Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)

1937-05-23 / 114. szám

XX. évfolyam 114. szám; 1937. május 23. Vasárnap Ara 8 fillér m w áMJ Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ====== Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Tizenkettőt ütött az óra. Akkor, amikor még nem volt szükségképen dohosa romantika, a jó bakter végig kocogott a falu nagy utcáján és elnyújtott éneklő hangon elhangoskodta mondóká- ját: tizenkettőt ütött az óra. Csak azt akarta az esetleg éledezők­nek tudtukra adni, hogy még nyugodtan a másik oldalukra fordulhatnak, a faluban nincs semmi baj, aludjanak csak, a reggel még messze. Ma is járják a falut és éjjeli őrök, de a bakter alakja köré szövődött romantikát, mint annyi más kedves emléket, csak a múlt szépségein elmélázó lélek idézgeti néha néha vissza. Most azonban a múlt kedves aprólékosságainak idézgetésére, a tizenkettedik órát bekiáltó bakter hangja elveszi nyugalmamat. Kü­lönös, szorongó érzések ejtenek hatalmukba. Látom a hegyhátakon, völgyek­ben, mindenfelé az országban a sok-sok falut, mint megannyi méhkast. Rájuk borul az éjszaka sötétsége. Hát alusznak? Békésen, nyugodtan? Nem. Az arcokon ott látom a kínzó, bete­ges gyűrődéseket A barázdás homlokok csak nem tudnak kisi­mulni. Csak itt ott suhaan át mo­solyféle egy-egy gyermekarcon. Ez édeset álmodik. Még gyermek. Keresem az éjszaka dermedt, mégis megnyugtató csendjét. De nem találom. Csak nyugtalanul hánykolódó embereket Nehéz só­hajokat hallok. Olykor fojtott káromlást. Amott egy-egy szem pár izzik. Jaj! Csak nem a sze retet gyújtja ki. Közelről megér­zem — a gyűlölködés kicsi ör­dögei szítják a parazsat, hogy még éjszakára se aludjék ki. Ah, nem boldog a falu álma. Keser­vesen nyugtalan az éjszakája. De akkor milyen lesz az ébredése. A reggele. A munkás napja, Épit-e oltárt. Szeretetre dobbantja e és áldozatokra készteti a Haza, a család sorsa. Bakter vagyok a nyugtalan magyar éjszakában. Láthatatlan szárnyakat kölcsönöz az aggo­dalmaskodó lelkem és végigjárom a magyar falvakat. Óh, nem alusznak. Nem erőt gyűjtenek a következő dolgos napra. Mintha egyszerre sok sok apró pipics lángot helyeznének a kis abla­kokba. A békétlenség, a boldog­talanság, a gondok, a nélkülöző sek sanyargató jelenlétét hirdető mécseseket. Nem üres frázis, amit unalmas- ságig agyon csépeltek, nem a gondolabzegénységben tollat rágó iró, vagy megszorult demagóg mentő témája, hanem győzelme­sen fájó igazság, hogy az elso­dort faluk veszedelme fenyeget. De ez a magyar élet pusztulását jelenti. A falu bajai mellett nem lehet városi kényeskedó finomko­dással, ajakbiggyesztéssel, nem­törődömséggel elmenni. Mentsük a falut és vele a nemzet jövőjét. Vagy. . . Eh, amit most gondol­tam, jobb, ha meghal bennem. Mentsük a falut. Szeretném, ha kiáltásomat meghallanák azok, akik a falu sorsát intézik, vagy érte sokat tehetnek. De azt mon­dottam : bakter vagyok. Hát ott maradok a faluban. Elénekelem, ami a kötelességem: tizenkettőt ütött az óra. Ti, fáradt, szegény, apró házakban, zsuppos, nádfe- deies kunyhókban, kevés levegőjű nyomorúságos vackokon elgyötört testeteket pihentető drága véreim, magyarok, ti csak aludjatok. Akar­jatok aludni még. Csak győz kődjetek az álomtalansággal. Ta­lán sikerül legyűrni. Reggelre még sem lesz olyan ólmos nehéz a testetek. A kevés pihenés is türhetőbbé teszi a küzdelmes holnap kemény harcait. Mondom, ti aludjatok! De ébredjetek ti, akik ott lak­tok a falu első házaiban, akik a lefüggönyözött ablakok mögül jobban ki tudjátok szoritani a gyilkos gondokat. Eh, jól tudom én, hogy nálatok sem a rózsa szinü napsugár kukucskál csak be az ablakokon. Ismeritek ti is a gondokat. Sőt a nélkülözés is harapott már egyszer-kétszer ná­latok is. Legalább is le akart ülni asztalotokhoz nem kívánatos ven­dégnek. Mégis, mégis mert fino­mabb a lelkeíek, mert intelligen­sek vagytok, mert keil, hogy a szivetek húzzon a szemetek láttára a sovány kenyérért verítékkel dolgozó atyafiakhoz, — ti ébred­jetek. Tizenkettőt ütött az óra. Halottátok ? A tizenkettediket. To­vább nem lehet várni. A falu lelkének megujhódását várjuk. De a lelkipásztorok ezért halálra beszélhetik magukat, ha ti, a falu intelligenciája nem éb­redtek. Ha közönyösségíekkel megriasztjátok minden jónak a csiráját, elpusztul a falu, elpusz túl a magyar élet, de a közös sorsot, a pusztulást ti sem kerü­litek el. De el a fekete pesszimizmussal. Ismeritek, hogy nemes szivetek, jó példátok csodákat tehet. Hát akkor ébredjetek ebben a sötét, boldogtalan magyar éjszakában. Ébredjetek és keljetek fel a tizen­kettedik órában. Ti legyetek tal­pon. A reggelt ti köszöntsétek. A ti frisseségetek, áldozataitok, a nagy mentésre hősies felkészült ségetek teremtsenek új, szebb életet. Ti legyetek a mai idők hős árvízi hajósai. És a Haza, a falú szebb lesz, mint valaha. A Szentév küszöbén állunk. A fényes, káprázatos isteni kegyel­meket gazdagon szétárasztó ün­nepségek idejére az új magyar­ságnak már a krisztusi erények­ben kell pompáznia és megmutatni az egész világnak, hogy Szent István népe ma is élet- és küzdő­képes, egy szive-lelke van. Állha­tatos a hitben, Krisztushoz az Budapest, május 22. Az olasz uralkodói pár tiszteletére tegnap délután a kormányzói pár a Vár­kertben kerti ünnepélyt rendezett, amelyen 3 ezer vendég vett részt. Este a királyi család az Opera­házban jelent meg a tiszteletére rendezett rövid díszelőadáson, előzőén pedig az olasz követsé­gen diszebédet adott az uralkodó a kormányzó és felesége tiszte­letére. Ma reggel Viktor Emánuel autón váratlanul Esztergomba utazott Serédi hercegprímás meg­látogatására. Esztergom közön­ségét meglepetésszerűen érte a látogatás és nem készültek fo • gadtatás a, de mindenütt felis­merték az uralkodót és lelkesen ünnepelték. A király a herceg­prímás kalauzolása mellett meg­tekintette a bazilikát, a bazilika kincstárát, valamint az árpádkori ásatásokat. A városba érkező ki­rályt a káptalan tagjai és a helyi hatóságok élén Serédi hercegprí­más fogadta és rövid beszéddel üdvözölte. Rámutatott a prímás Esztergom jelentőségére. Élmon­dotta, hogy a város 300 évig a magyar királyok székvárosa volt, 900 év óta pedig a prímás szék helye. A királynak, aki pár szó­val válaszolt az üdvözlésre, a prímás bemutatta a város vezető személyiségeit. Ezután a herceg­prímás megmutatta az uralkodó­nak a bazilikát, a kincstárt, a primási palotát és az ásatásokat. A király mindent nagy érdeklő­déssel szemlélt. Az ásatások he­lyéről sokáig szemlélte a Kisal­földre nyíló szép kilátást. Az uralkodó délelőtt 11 órakor érkezett vissza Esztergomból Budapestre és az olasz követ­ségre hajtatott, ahol az olasz kolónia tagjainak tisztelgését fo­gadta. A budapesti olaszok lel­kes ünneplésben részesítették a királyt. A királyi pár ma délután meg jelenik a lóversenyen, majd este 7 órakor különvonaton visszain­dul Rómába. A búcsúztatás épen olyan ünnepélyesen történik, mint a fogadtatás Berlin, május 22. A német Oltárhoz való ragaszkodásban, egyek a Haza szeretetében és szűkölködő nincsen küztünk, mert a jóság, a kölcsönös szeretet megfelezi az egyetlen darab ke­nyeret. Fel erre a nagyszerű munkára Tizenkettőt ütött az óra. F . . . . sajtó az olasz király látogatása alkalmából kifejezi azt a meggyő­ződését, hogy az olasz-magyar barátság az európai politika leg­fontosabb tényezői közé tartozik. A királylátogatással kapcsolatban Magyarországnak alkalma nyílott, hogy kifejezésre juttassa lélfen- tartási akaratát és azt, hogy újból tényező akar lenni a Duna völgyé­ben. Különösen jelentős, hogy ezt az akaratát az olasz uralkodó je­lenlétében fejezi ki. Égy évvel ez­előtt példátlan nyomást gyakorol­tak Olaszországra. Akkor Magyar- ország nagy hűséggel állott az olasz nemzet mellett és ezt Olasz­ország nem felejtheti el. Róma, május 22. A képviselő­házban és a szenátusban tegnap ismét melegen tüntettek Magyar- ország melleit. A képviselöházban felolvasták a magyar képviselőház választáviratát, a szenátusban pe­dig a felsőház válaszát. Ez alka­lommal a képviselők és szenáto­rok lelkesen ünnepelték a magyar­olasz barátságot. London, május 22 A Times mai száma ismét megállapítja, hogy Budapesten nagy melegség­gel ünnepük ?z olasz királyt. Fogialkoiik Ciano politikai és gazdasági tárgyalásaival s azok­nak nagy jelentőséget tulajdonit. Budapest, május 22. Ciano olasz külügyminiszter ma is foly­tatta tárgyalásait Darányi mi­niszterelnökkel és Kánya külügy­miniszterrel. A háromnapos tár­gyalásokról estére hivatalos tájé- I koztató közleményt adnak ki. A | megbeszéléseken főleg gazdasági * kérdéseket tárgyaltak, de meg­vitatták az összes időszerű politikai kérdéseket is. Hír szerint szóba került Magyar- ország katonai egyenjogúságának kérdése is, amelyek megvalósítá­sát már az olasz sajtó is köve- tele. A jövő hét elején gazda­sági szak bízót ság utazik Rómába és folytatja a gazdasági tárgya­lásokat. Wiktor Emánuel Esztergomban meglátogatta Serédi hercegprímást. Pa est© utazik el az olasz uralkodó pár.

Next

/
Thumbnails
Contents