Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)

1937-05-21 / 112. szám

XX. évfolyam 112. «zám. iRra SffsPié^ 1937- májú« 21. Péntek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. =====■= Telefonszám 128. Felelős szerkesztő :Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak ; egy hónapra 1"50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Idegenforgalom. A magyar idegenforgalmi hiva­tal nemrég kibocsátott statisztikája örvendetes idegenforgalmi ered­ményről számol be. A gyönyörű Hortobágyon dúsgazdag angol vadászok lövik a vadlibát, a Ba­laton partján német, francia, an­gol és a világ minden tájáról származó vendégek lub ckolnak a hús habokban s a bugaci pusztán nyelvcseltintgetve eszik a nyárson sült csirkét a nagypénzü hollan­dusok. Őazinte örömmel olvassuk ezt a statisztikát, hiszen csak öröme lehet benne mindnyájunk­nak, ha ezt a megnyomorított, ha- tálrailélt kis országot megismeri a világ s hasznunk lesz belőle, hogy megtanulják: nem az a nép vagyunk, aminek ellenségeink évtizedeken kérésziül hirdettek és rágalmazlak benünket. De mégis elszoruló szívvel és elégedetlenül szemléljük a sok eredményről beszélő statisztikát s az ju! eszünkbe, milyen szép volna, ha nem hiányoznék ezekből a számoszlopokból a belső vándor- forgalom tanúbizonysága. Milyen szép volna, ha arról is tájékoz­tatna bennünket a lelkiismeretes statisztika, hogy az elmúlt esz tendőben hány ezer, füsttől mart tüdejü gyárimunkást hordozlak meg a Balaion par'j in, a Máira rengetegeiben s hány ti/ezer fa­lusi magyar járta meg az ország­nak azokat a sarkúi', amelyekről mostanáig legfölebb csak az elemi iskola földrajzkönyveiből tanult. Szomorú összehasonítás lenne, ha ezt a magyar idegenforgalmi statisztikát melléfekletnők az olasz Dopolavoro, vagy a német Kraft durch Freude beszámolóinak, mert ebből az összehasonlításból az tűnnék ki, hogy mi csak a pén­zes idegenekkel törődünk, csak azok kedvesek számunkra, akik fontot, holland forintot, vagy dol­lárt hoznak a Hortobágyra, a Ba­laton mellé, vagy Bugacra, de soha eszünkbe nem ju ott még, hogy illenék az ország lakóival is megismertetni ezt a földet, amelyről oly sokszor s oly áhítat tál szók uk elmondani, hogy „ápol s eltakar“. Mennyi haszon szár­mazhatnék abból, ha a tiszántúli magyarokat csoportosan elhoznák a Dunántúlra, ahol sorstársaik olyan tiszteletreméltó s olyan hő sies módon próbálják meg a gaz­dálkodás új módjait. Mennyi kéz­zelfogható eredménye lenne an nak, ha maguk szemével látnák an­nak eredményeit az ötholdas iörpe birtokon magukfajla emberekkel megvalósítva 1 És viszont: a du- nán ú i ember mit láthatna az al­földi rónán ! Ezzel a módszerrel megismerné egyik vidék a másiknak életé», viszonyait ; a hasznosnak megta­nulása metíelt gyönyörködhetnék abban a szépben, amiben a má­sik vidék bővelkedik. Szóval az esztendőnek egyes részeiben ál­landó hullámzás lenne az ország népességének körében. Nem lenne idegen egymáshoz a Dunántúl lankás vidékeinek és az Alföld rónájának lakossága. Mert az — sajnos — tagadhatatlan, hogy a dunánfú’i és tiszántúli magyar külön világnak látja a saját szü­lőföldjét a másikkal szemben. És milyen felbecsülhetetlen haszna lenne annak, ha a gyárak Budapest, május 20. Viktor Emanuel olasz király és császár tegnap délután nagy ünnepség közepette koszoruzía meg a hő­sök emlékkövét, majd a rákoske­resztúri temetőben az olasz hősi halottak sírját. Este a kormányzó nagyszabású estebédet adott az olasz uralkodó család tiszteletére. Az ebéden a kormányzó és a ki­rály meleghangú beszédeket mon­dottak a két nép barátságáról. Ma déleíő t tartották meg a ka­tonai diszszem ét, amely külső fényével és arányaival meghaladta a pár hét előttit, Reggel 9 óra 40 perckor talál­kozóit Horthy Miklós, Magyaror­szág kormányzója a kiráiy lak­osztálya melleit) teremben III. Viktor Emánuel olasz király és császárral, majd együtt mentek a királyi vár kapusijába, ahol kisé­résük csatlakozott hozzájuk és gépkocsiba szálltak. A menet 9 óra 45 perckor indult el és az utcákat ellepő lelkes tömeg éljen­zése közben a Városligetbe haj- ta'ott. A díszszemlére kivonult csapatok a tavasz legszebb díszé­ben pompázó Városligetben álltak fel. A gyalogság, tüzérség, lovas­ság, híradó és vonalcsapalok, ke­rékpárosok és gépkocsis alakula­tok a legtökéletesebb rendben, nyílegyenes sorokban várták az olasz és magyar államfőt. Az államfői gépkocsi a Műcsar­nok előtt elhaladva, a Stefániá­don megállt. A műjégpálya csar noka előtti járdaszélen először Rőder Vilmos honvédelmi minisz­ter, majd Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, a honvédség főparancs noka és viléz nagylaki Rátz Jenő aliábornagy, a honvédvezérkar fő­nöke jelentkeztek az olasz király és császárnál. A jelentkezés uián az államfők a csarnok bejárata előtt előállítóit lovakra ültek és lassú lépésben elindultak a mil­és műhelyek elsatnyulf, einyomo- rodott teslü ifjú munkásait elvin­nék Isten szabad ege alá, ha évenként legalább egy hetet tölt- helnének a gépeknek ezek a sze gény rabszolgái a füsttől meg nem fertőzött levegőn .. . Ezekkel a gondolatokkal nézve a magyar idegenforgalom hival­kodó statisztikáját, elmondhatjuk, hogy az nem is olyan szép, nem is olyan hanyatlvágódtatóan ered­ményes. leniumi emlékmű elé. A honvé­delmi miniszter, a honvédség fő- parancsnoka és a vezérkar főnöke is tóra szállva kisérték az állam­főket. Hozzájuk csatlakozón a tá- gabb kíséret ugyancsak lóháton, vitéz Rapaich Richárd lovassági tábornoknak, a honvédségi főpa­rancsnok helyettesének vezetésé­vel. A városligeti tavon átvezető hídon máríelje8 pompájában bon­takozott ki az államfők hatvankét lovasbói áiió iovag-kisérete. A kivonult csapatokhoz beosz­tott zenekarok az államfők lóra- száliésakor a Fanfare Realet, majd a Marcia Realet, a Giovinezzát és a magyar Himnuszt játszották. A fogadási jobbszárnyon vitéz nagy- baconi Nagy Vilmos altábornagy, az I. honvéd vegyesdandár pa­rancsnoka, vezénylő látornok, a kivonult csapatok parancsnoka jelentette III. Viktor Emánuelnek a kivonult csapatok létszámát. A jobbszárnyon álló első csapat a kaposvári „Nagy Lajos“ 6. hon- védgyalogezred diszszázada volt. Ennek az ezrednek a tulajdonosa az olasz király. Körülbelül 50 percig tartott, amíg III Viktor Emánuel és vitéz nagybányai Horthy Miklós szin- pompás látványt nyújtó kísérőié­vel a kivonult csapatok szinte megmerevedett arcvonala elölt végiglovagolí. A tavaszi pompá­nak teljében levő Városliget száz­éves platánjai, szebbnél-szebb virágcsoporljai méltó keretei ad­tak annak a gyönyörű parádénak, amelyet a magyar királyi honvéd­ség rendezeti Magyarország kor­mányzója, királyi és császári ven­dége liszteletáre. A szemle befejezése után III. Viktor Emánuel király és császár, és vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó a műjégpálya csar­noka eiőit a lóról leszálltak és kíséretükkel együtt autón a kö­röndre mentek és elfoglalták he­lyüket a biborpzinbe burkolt, olasz és magyar zászlókkal gaz­dagon díszített államfői disz- emelvényen, ahol ekkor már együtt volt a magas előlőkelőségek disz- magyaros serege. Korábban ide­érkeztek már Heléna Olaszország királynője és Etiópia császárnője, Horthy Miklósné, a kormányzó felesége, továbbá Mária királyi hercegnő, a kíséretükbe beosztott méltóságokkal. Az olasz uralkodót a tömeg szűnni nem akaró éljenzéssel, a nagy olasz kiránduló társaság evvivázással fogadta, a cserké­szek pedig harsány huj, h , hajrában (őriek k*. A disziribü nők közönsége színes látványt nyuj ott; a sok diszmagyar, dí­szes egyenruha, s a diplomata ruhák igen változatosak voltak. A városligeti szemle után a ki­vonult csapatok azonnal diszme- neíhez fejlődlek és zeneszó mel­lett elindultak a Hősök-lerén át az Andrássy-uton a Körönd felé. A csapatok diszmenetét az állam­fők a díszsátorban fogadták. A csapatok élén Nagy Vilmos ve- gyesdandárparancsnok lovagolt. A parancsnok mögött 15 méterre a Ludovika Akadémia lovas szaka­sza következett egyforma pejlo­von, azután az olasz király ezre­dének, a kaposvári „Nagy Lajos“ gyalogezrednek diszszázada me­netelt saját zenekarral. Majd egymásután vonultak fel: gyalogezredek, a lovasság, a tü­zérség, a kerékpárosok s a külön­böző gyorsan mozgó alakulatok. Az ünneplő közönség állandóan tapsolta a fegyelmezel! csapatokat. Befejezésül a Rákóczi induló hangzóit el, majd az államfők a Fanfare Reale, a Marcia Reale, a Giovinezza és a Himnusz hangjai mellett autóba szálltak, s család­tagjaikkal együtt visszatértek a Várba. A királya koronázó templomban. III. Viktor Emánuel olasz ki­rály és császár ma reggel 7 óra­kor rangrejtve megjeleni a buda­vári koronázó főtemplomban két szárnysegéde és Scholtz folyamőr- kapitány kíséretében. A templom­ban nagyszámú papság fogadia az uralkodói, aki érdeklődéssel szemlélte meg a templom neve­zetességeit, majd melegen búcsú­zott a papságtól. A király Vértessy Sándor ka- binetirodai főnöknek ezüstkeretes arcképét adományozta. Az olasz királyi család ma dél­ben fél 2 órakor József főherce­géknél jelent meg családi dezsö- nén. Délután a királyi vendégek Gödöllőre rándullak ki, ahol soly- mászat és vadászat lesz. Este diszebéd és táncestély lesz a Várban. Ragyogó díszszemle volt ma délelőtt Viktor Emánuel tiszteletére. Ä* uralkodó a koronázó templomban.

Next

/
Thumbnails
Contents