Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)
1937-03-28 / 70. szám
1937. március 28 Zalamegyei ll]ság 3. A kuitúrális (iskolai) viszonyok is nagyon mostohák. Az utolsó évtizedben Zalának egy lelkes apostola rengeteg munkával kigyújtott néhány kuliúrmécsest, kinrircolt néhány iskolát. De még nem lehet pon'ot lenni erre a a munkára sem. Egy ianitó mégsem boldogulhat 100 gyerekkel. Pedig ilyen helyek akadnak Göcsejben. A jövő magyar Ígéretért még sok á'dozatot keil hoznunk. Ugye hihetetlenül hangzik, hogy egész Göcsejben egyetlen ovoda van ? 1 (Nem gondo ok most Za laegerázegre) Nován pl. a járási székhelyen tengődött egy magánóvoda, de abba kellett hagyni működését. Az óvónő levegőből nem élhet. A gyermekek után a szülők pedig nem tudják megfizetni a h vi egy pengő». Mi yen áldás lenne az ovoda, a napközi otthon. De a szegény Göcsej elől elzáíuinak a segélyek csatornái és képtelen a mai élettel együtt haladni. — Legyen elég egyelőre a göcseji panaszokból. Igaza van Kinizsinek: ütött az utolsó óra. Most még lehet segíteni. Op'imista vagyok. Segileni fognak Göcsejen. Nem kiséiik sírjába a haldokló országrészt. Élni fog 1 Mert hozzásegítik az emberséges élethez. F .... s. Az 1687. évi hadjárat. Ez évben lesz 250 ik évfordulója annak a hadjáratnak, amelyet Budavárának felszabadítása után következő esztendőben I. Lipót király XI. Ince pápa biztatására indított a Dunántúl és Tisza közének végleges felszabadítása érdekében. Ennek a hadjáratnak a középpontjában Mohács város állt, mert a hadjárat legkimagaslóbb eseménye a döntő ütközet: a magyar történelemben ma is még a II. mohácsi csata név alatt ismeretes. Budavára visszafoglalása után tulajdonképpen 1687-ben indul meg az a hatalmas erejű felszabadító hadjárat, amely végeredményben egész Magyarországot megtisztítja a töröktől és a Temesi Bánság kivételével a karlócai békében 1698-ban biztosítja I. Lipót- nak egész Magyarország feletti uralmat. Budavárának 1698. évi szeptember hó 2-án bekövetkezett visszafoglalása után a szövetséges keresztény csapatok úgyszólván egész Dunántúlt felszabadították, csupán három vár, Székesfehérvár, Nagykanizsa és Szigetvár maradt török kézen. Ezek a várak még mindig veszélyeztették a király uralmát a Dunántúl fe- fett. A nagyvezér ugyanis, akinek Budavára felszabaditására irányuló hatalmas akciója Székesfehérvártól északra vivőit ütközetben 1686. évi agusztusban kudarccal végződött, a szultán rendeletére hadait Belgrád körül átcsoportosította és a még török kézen levő várak segítségével ismét meg akarta szilárdítani a fé hold uralmát Magyarországon. Ezért a szultán beleegyezésével 1687 februárjában támadásra készült a Dunántúlon és Buda irányában. A bécsi hadvezetőség erre hosz- szas vajúdás után feladta azt az eredeti tervét, hogy Nagyváradot foglalják el, vagy pedig, hogy Nándorfehérvár ellen indujanak, hanem operációs célnak Eszék elfoglalását tűzte ki, hogy igy annak birtokában a Dunántúlt véglegesen biztosítsa a török támadások ellen. A török seregek létszáma 70.000 volt. Ezzel szemben a legfőbb haditanács az 1687. évi hadjáratban résztvevő csapatok létszámát 60.00o főben állapította meg. Az első hadsereg Miksa Emánuel, a második hadsereg Lajos bádeni őrgróf vezetése alatt állott. Lotharingiai Károly junius 2-án érkezett Párkányba, hol 15.000 főnyi hadsereg várta. Ezekkel Buda felé indult s majd pedig, miután Heiszler dandáréval egy, Eger felé induló török dandárt szétvert, a Duna mentén a Dráva felé vette útját. A kémek ugyanis azt jelentették, hogy Szolejmán nagyvezér már mozgósította seregét és Eszék felé menetel. Az I. hadseregnek útja a Duna jobbpartján volt, ezzel szemben a II. hadsereg a Duna balpartján nyomult előre. A nagyvezér hadmozdulatainak hírére Lotharingiai Károly a II. hadsereget is a Duna jobb partjára rendeli, junius 20 án a herceg seregei már Dárdánál állanak, julius 4-én a második hadsereg is eléri Baját, ahol átkelnek a Dunán, ahová a II. hadsereg is követi. A két hadsereg Valpónál egyesül julius 16-án. Innen haladéktalanul Eszék alá indult, ahová julius 18-án értek. Az ostrom 19-én indult meg, azonban ? a nagyvezér vezetése alatt beérkező törők erősítésekkel szemben az ostrom kudarccal végződött, mire azután visszavonultak Baranyába. A török azonban vérszemet kapott az eszéki győzelemtől és Szolejmán nagyvezér julius 31-én összes csapataivai átkelt a Dráván, majd a Karasica mocsarainak védelme alatt tábort ütött a Mohács és Siklós közti területen. Hosszas tanácskozás után, mivel a török haderőt jóval erősebbnek találták, mint saját csapataikat, Lotharigiai Károly elhatározta, hogy a Duna—Tisza közére vo- nulát, azonban előbb kiüríti Baranyát s elpusztítja a várakat, amelyekben a török megvethetné a lábát. Mohácson 4.000 főnyi haderőt visszahagyva Siklósnak veszi utdj a meg hajának a kellő gondozást, hogy mindig szép legyen! ját augusztus hó 10 én. Mozdulatait a török sem nézi tétlenül és a Siklós felé vonuló császári csapatokat augusztus hó 11 én este, majd pedig augusztus hó 12 én hajnalban megtámadja. A törökök erős támadása a mozgásban levő hadsereg hátvédjét érinti elsősorban, majd pedig annak balszárnyát, amely azonban gyorsan felfejlődött és a Harsány hegynek a Karasica felé eső nyúlványain megveti lábát, úgy, hogy a török a kezdeti sikertől elte kitve, nem tudott boldogulni a balszárnyon.- A reggeli óráktól kezdve egész a délutáni órákig szakadatlanul folyt a törökök rohama. A magyar, horvát és bajor csapatok ellentámadása lassan tért hódított s a Karasica mocsa rain át visszaszorította a török haderőt. Ez alatt az idő alatt a jobbszárny is felfejlődött s az első hadsereghez gyorsan áthelyezett magyar huszárok Pálffy, Savoyai, Piccolomini vezetése alatt szintén támadásba mentek át és a sáncok előtt felfejlődött török lovasokat visszaszorították egész a gyalogság soraiig. A török ugyanis hatalmas sáncokat emelt, amely sáncokon csak két kaput hagyott s az ütközethez felfejlődött lovas és gyalog csapatok itt álltak fel, hogy támadásba menjenek a keresztény hadak ellen. Már most a keresztény csapatoknak erőteljes támadása a lovasságot a török gyalogság felé nyomta, amely mögötte a szűk kapukkal, előtte a megzavarodott lovassággal nem tudott visszavonulni és soraiban hihetetlen zűrzavar támadt, amelynek következtében a hadrend is felbomlott és a keresztény csapatok mind erősebb nyomása következtében szorosan egymásra préselve, martalékul estek a császári lovasok, huszárok és gyalogosok rohamának. A megzavaró- j dott törökökön a keresztény ha- j dák úgyszólván keresztül gázol- i tak. Savoyai Jenő herceg és Bá* j deni Lajos őrgróf vezetése alatt j a fellelkesült keresztény gyalog- ’ Ság azonnal rohamra ment a török árkok ellen, rövid küzdelem után azt áttörte, benyomult a tábornak a szivébe, mire megindult a legteljesebb visszavonulás. Délután 6 órakor már az egész török tábor a császári csapatok kezében voit. A Dünewald vezetése alatt álló dandár megkezdte a török üldözését és egészen Eszékig kergette a nagyvezért. A győzelem teljes volt, a törökök 7 ezer halottat vesztettek és 2 ezer janicsár esett fogságba. Rengetegen pusztultak el azonban a karasica mocsaraiban és a Dráva habjaiban is, mert a nagyvezér attól való félelmében, hogy a császári csapatok követik, a Dárdától Eszékig vezető hidat leromboltatta. A zsákmány óriási volt. Értékét mintegy hatmillió rajnai aranytallérra teszik. Hatvannyolc ágyú, 7 ezer ökör, 6 ezer ló, 1.500 teve, 800 birka, 1000 bivaly, a teljes podgyász, 55 hadilobogó és az egész élelmiszerkészlet a császári csapatok kezébe jutott. A diadal hírét külön futár vitte Bécsbe. Ez a futár Savoyai Jenő herceg volt s jelentése nyomán a győzelem hire elterjedt egész Európában. Lipót érmet veretett a győzelem örömére, mintegy száz rézmetszet maradt fenn magáról az ütközetről s röpiratok százai őrzik az örömnek hirét. Az ütközetnek jelentőségét a későbbi nagy győzelmek a szalán- keményi ütközet, a zentai diadal már elhomályosilották, azonban 1687-ben a mohácsi csata óriási jelentőségűnek látszott. Ütközet után, 14-én a csapatok Te Deumot mondtak, majd pedig Dünewald 15 ezer főnyi sereggel megindult a Drávántúlra s most már könnyen foglalta el Eszéket, Valpót és Pozsegát, a sereg többi része pedig 17-én visszatért Mohácsra, 19-én átkelt a Dunán s megkezdte előrenyomulását a Duna—Tisza közén. Úgy az 1687 i hadjárat nemcsak a Du•Wilyen nagy dolog a*, hegy már 3 fillérért kitűnő, tá#i láló reggeli! kaphatunk! Ennyibe kerül ugyanis egy csésze egészséges, valódi JfranckkévépótiéWúá'lat- site« Kneipp malátakávé, fejjel és cukorral. Ennyit mindenki, megengedhet magának/1
