Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)
1937-07-25 / 166. szám
XX. évfolyam 166. szám Felelős szerkesztő szerkesztő?^* és Széchenyi-1 A" 4. kiadóhivatal: Zalaegerszeg, ........ Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. lamkasszába kell fizetni, holott eddig a városhoz folytak be. A légvédelmi kiadás, am ly részben állami feladat volna, teljesen a várost terheli, sőt az előirányzattal szemben a felülvizsgálat során megnövekedett. Viszont a város forgalmiadórészesedése, amely eddig 30 ezer pengő körül mozgott, most a felülvizsgálat során majdnem felével csökkent. Ezek a tételek egymaguk több mint 10 százalékos pótadóemelést jelentenek. Más vonatkozásban sem látjuk az állam segítségét. A város képviselőtestülete évek óta kiáltja a felettes halóság felé, hogy a villamos üzemi beiuházási kölcsön terén rendet kell teremteni, mert a súlyos teher összeomlásba viszi a várost. Küldöttségben is több szőr járt a képviselőtestület. Az iparügyi miniszter egy küldöttségnek itt Zalaegerszegen Ígérte meg másfél éve, hogy rendet teremt, de mégsem történt ezideig semmi. — Azután itt van a kórházügy. Ebben a kérdésben is sok Ígéret hangzott el a fejlesztésre és ezzel az anyagi megalapozásra. A képviselőtestület legutóbb hozzájáruló határozatot is hozott. A megoldás levenné a háztartás egy nagy terhét, a várost a kórházzal szemben terhelő adósságot, de a megoldást még mindig nem segítették tető alá hozni. Ehelyett a kórházi költségvetésben olyan módosításokat hajtott végre a minisztérium, amely egymagában nem hiba, de azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nyomon követi a kórházi hozzájárulás csökkentése. — Megrekedt valahol a pénzügyi palota ügye is, pedig közvetve ez az építés is segítés volna, mert hiszen széles rétegeknek adna keresetet és ezzel alapot a magasra emelt pótadó elviselésére. Az orvosnak nemcsak a diagnózis megállapítása a feladata, de a gyógyítás is. Szerintünk az államnak is ilyen feladata volna Zalaegerszeg városával szemben. Nem elég a bajok felismerése, azt követni kellene a segitésnek. Elvégre a felettes hatóság láthatja, hogy a város önerejéből a bajokat megoldani nem tudja. Ha az állam mindig csak diagnózist csinál, sőt még terheket hárít át, akkor ennek következménye a városi háztartás csődje lesz. És an'íi nagyobb baj: az adózók összeomlása. Meizler Károly is perli elmaradt képkimondotta, hogy Meizler dr. már attól az időponttól képviselőnek tekintendő, amikor az országgyűlési választás lefolyt, nem pedig a Közigazgazgatási Bíróságnak mandátumátadó ítéletétől számítva. Ha a Kúria elfogadja ezt az álláspontot és megítéli Mojzes elmaradt tiszteletdiját, akkor értesülésünk szerint Meizler Károly dr. is pert indít elmaradt képviselői illetményeiért Oeti Páiffy ellen és ebben a perben is becsatolja a törvényhatósági tagsági ügyében hozoít ítéletet. A tűzifa árának maximálása a vidéken. Beszámoltunk arról, hogy Mojzes János képviselő, akinek mandátumát a Közigazgatási Bíróság ítélte vissza, elmaradt képviselői tiszteletdijának megítélése érdekében keresetet indított Teleki János gróf, a mandátumtól megfosztott képviselő ellen. A keresetet a pécsi törvényszék és a tábla is elulasitotfa. A Kúria előtt Mojzes János ügyvédje, Meizler Károly dr., amint már közöltük, becsatolté a Közigazgatási Bíróságnak azt az ítéletét, amelyben a bíróság Meizler Károly dr. törvényhatósági mandátuma ügyében Zalaegerszeg város költségvetésén az utóbbi két évben igen erősen dolgozik a belügyminisztérium revíziós ceruzája, A múlt esztendőben megállapította a belügyminiszter, hogy a város költségvetése irreális adatokkal dolgozik; a ceruza húzott és javított, s a pótadó ötvenhétről nyolcvankét százalékra emelkedett. Nemrégiben a kórházi költség- vetésen végzett császármetszést, most pedig az idei háztartási költségvetés pótadóját tornázta fel 98 százalékra. Mindezt azzal a megállapítással tette a miniszter, hogy ezek a számok felelnek meg a város tényleges helyzetének. Ezeket a minisztériumi műveleteket számszerűen nem kifogásolhatja senki, elvégre Zalaegerszegen mindenki előbb tudta, mint a miniszter, hogy a város költségvetésének ' adatai tetszetősebbek, mint a tényleges adatok. Minden költségvetés-megállapitó közgyűlés visszatérő mottója volt, hogy a pótadót tulajdonképen magasabban kellene megállapítani, de mégsem lehet, mert a polgárok nem bírják el. A város vezetősége és közgyűlése ebben mindig egy véleményen volt. Csak azt nem értjük, miért az utolsó két évben jutott erre a véleményre a minisztérium is A korábbi években is láthatta, hogy Zalaegerszeg város helyzete nehéz, hogy költségvetéseit módosítani kell, mégis a régebbi költségve téseken alig változtatott. Pedig, ha előbb kezdi a lefaragásokat, ha előbb jön rá, hogy a pótilletmények és más kiadások nem férnek bele a költségvetésbe, akkor talán az évek során át kisebb mértékű pótadóemelésekkel lehetett volna a bajokat áthidalni és "nem kellett volna két esztendő alatt 57 százalékról 98 százalékra tornászni a polgárság adóterheit. De mást sem ért a minisztériumi felülvizsgálattal kapcsolatban az adózók tábora. És pedig azt, hogy a bajmegállapitást a minisztérium részéről miért nem követi a segítés. Ellenkezőleg, azt kell tapasztalnunk, hogy a minisztérium csak segíti növelni a terheket. Mert nézzük csak például, miből tevődik össze a legújabb költségvetésnél a pótadóemelés? Jórészt abból, hogy az állami feladatokat fokozottan rakják a város nyakára; másrészt abból, hogy az állam hozzájárulásait csökkentették. Eddig a városnak egy orvosa volt, most van kettő; egyiket a város fizeti, a másikat az állam. De az állami orvos illetményeihez való hozzájárulásként beállít a miniszter a költségvetésbe 2 ezer pengőt, s ugyanakkor az orvosi szolgálatból származó bevételeket az álA tüzelőfa árával űzött vissza élések s a? országos elégedetlenség végre cselekvésre indította az illetékes köröket is. Akcióba lépett a kormány is és minisztertanácsi határozattal a kereskedelmi minisztert bízta meg a tüzelőfa legmagasabb árának megállapításával. Ez meg is történt. Különös azonban, hogy csak a főváros területére, a vidékre pedig úgy intézkedik, hogy a fővárosi faárakból számítsa ki, mennyi lehet a vidéken a fa ára, — Mivel a fővárosi háztartások kilónként és zsákonként szerzik be a fát, kilózás és zsákozás szerint kellene vidéken is kiszámítani a fa árát. — De hogyan, mikor a vidék sem kilóra, se zsákszámra, hanem vagy bocsiszámra, vagy méterölenként szokta venni a fát ? — Hogyan kilózzon le, vagy mázsál- jon fel egy öl fát a vidéki vásárló ? Ki állapítja meg, hogy egy méter hány kiló ? Mivel ez az átszámítás majdnem a lehetetlenséggel határos, a vidék magára hagyatva továbbra is a spekuláció karmai között marad és önzésének lesz kiszolgáltatva. Ez pedig a szegényebb néposztályt sújtja legjobban, mert a mai 65 pengős faárat plusz 8 pengő fuvarral ‘mefyik szegény ember fizetheti meg ? Ha maga a minisztérium nehéznek találta a faárak megoldását, hogyan oldja meg a vidék ? Éz a megállapodás azt a látszatot kelti, mintha Kétféle mértékben kategorizáltaínék az állampolgárság, fővárosira és vidékire. A legjobb megoldás mégis csak az leit volna, amiről sok szó is esett. A fakereskedelem felszabadításával külföldről hozatna be annyi tüzelőiét, amennyi a termelés hiányát pótolná — ezzel az erdőbinokosok sem károsulnának, a kereskedelem sem rövidülne meg viszont lemérsékelné a fa árát arra a nívóra, amit a fogyasztó is elfogadhatna s meg is tudna fizetni. A fogyasztóközönség eddig bizakodóan várt s most csalódottan nem tudja mit tegyen. A tél pedig napról-napra közeledik s vele arányban nő aggodalma is, milegysn, hogyan legyen a tűzifával ? A spekuláció pedig elégedetten dörzsöli kezét, mert a fogyasztóközönség továbbra is karmai között marad. — A szociális megériés pedig épen olyan távol esik a spekulációtól, mint akár Makó—Jeruzsálemtől. Mikor jutunk el végre egyszer már a szociálisabb megértéshez ? Németh János. * Mindenben egyetértünk a cikkben foglaltakkal, de megjegyezzük, hogy a külföldi vámok megfelelő csökkentésével és a fuvardíjak leszállításával kellett volna a magas faárakat észszerűen le- jebb szállítani és nem sommásan makszimálni. Aligha gondolták meg az illetékesek azt a számtalanszor megismétlődött jelenséget is, hogy a makszimálás elvonja a piacról az, árut. Sokkal eredményesebb és igazságosabb lett volna tehát a tarifaleszállitás.
