Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)
1937-07-28 / 168. szám
XX. évfolyam 168. szám. Apa 8 fillér 1987. július 28. Szerda. YEI0JSÁ6 Felelős szerkesztő iHerboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ...- ■ Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengd, negyed- évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint A drágasággal mint kóros jelenséggel foglalkoznunk kell, mert ez nem engedi, hogy a rászoruló kisemberek hozzájussanak a legszükségesebb mindennapihoz. A drágaság megjelenik a piacokon, eláraszt mindent, uralja az árakat, kicsalja a szegényember utolsó filléreit. An nak örülnünk kellene, ha az agrárolló két szára közelebb jut egymáshoz, mert legalább a nemzetünk túlnyomó részét alkotó földműves lakosság jobb megélhetéshez jut. Legalább ezáltal eltűnnék a manapság sokat emlegetett „rettenetes“ helyzet és a viharsarok népének asztalán szalonna is kerülne a gyengén be- ráníott krumplileves mellé és úgy a futóhomok kubikusainak, mint a mi szegény napszámos népünknek lenne télire valója. Csakhogy nem igy van a valóságban. Ha az agrárolló szára közelednék az ipari árakhoz, azok nem maradnának nyugodtan, még messzebb hajlanának, mintha csak két ellentétes pólusu mágnes lenne az ollók végén. A tőke mindig meg akarja keresni profitját, nem tud áldozatos lélekkel lemondani. Nem tud beállni a nemzeti sorsközösségbe, részt- venni a közös bajb?n, szenvedésben, megszüntetni az osztályéi - lentétet es megvalósítani az egymás melleit, közös nemzeti célok eléréséért kü^dő rendiséget. Ez csak mind a távol jövő zenéje. Ma a drágaság egyre nagyobb méreteket ölt, amit sem az államnak, sem az önkormányzatoknak ölhetett kézzel nézniök nem lehet. Tény az, hogy a kő- zületek bevételei az áremelkedések folytán szintén emelkedő tendenciát mutatnak. Nem igy az úgynevezett kisexisztanciáké, akiknek fizetését, munkabérét lefaragták, a végsőkig leredukálták, családi pótlékukat lerenderiék s most üt a drágaság, jön a tét, felszökött a fa ára, drágul a kenyér, a hús neműek megfizethetetlen magasságra feltornászott árakkal dicsekednek, emelkedik a ruházati cikkek ára, — küzködjenek. A hatalomnak két eszköz áll rendelkezésére: az egyik az emelkedő árak kíméletlen letörése, a másik a kisexisztenciák anyagi helyzetének javítása. Ha szükséges, mindkét eszközt igénybe kell venni, de lehetetlen, hogy egyiket sem. Ez a kérdés égetően fontos. Az árak felszökkenését már jóval ezelőtt meg kellett volna állítani, mert azt régi tapasztalatok igazolják, hogy, amikor a hatalom kimondja, hogy az árak tovább nem emelkedhetnek, akkor már csak a jó magasra emelkedetteket rögzítik meg, de vissza nem szorítják azokat. A fánál sem kellett volna tétlenül nézni, hogyan ugranak az árak 65—70 pengőre, sőt ennél is magasabbra, hanem 40-50 pengőnél már megálljt kellett volna kiálltam'. Ez is elég magas ár volna. Az egyáltalában nem vigasz, hogy a duplájánál megállítják az emelkedést; az ellenben üdvös intézkedésnek számítana, ha az első mozdulásnál rögtön meggátolják a további ugrást. Azt a hatalmon levők is elismerik, hogy a drágulás az egész vonalon beállott, azt is hirdetik, hogy a kisembereken segíteni elsőrendű kötelesség. Vájjon hogyan, milyen formában és főként mikor szándékoznak ezt a kötelességet ieijesiteni ? Megvárják, amig a füiönfelüli adósságok is magasabbra emelkednek, amikor a kisemberek már nem is bukdácsolnak, hanem egyszerűen megfulnak az adósságban ? Úgy \ látszik, mintha a kezdeményező i London, iulius 27. A japán kormány ultimátumban követelte a nankingi kínai kormánytól csapatainak visszavonását. Habár az ultimátum határideje csak délben jár ie, a nankingi kormány már elhatározta a követelések vissza ú-asitásá'. Táviratban közölte Szűrig Cse Juan tábornokkal, a 29. kínai hadsereg parancsokéval, hogy a béke minden reménye meghiúsult és ellenállásra utasította. A tábornok utasította hadseregét, hogy japán támadás esetén fejtsen ki ellenállási. A tábornok elhatárolta, hogy nem mond ie Kínának arrói a jogáról, hogy csapatokat tartson Peking körül. A 37. hadosztály hétezerfőnyi különítménye megszállta Pekingben a császári nyári palotát. A japán haderő az ultimátum lejárta után bombázni fogja a palotát. A japán csapatok bezúzták Peking kapuját és tiz megrakott teherautón katonaságuk benyomult a városba. A 37. kinai hadosztály megerősítést küldött és négy autót felrobbantott. Húsz japán katonát darabokra tépett a robbanás. A többiek egy tempiomban sáncol- ták el magukat, de a kínaiak A turáni egyistenhivő pogány szekta ügyei már sokszor foglal, koztatták a nyilvánosságot. Legutóbb az érdi birtokparcellázásnál akartak területet szerezni, de a parcellázó vállalat a közvélemény nyomására elállt az eladástól. kezet csaláncsipés érte volna s most az is munkanélkülivé válik. Pedig a csalán csak akkor csip, ha csinján bánunk vele, ha csak gyengén érintjük; ám, ha bátran hozzányulunK és erősen szorítjuk, akkor nem ártalmas. Bátran kell tehát hozzányúlni a kérdéshez, nem kell félni a csaláncsipéstől, akkor sikerül a megsegítés. A kettős nagyjövedelmek megszüntetésénél sem mentek tovább, csak addig, hogy 16, magas nyugdijat élvező egyénnek felmondták a nyugdijösszeget is meghaladó javadalmazással összekötött mellékfoglalkozást s most megint elcsendesült minden. Az ilyen félvagy negyed-, tizedmegoldások nem alkalmasak arra, hogy a nagy ígéreteknek higyjen a közönség, hogy egyáltalában komolynak tekintse a nagyhangú kijelentéseket. megadásra kényszeritették őket. A városon kívül állomásozó jepán csapatok Fengtájba vonultak vis8.a, Peking sötétségbe borult, a telefonvezetékeket elvágták. Az egyik külvárosi állomást a japánok elfoglalták, de később a 5 kínaiak visszavették. Pekingben a kinai parancsnokság ostromállapotot lendelt ei. A japán hadve- zeiőaég u‘ásította a Pekingben élő japánoka?, hogy az ultimátum lejártakor meneküljenek a követség! negyedbe. Tiencinben a japánok ostromállapotot rendeltek el, mert a j"pán engedményes területen bomba robbant. Nanking és Peking között megszakadt a teiefon összeköttetés, ami kinai körökben nyugtalanságot kelteit. A háború miatt egész Kínában nagy az izgalom. A tokiói parlamentben a japán külügyminiszter még azt hangoztatta, hogy Japán a békére törekszik, de erre semmi kilátás nincs, mert a japán hadvezetőség birtokába akarja keríteni egész físzakkinát. Peking, julius 27. Hír szerint Szung Cse Juan kinai tábornok elfogadta a japán ultimátum követeléseit. Ebben nagy része volt az érdi katolikus közönségnek, amely tiltakozott a társadalmi és egyházi békére közveszélyes pogány falu létesítése ellen. Majd a pogányok arra vetemedtek, hogy a primási városban, Esztergomban akartak boncképző (agitátor) iskolát létesíteni és csak a hatóságok erélyes fellépése hiúsította meg a tervet. A napokban Szabó Dezső az ismert magyar iró, — aki az utóbbi időben minden hónapban vacsorával egybeküiöit összejövetelt szokott tartani egyik budai vendéglőben — kelt ki élesen a pogányok ellen. A vendéglő kerthelyiségét megtöltő közönség előtt Szabó Dezső hókusz pó kuszoló bohócoknak nevezte a turáni egyistenhi- vőket, különösen kikelt a fősámán : Ben- csy Zoltán doktornak a viselkedése ellen, akit úgy aposztrofált ezzel a mozgalommal kapcsolatban, mint egy kis ügyvédnek a jói jövedelmező üzletét, aki a pogányságból, illetve Hadúr áldozatai máglyájának a füzénél akarja megsütni a maga kis pecsenyéjét. Szabó Dezső felhívta híveinek a figyelmét a pogányokra, s ettől a mozgalomtól való legteljesebb tartózkodásra szólítva fel őket, mondván hogy Magyarország mindig keresztény állam volt, s a pogányok által hirdetett ősi vallás és az egész múlt nem más, mint aljas misztikum. Szabó Dezső előadásának hire már széifuíoti az egész városban és eljutott a pogányok fellegvárába: Bencsy Zoltán dr. József utcai ügyvédi irodájába is, A hatás igen lehangoló volt s a po- gányok értekezletre gyűltek ősz- sze s azon elhatározták, hogy Szabó Dezső ellen rágalmazás és becsületsértés miatt megteszik a bűnvádi feljelentést. Bencsy Zoltán dr., mint a po- gányok fősámánja, ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Szabó Dezső méltatlanul támadott meg bennünket, mert mi az ő tanítványai vagyunk. A mester hamarább hirdette Magyar- országon a pogányságot, mint a turáni egyistenhivők. Táborunk nagy része részt szokott venni az általa rendezett összejöveteleken is és áhitatos lélekkel haligatja az ő tanításait. Mostani kiruccanásáért sem haragszunk, mert jól látjuk a mögött a kilógó lólábat, hogy fáj neki a mi gyönyörű eredményünk, amit Szabó Dezső húsz éves munkás ságával sem tudott elérni. Az ő sritkozódásai nem egyebek, mint a tábornéiküli vezér dührohamai, aki látja, hogy az ő elgondolásait mások valósítják meg. Minket papgyülöietben, a kereszténység iránti érzelmeinkben jóvá! felülmúl Szabó Dezső s ha izgatni akarunk, tőle csak tanulhatunk. Eszembe jut egyébként Petőfinek Vörösmariyról irt verse: „Nem én Folyik a japán-kinai háború Peking birtokáért. Ä béke minden reménye meghiúsult. Szabó Dezső és a pogányok harca.
