Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)

1937-02-14 / 36. szám

1937. február 14 Zalamegyei Újság 3. Újabb barlangüregeket fedeztek fel Tapolcán. Keszler Hubert a hírneves barlangkutató | ffík leletei. M ÍWT TUNGSRAM ! Tapo'ca, feb uár 12. Beszá­moltunk már arról, hogy a tapol- cri tavasbarlangban Keszler Hu­bert, az országos hirü barlangku­tató már napok óta tudományos kutató munkát végez. A barlang felfedezése a háború előtti idők szenzációja volt. A véletlen vezetett rá, de néhai Keszler Aladár építőmesteré az érdem, hogy az alkalmat felhasz­nálva, elsőnek hatolt be az isme­retlen üregbe, ahol azelőtt terem­tett lélek nem járt. Az ő vezetése alatt is tárták fel később a bar­langüregek egy részét, hogy a közönség megcsodálhassa az ele­mek szeszélyes alkotását. A háborús idők azután másfelé terelték a figyelmet és a barlang- üregek további feltárására sajnos, nem akadtak vállalkozók. Mosi végre talán fordulat áll a barlang ügyben. A Barlang Társulat és a most már közvet­lenül érdekeli Tapolca nagyköz­ség meghívása folytán Tapolcára érkezett Keszler Hubert, az or­szágos nevű barlangkutató mér­nök. Keszler Hubert megfelelő öltö­zetben és felkészültséggel a kór­ház kutján keresztül leszállt a A Nemzeti Újság egyik vasár­napi száma színes riportot ho­zott a téli Zalaegerszegről. A ké­pes mellékletében pedig pompás felvételek mutatták be az ország közönségének „Göcsej kapujának“ téli szépségeit. Ó, hogy tudtam mindennek örülni: Képzeletem­ben már láttam a sok külföldi téli felvonulását Egerszegre, mert hiszen, mint az újság megírta, olyan ideális si pályát, mint az egerszegi, messze földön nem lehet találni. Persze, hogy örül­tem, hiszen az én bölcsőm is ott ringott „Göcsej kapujáéban. „Altató dalt a dajka ott dalolt felettem*. Örültem, mert „Göcsej kapuját* is csak mostanában fe­dezték fel. Nem igen tudtak ró­lunk. Valahogy a politikánk se lehetett szerencsés, mert vagy el­lenzékiek voltunk, akkor azért nem nézett ránk jó szemmel a földi jókat osztogató államhata­lom. Ha a kormány mellé álltunk, akkor sem igen jártunk jobban. Minket mindig a balszerencse ül­dözött. No, de tény, hogy mos­tanában emlegetnek bennünket. tüdőbeteg pavilon alatti barlang­üregbe. Első útja alkalmával má­ris újabb üregre akadt. Másnap műszerekkel felszerelve több órát töltött földalatti kutatással és földalatti mérésekkel. Ez alkalom­mal siketül! egy 26 meter hosszú folyosószerü teremre akadnia, amtből szerte szét ágaznak a to ­vábbi sikátorok és termek. A harmadik és negyedik na­pokon a már közismert, régen feltárt Lóczy-termen keresztül és a viien átladikázva eíébb azok­ba a helyekbe hdoit bs a fárad­hatatlan kutató, amelyeke! Kesz- íer Aladárnak és társainak sike­rült egyszer elérniük. Majd le-? eresztették a nagytó vizét, am csökkentette a barlangi vizek ní­vóját is és e réven Keszler Hu­bert még tovább hatolt be az is­meretlen rejtelmek felé. így akadt ismét újabb barlangláncoiatra, amelyek a város keleti része felé húzódnak, legalább 120 méter­nyire. Az eredményt és annak jelen­tőségét ma még korai lenne meg­határozni. A későbbi teendők és a cél meghatározása még távo­labbi feladatokat képez. Az or- szágoshirü tavasbarlangból talán még világhiresség is lehet. Egy kicsit divatba jöttünk-. Ma már nem pironkodnak és nem mutogatnak a jó egerszegiek erre, meg arra, hogy valahol ott van Göcsej, — ha megkérdezik őket e felől. És, hogy észrevették ben­nünket, úgy csinálunk, mint a tisztes leányzó, amikor tudatára ébred, hogy szépsége felkeltette az érdeklődést. Elkezdtük csino­sítani magunkat. Bizony egész helyre kis város lett, virágos Egerszeg. Semmi csodálkozni való nincsen azon, hogy meg- l tetszik az odavetődő idegennek, j Ez az érdeklődés nem járhat jó házassággal a dolog természete ! szerint, de azzal remélhetőleg igen, hogy Egerszegnek, „Göcsej kapujának“ segítségére lesznek az illetékes körök és az idegen- forgalomba való bekapcsolódás meghozza a városka számára azt a nehezen várt és régen megér­demelt kis anyagi jobblétet! Lám, nem vádolhat senki az- za>, hogy rosszat akarok szülő városkámnak ! De én az „Igaz­ság“ arcára feledkeztem. És ak­kor ki kell mondanom, van egy másik, egészen szükebb hazám, ahol hivatásomat betöltőm. Ennek a kis falunak és vidékének fejlő­dését munkálni kötelességemnek tartom. Ez a falu „Göcsej Szive“. A göcseji járás székhelye. Sze­gény beteg szív ! Szegény ki­semmizett szív 1 Ennek halk ve­rését, ideges vergődését aztán senki sem akarta meghallani. Nagyon a jő Isten háta mögött voltunk. No azért madarak jártak erre (a levegőben nem akadékos­kodik a ragadós sár.) Meg vá­lasztások idején a jelölt urak. Azoknak meg megérte. Ők csak úgy vissza visszaemlékeznek a feneketlen sárra. Ennyit még csak megért a mandátum, — mert — tisztelet a kivételnek, de minket legszívesebben az ígéretek olcsó kosztjára fogtak. Hiába volt gyö­nyörűséges szép templomunk! Össze is dőlhetett volna. Igazán hála a vármegye megértésének, az utolsó órában nagylelkűen hónunk alá nyúlt és segített úgy, hogy a kegyurasággal karöltve megmentették ezt a gyönyörű és értékes templomot a pusztulástól. De „Göcsej szivének“ vannak most is panaszai és, ha már ész­revették „Göcsej kapuját“ és át­lagban Göcsej természeti gszép- ségeit, értékeit, akkor ne menje­nek e! részvétlenül a „szív“ pa­naszai melleti sem, hanem segít­senek. Megmondom mi fáj ? ! Ha elmegyünk a főbírói hivatal előtt (képzeljék csak ez is bérházban van). Igen az ősrégi járásnak nincs székháza. Pedig a plébánia és a község közös akarattal a legszebb telket ajánlotta fel a vármegyének. Épiieni kellene! Erre meg kell találni a lehetősé­get, Tovább megyek (csak gon­dolatban, mert valójában a főbí­rói hivatal előtt állok). Látom a hivatali jelzést. „Járási állatorvos“ Bizony csak a táblája van Nován. Az állás leépítve. A göcseji járást Lentiből látják el. Az elmúlt nyáron az egyik ház faláról lekerült a „járási tiszti orvos“ clmtáblája. „Göcsej szi­vén“ megint ütöttek egyet. Azóta a „járási tiszti orvos“ feladatát, munkáját is Lentiből látják el. Kérem, nem irigylem én Lenti fejlődését. Bár igaz, hogy fájó az minden jó magyar embernek, hi­szen Trianonnak kellett jönnie, hogy Lent! igy előre rukkoljon. Bár igy fejlődött volna a háború szerencsétlen befejezése nélkül! Csak az nagyon lehangoló, hogy a régi járási székhelyet, „Göcsej szivét“ nyomorgaíták igy meg és lassan meghaiasziják. Ne bántsák a szerencsésebb szom­szédot, de viszont ne rajtunk üssenek mindig és ne feledünk tartsanak halotti tort. Az iskolákban éneklik a göcseji indulót. Felnőttek is szívesen dú­dolják. Ne törjék le a göcseji ön­tudatot. Inkább segítsenek raj­tunk 1 Orvosolják „Göcsej szivé­nek“ sok bajái 1 Ez a szív tud szeretni. Ez a szív nagyon hálás tud lenni. Csak egyszer meg­gyógyuljon. Meg fogják látni . . . ! e&asüetUfa rege# volna és a legtöbb ember részére drága is! A jó, egészséges Hneipp malátakávét valódi Franck, ká­vépótlékkal ízesítve jobban elbírja a gyomor és pénz­tárca is. Csak 3 fillérbe kerül, egy csésze kitűnő, tápláló kávé, tejjel és cukorral, tehát nem luxus. Ennyit mindenki megengedhet magának! Még mindig szép és divatos férfi pulóverokat; téli fehér- neraiieket, kesztyűt» harisnyát, most ölesé á**on vásárolhat Horváth Jenő divatáruüzletében (Plébéniá épület») »Göcsej szivének“ panasz' kodása.

Next

/
Thumbnails
Contents