Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)
1937-03-07 / 54. szám
4. Zaiamegyei (Jjság 1937. március 7. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejthetetlen feleségem, illetve édesanyánk elhunyta alkalmából nagy fájdalmunkat részvétükkel, virágok és koszorúk küldésével, a temetésen való megjelenésükkel enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. Külön hálás köszönetünket fejezzük ki a rendőr- kapitányság tisztikarának és őrszemélyzetének a temetésen való megjelenésükért, valamint a koszorú küldéséért. Zalaegerszeg, 1937. március 6. Kocsis Gábor és családja. ettől a pillanattól fogva „látó“ vagyok. — De már mondja meg kérem, mi az a „látó“ — faggattam. — Elmondom az első esetemet : Van egy barátnőm, aki pénzt ad ki kamatra. Mondtam neki három hét előtt, hogy szedje vissza pénzét és tartsa magánál. Nem tette. Tegnap előtt meghalt az adósa. — Aztán elvittek egy „spin- tusz“-szeanszra. ahol az öreg iá- tóasszony volt. Ez a médium egyszer transzban (olyan álomféle) azt mondta, hogy én leszek az utóda és hogy figyeljem a szellemeket, akik nekem mindent megmondanak, de én ne beszéljek, mert ilyent csak külfö dön lehet mondani, Pesten a rendőrség . . . tetszik tudni? — Hál’ Isten, — mondom én, de nehogy elriasszam, hozzátettem : — sok bajnak elejét veszik. — Csakhogy én bejegyzett cég vagyok — mondja meglepetésemre, majd folytatja : — Nem tehetek róla, nem tudom visszatartani magamat. Ha valakivel beszéige- te, ha valaki nálam van, mindjárt azt súgja a szellem, hogy lássak az iheiőnek. Kérem szépen, nekem más dolgom van, mint a politika, mégis mindent látok. Azután amig beszélek, a kánya kapcsolódik hozzám. A szellem kényszerit, hogy elővegyem a kártyát és „azía't“ mondjam, amit diktál. A következő pillanatban a piros- slafrokos szőke hölgy balkezével lefogja két szemhéját megfogja balkeze könyökét és mélyen kezd Iélegzeni. — No, — mondom magamban, — mindjárt jönnek a szellemek, íme, néhány pillanat múlva megszólal őnagysága, ezúttal földöntúli hangon. — Szabad megmondani mit látok ? — Csak mondja ! — biztatom. — Négy halottat látok. Fiatal tizenöt-tizenhat éves lányt, aki magát nagyon szerette, ez rikkancslány volt. — Ejha — gondolom, — de sokra vrtem ! Egyetlen rikkancslányt ismerek, aki él, a Carolin néni, de fájdalom: 62 éves. — A másik katona, aki magának nagyon jó barátja, nagyon szerette magát, az állandóan oü áll a háta mögött, feltüzöít szuronnyal. í — Azután van két öreg, akik I összetarioznak, mert most leültek maga mögé a székre. Hosszúkás az arcuk, szőke a hajuk. Jaj, — sóhajt fel őnagysága, még egy halottat látok, az öiödiket. Mindezt nyitott szemmel mondja el, az ötödik halottnál lehunyja a szemét és két teljes percig csendben marad, Én nem szólok, csak irom amiket mond. Eltelik még egy perc, mégegyet lélegzik, majd megvakarja a fülét. Nem tudom, ez is a szellemek parancsára történik-e? Azután igy szólalt meg : — Tessék megengedni, hogy a jövőjéről is beszéljek. — Kinyitotta szemét. Rábólintok beleegyezően. — 1938 felé önnek nagy gazdasága lesz, de kellemetlenség- is éri. Ugye, szövetségesnek tart engem? — Ne, feleltem udvariasságból, meggyőződésem ellenére. — De csak mondja meg, — erősitgeti, — én nem törődöm vele, én úgy is beszélek, mert bennem van a szellem és beszélnem kell. Ö parancsol . . . Tehát a két halott egymáshoz tartozik, — meséli, — akik leültek. Nem szólnak semmit sem, a katona közel áll, a leány pedig lehajtja a fejét önre. Emlékszik ön ilyen lányra ? — Bizony, nem emlékszem, — válaszoltam. — No várjon ! — mondja, ismét lehunyja a szemét, majd néhány pillanat múlva megszólal: — Kérem, ez a tizenöt-tizenhat- esztendős leány szerencsétlenség folytán halt meg. Ön a jótevője volt neki. Még az illető itt van a földön, még a földhöz van kötve, még nem tudott a Bzellemvilágba jutni. Ez az ön jószelleme, amit onnét tudok, hogy a jobb fülembe kapom a jóakaratu súgást. A rossz dolog a balfülbe A katonára sem emlékszik ? — De igen, — válaszoltam, mert már nem volt bá«orságom nemet mondani. De ezúttal bevallom őszintén, ilyen katonáról sem tudok. — Nem tehetek róla, a leány nem hagy engem békében, — mondja és ismét behunyj i a sze met. Csönd van a szobában és közben őnagysága háztartást alkalmazóija benyit. A látó assz- szony kmyitja a szemét és rászól a lányra, ezúttal nem főldőntu i hangon, hanem nagyon is erélyesen. — Mondtam, most ne zavarjanak, most nem lehet ! Minden átmenet nélkül tulvilági hangra tért át: — Van, hogy ön rossz rosszkedvű, de ő ott áíl ön mögött és jókedvre deríti. Már ez a tizenhatéves, ön nem hisz ? — kérdi aztán rapszódiku san. — De hiszek, — válaszolom, sőt nagyobb erősítésül még a fejemmel is rábiceníeiíem. Őnagy sága pedig ismét befogja szemét és én meg irom tovább, amiket mond. Azután megint kinyitja szemeit, rámmareszti és beszél: Aki 116 éves korában hal rneg, az nem korán hal meg. — idősebb halott vizbajos volt. A nagyszülei korán haltak meg ? — kérdezi azután. — Ni, ahogy vesszük. Az egyik kilencvenéves volt, a másik száztizenhat. Mire megállapítja, ez nem volt korán. Azután megint kérdez : — Ugye, ölen vannak testvérek ? — Hát csak ketten vagyunk, — válaszoltam, — hárman voltunk . . . — Megvan ! — kiált fel diadalmasan. — Ez a háborúban esett el a harctéren. Bizony rosszul sughaf a szellem, mert nem a háborúban, hiszen lány volt szegény, — gondolom. — Akkor imádkozom érte, — mondja és valami furcsa imát mormol, amiről azt állítja, hogy ezt a szeüem.ől tanulta, de nem árulhatja el, senki emberfiának. Abbahagyja a halottláfást, kezével végigsimit homlokán és néhány pillanatig elpihen. (Folyt, köv.) — A városi bérházban (Berzsenyi-u. 8. sz.) egy 2 szoba és összes mellékhelyiségekből álló teljes komfortos lakás 1937. évi május hó 1-re bérbevehető. A bérbeadásról felvilágosítással a városi számvevőség szolgál. Nagy választék saját készi tésü felöltőkben és finom uridivat cikkekben. Tóth-szabónál. HÍREK Róm. kát. és új görög JLaetare Prot. Tamás IzrS.Vdjakh 23.Napkeite 6 óra 32 perc. Nyug- flaaraSHBSSi szik 17 óra 51 perckor Idő : Élénkebb délnyugati-nyugati szél, további eső, vasárnap délelőtt változó felhőzet és csak rövidebb záporok. Hőemelkedés, a magas hegyeken olvadás. Naplórészlet. 1937. febr. 27—márc. 7. Ködös, felhős, széljárta napok. A tavasz szíve halkan dobban s a mi szívünk felujjong véle: missió van a városunkban ! — Most átcsapott a házainkon a kegyelem ezüsthulláma, megsimogatoít minden lelket s nyomán halkult a zaj, a lárma. Álltunk megrebbenő lélekkel, lehajtott fejjel a szószék alatt s kutatgaituk, hogy a kincseinkből az idők során ó, mi is maradt . . . Zsúfolt a templom. Most megtér ide, aki Istent kerülte, vagy kereste s az utcán is szenzáció az: miről beszélt a Páter tegnap este?... — Még néhány óra s aztán vége. . A tömeg gyorsan szerteszéted, a hétköznapok visszajönnek és zúg, zajlik, rohan az élet. A keresztre arannyal írják: missió volt ebben az évben. — Ó, legyen aranyszámmal írva nevünk mellett, Isten könyvében. Háry Emma. — Egyházi hir. Viola József beleznai lelkész elnyerte a gyé- kényesi plébániát. Mózner László ideiglenes gyékényesi adminisztrátort a beleznai lelkészség vezetésével bízta meg a megyés- püspök. — Engaáély vörösöv viselésére. A veszprémi mtgyéspüspök megengedte vitéz Koronczav István csabrendeki és vbéz Orbán József somiyószőlősi plébánosoknak, hogy emléklapos tábori al- espiresi tisztükkel járó vörös övét viselhessenek. — A pénzügyi palota ügyében a városi képviselőtestület jogász tagjai és a város vezető tisztviselői péntek este fél 9-től éjfélig tárgyaltak és megállapodtak a palota létesítésével kapcsolatos jogi, pénzügyi és hileikér- dések alapelveiben. Ez a megállapodás kerül tárgyalásra a jogi és pénzügyi bizottság mai (szombati) ülésén. — Az Actio Catholica kulturális szakosztályának tanfolyama, amely a missió tartama alatt szünetelt, folyó hó 8-án, hétfőn délután 7 órakor folytatódik a Kultúrház kistermében. ‘Mielőtt tavaszi kabátját megvenné, nézze meg kirakatomat, ahol a legszebb kivitelű, legújabb fazonú, legdivatosabb és kabátok közül válogathat. Korzó divatáru ii in TTinmun— —m árban utolérhetetlen Aranybárány rm
