Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)

1937-08-08 / 178. szám

1937. augusztus 8. Vasárnap, r f­XX. évfolyam 178. azám. Ara 8 fillér ZA' AfttGYŰ DJSÁG Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Jegyzetek. Talán nincs a világon még egy nemzet, ahol a gyermekimádat olyan szép, olyan elterjedt és olyan nagyszerű volna, mint ná­lunk. Amikor Mária Terézia azon a nevezetes pozsonyi országgyű­lésen megjelent, tudta ezt és kis­gyermekét, a későbbi II. Józsefet karjára vette és úgy jelent meg, akkor o;t csakhamar felhangzott a „vitám et sanguinem . . .* Jól tudta a királynő, hogy a vitéz, marcona harcosok, a magyar fő­urak, akiknek kardjai messze földön rejtegettek voltak, a kis­gyermek-sírásra engedelmes, ál­dozatkész, igazi nemes8zivű fő­nemesek lesznek. — Ha igazán szépet és a magyar nép lelkét akarja megfesteni az ecsetnek hivatott mestere, akkor Szent Er­zsébetet úgy ábrázolja, hogy her­melin-palástjával rongyos kisgyer­meket takar be és elesett anyát véd, segít. Minden népben, meg­van ez, de olyan közvetlenül, olyan általánosan, mint a magyar nép leikében, bizony sehol sem. Talán innen van az, hogy nálunk kevés az örökbefogadás. Szíve­sebben nyomorog a gyermek szal­mavackon, az őt szerető hozzá- tariozók között, mmt paplanos ágyas, terített asztalos palotában, ahol ő nem gyermek, csak érde­kes, esetleg valamilyen célt meg­testesítő éiőlény. A budapesti va'utaügyészság őrizetbe vetette Weisz Ignácot, aki Friednek is nevezte magát, ha arra szükség volt, mert állan­dóan dollárt és egyéb külföldi pénzt csempészett ki a csehek­nek. A futárszolgálatot végző Weisz-Friednek hű segítőtársa volt ebben a gazdasági hazaáru lásszerű üzletben becses neje, Weiszné őnagysága. A valuta- üzérkedés központja Klein urék- nál volt, a Dob-utca 10. számú házban. A vezető keresztény napilap, a Nemzeti UjBág „Ki velük 1* cimü vezércikkében a legerélyesebben követeli, hogy a Dob utcában és környékén a sibolásból élő po­loskatelepet alaposan tisztítsa ki a rendőrség. „A Dob-utca táján — írja a lap — olyan nagyta­karítást kell csinálni, amely végre elkergeti ezt a féreghadat és tiszta levegőt teremt a dohos és piszkos siberlebujokban. Nagy seprőt követel nemcsak a tör­vénytisztelet, hanem a kereske­delem s az egé$z gazdasági vi­lág jóhire, tisztessége is. Itt kö­zönséges bűnösökről van szó .. . Aki védi őket: azonosítja magát velük. Aki holnapra halasztja a cselekvést, az egy nappal meg­hosszabbítja a bűn idejét.“ Ezzel a jó! élő, nagysze­rűen kereső söpredékfajtával ösz­szehasonlitjuk a mi szegény, egyik napról a másik nap bi­zonytalanságában élő magyar ke­resztény testvéreink nyomorát Ökölbe szorul a kéz s elkesere­detten kérdi a száj: hogyan tűr­heti ezt a nemzet s hogyan tűr­hetik azok, akiknek feladata gon­dot viselni a nemzetre ? A rendőrség és ügyészség óriási munkát végeznek. Vadász­nak a férgekre s irtják is azokat, London, augusztus 7. Az afri­kai partok mentén egy angol, egy olasz és egy francia hajót bom­báztak. A francia hajót a parttól 30 mérföldre érte a támadás, amely repülőgépről eredt. Az olasz hajón a kapitány és egy utas megsebesült. Az angoi British Corporal gőzösre 40 bom­bát dobtak. Nemzetközi körökben komolyan Ítélik meg a támadást és bonyodalmaktól tartanak. Min­den jel arra mutat, hogy a íá­Vitéz Bíró György, az alsó- lendvai kerület országgyűlési képviselője, a napokban bejárta Délzaia árvizsujtotta területeit, s ez alkalommal furcsa nyilatkoza­tot tett az utkérdéssel kapcsolat­ban a Zalai Közlöny munkatársa előtt. A lap leírja, hogy mikor a képviselő autója elhagyta Lete- nyét, Szemenye felé az ut mellett kőrakások díszelegtek, útépítéshez előkészítve. Közben az autó úgy rázott, hogy alig lehetett meg­szólalni. Később tengelyig érő sárba került a kocsi és csak 5 kilóméteres sebességgel haladt. A képviselő ezek láttára ezeket mondotta a lap tudósítása szerint: — Látja, ez mind Zalaegerszeg bűne. Tavaly ősz óta vannak itt ezek a kövek, de az útépítés még mindig késik. Tudom nagyon jól, hogy Nagykanizsának minden igyekezetét igyekszik a vármegye meggátolni: — Egerszegért. Pe dig hiábavaló küzdelem : ezt a vidéket nem lehet a természeti adottságokkal ellenkezően Eger- szeg felé terelni. Még akkor sem, ha megakadályozzák, hogy ez az ut elkészüljön. Magam is nem egy ízben jártam már el az ügy­ben, de ígéretnél egyebet nem kaptam. Most azonban nem ha­gyom annyiban és azonnal jelen­de ez nem gyökeres orvoslása a bajnak. Itt csak a ciánozás, a az országból való teljes kiirtás segitene. Ugylátszik, a keresztény nem­zeti irány bizonyos vonatkozá­sokban csak üres jelszó. A libe­ralizmus légköre terpeszkedik to­vább is és virágzásban tartja a Dob-utcában és az ország egyéb helyein a nemzet erejét szívó fé­regtelepeket. madást a spanyol vörösök gépei követték el. A spanyol harcterekről érkező hírek szerint a nemzetiek repülői bombázták Sant Ander partjait. A nemzetiek elfogott orosz repü­lők vallomásaiból megállapítot­ták, hogy a szovjet az ellenőrzés bevezetése óla is rendszeresen szálli óit repülőgépeket a spanyol vörösök részére. A szállítások Franciaországon át történtek. tést fogok tenni Badgasteinben Darányi kegyelmes urnái az ár­víz kártételeiről és a lehetetlen zalai utakról. Vitéz Biró György képviselő nyilatkozata, amelyet a tudósitó nyilván helyesen adott vissza, érthető megütközést keltett Zala­egerszegen a hivatalos körökben, de a közvéleményben is. Ez a nyilatkozat jó lehet hangulatkeltésre és nép­szerűség keresésre, de nem alkalmas arra, hogy ko­molyan szolgálja a köz­érdeket. Akkor, amikor a megyeszékhely és Nagykanizsa komoly körei évek óta mindent elkövetnek, hogy előmozdítsák a két város megértését és együttműködését, Biró György jónak látja, hogy ellentétet szítson a városok, valamint a megyeszékhely és Letenye vidéke között. A nyilatkozat tárgyi állításai­ban is teljesen téves és célzatos. Abszurd állítás, hogy a vármegye vagy Zalaegerszeg városa igyek­szik meggátolni Nagykanizsa környékének fejlődését, hogy ezt a vidéket a saját érdekköréhez csatolja. Elvégre a Mura partvi­déke olyan távol esik a megye­székhelytől és annyira közel esik Nagykanizsához és Letenyé- hez, hogy megfontoltan ilyen ál­lítást megkockáztatni nem lehet. Ami a szóbanforgó letenye— felsőszemenye—alsólendvai utat illeti, a kihordott kővel nyilván azért nem kezdték még meg az építést, mert a fedezetet még nem sikerült előteremteni. Az ut állapotára vonatkozó képviselői megjegyzés kiindulási pontja is teljesen hibás. Nem vette figye­lembe Biró György, hogy ezt az utat nem eredeti állapotában látta, hanem közvetlen az árvíz után, ez pedig nem lehet irányadó bírálat mondására. Amint illeté­kes helyről értesülünk, a letenyei járás útjait az árvíz annyira el- iszapolta, hogy épen a szóban­forgó letenye—alsólendvai ut egyes szakaszait helyenként egy méter magasságban temette el az agyagos iszap, ez pedig talán mégsem a vármegye hibája. Az árvizén kivül inkább egyes gaz­dáké, akik az ut és a rétek kö­zött helyenként gátakat emeltek és megakadályozták a hordalék lefolyását az útról. Ennek követ­kezménye, hogy az iszap az uta­kon rakódott le legnagyobb mér­tékben. Helytelen állítás, hogy a vár­megye szeme csak Zalaegersze­gen és környékén függ. Termé­szetesen Zalaegerszeg körül több utat keli építeni, mint Nagyka­nizsa vidékén, mert hiszen a megyeszékhely 10 kilométeres su­garú körzetébe 64 község esik, mig Nagykanizsa tizkiíométeres körzetébe csak 16. De azért az illetékesek a vármegye minden részének útjaiért megtesznek min­dent, amennyire az anyagi lehe­tőségek megengedik. Megkapta a támogatást Nagykanizsa vidéke is. A mull évben kapót? Nagy kanizsa egykilométeres végleges burkolatú átkelési szakaszt, s ki­javították útjait. Most írtak ki pá­lyázatot a nagybanizsa—pacsai ut 1.200 méter hosszú átkelési szakaszának kiskockakőburkolá­sára. A letenyei járásra is sokat áldozott a megye az utóbbi évek­ben. Természetesen százszázalék­ban rém teljesiíheli a kívánságo­kat, hiszen az útügyi költségve­tés egy évben mindössze 1.400.000 pengő, s ebbői kell fedezni a régi kölcsönök törlesztéséi és ka­matait, a személyi és dologi ki­adásokat ; ebből kell a vármegye összes uijail fentartanj és az új építésekre fedezetet előteremteni. Hogyan lehetne ebből a letenyei járásban minden utat megépíteni, amikor ebben az egyellen járás­ban milliókba kerülne az összes számbajöhető u!ak megépítése» A letenyei járásban most kü­lönben is nagy soronkivuli áldozatokat Angol, olasz és francia hajókat bombáztak a spanyol vörösök. Biró képviselő furcsa nyilatkozata a vármegyéről.

Next

/
Thumbnails
Contents