Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)
1937-04-25 / 92. szám
XX. évfolyam 92. szám. Jt«*a 8 fillér 1937. április 25. Vasárnap. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség {Széchenyi-tér mm és johivatal: Zalaegerszeg, POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed4.------------- Telefonszám 128. Me gjelenik hétköznap a kora délutáni órákban évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Mindennapi kenyerünket... Imádkozzál és dolgozzál! Ez volt azoknak a szerzeteseknek jelmondata és életfoglalata, akik őseinket a honi röghöz kötötték és megtanították arra a munkára, amellyel kenyerüket szerezték meg. Ezt az életmódot nehezen akarták megismerni és elfogadni eleink. Úgy vélekedtek, hogy a Hadúr beéri a fehérló-áldozatok kai. A halakkal bővelkedő folyók, a vadakban gazdag erdőrengetegek úgy is gondoskodnak a terített asztalról. A selymes füvű réteken kényelmesen kérődzenek állataik. A kenyérszerzés mintha csak játék lett volna nekik. Ha gyérült az asztal, tovább álltak. Felszedték sátorfájukat és jobb vidéken ütöttek tanyát. A rettegett nyilazók előtt tágult nyugat felé a kapu. Romantikus szemüvegen nézve, gyöngyélet volt a mi őseinknek. Mintha ügyesen kisiklottak volna a nagy büntetés szoros hurokjából : arcod verejtékével eszed a kenyeret. Csak azután, hogy a Lech mezején az esti szellő a letört, haldokló magyarok jajából sirt fel bánatos melódiában, amikor behorpadt Konrád fején Lehel kürtje és gyászmagyarok tértek vissza a táborba a lebukott magyar csillag szomorú történetével, csak akkor tanulták meg őseink, hogy az acélos munka, az állandó alkotó akarat biztosíthatja a nemzet jövőjét. Elnémultak a ligetek. A fehérló-áldozatok füstje nem gO ' molygott fel többé. A magyarság nak az isteni Gondviselés adta vezérlő férfiai új oltárt állítottak fel. Szép, büszke homlokukon végigcsorgatták a keresztvizet és nemzetüknek új irányt szabva mutatták meg a boldogulás útját. Egy ideig még ágaskodott a kereszténység szelíd igájával szembehelyezkedő pogány magyar önérzet, de aztán a Szent Istvánok, a Szent Imrék, Szent Lászlók, boldog Margitok nemzete lett az evangéliumnak és keresztény kultúrának hősi áldozatokban vérét ontó, eleven védőbástyája. És a történelem tanúbizonysága, hogy amig nemzetünk a kereszténység fáklyája kigyújtóinak példájához hű maradt, átvergődött minden megpróbáltatáson és edzett lélekkel tudta várni a sok sok „hét szűk esztendő“ után a jobb idők bekövetkezését. Az volt életünk, hogy egyik kezünkben a kard fényes acélján csillogott a napsugár, de a másik kezünk az ekeszarvára nehezedett és a szivünkben imádságok zsongtak. És, ha könny is áztatta sokszor, de puha volt a mindennapi kenyerünk. Ezt a kegyerünket féltjük mostanában. Mintha Isten büntetése volna rajtunk. Az Ég borús, haragos. A tavaszi mezőkön foltos táblák. Aggódva kérdezzük: mi lesz velünk? Meleg lesz-e a mindennapi kenyerünk. Az izmok munkára feszülnek. A veríték végig csorog a fáradt magyar arcok mély szántásu barázdáin. Alig hajnalodik, máris üresek lesznek a zizegő vackok és alig kipihent emberek megmozdulnak a kemény munka indulójára. Ó, igen, a munkában, a munkára készségben nincs hiba. Miért fenyeget hát mégis az Isten áldásának elmaradása? Komolyan keressük az okát. Akkor szivszo- rongva rátalálunk. Hiányzik a munkából a lélek. Az igazi életelv első részét elfelejtettük. Elfelejtettünk imádkozni. Pedig menynyire tudjuk: hasztalan az ember iparkodása, ha nincs rajta isten áldása. Ha az Ég szomorúan pergő, sokszor záporban hulló könnyeit visszatartja, tele van a mező dolgos emberrel, igábafo- gott állattal. Az ember dolgozik felhatványozott erővel, de kiszikkadt lélekkel. Ez igy nem mehet tovább. Rajzolódjék a dolgozók elé a mi dicső, példaadó eleink képe, hibáinkat javító nemes példája. A mezők felett trillázó pa csirta énekébe vigyen emberi elemet a szivünk imája, felzokogó imádsága. Ne csak ostor pattogjon a mezőkön, réteken, hanem erővel, erőteljesen zengjen a lelkünk ezer változatú orgonája. A mindeneket megáldó Istenhez szálljon a bús magyarok kérő imádsága: mindennapi kenyerünket add meg nekünk. Szent Márk napján a templomból kitóduló hívek serege induljon ki a mezőkre buzaszentelő körmenetben. Azon a napon pihenjen az eke, borona, minden szerszám, minden állat. Halkuljon le a gőzölgő munka és csak imádkozzunk. Azt tegyük szivvel- lélekkel a mezőkön, amit mostanában elfelejtettünk. Hogy egyensúlyba kerüljön a boldogulás két életelve Az izmok munkája eredménytelen ott, tartósan gyümölcsöt nem hoz, ahol azt a munkát nem könnyíti és értékessé nem teszi az Isten felé hajoló lélek. Az ember életének keserves velejárója a nehéz, elcsigázó munka, de ne hiányozzék a másik összetevő sem, ami a munkát megédesítheti, a terheken könyit : az Égre mutató lélek. Ember küzdj! Ez kemény sorsod, ez életed. De bízzál és munkádban gondolj Arra, aki mindeneknek eledelt ad alkalmas időben. Aki feltárja szent kezeit és mindeneket betölt áldásával. Gondolj Arra, aki a földre ejti a csillogó harmatot és rácsókolja az éltető napsugarat. Akinek ereje és jósága megérleli és kenyeret alakit az elvetett buzaszemből. Imádság kisérje mindenkor verejtékes munkánkat és az Ur megadja mindennapi kenyerünket. F .... 5. Ausztria nem mond le a restauráció jogáról. A külpolitika hírei. Róma, április 24. Mussolini és Schuschnigg kancellár velencei tanácskozásáról hivatalos jelentést adtak ki. A jelentés hangsúlyozza, hogy a megbeszélés szívélyes légkörben folyt le, s az államférfiak megelégedéssel állapították meg, hogy a két állam azonos politikát követ. Utal a jelentés arra, hogy a középeurópai kérdéseket csak Németország bevonásával lehet megoldani. Az olasz Sfefani iroda jelentése megállapítja, hogy ismét beigazolódott a római jegyzőkönyvek nagy értéke. A római jegyzőkönyvek tették lehetővé, hogy Ausztria legyőzte a válságot. A hivatalos jelentésnek Németországra való utalása beillik a bérűn—római tengely gondolatába. A velencei megegyezés lehetővé teszi Ausztria számára a közeledést mind Jugoszláviához, mind Romániához, s elősegiíi a szov- jeíellenes front kialakulását. Egyes külföldi lapoknak a velencei találkozóról közölt célzatos hírei hamisaknak bizonyultak. A londoni Daily Mai! nyilatkozatot közöl Schuschnigg kancellártól, s ebből kitűnik, hogy hamis az a hir, mintha a kancellár Velencében elejtette volna a restauráció gondolatát. A kancellár kijelentette, hogy a Habsburgokat a jelen pillanatban Ausztria nem hívja ugyan vissza, de nem is mond le a restaurációhoz való jogáról. Mielőtt a írón visszaállítására határozná el magát, meg kell vizsgálnia, milyen kihatásai lennének ennek a lépésnek belföldön és külföldön. Nem adhatjuk fel azt a jogot, hogy visszaállítsuk a monarchiát — fejezte be nyilatkozatát a kancellár. Bács, április 24. Schuschnigg kancellár és Schmidt külügyi államtitkár ma reggel visszaérkeztek Bécsbe. A bécsi sajtó megelégedéssel ir a velencei találkozóról. Megállapítják, hogy Velencében tisztázták a helyzetet az elérendő célok tekintetében. Bebizonyít, hogy továbbra is szoros kapcsolat áll fenn a római jegyzőkönyvet aláíró államok között. A jegyzőkönyv záloga a szabad, független és békés Ausztria fenmaiadásának. Páris, április 24. A nemzetiek El Orio körül nagy sikerrel harcolnak. Több fontos állást elfoglaltak, s a várost annyira körülvették, hogy elfoglalása már csak érák kérdése. A biscayai szakaszon is előnyomultak. Bilbaobaa az éhség egyre nagyobb arányokat ölt. A lisztkészletek annyira kifogylak a nemzetiek által ostromlott városban, hogy már csak a katonáknak és betegeknek sütnek kenyeret. Berlin, április 24. A német sajtó nyiltan tárgyalja, hogy a velencei találkozó elhatározóan fontos lépés volt. Mussolini bizonyos nyomást gyakorol Schuschniggra. Közük a lapok azt a hirt, hogy az osztrák nemzeti szocialistákat bevonják a hazafias frontba, s ez előkészítése a nemzeti szocialisták bevonásának a kormányba. Hetvenmilliós költséggel megkezdik az Alföld öntözését. A politika hirei. Budapest, április 24. Hóman kultuszminiszter a napokban kinevezi az ifjúsági ügyek kormány- biztosát, aki tájékoztatni fogja a közvéleményt a kormányakció részleteiről. Ugyancsak kormánybiztossá nevezik ki Kállay Miklós volt földművelésügyi minisztert, akinek feladata lesz az Alföld öntözésének irányítása. Hetvenmilliós közmunkáról van szó, tehát hatalmas szervezetet állítanak fel, amely számos állástalan ifjút foglalkoztat. A jövő évi költségvetésbe már 5 millió pengőt vettek fel az Alföld öntözési költségeinek megoldására. Vasárnap a politikai pártok több gyűlést tartanak. A kereszténypárt a fővárosban, a kisgazdapárt vidéken gyülésezik. A kormánypárt jobb szárnya Bicskén,
