Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)
1937-09-26 / 218. szám
1937. szeptember 26. Zalamegyei Újság 5. álló volt nyomdavállalat részvényeinek többségét, — mondja P. Kiss Elemér — és saját kezelésbe véve az üzemet, visszatértünk az ősök kódex-sokszorositó munkájához, természetesen sokkal modernebb és nagyobb technikai felszereléssel, mint az ötszáz évvel ezelőtti könyviró barátok. P. Kiss évekkel ezelőtt maga is újságíró volt Székesfehérvárott, a Prohászka Ottokár püspök által alapított egyházmegyei lapnál és egy szép napon belépett a Szent Ferenc rendbe. Vérében van tehát az újságírói hivatás. Pappászentelése után rövidesen a pápai „Szent Antal“ című hit- buzgalmi folyóirat szerkesztőségébe került P. Markó Marcell felelős szerkesztő mellé. Ők ketten voltak az ugartőrök, sok fiatal társuk támogatásával. Ferencesek a szedöteremben. — Anélkül, hogy egyetlen kipróbált családos nyomdászt elbocsátottunk volna, — halljuk a további felvilágosítást — ne- kikezdtünk a nagy munkának. Szunyogh Kristóf, Tóth Hubert, Varjaskéri Celzus, Bencsik Fauszt, Kiss Konrád és Varga Krizológ fráterek beálltak az üzembe. Hogy az ipartörvény intézkedéseit ne sértsük, többen közülük betűszedő tanoncnak, mások könyvkötő tanulóul szerzöd'ek le a pápai ipartestület előtt és ugyancsak az első magyar ferences nyomdászok látták el a „Szent Antal“ és „Szent Antal ifjúsága“ című lapok kiadóhivatali munkáját is. Szépen folyt a munka, apránként kifizették az adósságokat, sőt a két lapocska tiszta jövedelméből új gépeket is szereztek a ferences atyák. Pillanatig sem csökkent buzgalmuk, vállvetett szorgalomal igyekeztek beletanulni a számukra olyan szokatlan munkakörbe és minden sikerült! Pápán megérezték azt, hogy a mai apostoli munkásság teljes embereket kíván, akik a lelkiek és szellemiek mellett még a sajtó irányítását is kezükbe akarják venni és ha már nem is léphetnek ki teljesen a kolostor elzárt falai közül, maguk helyett az ólombetűk millióit küldik harcba. — Szívesen dolgozunk, mert az eredmény megéri a fáradtságot — szól az egyik „szedőgyerek“ — és fürgén mozgó ujjai elárulják, hogy a kitűnő, intelligens szerzetes, mint testi munkás is pompásan megállja a helyét. Minden kezdet nehéz. Fáradtságos és tövises útja akadt a szerzeteseknek is, akik nem szocialista, hanem igazi „szociális“ jelszavakkal indultak el és keresztet tűztek a nyomdájuk falára. A konkurrencia ugyanis féltékeny szemmel irigyelte a nemes versenyt és csakhamar megindult a komoly harc — a ferences nyomda ellen ! Jött a főelvtárs úr. — Cikkek jelentek meg ellenünk — hangzik a szerzetesek ajkáról a szó —, majd a szak- szervezet, pontosan a legnagyobb munkaidő közepén „kiemelte“ egyes polgári alkalmazottainkat, hogy megbénítsák munkánkat. Különféle lehetetlen követelésekkel léptek fel a nyomda ellen és amikor látták, hogy a megfélemlítés nem sikerült, „eltanácsolták“ a munkásokat. A nyomda mégsem állt le, mert a derék katolikus nyomdászok éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a határozott időre elvállalt munkák el is készülhessenek. Az akció tehát kudarcot vallott, ám ekkor másként próbálkoztak. — Egy szép napon megjelent nálunk, — folytatja beszámolóját P. Kiss — a pesti szociáldemokrata szakszervezeti főtitkár elvtárs A házfőnök atyától kért engedel- met, akár csak ön, testvér, a nyomda helyiségébe való belépésre. Affélét mondott, hogy a nyomdász . . . nem emlékszik a házfőnök atya: szakszervezetet mondott-e, — egyszóval, hogy nyomdászizétő! jön. Ez csak jó lehet, gondolta a házfőnök atya, — menjen be. A szociáldemokrata szakszervezet főtitkára be is jött a nyomdahelyiségbe, hozzám vezették s itt is bemutatkozott, engedélyt kért, hogy beszélhessen. Én is hallottam, hogy szakmai dolgot említ, de a világért sem gondoltam volna szakszervezeti, — mondottam, — ha szakmai dologról óhajt szólni, csak tessék, de nagyon röviden. Asszongya : Igen rövid lesz. Felült a székre és a körülötte összegyülekezett pátereknek és frátereknek most már újra bemutatkozott. Már akkor elnyúlt az ábrázatunk, de kiváncsiak voltunk : mi lesz. Nos, a főelvtárs ur kapaticálni kezdte a békés szerzeteseket, hogy — lépjenek be a szociáldemokrata szakszervezetbe! Ez a nyomdászok szervezete, — mondotta, — abból a ferences nyomdászok sem hiányozhatnak. Tessék belépni és fizetni tagsági dijakat. — Képzelheti, kérem, milyen meglepetés volt ez számunkra. Az öregebbek annyira magukba fojtották erőszakkal a nevetést, hogy majdnem rosszul lettek. A fiatalok hangosan hahotáztak, mire a főelvtárs kifejtette, hogy ezen kár nevetni, ez Magyarország legerősebb szakszervezete, stb. Beszélt volna még tovább, de a szerzetesek otthagyták egyedül a szék tetején, mindenki a munkahelyére ment. Eközben bejött a nyomda helyiségébe a házfőnök atya, aki lehívta a „pódiumról“ a főelvtárs urat és beinvitálta magához. Mit beszéltek, nem tudom. A szerzetesek nem léptek be, természetesen... de... A legjobb hely Zalaegerszegen a Vidám hangulat, ragyogó muzsika, nívós környezet. Itt találhatók a főváros legnépszerűbb vendégei. Vadnay L. Gaái Béla Ábrahám Pál író. rendező. zeneszerző. Tőkés Anna igazgatónő. Páger Antal titkár. Turay Ida menyecske. Kabos Gyula kártyás. Uray Tivadar Komár Julia Palló Imre báró szobalány földbirtokos. Már csak egy-két hely van üresen, siessen és rezelváltasson estére. Szombat-vasárnap az Edisonban! H u n i a H a j d u-film. Doroczy produkció. Gyártás vezető: Falus István 26 fillér helyett 14 fillér az új alakú 64 oldalas Rádió, irodalom, színház, film ! I A magyar család hetilapja. Megjelenik október elsejétől minden pénteken. ma, mintha sajnálnám ... Kedves Testvér, én mondom önnek, a szociáldemokrata párt szervezetében igazi misszionáriusi terünk nyílott volna. A ferences vademberek közé is elmegy, sikerrel térit, bizonyosra veszem, hogy a szakszervezetben is téríthettünk volna . . . Fájdalom, mindez csak álom. Hiszen elegendő rendtársunk nincs, napi tizenkét órát töltünk nehéz munkában . . . Bizony, sok kellemetlenséget okozott a ferenceseknek az új munkakör, de ma már, mint a környék legnagyobb üzeme, baj nélkül, diadalmasan végzik apostoli munkájukat. g^A ferencesek hajdan tollal és színes festékkel rótták pergamenlapokra az élet váltakozó eseményeit, ma pedig a pápai kolostor csendjében, rotációs dübörgő zajában, merített papíron, szalad az olvasókhoz sok százezres példányban az új módi krónika és viszi az örök Igéket könnyű, fehér szárnyain. így ölelkezik össze a régi hivatás a modern célokkal : Terjeszteni a Diadalmas Világnézetet. Pápa ragyogó példát mutat erre. Ny dry László ZALAEGERSZEGI KÖLCSÖNKÖNYYTÄR Lord Rothermare-u 5. Újdonságok. Smith: A felcserélt házaspár Graves: A ritka bélyeg Barabás: Kétezerpengős férfi Kenedy: Veled vagy nélküled S Roberts: A végvidék törvénye l Gardner: Harmadik emelet321 ICulley: Menekülés
