Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)
1937-03-14 / 60. szám
XX. évfolyam 60. szám. Ára 8 fiilép 1937. március 14 Vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. Felelős szerkesztőrHerboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. iMmJwmmmmKmmmmmmmmmaBmmmmm w Árverés volt a faíuEban. Maga az esemény, ha még oly sajnálatos is, még sem mondható tragikusnak. Máskor is előfordult. Ezután is bizonyosan történik ilyen eset. Csak, ha az okok között kutatunk, akkor érhet bennünket döbbenetes meglepetés és akkor érezzük, h«gy a látszólag csak a szenvedő alany húsába vágó szomorú esemény beteges tünete olyan kórnak, amelynek lelkiismeretes gyógyítása az illetékeseknek fontos kötelessége. Maga az esemény: Amerikát járt ember már régebben hazakerült összegyűjtött pénzecskéjével és megkísérelte azt hasznosítani. Épített magának kis házat. Szerzett magának, amire szüksége volt. Egy kis földet. Bizonyosan néhány állatot is. Mindenre azonban nem futott. Kénytelen volt kölcsön után nézni. Kapott is. Bekeblezéssel. Eddig rendben van. így szokott ez lenni rendes körülmények között. Emberünk eleinte fizetgetett is. Ha mindjárt főtt is a feje, amikor azok a keserves dátumok, a fizetési határnapok elkövetkeztek. Ami az esetben megdöbbentő és kóros tünetnek nevezhető, amelyre fel kell figyelnünk, az itt következik A mi emberünk kezdte elhanyagolni a fizetést, a kamatot, a törlesztést. Miért? Mert azt gondolta, felesleges fizetni. így mondták neki. Kik tévesztették meg? Kik voltak ilyen lelkiisme rettenek, akiknek bűnös tanácsára aztán odajutott, hogy megverték a dobot szegénysége felett ? Egyszerűen felelek. Azok bizony álpróféták, hamis apostolok. A báránybőrbe bujt farkasok. Ilyenek ről már a Szentirás is beszél. Dehát a mi népünk igen sokszor esik tőrbe. A felvilágosítást nem ott szokta keresni, nem azoknál kérdezősködik, akik már csak lelkiismeretükre is hallgatva igyekeznének segíteni. Nagyon megdöbbentő állítást kell leszögeznem, de népem sze- retete, amely kötelességemmé teszi a segíteni, felvilágosítani akarást, parancsolja, hogy megtegyem. Alpróféták járják a falvakat és bolonditják a szegény magyarokat. Igazi szándékuk az, hogy a há ború utáni évek nyomasztó szegénységét, amely különös teherként nyomja a falusi népet a saját előnyükre használják ki. Könnyű volt elhitetni velük, hogy a felelős tényezők nem törődnek a faluval, hiszen a hivatalos hatalom egyre súlyosabb terheket rótt rájuk. Meg aztán fordultak elő esetek, amikor a szegény ember, ha igazságát kereste, furcsa, bántó elbánásban részesült, mert a hatalom gyakorlói a szivüket igen megkeményitették. Ezek a sebek nehezen gyógyulnak. Úgy, hogy mikor azután jelentkeztek ezek az áljóakarók, a szegény ember sok bajának mézesmázos kuruzslói kapva-kaptak a nagy Ígéreteken, amelyeket ugyan csak bőven osztogatnak az Ígéretek tarsolyából. Szeretünk beszélni a magyar nép értékes erényéről, szinte közmondásos józanságáról. Nos ezt a józanságot látom veszélyben az álpróféták működésével. Ma még meghordozzák a nemzeti színeket. Ma még vallásosságot is emlegetnek. Azért, mert igy nagyobb hódítást várhatnak a falusi nép körében. De veszedelmes könnyelműség lenne hinni nekik. Meleg lesz nekik az a valódi céljaikat takargató báránybőr gúnya. Csak egyszer egészen hatalmukban tud ják a népet. Akkor majd elképed a falu. De nincs abban vigasztalás, hogy ráébred a valóságra, hogy rutul rászedték új boldogítói. Figyelemmel kell kisérni a falut! Nem szabad a bajok felismerésétől fázni. Kössenek utilapot azoknak a talpára, akik azzal keverik A napokban Zalaegerszegen járt egy fehérruhás szerzetes, a Magyarországon ismét letelepedett pálosrend egyik tagja: P. Zem- brzueki Mihály pécsi pálos perjel. Nem fecl! megütközni azon, hogy a magyar szerzeíesház főnöke lengyel ember. Az ősi magyar szerzetet a szerzetes-üldözések idején megszüntették, akkor a rend Lengyelországban talált menedéket és csak három éve települt vissza Magyarországra. A Budára és Pécsre viaszatelepedelt pálos rend magyar papjait most nevelik, igy természetes, hegy a pécsi rendház perjele a lengyeUzármazásu Zem brzuski atya. A fiatal, igen lelkes pálos perjel tele van a magyarok iránti rokomzenvvel. Mióta nálunk él, megtanult magyarul. Kedvesen furcsán beszél nyelvünkön, de nyelvtani szempontból alig ejt hibát. Zalaegerszegi látogatása alkalmával alkalmunk volt vele beszélgetni és megkértük, mondjon egyef-mást a pálosokról, a magyarlengyel kapcsolatokról. Magyarul felelt kérdéseinkre. Mondataiban egymásután fordultak elő az eredeti, zamatos magyar kifejezési formák. Csodálkozásunkra, hogy már ezeket is tudja, mosolyogva jegyezte meg : amikor már valamennyire ismerte nyelvünket, épen meg lelkét, hogy felelőtlenül földet, javakat osztogatnak és azzal a hiedelemmel tömik a falusiakat, hogy nem kell fizetni adósságot, tartozásokat, mert, ha ők jönnek (t. i. a hatalomnak reményben új urai) mindent elengednek. A magán tulajdon szent. Polgári kötelességek vannak. Aki ezek ellen beszél, az a nemzet ellen vétkezik. Még pedig súlyosan. Az államhatalom igenis teljesítse szociális irányú kötelességeit is. Segítsen törvényeivel a nyomorúságban vergődő népen, de hasonlókép sújtson le azokra is, akik a mai nyomorúságból csak önös hasznot akarnak huzni és céljuk elérésére bűnös eszközöket használnak fel. Az a szegény kárvallott még mindig abban reménykedik, hogy mindent visszakap, ha majd azoknak az új uraknak süt fel a nap. Olyan szomorú, hogy nem lehet meggyőzni arról, hogy milyen lelkiismeretlenség áldozata. Résen lenni! Idejében kezelni a veszedelmes tüneteket! ezek a kifejezések ragadták meg. Csak kezdetben furcsának találta, miért van lekicsinylő értelme például a „! ó k ö t 0“ és „félkegyelmű" szavaknak, holott lengyel nyelvtani szabályok szerint ezekben a kifejezési formákban semmi rossz nincs. A beszélgetés „nyelvtani“ bevezetése után P. Zembrzuski komolyabb témára tért át. — A pálos rendnek — mondotta a perjei — különös hivatása ébresztgetni, fentaríani és fejleszteni a lengyel-magyar baráti viszonyt, amely egyébként tapasztalásom szerint máris él mind a magyar, mind a lengyel népben. A lengyel nép nem tudja elfelejteni, hogy a magyaroktól kapta a pálos rendet, amely a századok folyamán nemzeti rendje lett Lengyelországnak. 1382-ben tizenhat magyar pálos szerzetes alapította Czenstochovát, a lengyelek híres nemzeti búcsú- járóhelyét. Innét terjedt el a rend egész Lengyelországba, de közben a magyar, majd a lengyel pálosok vezetése alatt Czensto- chova is kifejlődött a lengyel katolicizmus központjává, sőt a másféiszázidos orosz elnyomás idején ez a hires hely jelentette ' minden lengyel embernek a nemzeti érzést és a vallást. — Czenstochova ma is kaloli- kus központ. Külön város itt a pá'osok rendház» és környéke, a hirts kegyképhez zarándokolnak é venfe a lengyelek százezrei. A jü harmincenes lakosú kegyhelyre évente egymillió-másfélmil- li ó ember zarándokol el s az ál- d ozások száma évente meghaladja a 800 ezret. Nagyobb búcsúkon egyszerre 200—300 pap gyóntat a kegyhelyen és környékén, sőt általános szokás Lengyelországban, hogy a plébánosok a kegyhelyre tartó vonatokon is gyóntatják híveiket. — A czenstochovai kegyhely ma is a magyar pálosokról beszél, lépten-nyomon magyar emlékekre bukkanunk, hisz nemcsak magyar alapítás, de századokon keresztül magyar búcsújáróhely is volt Crenstochova. Magyar kezek, magyar tőke dolgozott iit hosszú időn keresztül. Ezért hálásak a jengyelek a magyaroknak, akikkel százados meleg kapcsolatok fűzik össze őket. — Szükséges, hogy a kapcsolatokat a jelenben ápoljuk, mert, ha a szimpátiák élnek is egymás iránt a két nemzetben, azért alapjában véve a magyarok és lengyelek elég keveset tudnak egymásról. A zarándoklatokat tartom különösen alkalmasnak a baráti kapcsolatok ápolására, főleg most, amikor a lengyelek a jótétemények viszonzásául mintegy visszaadták a pálos rendet Magyarországnak, A zarándoklatok öt év óla megindultak Magyarországról Czenstochovába és általában Lengyelországba. Az elsőt maga a hercegprímás úr vezette, majd kétszer is vezetett Zichy érsek úr, a múlt évben pedig már a pálosok vezették a nemzeti zarándoklatot. Az idén júliusban ismét nagy nemzeti zarándokiás lesz a hercegprímás úr, vagy a kalocsai érsek úr vezetésével. — A zarándoklások mindig meleg fogadtatásra találtak nálunk és tapasztalásom szerint hozzájárultak a lengyel-magyar barátság elmélyítéséhez úgy, hogy nemzeti szempontból is jelentősek. A viszonosság is fennáll, Evről-évre mind több lengyel keresi fel Magyarországot és a vezető lengyelek cikkekben számolnak be otthon megfigyeléseikről. Sok téves nézetet oszlatnak el ezek a cikkek. A külföld szemében a magyar revizionizmus sokszor úgy szerepel, mintha az háboruratörés lenne és a magyar békebontó volna. Egy előkelő lengyel magyarországi útja után F. . . s. A pálos rend hivatása fejleszteni a lengyel-magyar baráti viszonyt — mondja a Zalaegerszegen járt P. Zembrzuski pálos perjel.
