Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)

1937-11-14 / 258. szám

1937. november 14 Zalamegyei Újság 3. A Szetjobb körútja» Feltűnő és érdekes híradásokat olvashattunk a jövő évi Szent István jubileummal kapcsolatban. Tervbevetiék, sőt már a napokat is kitűzték, amikor külön e célra készített diszes kocsin a Szent jobbot Hazánk nagyobb és törté­nelmi nevezetességű helyeire el­viszik diszkisérettel, hogy az alázatos hivő magyar nép hódo latát kifejezhesse ilyen módon is a dicső, első szent királyunk emlékének. A híradásra megmondul a ma gyár ember szive és szinte visz- szatarthatatlanul szemébe tolakszik a meghatódottság könnye. Ez va gyünk mi. Iiyen a magyar lélek. Hogy a Szentjobbot körülhordoz­zák az országban, az nem csupán azért történik, hogy a jubileumi ünnepségek minél fényesebbek legyenek. Ennek Így kell történni! A magyar lélek akarja, amely nem feledheti, hogy örökre adósa a Vajkból lett Szent Istvánnak, sorsunknak alapot vető és meg dönthetetlen sziklára építő első királyunknak. Amint az eucharisztikus ünnep ségek tervszerű és fényes meg­rendezése magyar becsületbeli ügyünk, ép úgy mindent el kell követnünk, hogy a Szentjobb útja valóságos diadalmenet legyen és kifejezésre jusson benne 900 esztendő minden magyar hálája 1 Éreznünk kell, hogy nemcsak egy kiváló ereklyét tartunk a Szentjobban tiszteletben, hanem maga a nagy király jár körül az ő országában és fogadja alattvalói hódolatát, de egyúttal a bölcs atyához és királyhoz méltón meg­szívlelendő tanítást is ad magyar­jainak. Diadalutját járja tehát majd a .Szentjobb és beszél mindenütt a szent király szelleme. Bizonyo- nyosan ott lesz a székesfehérvári országló-gyűlésen és örömmel hallgatja alattvalói buzgó lelkese­dését. Hogy ragyog fel Szent István tekintete 1 Hogy emeli áldott jobbját szent áldásra, amikor a kereszt dicsőségét, felmagasztalá- sát látja ! Hogy megremeg a lelke, hogy ujjong fel, amikor azt ta­pasztalja, hogy a magyarság 900 esztendő után csak kimélyült szeretettel öleli át a megváltás drága fáját! (Bizonnyal jobb be­látásra térnek arra már azok, akik forró fejjel, meggondolatlanul, itt-ott bűnös akarással a keresztet pusztán politikai céljaik elérésére kívánnák méltatlan módon fel­használni.) A nagy király majd csak a keresztre tekintő, üdvös­ségét sóvárón kívánó küzdő és keménykötésü magyarjait látja. Aztán elindul a diadalmenet. De jaj, elkomorul a szent király tekintete. Arca megvonaglik resz- ketőn. Fájdalmasan körülnéz kí­séretén. Mi ez — kérdezi. Hát börtönben vagyok?! Lezárják áldó utam előtt a határokat?! Hál csak egy tenyérnyi földön laknak a magyarok?! M'ért suttog a Kár­pátok erdőkoszoruja olyan halkan, sirón, szomorún?! Mit kiáltanak olyan kétségbeesetten a büszke bércek ! Erdély felől mi panaszlik olyan jajongó siránkozással ? ! Miért van megtépve a délibábos alföldi tóna ? ! Miért olyan köny- nyes zavaros a kékvizü Adria?! A Dunántúl is miért olyan nehe­zen ziháló, kifosztott, csonka ?! Ah, hogy meggörnyed a szent király alakja! Hogy reszket az áldó, áldott Szentjobb! Hogy tépi szivét a fájdalom, amikor a magábaroskadó kiséret zokogva vallja meg: rabok vagyunk, sze­rencsétlenek, rongyosak, éhezők, a csonka hazában didergő és ami a legnagyobb csapás: most is egymást maró, megnem értő, látszat-magyarok. Hallgat sokáig némán a nagy király. Majd megrezdül jóságos atyai szive és lángelméjének mély­séges bölcsesége sugárzik végig előbb még szenvedő szent arcán. Ajkairól szó éled és színesedik a beszéd: („Akkor raktam le népem boldogulásának alapjait, amikor az első meglepetésekből már felocsúdott művelt Nyugat nem csak farkasszemet mert nézni a „barbár“ magyarsággal, hanem nyiitan kimutatta ellenséges érzü­letét, amely nem akarta megtűrni a magyarságot Európa földjén. Századokkal néztem előre és a krisztusi kereszt evangéliumának elfogadását és hűséges követését jelöltem meg népem számára diadalmas világnézetként. Az ál- lamférfiakfpéldájakép magamat állítottam. Hitvesem és követői, ősöm, Árpád, véréből kisarjadt virágok a magyar nő örök esz ményképei. Fiamat, a liliomos királyfit a győzelmes magyar ifjúság vezérlő csillagának nevel­tem. És most, amikor beleszán­tanak lelkembe a keserű magyar sorsnak könnyes- véres jajai, akkor én, a ti atyátok a letűnt kilenc évszázad megszűrt, tiszta bölcse- ségével mondom: nem áldozik le a magyar élet napja, csak talál­jatok egymásra mindvalahányan kivert magyarok és induljatok a szent kereszt nyomába. Krisztust mindenek felett, a Hazát minden áldozattal szeressétek. Hagyjátok el az önzés veszedelmes ingová­nyos utait! Legyenek drágagyön­gyös Margariták-Margitok a ma­gyar leányok! Férfi kezében se álljon esetlenül, idegenül a tiszta liliom. A magyar asszonyok ke­zében az irgalmasság jótettei Pál és Indra cégnél kaphatók, Zalaegerszeg. — Telefon 170. $w«r uqyaAat**. A jó gazda szívesen fizet nagyobb árat nemesített vetőmagért. Aki félti egészség gét, nem sajnál pár fillért értékesebb or» vosságért. t Ha feje fáj, meghűlt vagy rheuma kínozza* vegye a legjobbat, ami enyhíthet fájdalmán« ASPIRIN ‘j CSAK A »ßay&l« »KERESZTTEL VALÓDI váljanak csupa piros szeretet- rózsává ! Akkor ne félj! Feltámadsz nemzetem. De a felhígított, a keresztet csufondározó beteg böl­cselkedés csak a sirt mélyíti ki és leszalajtatja az Égről a magyar­ság jobb jövőjének reménycsillagát. Arra is legyen gondotok, hogy a szent korona, amellyel a Gondvi­selés engem és törvényes utó daimat felékesitett, ne legyen csupán muzeális darab ékszer, hanem mint való erőitek kifejezője fényben ragyogjon és minden magyar hant feletti uralom sim- boluma legyen ! Én nemzetem, drága magyar népem, ha még egyszer jövök, új jubileumi esztendőben, táruljon fel minden kapu nagy Magyar- országban és a boldog magyar nép kincses, szép élete iegyen hozsannázás, bizonyítéka atyai bölcseségemnek !“ így beszél szent István király és amint felemeli áldó jobbját, éled a remény nem csak itthon, de a trianoni határokon túl is. Két kar nyúlik egymást keresőn. Itthon és odaátrói. A találkozás szent pillanatában pedig felszalad az -égre a győze mes magyar élet ragyogó csillaga. F. ... s. A pérlatborok árának emelésére lehet számítani. A borpiac helyzetét e héten is a közvetlenül küszöbön álló szeszfőzési borok felvételének kérdése irányítja. E héten történt meg a különböző szeszfőzdék felvásárlásának a Magyar Szőlős­gazdák Országos Borértékesitő Szövetkezete által való beosztása és az idevonatkozó értékesítéseket a szeszfőzdék a napokban kap­ják kézhez. A borpiac több helyén folya­matban vannak a vásárlások a további export céljaira — ezek legalacsonyabb ára, mint köztu­domású, L3 fillér. Egyébként a minőségi borvi­dékeken lényegesen magasabb árak vannak kialakulóban, mint amilyenekről még a szüret idejé­ben is szó volt. Időközben tovább folytak azok r — a tárgyalások, amelyek a felvá- i sárlással kapcsolatosan fuvarkér- j . 4 dések mego dására vonatkoznak i és most már kétségtelen, hogy minden szeszfőzdének meg kell adnia a termelő számára az L2 filléres árat, tekintet nélkül arra, hogy a főzde helyben van e, va^y pedig el kell e szállítania; az árut máshová. A földművelésügyi miniszté ■ riumnak értesülésünk szerint az az intenciója, hogy a termelőnek, csupán abban az esetben kelig beszállítani a szeszfőzdébe a bort, ha utóbbi a termelés helyén van, illetőleg ha a szállítás tengelyen történhetik éspedig a 25 km-né! nem messzebb fekvő főzdébe. Ellenkező esetben a termelőnek az L2 filléres ár ellenében csu pán a vasúti állomáshoz kell szállítania a bort. Felhívjuk a gazdaközönség fi­gyelmét arra is, hogy semmilyen címen — igy hordókölcsönzés, vagy ügynöki jutalék címén sem szabad semmilyen levonást tűr-K nie a párlatboroknál az V2 fii-Is léres árból és ha ilyen levonások történnének, úgy azok azonnal jelentsék a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének. (12— 98—65. Budapest, V., Báthory- utca 22.) y m nei

Next

/
Thumbnails
Contents