Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)

1937-05-09 / 103. szám

1937. május 9. Zalamegyei Újság 5. Murkovics János emlékezete. (1839-1997.) kamagyarországi folytatásában, vagyis Szentadorján, Tornyaszent- miklós zalavármegyei községek határa alatt végzett fúrás esetleg napi 300—530 liter olajat, sőt 18 — 20 hordónyi, vagyis napi 25 métermázsányi olajat is hoz felszínre. Országos szempontból azonban ez sem volna jelentősé- ges, mert hisz az országba az elmúlt évben 24.000 vagon nyers­olajat hoztak be A reménybeli évi 400—450 vagon belföldi ter­melés ennek az országos szük- séglelnek csak alig két százalékát érné ei. — Egyelőre a kincskereső iz­galmával várjuk — mondja Vitá­lis tanár — hogy az Eurogasco szentadorjáni snkevidéki benzines könnyüolaja vagy a kincstár bükk­székrecski nehéz kenőolaja pro* dukál-e többet és értékesebbet. a tudományos kutatás célját szolgáló léggömbök megtalá­lásánál követendő eljárás. A légkör magas rétegeinek tu­dományos kutatása céljából rész­ben rendszeresen naponta, rész­ben időszakosan sok állam bo- csájt fel önjelző műszerekkel fel­szerelt léggömböket, amelyek nagy magasság elérése ulán ejtőernyő segélyével ereszkednek vissza a földre. Az önjeíző műszerek rendsze­rint a levegő nyomását, hőmér­sékletét, nedvességét jegyzik fel önműködően a léggömb emelke­dése folyamán. A léggömb meg­találása után az általuk végzett feljegyzés C3ak akkor értékesít­hető, ha a műszert és a feljegy­zést minden rongálástól megóv- s ják és lehetőség szerint gyorsan I visszakerül a feibocsájíóállomásra, j Újabban néhány állam már olyan ! léggömböket bocsájt fel, amelyek kis rádió-adóállomást is visznek 1 magukkal. Ezek a kis rádió-adó­I készülékek, amelyeket a mérőmü­* szerek működtetnek, azt a célt szolgálják, hogy még a felszállás i alatt az adó jeleinek a lehallga­I iása áltai a felbocsátó állomás ! megtudja, hogy milyen magas­' ságig jutott fel a léggömb és | megközelítően milyen hőmérsék­letet és nedvességet mért. A kis i rádió-adó más célra teljesen hasz­' nálhatatlan. i '* Ha valaki akár hazai, akár kül­földi eredetű ilyen műszeres lég­gömböt talál, a műszerkosarat vagy müszerdobozt és a léggömb maradványát helyezze biztonságba, azután pedig a műszer kosarán, dobozán vagy burkolatán található utasítást elolvasva, annak értelmé­ben járjon el. Aki az előzők sze­rint cselekszik, az utasításban fel­tüntetett pénzjutalomban részeiül. Ha utasítás a müszerkosáron, dobozon, vagy burkolaton nem lenne, vagy az utasításon magyar nyelvű szöveg nem volna talál­ható, szolgáltassa be az elöljáró­ságnak vagy csendőrségnek, hon­nan a leletről a m. kir. Meteo­rológiai Intézetet értesítik. A megtalált műszerek vissza­tartása, kíváncsiságból való ki­bontása, vagy szándékos megron­gálása, mivel állami tulajdonról van szó, a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekmény. Ami újdonság holnap, a*t már ma láthatja TÓTH Gyulánál Az egyszerű cim alatt igen érdekes élettörténettel állunk szem­ben, amely több szempontból megérdemli, hogy mi, zalai ma­gyarok egy kis figyelmet szen­teljünk neki. Megérdemli, mint Alsólendva vidékének hosszú időn át kultúrharcosa, aki a rábízott népnek nemcsak a szellemi tu­dás elsajátítása terén volt jó ta nitója, de gazdasági tanácsadója, sőt a honfiúi érzésnek, az igazi magyar hazaszeretetnek tevékeny apostola is volt. De beszéljen róla az ő tanulságos élettörténete. (Az idézett sorokat sajátkezű írásaiból veszem.) A jó Murkovics bácsi — amint őt általában nevezték — idegen­ből, Stájerországból jött Magyar- országba; ott született 1839. d cember 23-án ; ott Kleinson- tagban ringatták bölcsőjét szegény sorsú szülei és ott töltötte gyer­mekéveit és végezte el elemi iskolai tanulmányait, majd a fő­normát 1848 — 49. tanévben Mar- J burgban. Ekkor már szülei any- nyira tönkrementek, hogy az alsó gimnáziumra Varazsdon volt kénytelen beiratkozni, „mely vá­ros akkor olcsóságánál fogva hírneves volt.“ Édesanyja, aki kiskorú gyermekeit napszámból tartotta el, csak a legszüksége­sebb ruhával tudta a diák Jancsi fiát ellátni. Emiatt ő Varazsdon az úgynevezett „kolduskoszttal“ éldegélt; — mint ő maga Írja — „az élelmet minden délkor a jó emberek könyörületességéből nyertem, a könyveket pedig ked­ves tanulótársaimtól vettem köl­csön.“ Ez azonban igy nem tart­hatott sokáig, mert az anyagiak hiányában kénytelen búcsútvenni a gimnáziumtól. Egyik tanuló­társa 1853-ban hazavitte őt aty­jához, a drávavásárhelyi kántor- tanítóhoz, aki őt fiánál Stridón „praeceptor“-ként alkalmazta. Ez év őszén meghalt a drávavásár­helyi segédtanító és helyette az I. és II. leányosztályt János di­ákra bízták. így került vissza hét hónap múlva Drávavásárhelyre, ahol igy 14 éves korában meg- izlelte a tanítói pálya keserű ke nyerét. Itt fordulópont állt be életében. Principálisa ugyanis felismerte benne a nagy pedagó­giai tehetséget, ezért helyette őt küldte el saját költségén Va- razsdra kötelező tanfolyamra, az akkor hires „főelemi tanodára“, hogy az új tanítási módszert elsajátítsa. Közben a zenében is művelte magát. Fölöttese hama­rosan meghalt és neki kellett a leányosztályt és kántorságot ön állóan ellátni. Mint ő maga írja: „Csak 15 éves ifjú voltam, de a többévi nyomor és nélkülözés, az anyámhoz és szegény testvé reimhez táplált szeretet oly ko­mollyá és iparkodóvá tettek, hogy testi fejlődöttségemnél, modorom — és szerény képességeimnél fogva annyira elégítettem ki a közönséget, hogy 1854 őszén főtisztelendő Voga József plébá­nos Ur meghívására máczineczi kántortanitóvá választattam meg.“ Ez nála a boldogság netovább­ját jelentette ; nem mintha a nyo­mornak végkép vége szakadt volna ; hiszen lakása egy szal- mafödeles viskó volt: egy szoba és egy kis kamra kocsmai asz­talokkal tantermül, de mellette volt szeretett édesanyja és három kedves testvére. A fizetése sem volt ennyiük részére nagyon elégséges, de „a jó muraközi nép és az áldott emlékű, nemes lelkű magyar ember — Voga József plébános Ur, sokat eny­hítettek nyomorunkon." Már ily fiatalon kénytelen volt küzdeni a megélhetésért, édesanyja és apró testvérei ellátásáért. Egy év múlva Szőlős Szent- Györgyön kapott állást, amely valamivel jobb volt. Az itteni káplán — Halla Antal — nagy hatással volt további fejlődésére. Az erdélyi származású és szép műveltségű káplántól sokat tanult: jeles könyvtárát rendelkezésére bocsátotta és hasznos könyvek elolvasására buzdította. Ekkor 1856 nyarán Varazsdon a di­daktika-pedagógiai tanfolyamon vett részt. Az akkori cs. és kir. iskola-tanácsos, dr. Illiasevics évi 150 forintnyi segéllyel Prá­gába akarta küldeni tanulmány­útra, de ő ezt szegény anyjára és kiskorú testvéreire való te­kintettel nem fogadta el. Valami mégis megzavarta a fiatal tanító békéjét és boldogságát és ez a helybeli plébános volt, aki ül­dözte a kedves és müveit káp­lánt és miatta a tanítót is. A plébános elől, Muraközből elme­nekült és Cserencsócon az ide­iglenes kántortanitói állásban kö­tött ki, ahonnan hamarosan Be- latincra került 1858 április 26-án segédtanítónak. Itt 2J esztendőn át működött, később mint rendes­és kántortanitó. Anyja ugyanitt szakácsnő olyan kedvező feltéte­lek mellett, hogy a fiatal tanító és testvérei is vele lakhattak. Belatincon Duka Anna báróné, zongoraművésznő irányítása mel­lett komolyan foglalkozott a ze­nével is. A következő évben, 1859 julius 21-én Sopronban megszerezte végre a tanítói oklevelét és pedig olyan jó eredménnyel, hogy a vizsgálaton jelenlevő Hermann miniszteri tanácsos ajánlatára Haulik György zágrábi bíboros érsek Varasd közelében vidoveci kántortanitóvá nevezte ki. Itt al­68. M. Sir. Állami Sorsjáték 17.000 nyeremény 250.000 ar. pengő értékben. Főnyeremény! 40.000 sár. pengő. Nyeremények: 20.000 ar. pengő 10.000 ar. pengő 2-szer 5.000 ar. pengő 4-szer 2.500 ar. pengő 6-szor 2.000 ar. pengő 10-szer 1.000 ar. pengő és még több nyeremény, melyek mind készpénzben fizettetnek ki. Egész ar. P 3 Felár. Pl'50 Sorsjegy kapható osztálysorsjegy- főárusitóknál és dohánytőzsdékben. Postai megrendeléseket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesít a M. Kir. Pénzügyigazga­tóság (Budapest, V. Szalay u. 10,) kalma nyílt zenei képességét fej­leszteni és pedig úgy, hogy minden szünnapon bejárt Va- rasdra a karnagyhoz hegedüórákat venni. 1861-ben már ismét Belatincon találjuk, ahová az egyházi és vi­lági hatóságok ajánlatára a szom­bathelyi egyházmegyei igazgató­ság nevezte ki. Az eddigi tanítási módszere kizárólag didaktika pedagógiai volt, mert a Bach-korszakban a nemzeri irányú nevelés oktatás teljesen ki volt zárva. Az októberi diploma azonban egész új irányt tett lehetővé. Belatincon meg­maradt ugyan még huzamosabb ideig a vendszláv és német ta­nítási nyelv, de „az alkotmányos aera beálltával legfőbb kötelessé­gemnek tartottam a magyar nyelv elsajátítását, a mit önszorgalom­mal — a vendeket tanítva — iparkodtam elérni.“ A szorgalmas tanító pár év múlva annyi ered­ményt ért el, hogy az 1820. évi első m. kir. tanfelügyelői látoga­tás alkalmával a felsőbb osztály­beliek magyarul feleltek a tan- felügyelő kérdéseire. (Érdemei­nek elismerő okiratát lásd „Tiz év emléke Zalában“ cimü könyv 480-481 és 533-534. oldalain.) i 1870-ben a zalamegyei gazda­sági egylet a kertészet és a gyü­mölcsfatenyésztés terén szerzett érdemeiért tiszteletbeli tagjai közé sorozta. Sikerdús működésének legszebb jutalmát abban nyerte el, hogy a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter állami költségen tanulmányi útra küldte Svájc, Wüttemberg és Szászporoszor- szágba, hogy a nevezete ebb ta­nítóképzőket meglátogassa. (1872). A gazdag tapasztalatok es be­nyomások hatására kettőzött erő­§ Uraim I Budapest sem nyújt többet az úri ruházkodásban, mint TÓTH SZABÓ n ZALAEGERSZEG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents