Zalamegyei Ujság, 1937. április-június (20. évfolyam, 72-144. szám)
1937-05-02 / 98. szám
4. Zalamegyei Újság 1937. május 2. *w jában még két detektív érkezett a helyszínre. II. Ottó a rendőrprefektussal, a képviselővel és Wiesner báréval belépett az étterembe, ahol azonnal a lefoglalt asztalhoz vezették, őfelsége csak pár pillanatig ta- nulmányozta az étlapot, majd — tekintettel a pénteki napra, — a következő hústalan ebédet rendelte meg: fesztelenül beszélgetett asztaltársaival, mintha észre sem venné, hogy ő a helyiség szenzációja. Ebédje befejezlével köszönetét és megelégedését fejezte ki a kocsmárosnak magyaros főztjeért, majd autóba szállt és a Bois de Boulogneba híjtatott . . . Látogatásom a szegedi ferenceseknél. Előétel: tok tartármártássa!; Hús helyett: pisztráng olvasztott vajjal, natúr módra (íruite au bleu); Főzelék ; spárga hollandi szósz- síel; Tészta: dobostorta-szelet. Éhez a könnyű ebédhez II. Ottó egy fél üveg szamorodni fehérbort kért, amelyet megosztott az asztalánál ülő urakkal. Érdekes, hogy Őfelsége másnap ugyancsak 8 Madeleine-székesegyház környékén levő egyik magyar vendéglőben étkezett. Ezúttal csak szárny segédje, Degenfeid gróf kisérte el. A király menüje újból igen egyszerű ételekből állott. Nevezetesen húslevest, bográcsgulyást, majd magyaros almásrétest rendelt. Hozzá egy pohárka tokaji bort ivott. A közönség soraiban számos párisi magyar akadt. Ezek felállással üdvözölték a királyt, aki barátságos fejbólintással fogadta a tisztelgést. Mondani sem kell, hogy a vendéglő valamennyi látogatója a magas rangú vendéggel volt elfoglalva, akirői a hölgyek és urak pillanatra se vették le szemüket. A kiráiy azonban továbbra is III. Egyet-mást a Szegeden működő két legrégibb barátról és másokról. Az 1920. esztendő Szegedet az őscsanádi csonka egyházmegye székhelyévé tette, s a püspök séggel együtt járó több egyházi intézménnyel benépesítette a vá rost. Megható látvány magányos délutáni gyalogsétáján látni titkárjával az ősz Glattfelder Gyula Csanádi püspököt. Ezúttal Szeged katolikus mivoltával kapcsolatban az „édös“ magyar beszédű és lelkű város elhalt papjairól és a két legöregebb barátról fogok szólni. Felidézem emlékét az atyai jó öreg Vargha Páter, belvárosi plébánosnak, a kemény Jászai Géza rókusi plébánosnak, felsővárosi Orbán Jácint minorita, alsóvárosi Sárgái Tamás francis- kánus házfőnököt, úgyszintén Frigyes, Jóska, Manó, Róbert, Alfonz, Methold és többi ferences pátereknek. A piaristák meg épenséggel igazi lelki fáklyái Szegeden 1720 óta a legmegér- tőbb nevelésnek és testvériességnek és ha a jó Dugonits apát általam ösmert, becsült, szeretett utódjai, a szegedi tudós Magyar MODERN LAKBERENDEZÉST bizalommal vásárolhatunk a Dunántúl legnagyobb, 50 éves cégéréi: 9 Olcsó árak. Kedvező fizetési feltételek. Kérjets árajánlatot 3 Gáborok, Papp Jánosok, Tóth Antalok, Fekete Ipoly, dr. Varjú Jánosok, Divényi Gyulák, a pesti Hatalmas rendházat felépítő kiváló histórikus Jászay Rezsők felől eltűnődöm, büszkélkedni tudok velük s meghajlik előttük a hálás fejem . . . Az egyik legöregebb barát Szegeden Fekete Ipoly profesz- szor. A görög és latin klasszikusokból mélyült lelkű piarista, a rendnek, a tanítványoknak, az egész városnak szeretett, arany- misés „Ipi bácsija“. 189i-ben már nyári vakációs külföldi utján, valahol Breitenben, a tenger mellett, az utána küldött „Magyar Állam“ ból olvasta a „mutációt“, hogy Veszprémből a szegedi rendházhoz helyezték. Azóta Szegeden él, megszakítás nélkül. Még a második emeleti kétszobás, napsütötte lakás is változatlanul ugyanaz, amelybe 46 év előtt beszállóit a már 77 éves öreg úr. Még aznap este belépett tagul a Kaszinóba és azó'a tagja. 30 évig városatya is volt Fekete Ipoly, nemcsak azért, mert az egykori polgármester, Lázár György külön társaságában „kanonokául“ választotta Ipoly atyát, hanem mert a város népe is mindig megkülönböztetetten szerette e csupa szív, jóság és jókedv piaristát. Ha akkor élt volna, derűs Szent Ferencnek is kedves papja lett volna. Amikor Hegedűs Pista, Gallovich János világi tanár, Várhelyi Józsi, Breischach Béla jelenlegi püspöki helynök, kanonok káplán, Szegedre beruccanó Sántha Pál vidéki plébános jóbarátaival kuglizní mentek a Bruckner-kertbe, a szapora szellemes beszéddel is behozta Ipi bácsi azt a hézagot, amit egyszer-egyszer Lázár podeszta oldalán hallgatni kellett. Ipi bátyánk elmondja legkedvesebb emlékeit ifjúsága éveiből. Előbb Vácott, majd Veszprémben tanárkodott. Kis kanárijának, Bandinak az emlékét is őrzi. Olyan szelíd madár volt, hogy nyitott ablaknál szabadon rep- desett a szobában s ha az ablakon ki is repült, idők múltával mindig visszaszólott gazdája femjére, vállára. Ezzel a kis énekes teremtéssel két, valóban csodálatos eset történt ... Az egyik Schuszter Konstantin váci bevonulása napján. Eltűnt a Bandi. Ipi bátyánk meghirdette s tiz forintot ígért annak, aki drága madárkáját megkeriti és visszahozza . . . Hozták is a Bandit, Konstantin püspök titkára hozta, persze nem is kellett a jutalom- dij s a titkár beszélte el, hogy még a szigorú óriás Konstantin is meglepődött és elmosolyodott, amikor a kismadár a püspökvár nyitott ablakán a komoly püspök úr vállára szállott és ott csicseregni kezdett . . . Ugyanez az eset megismétlődött Veszprémben, az új püspök, Hornig báró, a későbbi bibornok bevonulása ! napján. A püspök úr azonban 17 D P TÍT (7 a Nemzetközi Vásárra felrán- Lil\UU IV. dúló hölgyeket és urakat, szőrme, banda és rika vásárlás előtt nagyon érdekes kirakatainkat és raktárainkat megtekinteni, ahol szívesen adunk felvilágosítást minden vételkényszer nélkül. TKUK szűcs és szörmeárobáz Budapest, Klráíy^űtca 35—37 sz. Alapítási év 1883 nem adta vissza, hanem szép ajándékkönyv és püspöki ebéd ellenében megtartotta Ipi bátyánk máig is felejthetetlen és csodálatos kanári madarát ... A tudós piarista professzor Március Vitronius Folio mesterről, az első római mérnökről irt nagyérdekü tanulmányával a tiszteletbeli mérnöki cimet is kiérdemelte. Szeged sok érdemes papja közül Fekete Ipoly után és mellett a másik, legrégebben, 42 év óta itt működő pap az alsóvárosi Frigyes páter, ferences szerzetes. A magyar ferences barátok sze retett, ősi Gyöngyös városában született, ott is öltözött be a lemondás ruhájába s ami a szerzetesi életben nagy ritkaság : a Mátraaljának emez örökvidám, derűs, kevéssel elégült bölcs és izzó jó palóca 66 életévéből eddig kerek negyvenkettőt töltött a szeged alsóvárosi hires öreg ferences zárdában. Mint a gyermeksereg hitoktatója, jóravezetöje és egyházi kiváló kedves szónok tartalmas tehetségét teljesen az alsóvárosi földműves, a „paprikás“ magyarok nagyszerű népének áldozta. Jóságos nevelőjük és egyik legőszintébb lelki vezetőjük lett a még egész ifjan nyúlánk, mosolygós, szelíd és kedves Frici páter. Csak amidőn az ezüstmiséjéhez elérkezett, lépett elő a kiváló ferences barát, a későbbi tábori püspök, Zadravecz István elnevezése folytán „Frigyes bácsinak“. Azóta nemcsak az alsóváros, hanem az egész nagy város, sőt a tanyavilág minden kis és nagy magyarjának egyenlően szeretett, becsült Frigyes bácsija, mondhatni, gyermeki imába foglalt, népszerű, kedves alakja a mi Fricink ... Amint a figyelmes „plébános“ Vencel atya és Toldi Miklósra emlékeztető hatalmas, óriási házfőnök, a kalocsai hires Vén Jakab atya hozzájárulásával belépek a barátok bezárt birodalmába, az ódon szere- tetház százados falai közé, az emeleti folyosó állványairól a legszebb, legbájosabb cserepesvirágok százai mosolyodnak felém ... A gyermekektől, a tanítványoktól kapta meglepetésül ezt, a vagy 250 cserép virágot az öreg Frigyes bácsi, amidőn itteni hitok- tatóságának negyvenedik esztendejét ünnepelték ... A gyermekek és virágok legigazabb barátja mindennap végiglocsolja, végigsimogatja ezt a tengersok hálavirágot. Kérdezem, — vájjon adhatnak-e a világ urai e virá goknál és a szeretetnél nagyobb jutalmat ? . . A boltíves öreg barátszobában, ahol kis harmó- nium kínálja az elmélázó léleknek szelidzengésü, fehér-fekete csontbillentyüit, ahonnét mindössze a virágokkal rakott ablakocska pislogat ki a zivataros külső világba, bölcs öreg remete szállingó dohányfüstjénél elé - gültségében, kibékültségében és a hiúságokat megvető igényte- ' lenségében a léleknek az a gazdasága tárul elém, amely Krisztus
