Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)

1937-08-20 / 188. szám

XX. évfolyam 188. szám. UH#cS‘ Ára 8 fiilés* 1937. augusztus 20. Péntek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. --------- Telefonszám 128. Felelő s szerkesztő: Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint, István király Schnattner Szigfrid O. S. B. A középkor hitegységének ál­dott és nagy ereje borul ezen a napon egész hazánk fölé. Min­den augusztus 20. a keresztény és nemzeti szolidaritás ünnepe, tanúságot teszünk arról, hogy hűek akarunk maradni az ezer­éves keresztény Magyarország eszméjéhez. Az országalapitó gló- riás szent király ünnepén any- nyira természetesnek, magától értetődőnek találjuk ezt a tényt, hogy el sem tudjuk gondolni, hogy másként is lehetett volna. Vájjon Európa szivében lennénk ma is, lenne kultúránk, lett vol­na történelmi hivatásunk, gond- viselésszerü missiónk Szent Ist­vánunk nélkül ? . . Krisztushivő keresztények lettünk volna-e első nagy apostolunk hiányában ? Történelmi súlyt jelentettünk volna-e a népek mérlegén az Árpádvérből származó királyi dinasztia nélkül, amelynek első tagja Szent? Ezeresztendőre szóló vissza­pillantásban a történelem utjai erősen elmosódnak. A költészet egybevegyül a való élettel, a le­genda a biztos tényekkel. Egy ember alakja azonban mindig ki­magaslik, mert az emberiség so­hasem nélkülözhette a Nagy, a Vezér, a Hős eszméjét és ennek reális, történelmi megjelenését. A magyar nemzet gyermekkorára is illenek Carlyle szavai: „Képzel­jétek magatokat a nemzetek korai gyermekkorába, Európánk szép hajnalhasadását, amikor még minden fiatalon, frissen ragyogott, mint valamely főlséges napfölkel tekor s a mi Európánk a gon­dolkodás, a lét küszöbén volt. Csupa csodálat és remény a re ménynek és csodálkozásnak gyö­nyörű ragyogása — az erős em­bereknek a tüzében. Erős fiai a természetnek. De volt közöttük egy, aki nemcsak rettenhetetlen kapitány és harcos, aki villogó vad szemével meg tudta látni, hogy mit kell cselekednie, pró­féta nagy és mély gondolkodó, feltaláló, vagyis olyan, mint ami­nő az igazi nagy ember mindig és mindenhol“. íme a mi Szent Istvánunk, aki a magyarság élet- hajnalán prófétánk, rettenhetetlen Vezérünk, mély bölcs gondolko­dónk, Szentünk és királyunk. Ki­rály, akiről ugyanaz az angol bölcselő azt írja, hogy a király 8 hősiesség utolsó megtestesülése a népek életében. „A király az ; emberek parancsnoka, akinek akarata irányadó mindnyájunk felett, akinek hűségesen aláren­deljük magunkat és igy találjuk meg üdvünket. Gyakorlatilag ő a hősiesség változatos alakjainak összefoglalása: pap, tanitó, a földi, vagy lejki méltóságnak bár­minő kifejezéseit is képzeljük el egy emberben, az benne ölt tes­tet. Rex, regulator, roi a neve : az angol elnevezés még jobb : King (király), könning, ami any- nyit jelent, hogy sokra képes, te­hetséges ember. A francia nép Nagy Károlyban tiszteli ezt a ki­rályi személyt, az orosz ember Nagy Péterben, az angol Nagy Alfrédben, mi Szent Istvánunkban. Nem tudom, hogyan képzeljük el a mi Szent Istvánunkat ? Lem- bergben van egy Szent István szobor, bajusz és szakáll nélküli dal ás lovag ül a paripán pán­célosán, lovassági csizmában. A Hartwigh-féle elbeszélés szerint Szent István fekete bőrű, sovány- termetű, komor ember volt. Senki sem látta soha mosolyogni. Nem tudjuk a való igazságot, de én csak úgy tudom elképzelni a mi Nagy Királyunkat, ahogyan az esztergomi Szent István bencés gimnázium lépcsőházának egyik freskóján láttam ábrázolva. A pécsváradi Asztrik apát a Szent Király elé hozza a koronát. Ist­ván hatalmas testű, apostoli meg­jelenésű alak. Vállraomló göndör fürtök, mellig érő szakáll, a jó­ság és szépség tipikus megje­lenítése. Sárga ruhájáról, sárga palástjáról rőtvörös, skarlátpiros díszletek csillannak elő. Gyönyörű környezetben valami patriarchális, szinte égi jelenség, akinek a szeme meleg és jóságos, a tekin­tete ettől lenyűgöző, a keze fi­nom lehet és csak áldani tud, a hangja, ha szólna, férfiasán, tisz- tánzengő mély bariton csengne felénk. A freskó a Paírona Hun­gáriáé, a Nagyasszonyunk, az angyalok társaságában, mint re­mekül szőtt szinszőnyeg adja a háttért a Szent Királyhoz. így csak az első római pápákat, a nagy szentatyákat tudja elképzel­ni az ember! Az uralkodó mel­lett és körött a kivont kardok fehér, csillogó teste; a kettős, apostoli kereszt a szerzetes ke­zében ; lobogók, zászlók magyaros szinegyüttese ; Asztrik apát szé­pen dekorált egyházi ruhája, ke­zében a vérvörös párna a rajta nyugvó aranysárga, ékköves ko­ronával, előtérben a páncélinges, kürtös zöld ruhája, felül a bol- dachin szép lila szine átszőve az Árpádok pólyás címerével. Ez a mi királyunk! Tanítónk, prófétánk, vezérünk,, apostolunk, pátriarchánk, szentünk és min­denünk. Ilyen milieuben, ebben a környezetben neveli őt Krisz­tus Egyháza ideális, keresztény királlyá. A legszebb díszt, a leg­értékesebb valamit Róma, a pápa küldte neki. A koronás Szent István jelenti a keresztény álla­miság kezdetét, a Szentkorona fontosságának döntő születését, az Egyház és állam szoros egy- befonódását, a magyar alkotmány egységes fejlődését és fenmara- dását. Homlokán ezzel a pápai ajándékkal úgy jelenik meg Eu- . rópa történetében, mint az első í kanonizált keresztény uralkodó. ! Francia, német, olasz és latin i krónikák beszélnek nagyságáról, csodáiról. Már életében elterjed hire az egész világon a magya­rok István királyának, hires a bőkezűsége, fejedelmiek az ado­mányai, bölcsek a törvényei. Az első, igazi, nagy uralkodó, aki a szentség fényében ragyog és akit az Egyház hivatalosan a szentjei sorába iktat. A szentek története szerint is „sírjánál az Ur éveken át az ő érdemei miatt sok nya­valyában szenvedőknek, lázas betegeknek, bajt és szomorúsá­got jelentőknek, nehéz ítélete alatt nyűgöknek végtelen jó tété - ményeket adományozott. Éjsza­kánként gyakran hallották ott az angyalok énekét és a templom P. Leonardus M. Bello, a fe­rencesek római generálisa megér­kezett Magyarországra a ferences rendházak meglátogatására. A ge­nerálist, aki Murakereszturnál lépte át a magyar határt, Nagy­kanizsán nagyszabású fogadta­tásban részesítették. A papságon kívül az állomáson megjelentek a város, valamint a különböző ha­tóságok és testületek képviselői. A pápai himnusz hangjai köze­pette futott be a vonat az állo­másra. A generális öleléssel üd­vözölte P. Scheirich Bonaventura tarlományfőnököt és P. Czirfusz Viktorin plébánost, majd Krátky István dr. polgármester és P. Czirfusz plébános üdvözölték a magas vendéget. A menet azután megindult a templomba. Itt a ge­nerális meleg szavakkal mondott köszönetét a fogadtatásért. A ka­pott szerétéiért — mondotta — minden jót kívánok ennek a vá­rosnak és a magyar hazának. A rendfőnök szentmisét is mondott a templomban, majd tisztelgő küldöttségeket fogadott. Beszédé­ben kívánta, hogy Magyarország ismét visszakaphassa régi hatá­rait. Nagykanizsáról a generális Bu- csuszentlászlóra utazott és meg­látogatta a búcsújáróhely ferences rendházát. Szerdán délután 6 óra felé P. Bello autón Zalaegerszegre érke­zett P. Scheirich Bonaventura tartományfőnök, P. Hermann Her- mengild kapisztránus tartomány­szárnyait a legédesebb illat töl­tötte be“. Ezer év kriptájából, amely országokat, népeket, vallá­sokat rejt borzalmasan mély ölé­ben, minden év augusztus 20-án megdicsőülten, élő valóságként támad fel előttünk a legelső, leg­nagyobb, legbölcsebb és legszen­tebb királyunk alakja. Nagy eré­nyei, fenséges akarata, messze- látó szeme, zseniális elgondolásai ma is gazdagítják árva nemze­tét. Szent István államalkotó ere­je ad erőt új honépitésre, példája mutatja az utat, amelyen szét- szóródottságunkból egy kévébe gyüjthetjük népünket. A Szent István nap szép emléke és ko­moly tanítása : az ezeréves, fenn­tartó szentistváni gondolattól való eltávolodásunk csak végle­ges zuhanással járhat! főnök és Takács Imre rendi ta­nácsos társaságában. A ferences templomnál a magas vendéget P. Ernő ferences házfőnök fo­gadta nagy hivősereg élén, s me­legen köszöntötte. A generális olasz nyelven válaszolt az üd­vözlésre, s azt P. Scheirich Bo­naventura forditoíta magyarra. A rendfőnök megtekintette a temp­lomot és rendházat, s mindkettő nagyon megnyerte tetszését. Háromnegyedórás tartózkodás után melegen búcsúzott és to­vább utazott Szombathelyre, ahol ugyancsak ünnepélyesen fogadták. Rövid táviratok. Portugália |megszakitotta a didlomáciai kapcsolatot Csehor­szággal és visszahívta prágai kö­vetét, mert a cseh kormány meg­akadályozta a Csehországban megrendelt portugál fegyverszál- litmány leszállítását. — Kiuta­sították a londoni Times tudó­sitóját Németországból „célzatos“ cikkei miatt. — A spanyol nem­zetiek Santandernél már 2 ezer négyzetkilóméter területet foglal­tak el. — A kisgazdapárt nagválasztmányi ülésén Eckhardt ma hangoztatta, hogy a német— olasz csoport ma erős, de nem lesz tartós és a vezetés a világ- politikában az angol—francia- amerikai csoport kezében marad. — Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt ma melegen ünnepelték tízéves püspöki jubileuma al­kalmából. A ferencesek római generálisa Zalaegerszegen

Next

/
Thumbnails
Contents