Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)

1937-08-20 / 188. szám

4. Zalamegyei Újság 1937. augusztus Halálra sújtott a villám egy legeltető gazdát. világháborúban szenvedeti hősi, halálukkal szentelték meg a haza földjéhez való ragaszkodásukat. Az emléktábla leleplezése 1937. május 23-án szép ünnepség ke­retében történt. Az utcák fásítása tekintetében Zalaegeiszeg a vá­rosok között első helyen áll. Ezt minden dicsekvés nélkül el­mondhatjuk. Ugyanakkor azonban sajnálkozással kell megállapíta­nunk — nem első esetben —, hogy a fácakák nem részesülnek kellő védelemben a közönség részéről. Az alsó ágak csaknem minden fácskán levél nélkül ék­telenkednek, ami tisztán a közön­ség kíméletlenségének, fegyelme­zetlenségének következménye. Ki rombolási hajiamból, ki meg csupa szórakozásból járáskelés közben leszakít egy-egy levelet és az a levél a legtöbb eseíben kis ágacskával együtt marad a kézben. Erről a rossz szokásról szigorúbb rendszabályokkal kell a közönséget leszoktatni. — Egyes utcákon most hivatalosan történ­tek facsonkitások. Ahol az ágak elérték a villanyos vezetéket, ott a fákat ágaik egy részétől meg­fosztották. De hogyan ? Valóban siralmas ezekre a fácskákra nézni. Mert nem nyesések, hanem el­csúfítások történiek ott. Mintha valami garázda ember dühében adta volna fejét a pusztításra. Ha már egyszer le kellett néhány ágat nyesni, csinálták volna ezi egy kis szakértelemmel. Hiszen a nyesésnek is megvan a maga szabálya, a rendje és lehet a fácskákat magasra nőtt ágaiktól megszabadjam úgy is, hogy ez a művelet a azépeszet követel­ményének megfe'eíjen. Elvégre is a fákat azért ültetjük, hogy azok növekedjenek, lombosodjanak és lombjaikkal ékesítsék az útvona­lakat. Ha azután azok a szegény fácskák oiyan dús lombkoronát hoznak, hogy az eléri a vezetéket, a nyesési szabályoknak szem előtt tartásával segítsenek a ba­jokon. Mondhatjuk, a nyesések­kel nemcsak a fakai, hanem az utcát is elcsúfították. Az ilyen „munka“ ellen liiiakoznunk kell. Ez nem „munka“, ez rongálás. Reméljük, nogy a villanyos ve­zetékeknek még foyiaíódó védel­ménél nem csufi jik tovább a facskákaí és azonkal együtt az u cákai, a várost, mert ez csak arra alkalmas, hogy megváltoztas­sák az idegeneknek azt a jóvéie- ményét, amit a „virágos“ Z la- egerazegröl allottaa. A kínai harcok. Sanghai, augusztus 19. Észak- kinában Peking és Tienc n körül súlyos a japánok helyzete a kí­nai előnyomulás miatt. Tiencin- ben légi támadás ól tartanak, a éri a kínai lakos ág tízezrével rnerukü'. A város ellátása és for­galmi megbénul. Sangbaiban továbbra is hevesen dúl a harc, a japánok sok repülőgépet lőttek ie. A kínaiak egyik japán hadi­hajót ember által irányítóit tor­pedóval lőtték. A robbanáskor a toipcdóban levő kínai ka'ona éleiéi vesztette. A kü földi negyed.k mind nagyobb veszély­ben vannak, azért kiürítik őket. Amerika szigorúan semleges ma rád. Lentiből jelenti tudósítónk: Berke István 46 éves külsösárdi gazda a napokban három darab marháját legeltette a község ha­tárában a réten, ahol egyetlen fa fines. Közben 2Ívatar tört ki és egy villám Berkét érte, aki azon­nal meghalt. Tőle 50 méterre le­gelteti egy kisfiú, de ennek semmi országot külföldi tudós társaság járja a malária kutatás céljából. A társaság tagjai Mr. Hacket, a Rockefeller alap amerikai igaz­gatója, Mr. Taylor, az alap buda­pesti megbízottja és Martini dr. hamburgi egyetemi tanár. A kül­földieket magyar tudósok kisérik. A tudós társaság vizsgálódásait Szaimár és Szabolcs megyékben kezdte. Héífőn a Velencei tó vidé­két és a Balaton déi partját járták be. Kedden érkeztek Nagykani­zsára, ahol Kontra László dr. m. kir. főorvos fogadta őket. Innét azonnal Letenyére mentek, ahol már várta őket vitéz Teleki Béla gróf főispán. Ebéden Andrássy gróf vendégei voltak, majd meg­tekintették a letenyei maláriaku- taíó állomást, amelyről elisme­réssel nyilatkozik, azután a Mura pariját járták be Tornyiszenlniik- iós felé. Szerdán Zalaegerszegen járlak és látogatást tettek az alispán- helyettes Brand Sándor dr. vár­megyei főjegyzőnél, majd pedig a zalaszentgróti maláriáé területet nézték meg. Innét a Kisbalatonra látogatlak el ugyancsak tudomá­nyos célból, majd Tapolcán és Sümegen át Celídömöíkre utaz­tak tovább és ma a vasmegyei maláriás vidéket tanulmányozzák. A külföldi iudósiársaság műkö­désének lényege, hogy a legkü- iönbözőbbb helyeken gyüjúk a maláriát okozó anopheles szu- \ nyogokot és a gyüj Ott anyagot az egyik autóban levő laboraíó- 1 riumban mindjárt fel is do gozzák. Figyelem baja sem történt. A fiú befutott a faluba és jelentette a szeren­csétlenséget. Berkét tegnap te­mették el. A zivatar alkalmával Esterházy Pál herceg szabólakosil majorjában a villám egy kazal szénát és egy kazal szalmát gyúj­tott meg. Mindkét kazal teljes*n elégett. A zalai tanulmányút végén Martini hamburgi egyetemi tanár úgy nyilatkozóit, hogy az észak- magyarországi maláriás vidéken a probléma bonyolultabb, mint Zalában, mert ott több a cigány és nemcsak egyfajta maláriás megbetegedések vannak. A dél­zalai maláriaprobléma egyszerűbb, de vannak ^nehézségek itt is, Mindamellett megvan a remény, hogy a probléma megoldható és a betegség szanálható. Különösen várható ez a most felállított ma­lária állomástól. A zalaszentgróti maláriás pro­bléma a már megtett intézkedé­sekkel teljesen megoldottnak te­kinthet., Zalaegerszeg megyei város ________közkórháza.________ 67 4/1937. Versenytárgyalási hirdetmény. A vezetésem alatt álló közkór­ház részére 1937—1938. fűtési évadra szükséges 40 vagon á 10 tonna I. oszt. cserhasább tűzifa szállítására nyilvános írásbeli ver­senytárgyalást hirdetek. Az ajánlatokat folyó évi szcp tember hó 9 én déli 12 óráig zárt borítékban „Ajánlat a zala­egerszegi közkórház tűzifa szük­ségletére“ felírással a közkórház igazgatóságának címezve a gond­noki irodába kell benyújtani. Részletes szállítási feltételek a közkórház gondnoki hivatalában szerezhetők be a portóköltség előzetes beküldése e lenében. Zalaegerszeg, 1937. aug. 19. Dr. Jancsó Benedek 2339 kórházigazgató-főorvos. Cipők, harisnyák, ak­tatáskák, bőröndök, tornacipők, ernyők, intézeti sapkák és zsi­nórok legolcsóbban Horváth Jenő divatüzletében. Plébániaépület. —Telefon í 12 Zrínyi Miklós dr. búcsúztatása a Moveban. A Moveban szerdán este né­pes bajtársi vacsora keretében búcsúztatták a zalaegerszegi tár­saság népszerű tagját, a Győrbe ítélőtáblái bíróvá kinevezett Zrí­nyi Miklós dr.-t. A vacsorán megjelentek a bírói és ügyvédi kar tagjai, az igazságügyi tiszt­viselők és a távozó számos tisz­telője. Vacsora közben vitéz Horváth Bertalan dr., a Move elnöke bú­csúztatta Zrinyi Miklóst meleg szavakkal. Köszönetét mondott neki azért a nagy munkáért, ame­lyet mint a Move tenniszszak- osztályának elnöke kifejtett és egyéb bajtársi szolgálataiért. Bú­csúzott tőle mint kartárstól, a za­laegerszegi bírói kar kiváló tag­jától s búcsúzott tőle, mint me­legszívű baráttól. Udvardy Jenő dr. kormányfő­tanácsos, kamarai elnök az ügy­védi kar nevében búcsúzott a táblabirótól, akinek tárgyaló ter­méből az ügyvédek mindig meg­nyugvással távoztak. Méltatta fö­lényes birói rátermettségét, a klasszikus bírót, a briliáns kép­zettségű jogászt, az éleseszü fér­fiút és főleg a melegen érző em­bert és barátot. Hangsúlyozta, hogy az ügyvédek mindig szere­tettel emlékeznek reá. Brand Sándor dr. vármegyei főjegyző felszólalásában hangsú­lyozta, hogy a hagyományos ba­rátság a közigazgatás és igaz­ságszolgáltatás között csak foko­zódott Zrinyi Miklós dr műkö­dése idején. A vármegye tiszti­karában és közönségében is él az a tudat, hogy Zrinyi Miklós dr. működését a kötelességtudás, az igazságosság és az erkölcsi magaslat jellemezte. Zrinyi Miklós dr. megindultan köszönte meg a kedves búcsúz­tatást. Az ő hivatása nem keresi, sőt talán irtózik is az ünneplés­től, mégis jól esik neki a feléje áramló szeretet, amit hasonló szeretettel viszonoz. Sokkal adó­sa ennek a vidéknek. Adósa el­sősorban a Movenak, amelynek sportlehetőségeit szívesen hasz­nálta és társadalmi életében örömmel vett részt. De adósa a vármegyének, a városnak és az ügyvédi karnak, amely megértő szeretettel vette körül. Adósa az egész városnak és a szép vidék­nek, a Balatonnak, amelyek any- nyi örömet szereztek neki. Bár­hova is vezessen útja, mindig büszkén vallja magát zalaeger­szegi polgárnak. Lelkes tapssal fogadták Zrinyi dr. beszédét a vacsora résztvevői, akik még sokáig maradtak együtt vidám hangulatban. A zalaszentgróti malária­kérdést megoldották, a délzalai megoldható. Külföldi tudósok körútja Zalában. Közöltük már, hogy Magyar-

Next

/
Thumbnails
Contents