnak a felszolgálónak ... ő kényelmes mozdulatokkal tanulmányozza az étlapot. A pincér topog, tűkön áll, de a pincérgyilkos vallatja a szegény áldozatot : — Módja, kérem, nem mócsin- gos ez a bográcsgulyás ? — Nemkiemlásan ! — Kár, én szeretem a jó, puha mócsingot. — Majd kikerestetem a szakáccsal — Ó ne fáradjon. Legyen szives megmondani . . . . . . Pincér, pincér! — hallatszik innen is, onnan is, — hozza a köretet, . . . színházba sietek, — a pincér mindegyik asztalhoz odabeszél, alig hallja mit mond a vendége. — — — rostonsült. — Igeniskremlásan, rostonsült — és rohanni akar. — Ne szaladjon, kérem, én csak kérdeztem, jó, nincs kiszárítva? És mi a köret? Végre nagy keservesen, hosszas alkudozás után megrendeli vacsoráját. A pincérnek minden idegszála remeg már. Színházas vendége a félbenmaradt vacsorától elmegy, perlekedik a főpincérrel; természetesen a főur bővebb kiadásban, konyhai stílusban a pincérrel. A pincér, aki szintén ember, ilyenkor már dühös, a vendéggel, lehet most már nagyon rendes ember is, nem sokat törődik vele. Uj tipus a „visszaküldő“. Többnyire nővel van. Minetgy a garasos borravalón szerzett hatalmát akarja fitogtatni s bármit hoz ! oda a felszolgáló, feltétlen visszaküldi. Okot nem is keres, már előre tudja, miért fogja visszaküldeni. Vagy hideg, vagy kevesli a pénzéért, esetleg zsírosnak találja a levest. A pincér, — mit tehet egyebet, hogy az étterem hírének ne ártson, — visszaviszi az ételt és újra elhozza. A visszaküldő azt hiszi, hogy másikat kapott, elismerően nyilatkozik és jóízűen elfogyasztja. Mert még nem született olyan idegen ember, akinek a pincér a visszaküldött étel hePál és Indra cégnél Zalaegerszeg. Telefon 170. ERHYŐÜZEM Budapest, IX. Ráday-u. 10. Gyártmányai: Strapa férfi és női 5’60, 4 50, 3*80 Divat női, minden színben S'öO, 6'50 16 részes nickel vázas minden színben . . 12'—, ÍO'IO Divatbambusz férfi . 12*—, 9 — Rendelését utánvét mellett azonnal szállítjuk. A meg nem felelőt kicserüljük. Iyett másikat hozzon. Ez csak a pincér és a vendég közötti személyes ismeretség alapján történhetik meg. Mi történik a kulisszák mögött, hogy a vendég, az ujonan felszolgált ételt újnak elfogadja ? Végig néztem, híven beszámolok róla. — A doktor ur visszaküldte a töltöttborjut, mert szereti a tölteléket és jobban töltöttet kér, — mondja az éttermi alkalmazott és azzal széjjelebb huzza a két szeletből álló húsételt a konyhai kiszolgáló asztal előtt, vesszi a villát, kissé ellapositja a szeleteket és máris rohan vele vissza. Tényleg nagyobbnak látszott. A vendég elégedetten kezdi falatozni. Az a kövér úr visszaküldte a pörköltet, mert sok benne a csont, — nevet a pincér. Késsel és villával kivágja másik tányéron a csontokat a konyhában, visszarakja a húst és viszi vissza. — No látja, tudnak maguk csont nélkül is pörköltet adni, csak veszekedni kell magukkal í — igy a kövér úr. Sokszor kés és villa nélkül hajtják végre az ilyen „cserét“, különösen, ha a visszaküldő is szekirozni kezdi a pincért. Zsíros bécsiszeletet küld vissza egyik notórius visszaküldő. A pincér nem jön el a konyhaasztalig, már az ajtóban, — ahol nem látják, — ujjával megfordítja az ételt és úgy viszi vissza. Van olyan vendég is, aki ugyanazt az ételt kétszer is visszaküldi. Utóbb azért, mert nem meleg. Ilyenkor a pincér bosszús lesz, tányérostól a tűzhelyre teszi az ételt. A tányér is átmelegszik, a vendég, ha hozzáér, megégeti az ujját. A pincér az úgynevezett „hangedlin“ (kézi szalvétaféle) tartja a tányért. Az ilyen vendéget a pincér már ismeri, vagy ismeri a másik és egy-két szóval felhívja rá figyelmét a gyanútlan kollégának. Ha aztán visszaküldi például a feketét, mert hideg, akkor a csészét szélével lefelé fordítva teszi a tűzhelyre, amitől a vékony porcellán gyorsan átforrósodik, bele- tölti a feketekávét, úgy tálalja a vendég elé. Persze az ilyen ember aztán napokig viseli ajkán a forró fekete nyomát. Menetközben kiloccsan egy kis leves a csészéből. A vendég pörlekedik, hogy fél adag levest kap. A pincér visszaviszi, tölt hozzá egy kis melegvizet. (Folytatjuk) — Aki túlsókat evett vagy ivott és rosszul érzi magát, annak egy pohár természetes „Ferenc József“ keserüviz igen gyorsan és alaposan kitisztítja a gyomrát és a beleit és felfrissíti az egész szervezetét. Kérdezze meg orvosát.
