Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)
1937-03-04 / 51. szám
2. Zalamegyei Újság 1937. március 4. Hat késszurással ölte meg a zalaistvándi legény Simán Erzsébetet Látogatás a Simán és Krajcár családoknál. — A szülők nem tudják okát adni a gyilkosságnak. Zalaistvánd, március 2. (Kiküldött munkatársunktól). A megdöbbentő tragédia más napján az egész falu a hétfő esti események hatása alatt áll. A hosszú főutca üres, de az evangélikus tempóm táján nagy tö meg tanyázik ; főleg asszonyok, leányok, de férfiak is nagy számban. Ili, egyik ház pajtájában boncolják a tragikusan elhunyt leányt a Zalaegerszegről kiszállott törvénygzéki orvosok: Szekeres Sándor dr. és Fürst Béla dr. Az igazságügyi hatóságok részéről Pénzes Lászlódr. vizsgálóbíró, Still Ernő dr. kir. ügyészségi elnök és Horváth Ferenc dr. törvényszéki jegyző vannak jelen. Az udvaron csoportosuló férfiak csendesen tárgyalják a véres esemény okait, de alig tudnak elfogadható magyarázatot találni Simán Mária és Krajcár Dezsé tragédiájára. Az alig 17 éves lányt és a 27 éves fiúi egyaránt jóravaló, derék embárnek ismerték. Mini mondják, a leány csinos, igen tisztességes és amellett dolgos teremtés volt; a fiú is megbecsülte magát mindig, nem ivott, hanem szorgalmasan segített szüleinek az otthoni munkában. Úgy tudják, hogy a fiatalok szerették egymást. A házasságnak nem lett volna akadálya; a leány sem húzódozott tőle, csak épen korainak tartotta a házasságot. Nem lehettek volna vallási és vagyoni akadályok sem. Mindkét család evangélikus és mindkettő jómédu, 25—30 holdas birtokos. Azt hiszik a faluban, hogy a fiatalember türelmetlensége robbantotta ki a véres eseméayt és az a körülmény, hogy csak a leánynak udvarolt, de a szülőket meg sem kérdezte. Persze a szülők kissé óvták a leányt az olyas udvarlótél, aki velük nem beszél, habár a házasságnak elvileg nem voltak ellene. A legényt bántotta a tartózkodás és egy szinte megmagyarázhatatlan felindulásában végzett a leánnyal. Azt nem igen hiszi senki a faluban, hogy közös öngyilkosság történt volna. A fiatalember ugyanis azt mondja a kórházban — és hátrahagyott levelében is utal erre —, hogy megfenyegette leányt, hogy ha nem köthetnek házasságot, akkor öngyilkos lesz. A leány azt felelte volna, hegy akkor ő sem marad életben. Ek kor következett volna a: tragédia. Nemcsak a falusiak vélekedése, de a boncolás eredménye is ellene mond ennek a védekezésnek. A boncolás azt mutatja, hogy a legéay igen kegyetlen módoa végzett a fiatal leánnyal. Egy húsz centiméter hosszú pengéjű rozsdás konyhakéssel hat szúrást ejtett a leányon. Kettő a szivét érle és mindkettő halálos volt, kettő a tüdőt, egy a májat, egy pedig a lépet szúrta át. Közös öngyilkosság esetén aligha végzett volna a leánnyal ilyen kimé etlen módon. Ellene mond a köíös ftngyikosságnak az is, hogy Krajcár Dízső nem fordította mindjárt maga ellen a kést. A támadás időpontja után még látták a faluban ugató.t állapotban. Ment haza és ott, az udvaron szúrta önmagát oldalba, de a szúrás nem nagyon veszélyes és Krajcár rövidesen felgyógyul. Azért sajnálják a jóravalónak ismert legényt, de még inkább a két családo'. Simánék és Krajcáréi is régi zalaistvándi lakosok, Siereíik és becsülik őket. Szép, új kőházban lakik a S - mán család, a gyilkosság helyétől alig húsz lépésre. Otthon tartózkodtak, nem bírták lányuk boncolását végignézni. Á szoba tömve részvéttel teli fslusiaskai, de mi kor belépünk, magunkra hagynak az öre^ Simán Istvánnal, feleségével, menyecikelányukka! és két kis unokájukkal. Simánné zokogva, ura megtörtén buszéi a szomorú ügyről : — Két éve udvarolt már Kraj cár Dezső Mariskának — mondják —, de nekünk soha sem szólt, hogy el akarja venni. Csak a lánnyal beszéli, mindig körű lőtte voh. Nem elleneztük volna mi a házasság at, csak ti list suk Mariskát, hogy ne legyen időntul a fiúval az utcán, mert nem akartunk pletykát. Mondtuk nem, hogy még fiatal, várjon 2—3 évet, aztán majd hozzámehet. A nénje is mindig erre in ette. Mariska maga sem akart még férjhez menni, meg is mondta ezt Krajcár Dezsőnek, ds hiába. Krajcár az utolsó hetekben különösen nem hagyott neki nyugtot. Mariska sírva panaszkodott két barátnőjének, Kovács Irénnek és Takács Teréznek, hogy nem tud szabadulni Krajcár Dezsőtől, az mindig a házasságot sürgeti. Elmondják még Simánék, hogy hétfőn este háromnegyed 7 órakor a leány Hegyi Aladár evangélikus tanítóhoz indult el toll- fosztisba. A második házba be akart szólni a Péter-lányokhoz, hogy velük együtt menjen. A legény, aki nyilván leste a leányt, Péterék kapujában megállította és ott szúrta agyon. A vér/Ö leányt nem sokkal később Pap liona találta meg. Magára a gyilkosságra nincs tanú. Mikor édesanyja odaért, akkor szállt el belől« a lélek. Haza akarták vinni, de nem lehetett, mert a boncolásig olt kotlett hagyni a holttestet. — Simán István azzsl végzi a beszélgetést, hogy leányában volt minden reménye s ez a remény most odalett. Megható, hogy a családtagok nem hibáztatnak senkit, a legényre sem volt rossz szavuk. Megható volt a látogatás a másik szerencsétlen családnál, Kraj cáréknál is, akik nem messze laknak Simánéktól. A ház nem olyan szép, de itt is látszik a jómód. Náluk nincsenek részvétté ogsték, csak a család asszonyai sirdogái- nak. Az öreg Krajcár Károly, f<> leiége, családos fia, 19 éves legényfia, menye és három unokája van körülöttünk. A legkisebb unoka a bölcsőben épen álmából ébred a »irdogálásra. Krajcárék is úgy tudják, hogy fiuknak több éve tetszett a szép Simán Mar ska. össze is illettek volna, mert Krajcár Dezső is jóképű legény. A fiú csak 1936-ban hozta szóba a dolgot anyja előtt: — Édesanyám, nem volt maguknak régebben valami haragjuk Simánékkal ? — Nem fiam, miért lett volna. — Azért, mert Simánék nem akarják, hogy a Mariskával beszéljek. Erősitgeíis Krajcárék, hogy nem volt nekik semmi bsjuk Simánék- kal. Nem jártak össze, de nem is keiülték egymást. A ieien megint előhozta Dezső a dílgot. Mondia, hogy el akarja venni a Marit, de a leány azt mondta, hogy beletelik abba 3—4 év is, mert még fiatal, meg azután meg is kell javban; a másik házukat, j ahova költöznének. Az öreg Kraj- I cár beleegyezett a házassági s?án- | dékba, men a leány jó családból j való, okos is, vagyonos is. De I biztatta a fiút-, hogy nyugodjék bele a várakozásba, ha a leány u-y akarja, A hu megint csak azt panaszolta, hogy Simánék nem igen akarják a házasságot. Édesanyja ait felelte, hogy, ha ellen zik, nem szabid erőltetni. Ds a Az országos mezőgazdasági kiállítás rendezősége évröl-évre nagyobb súlyt vet arra, bogy a baromfi, galamb és nyúl csoportok egyre teljesebbek és ti kéletesebbek legyenek és fékánt arra, hogy megfelelően nagy választék álljon rendelkezésre. A rendezés termésleleten mindenkor a megmutatkozó kívánalmakhoz alkalmazkodik és a kereslethez mérten igyekszik összeállítani a kiállítás anyagát. Most a baromfiak csoportjában a nemesített magyar tyúkok, a kendermagot plymouthok a mutatós rhoda illendők és az angliai tojóverse- nyen győztes susaex-tyúkok iránt mutatkozik mega legnagyobb érfiuk egyre csak &zt hajtogatta : — Nem, én megszerettem Mariskát, az is engem, egymásé leszünk. Elmondják Krajcárék, hogy legényfiuk soha nem beszélt gyilkossági, vagy öngyilkossági (érvről. A kést sem látták nála, azt az ócska vasak közül kerítette elő. Hétfőn este fejés után ment el hazulról. Nem látták akkor sem nyugtalannak. Fél nyolc felé vé- rezve, hörögve találták nug azután az udvaron, ahol megszúrta magát. Mikor » szobában ágyra fektették, mondta az öccsének, hogy a búcsúlevele a zsebében, a pénztárcájában van. A levél január 12 ről kelt, de a csendőröknek azt mondta a fiú, hogy később, február 12 én irta, csak a hónapot eltévesztette. A hosszú levélben többek között azt Írja : az Irigyek nem engedték, hogy egymásé legyenek, most közösen mennek a halálba. Bucsuíiskor mondjuk az öreg Krajcárnak, hogy a fia felgyógyul. Keserűen feleli: — Talán jobb lett volna szegénynek, ha meghal, minthogy örökre szersncsáilanné tette maflát. És önmagán kívül két derék családot — gondoljuk házzá magunkban. Mikor visszaérünk a boncolás helyéhez, a falu még mindig a tragédia lefolyásáról beszél, Velünk együtt nem hisz a közös öngyilkosságban. De mi nem hiszünk a közönséges gyilkosságba. Nem ilyennek ismertük meg sem az ügyet, sem életben maradt szereplőjét a két szomorúságba borult család tükrében. dcklődés, tehát ezekből a fajtákból kerülnek fel a vásárra a legkiválóbb példányok igen bőséges választékban. A pulykák közül a bronzpulyka számit joggal nagy keresletre, már csak azért is, mert ebben az évben korai időpontra esvs a vásár, az iit nagy számban kapható jó állatokat még ebben az idényben is lehet tenyésztési célokra használni. A nyúlik csoportjábsn is megfeleli képviseletet kap minden fajta, de legtöbb lesz közöttük az angoranyul. Egyre többen tenyésztik ezt a hasznos állatot finom gyapjs miatt. Az angoragyapju megfonva könnyen és jobban érté - kesithetö, mint feldolgozatlanul, a Legtökéletesebb látást biztsait ss Zeiss punktsl üveg! Kapható a bánfai optifia és fotó sxaMzloióbea. Páfes, Zalaegerszeg. Baromfiak, galambok és nyulak válogatott kollekciója a mezőgazdasági kiállításon
