Zalamegyei Ujság, 1937. október-december (20. évfolyam, 222-297. szám)

1937-10-29 / 245. szám

2. Zalamegyei Újság 1937. október 29. jából egyenesen előnyős volt. Gyakori eset, hogy vállalatok tekintélyes összegű kere­setüket tőkevagyonuknak leírások utjó« valóapasz- tásával kivonják az adóz­tatás alól. Mi ezt nem tetlük, ellenkezőleg tőkeva^yonunknak kimutatott je­lentő» összege alapján teszünk eleget adófizetési kötelezettségünk­nek. Aki az ilyen mérlegről a közérdek és az állam szempont­jából azt meri állítani, hogy az káros és vaskos tévedéseket tar­talmaz, sem a közérdeknek, sem az állam érdekeinek nem tesz jó szolgálatot. Mint nyilvános szám­adásra kötelezett vállalat, mérle­günket, nyereség-veszteség ki­mutatásunkat évről-évre bemutattuk mind a pénz­ügyi hatóságoknak, mind a cégbíróságnak, de kifo­gás tárgyát soha egyiknél sem képezte, pedig ezek a hatóságok talán mégis illetékesebbek, mint a név­telenségbe rejtőző cikkíró. Mi a 12 ezer pengős lapértéket nem tartjuk olyan érthetetlennek, mint a * részvényes“ ur. Elvégre egy húszéves lapnál, amely a utolsó évben is 17 ezer pengőt forgal­mazott, a tőkeérték bizonyára kép viselhet ekkora összeget, ami nem mondható el örökké címeket vál­toztató egy-két éves lapokról. Az a bankember pedig, aki nem ér­tette meg a vagyonoldalon íz „eredmény“ tételt, ö öst érdemel. Minden bankember tudja, hogy amint a teher oldalon az ered­mény nyereséget jelent, úgy a vagyonoldalon az eredmény a veszteséget jelenti. A jelen eset­ben a régi évekről áthozott és hála Istennek, évről évre csökkenő régi veszteségekről van szó. Hogy a vesz eségek nem csök­kenhettek még nagyobb mérték­ben, azt olyan okok idézték elő, amelyek nem reánk, hanem má­sokra vetnek hátrányos fényt. Hosszú évek óta nyomasz­tóan nehezedik ránk gaz­daságilag is bizonyos po­litikai nyomás, amelynek egyetlen oka, hogy a kiadásunkban megjelenő Zala­megyei Újság fennállása óta ge­rinces katolikus és független el­lenzéki politikát köve*. Ez a nyo­más vajmi ritkán volt kézzelfog­ható, de eredményeiben állandóan éreztük. Éreztük akkor ezt a gaz­dátlan nyomást, amikor sokéves előfizetőink váratlanul elmaradlak; éreztük, amikor nyomdánkat és jpapirkereskedésünket mellőzések érték, ami mind kiesést jelentett bevételi tételeinkből. Kikiáltották rólunk azt is, hogy lapunk hirdetési tarifája magas, de azt elfeledték hozzátenni, hogy mi nem pótolhatjuk közpénzekből származó szubvencióval a kisebb hirdetési bevételt. Ellenkezőleg, a Zalamegyei Újságnak azt sem adják meg, ami megilleti. A háború vegétől, mióta Magyar- ország önálló vámterület lett, a mindenkori kormányok úgy igye­keztek lehetővé tenni a lapok könnyebb előállítását, hogy a bu dapesti lapoknak vámmentesen .engedték meg a rotációs újság­papír behozatalát, a vidéki lapok­nak pedig a külföldön vásárolt ives újságpapír uUn negyedéven­Tóth Gyula bőrkabát és szőrme raktára óriási! ára: törpe! Finom uridivat. ként visszatérítették a vámot. Ja- \ lenleg ez azt jelenti, hogy a yi- \ déki lap, amely vámvisszatérítést jj élvez, a kilógrammonkénti 84 fil­léres árból a fáíisadóvissiaérités- sel együtt kilónként 28 fillér visz- szatérité8 kap. Mindenki láthatja, mit jelent ez a mai magas papír­árak mellett az üzleti verseny szempontjából annak az üzemnek, amely megkapja a visszatérítést. A Zalamegyei Újság a vám­visszatérítés technikai részét le­bonyolító Grafikai Főnökegye­sülettől 1934 végén iiletekes hely megbízására hivatkozva azt az értesítést kapta, hogy 1935 január elsejétől nem kaphatji a vámvisszatérítést, mert a kontin­gens nem elegendő az összes lapok szükségletének fedezésére. Kér­dést intéztünk, megfelelő közbe­lépés lehetősége céljából, a Fő- nökegyesülethez, hogy ki ez az illetékes hely, de választ nem kaptunk kérdésünkre. Ézekután a letűnt érában nem is tettünk lépést, mert úgy gondol­tuk, hogy hiábavaló lett volna. A múlt évben azután megbízot­tunk eljárt a Főnökegyesületnél a vámvisszatérítés érdekében. Azt a választ kapta, hogy ez nem rájuk tartozik, hanem a minisz­terelnökség sajtóosztályára. Itt vi­szont azt felelték, hogy a Főnök­egyesület illetékes. Mikor meg­jegyeztük, hogy onnét épen a sajtóosztályhoz utasítottak ben­nünket, akkor azt mondották, adjunk be kérvényt és majd megkérdezik a fő­ispánt. A kérvényt beadtuk ez év tava­szán. A választ a napokban kap­tuk meg a sajtóosztálytól: nem teljesíthetjük kérel­müket, a kontingens már kimerült. Azért a kérvényt ez év végén ismét be fogjuk adni abban a reményben, hogy egyszer majd csak a keresztény és nemzeti irányú Zalamegyei Újság számára is lesz kontingens, s nemcsak a szociáldemokrata Népszava, vala­mint a kormánypárti és a liberá­lis lapok sokasága élvezheti a vámmentes papirt. A három év óta tartó „kivételes elbánás“ mindenesetre azt eredményezte, hogy elvesztettünk 3—4 ezer pengőt és nem fordíthattuk mérlegünk­ben leírásokra, amint azt meg­tehették esetleg a boldog kor­mánypárti vállalatok. Ilyen sokoldalú „pártfogás“ mel­lett netn csoda, ha nem tudunk a „Zalai Hírlap“ cikkírójának száj ize szerint sokezer pengős nye­reségeket produkálni. Míg kellett elégednünk azzal, hogy részvé­nyeseink megértettük bennünket és nem kifogásoltak. Reájuk és azokra a hűségesekre támaszkod­tunk, akik kitartottak lapunk, nyomdánk, könyvkereskedésünk és könyvkötészetünk melleit bízva abban, hogy becsületes szándék ve*et bennünket. Visszautasítjuk az öt pontba foglalt sok rosszindulatú gyanú­sítást, amellyel a cikk részvény- társaságunkat illeti. Rágalom az, hogy mi valakinek is ártottunk volna. Nyugodjék meg a cikkíró, hegy nagy részvényeseink nem siratják pénzüket, mert önzetlenül hoztak áldoza­tot és önzetlenek voltak azok is, akik önként egy­két pengőket jegyeztek. Valótlan az az állítás, hogy mi bármilyen módon kárt okoztunk volna más zalaegerszegi nyomdá­nak vagy papirkereskedésnek. A Zrínyi nyomda mindenkor meg­értést tanúsított a kari érdekek iránt. Tudunk olyan üzemről, amely mialt sz együttműködés fel­borult, de ez sohasem a Zrinyi részvénytársaság volt. Ellenünk nem emelhetett lényeges kifogást soha egyik nyomda vagy papír- kereskedés sem. A Zrinyi nyomdavállalat nem igyekezett inaserők felhasználáséval olcsóbbá tenni a termelést és ezzel letörni az árakat. Még annyi tanulót sem veszünk fel, amennyit a törvény megenged, hanem inkább segédekkel dol­goztatunk. Nálunk 5 segédre két tanuló esik, ezzel szemben van nyomda, ahol kihasználva a tör­vény szélső határát, 2 segéd mellett 2 tanulót foglalkoztatnak. A mi mérlegünk miatt nem emelték még soha egyik üzem adóját sem, elvégre az adóhatóságok tények és nem vádaskodások alapján vetik ki az adót. Komoly adóalap például egy ház, de nem egy másik vállalat mér­lege. A vád harmadik pontja városi és állami sérelmeket emleget. Azt válaszoljuk, hogy a Zrinyi nyomda megtette ezen a téren is kötelességét és fizetett annyi közterhet, mint más hasonló üze­mek, sőt többet. Közadóban és járu­lékaiban részvénytársaságunk adó­ja még veszteséges években is elérte a 300 pengőt, két év előtt pedig, am kor mérlegünk 2.500 pengő körüli jövedelemmel zárult, közadónk a járulékokkal együtt több mint 800 pengőt tett ki. Ezzel szemben például Kakas Ágoston nyomdatulajdonos, aki­nek évi kereseti adóalapja mint­egy 3 300 pengő, az idén nyom­dája, könyvkereskedése és a lap- előátlitásból származó jövedelme u‘án jövedelmi, vagyon- és kere­seti adó, valamint járulékai cí­mén körülbelül 360 pengő köz­adót fizet (Hazát kikapcsoljuk az összehasonlításból, mert az ne­künk nincs), A harmadik zala­egerszegi nyomda évi adója kb. 280 pengő, a negyediké kb. 100 pengő. A Zalai Hírlap pedig évi 25 pengőt fizet. Ezek a számok nem azt bizonyítják, mintha mi más üzemek fokozott megadózta­tását idéztük volna elő, sem azt, mintha az államtól vagy várostól elvontunk volna valamit. Ha figyelembe vesszük, hogy mi nem családi alapon, hanem al­kalmazottakkal dolgozunk, akkor kitűnik az is, hogy mi jóval többet adtunk a köznek, mert alkalmazottaink után több kereseti adói, több OTI-járuiékot fizettünk. Csak az utolsó három évben 10 000 pmgő járulékot fi­zettünk be az OTI-nak. Az ál­lamnak annyira nem okozunk kárt, hogy nem igyekeztünk nye­reségeket elrejtem, sem pedig tartalékolni; ellenkezőleg régi tar­talékalapjainkat is veszteségcsök­kentésre fordítottuk és 6 ezer­pengővel csökkentettük régi vesz­teségünket, amivel egyenesen előmozdítottuk megadóztatásunkat. Módunkban lett volna a veszte­ségeket a saját tőkéből levonásba hozni és ezzel a minimális adó­alapot csökkenteni, de nem tettük, mert erkölcsi szempontok vezet­nek bennünket. Negyed- és ötödsorban ne ok­tasson ki minket a rejiekben ma­radó „részvényes“ morális és szo­ciális érdekekről sem. A Zrinyi nyomdavállalatot épen a maga­sabb közérdek hozta létre, mert biztosítani akart egy független, a véleményt szabadon nyilvánító sajtót és fennmaradását épen a magasabb erkölcsi és szociális érzék biztosította. A válságos ívekben azok, akik ezért a válla­latért felelősek, helyezkedhettek volna kényelmes álláspontra és felszámoltathatták volna a rész- vénytársaságo*. De nem tették, hanem vállalták a súlyos anyagi áldozatot, mert úgy érez­ték, hogy nem tehetik utcára az alkalmazottak seregét. Eszel szemben a kormánypárti Zalai Hírlap és elődjei nyűgöd­Legtökéletesebb látást biztosít a Zeiss punktal szemüveg. Kapiaató: n . , „ fai látazarész és fényképész szakdzletében, Zalaegerszeg. Arany Bárány épUlet. Telefon i 178.

Next

/
Thumbnails
Contents