Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)

1937-09-23 / 215. szám

Ara 8 filléc XX. évfolyam 215, szám, 1937. szeptember 23. Csütörtök, Felelő« szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal^: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. , Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. mwtmammmmmmmmmmmmmmKmmmmm Őszi levél hulláskor. „Még nyílnak a völgyben a lrerti virágok, még zöldéi a nyár­fa az ablak elöli“, de a nap me legének folyion csökkenő erőssé­ge, az egyre rövidülő napp lók, a mindsüiübben pergedező sárga levelek, a lábunk alatt zörgő száraz avar: mind-mind azt hir­detik, hogy itt az ősz, a termé­szet elhalásának időszaka. Bár hova tekintünk a természetben, mindenütt az elmúlás képe tá­rul szemünk elé. „Rétre, lombra nincs felírva más, mint, hogy sorsunk egy csupán : a herva- dás“. Az ősz átvette uralmát. A gyönyörű és titokzatos ősznek minden szépsége és bája ragyog az alvásra készülő természetben. Valami finom fátyol borit el mindent. Az édes, nyugodt derű, amely ilyenkor a levegőbe árad szét, magába-mélyedésre han­golja a lelket. A nap hol elbújik, hol előjön a felhők kÖ2Ül. Leg­többször felhőkbe takarja ragyo­gó fejét, mert nem tudja nézni a nyár pusztulását. Nyomasztó ér­zés nehezedik a lelkére, önkén­telenül a kert és mező virágaira gondolunk. A hóvirágtól az őszi kikericsig felsorakoznak előttünk a természet ártatlan szendéi és végigmosolyog lelkűnkön az el­múlt tavasz, az elrepült nyár. Elmúltak. Küszöbön a termé­szet felséges metamorfózisa: az az időszak, amikor a természet halkra fordítja sóhajtását. Kint a természet még halálos párbajt vív az enyészettel. A hervadó lombok, a haldokló virágok min­den erejüket megfeszítik, hogy leküzdjék az őszt, de a néma küzdelem vége mégis csak az elmúlás. Hiába! . . A „Csoda­nyár oda — már„ . . . Eltűntek a víg órák, amidőn a nap felet­tünk felségesen sütött, amidőn az ég kék és derült volt s a Terem­tő minden alkotása gyönyörű és szép volt, — eltűntek. Nem le­het változás a lermészet meg­bonthatatlan rendjén, — vége bizony a természet virulásának. Ezt siratják a sárguló falevelek, az elhervadí virágok, amelyek néma és örökké ismétlődő üze­netek arról, hogy vége lesz min­dennek. „Visszatérek gondolattal a tavaszra, a szép nyárra . . . ah! de annál betegebbnek tetszik a táj!“ Ezek a fanyar őszi na­pok olyanok, mint a sírja felé közeledő vén ember napjai: foly­ton rövidebbek, gyorsabban le- türők és melegségük csalóka fény. Gyönyörű természet, „óh dicső természet 1“ ragyogó pompád, virágokkal hímzett szépséges kön­tösöd mind az enyészeté! . . . Maholnap tar gallyak siratják pusztulásukat. Az átsuhanő őszi szellő fájó üzenetet küld nekünk az ájultan pergő fakó levelek írásában. Félhomályos esti szür­kületben elmerengve valami bo­rongó sejtelem üli meg valameny­nyi élő teremtés lelkét. Tegnap még fiatalon, gondtalanul kacag­tuk az életet, ma pedig a tükör sűrű ráncokat mutat a stem szög­letében . . . Fájnak a gyorsiram- lással eltávozott évek, amelyek­nek sokasodó száma egyre súlyo­sabban nehezedik váilainkra. Mindenből kifosztottan, csüggedt fővel révedezünk az elmúláshoz vezető ut hátralevő szakaszán, ahonnét csak egy lépés már az a kapu, amely abba a Titokzatos­ságba nyílik. Az elmúlás érzetében lelkünk bánatossá, szemünk könnyessé lesz. De, ha a Magasságokba tekintünk fel s nem mindig le­felé nézünk, akkor valahogy föl- lebben a fátyol s egy új világot pillantunk meg, amelyben nem szomoriianak bennünket a hulló le­velek. Az őszi halódás tudniillik új tavaszt ígér. Amint a lehullott levél helyén ott alszik a jövő tavasz levélkéje : elmúlásunk egy­ben a reménység feltámasztása is, amely azzal nyugtat meg, hogy: az éleiben nincs és nem lesz soha halál. A mi hitünk nem ismeri az örök halált. Az őszi levélhullás, bár szo­morú hangulatot kelt bennünk, mégis az? hirdeti: „Kell tenni egy új tavasznak ..." hf. Enyhített® a válságot Olaszország bekapcsolódása az ellenőrzésbe. A külpolitika hírei. Genf, szeptember 22. A hatal­mak között folytatott tárgyalások eredményeképen Ciano olasz kül­ügyminiszter közölte az angol és francia koimánnyal, hogy bizo­nyos feltételek mellett Olaszor­szág hajlandó bekapcsolódni a földköziiengeri ellenőrzésbe. A francia és angol ügyvivők közöl­ték, hogy kormányaik hajlandók elismerni Olaszország egyenlő jogait. A gyakorlati megoldás céljából a nyoni értekezlet szak­értőit valószínűen hétfőre összehív­ják Páriába és itt állapítják meg az egyes hatalmak részére az ellenőrzési körzeteket. Genfben kedvező benyomást keltett, hogy Olaszország késznek mutatkozik az ellenőrzésben való részvételre. A párisi lapok megállapítják, hogy ezzel a földbőzitengeri vál­ság elmúltnak tekinthető. Remé­lik, hogy a hétfői értekezleten sikerül megegyezésre jutni. Olasz­ország bekapcsolódása megköny- nyiti a spanyol kérdéssel kapcso latos nehézségek megoldását ás az ellenőrzési egyezmény meg­kötése lehetővé tenné a tárgya­lások megindítását az összes vi­tás kérdésekről. A londoni Daily Mail is azt Írja, hogy Olaszor­szág álláspontjának megváltozása a bonyodalom elsimítását jelenti. London, szeptember 22. A ja­pán repülőgépek ma reggel ismét irtózatos erejű bombazáport zúdí­tottak Nankingra és bombázták Kantont is. A külföldi hatalmak követségei még nem hagyták el Nankingot és kérték Japántól, hogy a bombázások alkalmával kímélje a köveleégi negyedet. A japán csapatok több ponton síké rebel értek ei a kínaiak ellen. A kínai haderők ennek ellenére még eléggé erős ellenállási fejte­nek ki. Hír szerint Gang Kai Sek tábornagy, a kínai haderők főparancsnoka öngyilkosságot ki sérelt meg. Tőrrel szivén akarta magát szúrni, de egyik tábornoka kicsavarta kezéből a tőrt. Róma, szeptember 22. Musso­lini szeptember 24 én utazik el Németorságba. Egy napot Mün­chenben töít, majd 26-án érkezik j a hadgyakorlatok színhelyére. In­nét Berlinbe megy és 29 ig marad óit. A hadgyakorlatokra már meg­érkeztek a külföldi hadvezérek, köztük Badoglio olasz tábornagy. A kamara jelentése a zalai mezőgazdaság helyzetéről. A kamara járási intézői a kö­vetkezőket jelentik a zalai mező- gazdaság helyzetéről. A balatonfüredi, tapolcai és sümegi járásokban a gabonaárak változatlanok, amennyiben a rozs 21 P, búza 22, árpa 16, zab 16, tengeri 14—14 50, réti széna 2 pengő. A tengeri törését néhol meg­kezdték már, a burgonya sze­dése folyamatban van, elég jó eredménnyel. A takarmányrépa még most is üde, zöld szinü, közepes növésű. Úgy a réti, mint a mesterséges takarmányok be­takarítása megtörtént jó eredmény- nye?, a legelők állapota is ki­elégítő, így az állatok téli tartása nem fog gondot okozni. A szüretet mindenütt megkezd­ték. Gyümölcs nincsen, kizárólag dió, ez is férges, ára 50 fillér körül van. A nagykanizsai és letenyei já­rásban a szeptember első felé­ben leesett csapadék helyenként a 70 millimétert is meghaladja. E rendkívül nagymennyiségű csapadék a földeket annyira át- áztatta, hogy az őszi vetési munka csak a legnagyobb ne­hézséggel folytatható. A búza vetését már helyenként megkezdetnék. Ez főképen a le­tenyei járásra vonatkozik. A ter­melő helyben 19‘50-ért tudja el­adni jóminőségü búzáját. A Kí­nálat lanyha, A rozs vciéaét, ahol hozzáfog­hattak idejében,! ott már be is fejezték Kisgazdáink általában a rozsot is elkésve vélik. Egész Dálzaiában nagy gondot okoz a rozsvetőmag beszerzése, Egyes vidékeken annyira elfajzott a régi anyag, hogy az vetésre használ­hatatlan volt. Nagy segítség volt a hat vágón álíamí rozsveíőmag akció, azonban, sajnos a nagy- kanizsai és ieienyei ^járásba már nem jutott. Nagykanizsán a ro- zso! el lehetne adni 18 pengőért, de nincs eladó. A rendkívül gyenge zabtermés igen nagy keresletet eredménye­zett. A katonaság részéről válto­zatlan a vásárlási készség. A ter­melő helyben 15*50 —16 pengőt kaphat a zabnak mázsájáért. Az árpaárak ^vidékenként igen eltérőek. Nagykanizsán a gazda 16—16'50-éri értékesítheti. A ke­reslet eléggé élénk. Forgalom kö­zepes. A tengeri átlagban 13—1350 pengőért értékesíthető. A kereslet igen nagy, de a készletek teljesen kimerültek és ennek következté­ben a kereskedők nagy érdeklő­dést mutatnak az eladó késztetek iránt. Érdekes, hogy a letenyei járásban a tengeriértékesités nagy­részben az alsólendvai és a no­vai járás felé bonyolódik le, mert azokon a vidékeken nehezebben terem. Ez a körülmény okozza a tengeriár kialakulását, úgy, ahogy az Lenti és Nova környékén el­adható. A letenyei járásban tehát rendszerint magasabb ára van a tengerinek, mint bent Nagykani­zsán. Előreláthatóan nagy tengeri- termésre van kilátás. Mák ára emelkedik. 1—1*10 pengőért adható el. Közepes ter­més volt. Biborherében alig van forga­lom. Legutóbb Németország vá­sárolt. As idén Nagykanizsáról eddig összesen 80 vagon került Németországba. Értékesíthető 50

Next

/
Thumbnails
Contents