Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)
1937-06-10 / 128. szám
2. Zalamegyei Újság 1937. június 10. gyelem az arcokat, a szemek sugara mind egy helyre szegeződ- nek, a Virág püspök mellett ülő Pehm József zalalaegerszegi pre- látusra. S ahogy felkel s oda megy a lombsátorba, kisérik a szemek. Néma csend, csak a hangszóró pattogása zavarja az áhitatos csendet. A Szentév gon dolatávai eltelve, a Zrínyiek ősi földjéről a Dráva fodros habjai melleit érkeztem ide — kezdte beszédjét. Lelke megfürdött a á nemzeti múlt fájó emlékeiben. Izzó magyarsággal idézte Mohács és Szigetvár gyászemlékét. Szu- lejmán napja Mohácsnál delelő volt, Szigetvárnál lehanyatlott, de ez a nemzet Srulejmán delelőjén, naplenyugtán is a haláltáncoí járta és járja most is és az élet kapuja nem akar megnyílni a nemzetnek. Mégis, amikor a pécsi férfiak ésa pécskörnyéki vidék férfiainak hatalmas táborát látja az ősi kegyhelyen az élet igéit kell hirdetnie. A lelke még délebbre száll innen és száz évvel előbbre Nándorfehérvár a'á Zimonyba. 1453 nyarán lezajlott a mrgyar és világtörténelem leggranchózusabb csatája és véghezvitíe Nándorfehérvár felszabadítását. A három öreg vezért Kapisztránt, Hunyadit és Szilágyi Mihályt az egész világ ünnepelte s megszólalt Rómának és Budának minden harangja és utána az egész keresztény világ déli harangszója hirdette a diadalt. Hunyadi János a legkiemel kedőbb köztük. Lelkén kiverődik az Oitáriszeníség egész dogmatikája, lelkén óit ragyognak az 01- táriszentségből fakadó erények egész virágzásban. Hit keli. Hegyeket megmozgató hit keli, olyan hit, amely a történelmi áramlatókkal tud szembeszállni. A római századosnak és Hunyadi János nak a hite kell. Hunyadi János hite és az Eucharisztiába vetett örök bizodalma példaképe lehet a nemzet jobb jövőjéért küzdő magyarságnak. At evangélium volt a hatalmas fegyvere. Térjünk vissza mi is a kinyilatkoztatáshoz : Krisztus Királyhoz. Ha van hitünk lesz, eőrsségünk. Kitér.' beszédében Pehm prelátus továbbá a vörös és barna veszélyre, egykére, válásokra és más társadalmi problémákra. Beszédét sűrűn szakította meg az ezrekre rugó tömeg helyeslése, éljenzése, sőt annyira magával ragadta fényes dialektikájával a tömeget, hogy tetszésének hatalmas tapsorkánnal adott kifejezést, ami ritkán szokott megtörténni ilyen eszmecseréken. A mindvégig lebilincselő, magasan fentjáró, költői szárnyalása, mély történeti tudást csillogtató nagyhatású beszédet Virág Ferenc megyéspüspök közvetlen kedvességgel köszönte meg Pehm pre- látusnak, kiemelve, hogy milyen nagy áldozatot és fáradtságot kívánt a messze Zalából ide lejönni, de az ő hivó kérésükre szívesen jött prelátus gazdagon buzogtatta mély tudásának kincseit. Utána Sziliéry Péíer dr. korm. főtanácsos tartott előadást az Oltáriszentségről. Este alig győzték a vonatok hazaszállítani a zarándokok ezreit. A kegytemplomból a megyéspüs- pök vezetésével harangzúgás közben indult el a pécsi férfiak zarándokcsapata az állomásra. A pécsi főpályaudvartól ugyancsak a megyéspüspök vezetésével gyertyás körmenetben a belvárosi plébániatemplom előtti Szentháromságszoborhoz vonult a zarándoksereg áldásra. Fedhetetlen kép. Megható és az ember szivét szorogó A „Sopronvármegye“ laptársunk vasárnapi számában fenti címmel Parragi György felelős szerkesztő cikket irt, amelyből az alábbiakat közöljük : A hét dereka táján egy csoport németországi diák érkezett Sopronba. Szívesen, magyaros vendégszeretettel fogadták őket és a diákszálló szobáiban kaptak szállási Vezetőket is ajánlottak fel részükre s nem nagyon lepődtek meg azon, amikor azt válaszolták, hogy szívesebben veszik, ha a maguk belátása és ötlete szerint járják a várost és annak környékét. Később megtudták, hogy a diákoknak több meghatározott cim állott rendelkezésére nemcsak Sopronból, de egyéb magyarországi sváb községből is, amelyek meglátogatására készültek. A diákok vidáman járták a várost, a lövérekeí — közben azonban furcsa dolgok történtek velük. Az egész városban nem a templomok, terek, görbe utcák tetszettek nekik legjobban, hanem — a német feliratú cégtáblák és régi német házfeiiraíok. Ezeket szépen fai is jegyezték. Ai egyik német diák kis guny- nyal, de még több német önteltséggel a következőket mondotta: — Mi valóban azt hittük, hogy Magyarország a puszta hazája, ahol jórészt nomádok élnek és nyereg alatt puhított húst esznek. Most azi látjuk, hogy itt kultúra van. Igen — tette hozzá nyomatékkai hogy — német kultúra. Das ist hier deutscher Volks- und Kulturboden. (Ez itt német népéé kuKuríaiaj.) Hogy milyen szempontból vizsgálták a német diákok az. embereket, ezt jellemzően árulja ei az alábbi eset: Az Erzsébet-kertben sétált fiatal feleségével egy soproni tanár. Az asszony gyermekkocsit tolt, érzés fagja el, amint végignéz ezen a körmeneten, amely mint egy iüzkigyó lassan kúszik felfelé az esti homályos szürkületben. vendégek. I benne egy gyönyörű e^y év ke I rüli fiúcskával. A kapálódzó, gü gyögő apróságra mosolyogva pil- J iantottak az emberek és meglátták a németek is. — Schauta’ — szólalt meg egyikük — micsoda remek ger- mantipus. Ilyen pompás testalkatú, szőke, Nordrasse, északi fajú gyermek csak tiszta germán lehet. Ez is bizonyítja, hogy Sopron német Voiksboden. Erre az apa kissé talán bősz- ssankodva, de mégis udvariasan igy szóit nekik: — Tévedésben vannak, uraim. A ^vermeknek én vagyok az apja. X. Y. vagyok. Öjí nemesi magyar családból származom. Az ország olyan vidékéről, ahol egyáltalán nincsenek németek. A német faji teóriától elszédült diákok a nyilvánvaló magyarázat ellenére is tovább ragaszkodtak ahoz, hogy a magyar tanár kis fia fajiiag északi germán. A diákok itt tartózkodása óta a íövéreköen, ahol csak elvonultak, tele vannak rajzolva a kéri» lések, kapuk, villanypóznák — horogkeresztekkel. Az egyik határkőre hatalmas babérkoszorút fontak, benne horogkereszitel és „Sieg heil“ szavakkal. Mi ez, ha nem a legkiálíöbb nagynémet és horonkereszíes propaganda egy olyan magyar város területén, amelyről egy napi itt tartózkodás után megállapították, hogy a kultúrája német és, hogy az ezer év óta magyar Sopron földje német népi és kulturtalaj. E? utóbbit ép oly önkényesen és hamisan állítják, mint ahogyan a magyar tanár kisfiáról kisütötték, hogy az egy észak-germán Szigfried utóda, csak azért, mert véletlenül szőke a haja. Ez a hitlerista kiruccanás és horogkeresztes propagandakörut, amelynek során Sopronba is el■mammmmmmmmmmmmm jr;ek a r rr diákok, ismét fel - hívja a y. met az országot járó, zsebükben különféle címeket és német, nyelvi szempontból készüli térképeket hordozó német diákokra . . . Valamikor Wander- vogelekn?- hívták ezeket a diákokat. /na idományoeabban hangzó „o-: ;azcciologusoKnak„ nevezik őke adatuk azonban nem változol. a német nyelvjárásu ma- gy ázségek felkutatása, ott kü- íök . statisztikák készítése, hely- 5t. jzok felvétele, a német „V ísgerneincshaft“ népközösség gondolatának felébresztése, a Ve- : , für das Auslä idischelDeuísch- tum él a stuttgarti Deutsches Ausland Institut részére adatok j szerzése stb . . . Az a mozgo- | lódás, amely utóbbi időben hál’ | Isiennek nem a higgadt soproni és sopronmegyei, de a baranyai, völgy tiégi, pestkörnyéki német falvakban észlelhető, amelynek céija, hogy a magyar közigazgatás szerveiből kitépje és autonom német közigazgatási kerületekké szervezze a német falvakat, ahol még az ott lakó magyarok számára Is németül szolgáltatnák az igazságot, vezetnék a közigazságot, vezetnék a közigazgatást, Baseli és társainak hitlerista ági- tációja mellett, a „ geo szociológusok“* nak köszönhető. Ezek segítettek O.io Albrecht lsberíh et, a berlini magyar intézet docensét, aki Sopronban is végzett tanulmányokat, hírhedt könyvének megírásában, amelyben a hamis térképekkel és tenedenciózusan feldolgozott adatokkal a^t bizonyítja, hogy a Dunáníui nagyobb része német. Ennek a hamis megállapodásnak konzekvenciáját vonják le azután az Ewald Banse-k, akik a német birodalom határát a Rábáig és a Benno Graf féle Ost-raum politikusok, akik a Balatonig akarják kitolni, a Zeitgemäß Mitteleuropa (Korszerű Középeuróps) c. térkép pedig az egész Dunántúlt Budával együtt Németországhoz csatolni. fOg§^é-fe®land. A boszniai Konjics közelében Zacsuii nevű faluban Kojics Szi- mina, egy ottani kőműves felesége, hogy zavartalanul végezhesse házimunkáját, három éves kisfiát kiültette sz udvarra és az éhes gyermek mellé odarakott egy csupor tejet. Mikor később munkája közben kitekintett az ablakon, rémülten látta, hogy gyermeke melleit egy hatalmas mérgeskigyó gyűrűzik a köcsög felé. A kígyó anélkül, hogy bármi kárt tett volna a csöppségben, a csuporhoz úszott és szörpölni kezdte a tejet. A gyermek a mérges hüllői játszópajtásnak vélve, kanalával ujjongva ütötte a kígyó fejét. De a kígyót még ez sem zavaria, nyugodtan fogyasztotta a tejet tovább. A gyermek anyja a rémülettől moccani sem tudott, segélykiáltozására a szomszédok rohantak elő. A hüllő a kiabálástól megijedve még közelebb bujt a gyermekhez és hosszú idő telt el, mig a gyermeket óvatosan megszabadítva a veszedelmes közelségtől, agyon tudták verni a mérges jószágot. Fényképezőgépekben nagy választék. Fényképek gyors és szakszeri! kidolgozása Bánfai látszerész és fényképész szakUzletében Zalaegerszegi Arany Bárány épület Telefon: 178. Dr. Litványi László Uf*aim ! Budapest sem nyújt többet az úri ruházkodásban, mint TÓTH SZABÓ ZALAEGERSZEG. Kellemetlen
