Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)
1937-01-05 / 3. szám
XX. évfolyam 3 szám. Apa 8 fillér 1937. január 5. Kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ~.LJ= Telefonszám 128. Felelős szerkesztő : Herb oly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban* Előfizetési árak; egy hónapra 1‘50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. az angol—olasz egyezmény szövegét. Róma, január 4. Az angol olasz .úriember“ megállapodás szövegét közzétették. Az egyezmény szerint az angol és olasz kormányok a béke és biztonság megteremtésének szándékától áthatva kölcsönösen biiiosiiják hajóik szabad bemenetelét, kijövetelét és átmeneteiéi a Földközi tengeren. Megállapítják, hogy az angol és elasz érdekek a Földközi tengeren nem összeegyeztethetetlenek. A két kormány igyekszik kizárni minden o'yan törekvést, amely a földközitengeri síaiurquo megvál- tozíalására irányulna. Kötelezik magukat, hogy egymás jogait e területen tiszteletben tarják és megakadályoznak minden olyan törekvést, amely e jóvisjony meg zavarására veeetne. A nyilatkozat célja, hogy előbbre vigye a béke Ügyét és az egyezmény nem irányul semmiféle más hatalom ellen. A nyilatkozatot olasz nyilatkozat egészíti ki, amely szerint Olaszország Spanyo ország jelenlegi területének megváltoztatását nem akarja. Eden külügyminiszter hasonló angol nyilatkozatot tett. London, január 4. Az angol jobboldali sajtó örömmel üdvözli az angol-olasz megegyezést. Megállapítják a lapok, hogy az egyezmény eltemeti a múlt viszályait s egyben csapást jelent a népszövetségi rendszerre. Nagy* fontosságúnak tartják azt a kijelentést, hogy Olaszország nem aksrja megváitoztatni Spanyolország területét. A bafo?dali sajtó nem fogadja Oaztailgn megelégedéssel az egyezményt. Hangoztatja, hogy Mussolini eljenszol- gá tatás nélkül kapta meg abesz- sziniai hódítás elismeréséi. Az aránytalan kerületi beosztás hátrányos helyzelbe juttatta a Dunántúlt Meizler Károly dr. cikke a választókerületek beosztásáról. A Nemzeti Újság egyik legutóbbi számában igen érdekes cikk jelent meg Meizler Károly dr. keszthelyi országgyűlési képviselő tollából a választókerületek beosztásáról Cikkében, amelyben rámutat a Dunántúl kedvezőtlen helyzetére, többek között ezeket írja : Elismert dolog, hogy az igazságtalan kerületi beosztás oly aránytalanságokat idéz fel, hogy valósággal többszörös szavazati jogot juttat a kiskerüleiek csekély számú szavazójának a nagykerületek nagytömegű választójával szemben. A kiszornbori kerületnek 1108, a záhonyinak 1479 választója volt 1932-ben, amikor a celldömölki kerületben 22.143, a sárváriban pedig 22 250 s?avazőt számláltak, vagyis e kerületekben 20—20 választónak együtt volt annyi joga, mint az előző kerületekben egy-egynek. Kétségtelen, 1 hogy a csonkakerületek fentartása idézi elő elsősorban e differenciákat, de az aránytalanság gyökerei visszanyúlnak az 1914. évi rendezéshez. Hegy akkor Sándor János belügyminiszter Erdélyt kedvező elbánásban részesítette, ezt lehetett nemzeti szupremácia védelmével magyarázni, bár valójában a leltári kerületek inkább a nemzetiségeknek látszottak kedvezni, de, hogy Dunántúlt miért honorálta oly mostohán, ezt mással alig lehet indokolni, mint aszal, hogy Dunántúl független és nehezen befolyásolható népe már akkor sem volt a kormány kedvére. Nagyon érdekes, hogy a fajvédő Gömbös Gyula milyen élesen és tisztán ismerte fel ezt a szempontot: „A dunántúli nép pedig néppárti, fajvédő és keresztény volt és lett volna mindig, tehát szemben állott a liberális irányzattal, azért ezeket is meg kellett szorítani politikai akaratuk érvényesítésében.“ (1925 május 25. parlamenti beszéde.) De már pár évvel később a miniszter ás a miniszterelnök Gömbös Gyula elfelejtette megvédeni az általa oly igazságtalannak mondott ksrületi beosztástól a fajvédő, keresmény Dunántúlt például a liberális Tiszántúllal szemben 1931 ben is és 1935-ben is. A Duna—Tisza közén (hegyvidékkel és Tiszáninnenncl, Cson- grádot is egészen idevéve) fekvő 9 törvényhatóság szavazóinak szárna 772 508 és ez yálaszt 70 képviselőt, igy egy mandátumra 11.035 szavazó esik az országrész átlagában. A Tiszántúlon (Jásznagykunszolnokot egészen ide véve) 9 törvényhatóságban 511.995 választó 52 ^Képviselőt választ, egy mandátumra eső 9846 szavazóátlaggal. Dunántúlon 12 törvényhatóságban 1.025.582 szavaró csak 77 képviselőt választ 13.319 átlag szavazóval. A három országrészben együtt 2.310.085 szavazót a 199 egyéni kerületre szétosztva : egy mandátumra 11.608 országos átlag szavazat esik. Ennek az országos átlagnak a Duna—Tisza közének átlaga: 11.035, 573 mai, Tiszántúl átlaga pedig : 9846, 1762 szavazóval yen alatta, ugyanakkor Dunántúl az országos átlagnak 1711 szavazattal van feieite (13 319). Ezt a különbséget mandátumokban kifejezve igy kapjuk : Duna—Tisza közének 70 képviselője helyett 67 járna (—5 százalék), Tiszán'úlnak 52 helyett 44 (—15'4 százalék), Dunántúlnak pedig 77 képviselő helyett 88 járna (+14 3 százalék). Ez azt jelenti, hogy Dunántúltól elvettek 11 mandátumot és odaajándékozták Tiszántúlnak és Duna—Tisza közének. A különbség (—5, —15 4, + 14 3 —34 7 százalék) Dunántúl tértiéic 22 mandátum! A Duna—Tisza közének javára az eltérés nem nagy, de annál szerabeőiiőbb Tiszántúl javára. Tiszántúl ál! szemben Dunántúllal ebben a politikai geometriában s s hogy Tiszántúl favorizálásának és Dunán úl mostoha kezelésének okát illetően a fajvédő Gömbös Gyula csakugyan fején találta a szeget, azt a jelen helyzetben is igazolva látjuk, ha kormánypártiság és ellenzékiség szempontjából vizsgáljuk a mandátumok megoszlását e két országrészben. A favorizált Tiszán úlon most is 52 képviselőből 48 kormánypárti és csak 4 (!) nem kormánypárti (7 7 százalék), Dunántúlon viszont 77 képviselőből csak 51 kormánvpárti és 26 nem kormánypárti (34 százalék) ! Pannónia ősi földje a keresztény és magyar művelődés bölcsője, népe több templommal, kolostorral és szerzetessel szelídült Krisztushoz és kultúrához, később is állandó kapcsolata veit nyugattal, pogány hatásoknak pedig kevésbé volt kitéve. Települése nem laza, íanyaszerü, ellenkezően, iskolázásra, művelődésre, társadalmi ételre alkalmasabb, sűrűbb, zártabb, tömörebb íalu- és várősszeiti. Iparban, kereskedelemben! idegenforgalomban gazdagabb ; műveltebb. Hitében mélyebb, meggyőződésében függetlenebb, erősebb, poiitikailag gya- korioítabb. Érihető, ha innét minél kevesebb képviselőt kértek a kormányok. De most a titkos választójoggal megfordul a helyzet. A kívülről, felülről irányított, kor* rigait, vezeteti „vélemény nyilvánítás“ helyébe a döntés a szavazó lelkiismeretébe helyeződik át. Ha a Dunántúl ellenállóbb volt eddig a felülről jövő behatásokkal szemben, ezután ellenáliűbb tesz az alulról jövő hatásokkal szemben is. Most épen erre lesz szükség 1 Ezért is keli sürgősen igazságot szolgáltatni a Zrínyiek, Vörösmarty, Széchenyi, Deák és Prohászka földjének és népének. Igazságot tehát Dunán útnak, r ém önmagáéi*, a nemzetéit és a jövő keresztényebb politikájáért. Darányi minisskc^inik a Balaton látogatottságának emelkedéséről. Darányi miniszterelnök cikket irt a „Balatonfüred“ című lapban e Balaton idegenforgalmának fejlődéséről. Cikkében a kővetkező adatokat közli a Balaton fokozódó látogatottságáról : 1934-ben a Balaton mellett három napnál tovább tartózkodó vendégek száma 58.851 volt 8 ebből külföldi 6053. 1935 ben ez a szám 70.224 re, illetőleg 10.082- re emelkedett s az 1936-os esztendő adatai az előző évhez képest további mintegy 20%-cs emelkedést mutatnak. 1932 óta a baiatonmenti gyógy- és üdülőhelyek látogatottsága megkészerező- dött, ha pedig csak a külföldről érkezőket tekintjük, akkor ezek száma megötszöröződött. Ezek a vendégek mintegy 13—15 millió pengőt költöttek el. Arra kell törekednünk, hegy a balatoni üdülőhelyek látogatottsága továbbra is fokozódjék, ami azáltal érhető el, hogy balatoni J gyógyhelyeinket a kor szinvorta- i Iára emeljük. Ezen a téren a legutóbbi idő igen síép eredményeket hozott. Üi szállodák és penziók épültek. Mig 1934 ben 269 szálloda és penzió volt 5659 szobával, addig 1935-ben 275 szálloda és penzió 5951 szobával rendelkezett. Az 1936 os évben mintegy 5% os emelkedés* sei számolhatunk. A közszálJók és panziók építésével parallel haladt a magánépitkezések száma is. Eddig a balatoni gyógyhelyeink nagy hátrányára szolgált tökéletlen csatornázásuk és a viz vezeték hiánya. A legutóbbi pár év alatt ezen a téren is nagy változások történtek. Nemzetközi viszonylatban is szőbajövő gyógy- és üdülőhelyeink közül már nyolenak van vízvezetéke és jó egypárnak csatornázása. Ennek a hal dásnak örvendetes
