Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)
1937-08-22 / 189. szám
XX. évfolyam 189. szám 1937. augusztus 22. Vasárnap! Apa 8 fillér T.tf'.acs'M'V Felelő« szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Izéchenyi-tér 4. ...........: Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed' évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint, áhitva-áhított megnyitó ünnep. Nagy napja volt ez a nemzeti kultúrának. A nagy évfordulónál egy pillanatra meg kell állanunk s szemlét kell tartanunk a magyar színművészet mai állapota fölött. Sajnos, azt állapíthatjuk meg, hogy a magyar színészet ma szomorú napjait éli. Sok magyar városnak nincs még színháza s ezeket a városokat el kell kerülniük a színtársulatoknak. Másutt, ahol a színházépítés kérdését már megoldották, vagy, ha nem is oldották meg, akad színjátszásra alkalmas helyiség, ott a színtársulatok úgyszólván állandó deficittel küzködnek, mert a nézőtér még elsőrangú darabok előadásakor is kong az ürességtől. A színtársulatokat, ha más állomáshelyre akarnak menni, valósággal ki kell váltani, mint valami zálogba tett tárgyat. A közönség nem tanúsít érdeklődést a szini kultúra iránt s ha a vidéken emiatt jogos panasz emelkedik, vagy azzal ütik el a dolgot, hogy az anyagiak nem engedik meg a színházlátogatást, vagy pedig, — ami könyebben „fölvágást“ jelent, azt mondják, hogy ők a darabokat látták már a fővárosban. Az anyagi helyzetre való hivatkozásra azt válaszoljuk, nikerületekbe beosztott városok nem bírnák meg a párhetes szezont. Gondoljunk csak a zalaegerszegi színházlátogatásra. Épen azok a társadalmi osztályok tüntettek távolmaradásukkal, amelyeknek tagjai — tudjuk — hetenként legalább háromszor látogathatnák meg a színházat kedvezményes jegy nélkül is és meg sem éreznék azt. Ami pedig azt a bizonyos fővárosi színház- látogatást illeti, az egyszerű mese, eldicsekvés minden komoly alap nélkül. így aztán lassan- lassan elérkezünk oda, hogy a magyar vidék teljesen elfelejtkezik a szinikulturáról, de azért nem takarítja meg azt, amivel szépen támogathatná a színházat. Igaz, a mozi, a különféle előadások sokat elvonnak a színháztól, sok pótlást is adnak, de, ha a közönségben valamivel több jóakarat és érdeklődés lenne a színművészet iránt, jutna színházra is. Ma, amikor a Nemzet Színház centennáriumát ünnepli, amely egyben nagy ünnepe a magyar nemzeti kultúrának, szinte szégyenkezve olvassuk majdnem minden lapban azt a hirt, hogy az idén nem jön színtársulat Zalaegerszegre, mert nincs helyiség, ahol előadásokat tarthatna . . . hogy nem igaz az, hogy a szi- — A influenzából íorokgyuladást kapott a kormányzó. ABIspota átmersdiieg súlyosbodott, majd javult. Századik évfordulója van annak, hogy Pest városában díszes hajlékhoz jutott a magyar színművészet s megnyitotta kapuját a vándorbot árvája előtt. Hosszú, küzdelmes és zivataros az az időszak, amely alatt ez a patinás, ósdi mivoltában is kedves kifejezés : Nemzeti játékszín, lassan lassan leereszkedett az ábrándok, légvárak birodalmából és lett a megvalósulás áldott utján a nemzeti kultúra kincse, dísze és büszkesége : Nemzeti Szinház. Más városokban már jóval korábban gyökeret vert a sokáig magára hagyatott magyar művészet, mert biztosítottak részére otthont, Kassa város például 1816 májusában nyitotta meg az állandó magyar színházat. A fővárosban csaknem félszázadig hon- tálán volt a magyar Thália. A ma gyár hatóságok — a Béccsel való kacérkodás folytán —, saját a német színészet érdekeit és a zsebüket gondozó német szinházbér- lők lehetetlenné tették, hogy több, mint félszázadig állandó színházépületet kapjon a fiatal magyar múzsa. Pestvármegye és vele együtt az ország minden vármegyéje harminc éven át munkálkodtak és hoztak pénzáldozatokat, hogy megtörjék a jég és a magyar fővárosban méltó hajlékhoz juthasson a magyar nemzeti színművészet. A német színészek gyönyörű otthont kaptak, amelyet a legmagasabb köröknek s a hatóságoknak gavallér bőkezűsége hozott tető alá s amelynek ünnepélyes megnyitásakor rákény- szeritették a magyar színtársulat tagjait, hogy a német színészeknek statisztáljanak, amivel természetesen együttjárt a Gotterhalte éneklése is. A magyar lelkek hősies küzdelme azonban nem pihent, ereje nem csökkent, törekvése nem lanyhult. A mozgalom folytonosan erősbödött, a gyűjtés szakadatlanul folyt s ez lehetővé tette azt, hogy a sokáig kivihetetlennek látszó terv megvalósuljon, a kitűzött hazafias cél elérhető legyen. Összegyűlt annyi pénz, amelyen szinház épülhetett. De jelentkeztek nehézségek a telekkérdés megoldása és azután az építések körül is. De az akarat és kitartás győzedelmeskedett minden nehézségen. A nagy lelkesedésnek és áldozatkészségnek párját ritkító ékes bizonysága volt az, hogy a kőműveseknek a budai kitűnő színtársulat tagjai, sok érdemes kis és nagy ember kézimunkájukkal segítettek. Maga a tekintélyes alispán, hogy gyorsítsa, sürgesse az építési munkálatokat, gyakran látogatást tett ott, de azért a megnyitási napot egyre-másra el kellett ódázni. Végre 1837. augusztus 22-én valahogyan megtartható lett az Budapest augusztus 21. Hor’by Miklós kormányáé kéi nap előd influenzában megbetegedett. Hőmérséklete csütörtök esíe 39' l fokra emelkedett, majd nyugodtan töltött éjszaka után péntek reggelrs 37 8 fokra esett vissza. Péntek délután váratlanul torok • gyúladás lépett fel és a hömérPalermo, augusztus 21. Mussolini olasz miniszterelnök pénteken délután mondotta el világszerte nagy érdeklődéssel várt beszédét Palermo főterén, amelyet óriási tömeg töltött meg. A beszédet az eéklet ismét 39 1 fokra emelkedett. Ma reggel állapota isméi javult. Láza már csak 37 3 volt, az érverés 64. Szőllősy tanácsos közlése szerint a kormányzó állapota javulóban van, közérzete javult és egy-két napon belül teljes lesz a gyógyulás. összes olasz és a legtöbb külföldi rádióállomás is közvetítette. A Duce fascista káplári egyenruhában ment fel a hatméteres emelvényre és arccal a tengerfelé fordulva beszélt. — Olaszország konstruktiv békepolitikát akar — mondotta Mussolini. — Kapcsolatot akarunk teremteni elsősorban közvetlen szomszédainkkal. Március óta viszonyunk Jugoszláviával megjavult. Ausztriával és Magyarországgal való kapcsolatunkat a római egyezmények szelleme hatja át, amelyek már jól beváltak, különösen a gazdasági válság idején. Svájccal való kapcsolatunk több mint barátságos. Frsnciaország- hoz való viszonyunkban nem lehet drámáról beszélni, de kapcsolataink jobbak lennének, ha Franciaországban elég tekintélyes körök nem imádnának bálványokat és nem imádnák különösképen a genfi bálványt és ha nem lennének bizonyos áramlatok, amelyek már 15 év óta várják a fascista állam bukását. — A tengerek és gyarmaton tekintetében Angliával találkozunk. (Beszédem fordítói jegyezzék meg, hogy találkozást és nem összeütközést mondottam — vetette közbe itt Mussolini). Ha visszagondolok Londonnal való viszonyunkra az utóbbi két esztendőben, meg kell állapítanom, hogy nem értettük meg egymást. Az angol közvélemény nem ismerte még fel eléggé a fiatal, határozott és erős Olaszországot. Januárban tisztult a helyzet, majd az ismeretes sajnálatos események következtek. Az a nézetem, hogy Angliával végleges megegyezésre juthatunk, de számolni kell bizonyos valóságokkal. Első ezek között a birodalom. Voltak, akik a Népszövetség részéről történő elismerést kívánták. Nem tartjuk szükségesnek különbséget tenni oly államok között, amelyek elismerték és olyanok között, amelyek nem ismerték el a birodalmat. A másik valóság a Róma—Berlin tengely, Nem lehet Rómába menni, tudomást nem véve Berlinről és ellene tenni valamit, de nem lehet Berlinbe menni sem, tudomást nem véve Rómáról, vagy ellene tenni valamit. Róma és Berlin között összhang uralkodik, a spanyol ügyben is. Nem tűrjük a Földközi tengeren a bolsevizmust, sem annak valamilyen hasonmását. — Békefelhivást intézek azokhoz az országokhoz, amelyeknek halárait a Földközi tenger mossa. Kívánom, hogy fogadják el ezt a felhívást Ha nem fogadják is el, mi teljesen nyugodtak vagyunk, mert tapasztalni fogják, hogy Olaszország oly erőkkel rendelkezik, amelyekMussolini sikraszállt az Angliával való megegyezés és a Berlin—ISóma tengely mellettNem iürjük a Földközi tengeren a bolsevizmust — mondotta a Duce.
