Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)
1937-07-11 / 154. szám
1937. július 11 Zalamegyei Újság 3. pet Theba isteni uraként dicsőíti, azonkívül arany, ezüst és elefántcsontlemezekből készült és drágakövekkel meg zománcmunkákkal gazdagon díszített finom nyak láncok, karperecek és egyéb ékszerek s végül egy torzkép, mely Akhenatont és Neferliti királynőt ölelkező majmoknak ábrázolja. és egyéb gyógynövényekért mindig a teg- magasabb árakat fizet és előnyős készpénz lebonyolítást biztosit a Pántod fog Magyar Gyógj növény R-T, Budapest, IX., Ferenc-körut 35 Mintázott árajánlatot kérünk ! a Részleges összeomlás fenyegetia\bécsi Szent István templomot Bécsből jelentik : A bécsi Szent István templom, Bécsnek ez a jellegzetes épületbüszkesége, ismét a legalaposabb tatarozás alá kerül úgy, hogy a belső és külső állványozás megint eltakarja vagy egy esztendőre ezt a monumentális gyönyörű templomot az idegenek elől. Ugyanis részleges beomlások, veszélyes faltörések és repedések keletkeztek, amik a legsürgősebb alátámasztást követelik. A legjobban veszélyeztetett rész az az oldaloltár, amelyet Mátyás királyról neveztek el és amelyben ma is ott őrzik Mátyás király bécsi hadjáratakor Bécsnek ajándékozott aranyedényeket és ékszereket. — Elítéltek egy megrögzött tolvajt. Kámán Károly 32 éves geííénházai napszámos, akit lopásért már nyolc Ízben büntettek meg, junius végén a tófeji szőlőhegyen Léránih Istvántól egy hosszú láncot ellopott. A kit. törvényszék egyesbirája ma jogerősen 7 hónapi börtönre és 5 évi jogvesztésre ítélte. Tinódi temet A Tinódi Társaság Pályázatán dijat nyert munka. Irta : Gyutay István. A szolnoki utón ketten ballagnak. Az egyik idősebb férfi, a másik még gyermek. Szótlanul, csakúgy befelé, magukban számolgatják lépéseiket. Útjuk sietősnek látszik. Talán nem is dolgaik miatt szaporázzák lábaikat, hanem a minduntalan felbukkanó szörnyűségeket akarják mielőbb hátuk megett hagyni . . . Itt. derékban- tört fa, amott égett házfalak merednek panaszosan az ég felé. Pusztulás, rombolás mindenütt... Ezért sietnek . . . Az idősebb meg-megáll, int a gyermeknek. — Ide betérünk: Az udvaron nyoma nincs az életnek. Az emberek elmenekültek .. . Nem, odább holtan fekszik egy. Két karja a földet öleli s a holt száj mintha susogná: — Az enyém, nem engedem ... A gyermek könnyet morzsol szét. Torkán ijedt haag buggyan elő: — Sebők bácsi, ismerte . . . — Igen, gyermekem, párszor jártam itt. . . Akkor vigság, ma halotti tor . . . Korábban dal, zene, most gyászzsolozsma . . . Megjövendölték ... EZ A VÉDJEGY jó minőséget j Z a Ia e g ersz egyedárusitő s fi r égi cég. Fő-utca HÍREK Róm. kát. és új görög I. Pius p. Prot. Lili Izr. Ab. R. Kh. 3. Napkelte 4 óra 13 perc. Nyugszik 19 óra 56 perckor Idő: Délnyugati-nyugati légáramlás, változó felhőzet, több helyen futó záporeső, zivatar. A hőmérséklet kissé emelkedik. — Egyházi hír. A nagysitkei plébánia vezetője, Pintér Imre megbetegedett. Betegsége alatt Takács Sándor újmisés helyettesíti. — A veszprémi egyházmegyéből. Szabó Domonkos, Jásd, veszprémmegyei község plébánosa mostmutatta be ezüstmiséjét. Ku- rali György a kegyúr bemutatólevele alapján elnyerte a somogy- hárságyi plébániát. — A vármegye nyugdijbi- zottsága a szerdai kisgyülésen tárgyalás alá kerülő nyugdíjügyek előkészítése céljából kedden délelőtt 10 órakor az alispán hivatali helyiségében ülést tart. — A dunántúli ipariskolák új felügyelője. AT iparügyi miniszter juüus 1 tői számítandó öt esztendőre a dunántúli ipari tanonciskolák és tanfolyamok ipari gzakszemponíbói való felügyeletének ellátásával Aknaszlatinai György Elek oki. gépészmérnök, tanügyi főtanácsost bízta meg. Az új felügyelő székhelye Győr. — Orvosi hir. Andor Dezső dr. fogorvos f. hó 10-től 20-ig szabadságra ment. — Gazdasági szakkönyvsorozatot adományozott a földművelési miniszter Komái város, Cseszíreg, Gyűrűs, Molnári, Mi- bályfa és Baíaíonederics községeknek. — Egyházközségi képviselőtestületi megalakulás. A pa- csai róm. kát, egyházközség alakuló gyűlésén Horváth Vilmos dr. főszolgabírót világi elnökké, Papp Istvánt gondnokká, Póvics Istvánt pénzíárnokká egyhangúan megválasztották. — Old boy futballmérkőzés lesz juiius 15-én, csütörtökön délután 5 órakor a Move pályán. A jogászok csapata (bíróságok, ügyvédek) mérkőzik a közigazgatással. A küzdelem izgalmasnak Ígérkezik és jó szórakozást ígér az a sok humoros jelenet, amely ilyen mérkőzéseken mindig bőzen adódik. — Mit, Sebők bácsi ? — 1552 ... A rombolás esztendeje . . . Temesvár, Drégely, Szolnok romokban hevernek . . . Mikor a csillag csillagot szül, egy-egy hős védő költözik az égbe ... De ki tudja, hány és hány . . . Kár volt hinni a töröknek . . . A gyermek szipog. Kis agya nem emészti meg teljesen a hallottakat, de érzi, hogy halál ólálkodik mindenütt, o is azért rójja ezzel a szelíd arcú férfiúval az országutat, mert az ő apja is „csillag“ lett . . . Elgondolkozik. Talán a kis pajtásokra, a virágos- pázsitos udvarra gondolt. . . Ahol most állanak, ott is dalolt az élet... És most. . . Pernyét és füstillatot kerget az égett falak körül a szél ... A letört kút- ágason varjak lógatják elbusultan fejüket. Időközönkint egy-egy felsóhajt közülük : kár, ... kár . . . — Bizony kár, — bólint az idősebbik. Kár a magyarért, vesz, pusztul ... A német Is, a török is . .. Csend. Mindkettőnek csak lélegzete hallik. A fájdalom tompán kopog szivük mélyén. Hosszasan, némán szemlélődnek. Azután megint az idősebbik szól: — Gyere fiam, temessünk I A jó barátnak adjuk meg a végtisztességet ... Temessünk ! Körülnéz. Vájjon találna-e valahol egy ásót vagy kapát. Tekintete itt is, ott is kutat, de hiába. — Talán bent, a falak közt, gyere, fiam ! . . . Pár lépést tesznek. A gyermek füle érzékenyebb, megtorpan. — Sebők bácsi hallotta ? — Mit, kicsi fiam ? — Mintha valaki sima . . . A házhoz értek. Ajtaján nem kellett kocogni, csak belépni. Égetten, tárva-nyitva állt. És mégis... Az egyik sarokban mozdul valami. Lompos, lesoványodott kutya bujt elő. Bizalmatlanul morgott, majd megbékélt. A gyermek megsimogatta. — Sebők bácsi, ez panaszkodott .. . — Minden bizonnyal, fiam ! — Szegény! Most már a kutya vezette őket szobáról szobára. Nem találtak semmit. — Sebők bácsi! — Mi az, fiam ? — Talán csak „halmot“ csinálnánk !-- Igazad van, gyere! Temettek. Hordták a földet. Mindig több és több gyűlt a holton. Valóságos kis „hegyet“ hordtak össze. Azután az idősebbik fejtől lebökte a botját. — Legyen ez a fejfa ... Majd lekanyaritotta nyakából huros-pen- getős hangszerét és búcsúzott: — Tinódi, a „lantos“, mond Istenhozzádot. Neked jóbarát, kinek lelke el- szállott. . . És szállt a dal, a megszentelt imádság. Szállt fel a magasba, kért, könyörgött. Engesztelt a múltért, szólt a szebb jövőért, korholta a vétket, irgalmat esde- kelt a népnek, a szegény elárvult magyar népnek . . . A kutya elhúzódott tőlük. Valahol hátrább nyaldosta magát, fésülgette csapzott szőrét. A gyermek hátra- hátratekintgetett, figyelte a kutyát, amint elhallgatott az ének, megszólalt: — Sebők bácsi, mondanék valamit! — Kivele, fiam ! — Ez a kutya nem ide tartozik, mert akkor sajnálná a gazdáját . . . — Meglehet, fiam ! Tinódi keze mégegyszer végigfutott a húrokon. Még nem fejezte be bucsuzóját. Szája már énekre görbült, de fele utón megállt. — Hé diák, — csattan fel közelében. Ne a holtnak, nekünk zengj dicséretet! Rajta, hé ! Tinódi megdermedt. Kisebb török csapat állta körül s veze-
