Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)

1937-01-31 / 25. szám

1937. jannár 31 Zalamegyei Újság 3. A téglagyári munkások sztrájkjához. Apró napi érdekességek. Cucagóból jelentik : Paternos­ter Emilia, egy chicagói rendőr huszonhároméves felesége, három hétig tartó ásiíógörcsbe esett. Peicenkén? átlag hatszor ásított. A rejtélyes betegséget, amelyet az orvosok az álomkór egy na­gyon ritba válfajának tartottak, semmiféle kezelés nem enyhítette és egyszerre önmagától szűnt meg. * Washingtonból jelentik : Weems Rachel baltimorei öreg kisasszony végrendeletében 2500 dollárt ha­gyott kedvenc papagájára. A ha* gyatéki bíróság elrendelte, hogy az összeget alapítványként kezel­jék, hozadékát a „hagyományos“ papagáj tartására forditsák. Az örökhagyó unokaöccsét Nihiser Tivadart nevezte ki a papagáj „gondnokának“. * Bombaybói jelentik : India a legújabb népszámlálási adatok szerint az aggszüzek paradicsoma, miután a férfilakosság száma je­lentékenyen meghaladja a nőkét és 1934-ben 366 000 több fiú- csecsemő született mint leány. India lakossága évenként több mint hárommillióvá! szaporodik. * Washingtonból jelentik: Roose­velt elnök avatási ünnepének rendező bizottsága régi szokás szerint meghívta a lelépő elnököt, jelenjen meg utódjának avatsatá- sán. A jelen esetben a lelépő és az új elnök is Roosevelt, aki is­mert humorának srabad folyást engedve, titkára utján azt feleltette, hogy legnagyobb sajnálatára rend­kívüli elfoglaltsága miatt nem fo gaáhatja et a meghívást. Az el­utasító válaszhoz uíóiratként azon­ban sajátkezüleg hozzáírta: „Meg­gondoltam az ügyet és igyekszem majd dolgomat úgy beosztani, hogy mégis megjelenhessek“. * Rómából jelentik : Lecco mel­lett a svájci határőrök feltartóz­tattak két teherautói, amelyek ha­talmas fatönköt hoztak Svájcból. A fatönkök belsejében mintegy 180 mázsa kávét találtak. A ko­csik vezetőiről kiderült, hogy semmit sem tudtak a különös szállítmányról. Farsangi mulatságok. Január 31 : Gazdakör műsoros estje. Február 1 : Helyőrségi tisztikar jétékonycélu táncestélye. Február 1: Katolikus Kör tánc­mulatsága. Február í : ZTE-báL Február 2: Iparosbál. Február 6: öregcserkészek bálja Február 7: Katolikus Legény­egyesület farsangi estje. Február 7: Cigánybál. Február 8 : Mansz. farsangzáró stélye. A téglagyári munkások sztrájk­jával nem elég csak mint közön­séges bérmozgalommal foglalkoz­ni, hanem annak körülményeire is kell egy kis figyelmet fordítón . I A munkások sztrájkba léptek, j hogy ezzel a ténvökket jelentsék be nemcsak a munkaadók, hanem a nagyközönség elölt is, hogy elégedetlenek a munkabérekkel és magasabbakat kívánnak. Nem akarunk most a sztrájknak jogos­ságáról, vagy jogtalanságáról be­szélni, csak azt akarjuk hangsú­lyozni, hogy az, amit a munká­sok eddig kaptak, épen csak va­lamivel több a semminél és az, amit a munkadók hajlandók adni, ezt a valamit csak épen hogy valamivel felülhaladja. A maga­sabb bér elérhetése érdekében pedig joga van minden munkás­nak harcolnia a megengedett kor­látok között. A munkások azon­ban mielőtt felkeresték voina a polgármestert, aki a legnagyobb készséggel vállaLkozcti arra, hogy közvetítő lesz közöltük és a mun­kaadók közöd, miníshogy ez hiva- falos kötelessége is, előbb értekez­tek Dombay Jánossal és ő ve­zette küldöttségüket] a polgár- mesterhez. ügy tudjuk, hogy a munkások eddig nem voltak tag­jai annak a szervezetnek, ameiy Dombay vezetése alatt áll, kérd­jük tehát, miért kellett a munká­soknak mozgalmukba belefoglalni Dombay? is? Azt híüék talán, hogy érdekeik Dombay közbe» jötie nélkül nem falábak volna kellő védelemre a polgármester­nél ? Avagy : a munkaadók biz­tosabban emelik a munkabéreket akkor, ha egy szakszervezeti üt - •kár lép közbe, mintha a pol­gár m e s i er veszi kezébe az ügyei ? Hónapokkal ezelő t, amikor a „magyar munkások képviselői“ üdvözölték a spanyol vörösöket, nyíltan felszólítottuk a szakszer* vekbe tömörült zalaegerszegi munkásokat, nyilatkozzanak, egyet­értenek e ők is azokkal, akik az üdvözletei elküldték, felszólítá­sunkra azonban nem jöii válasz, ügy tudjuk, hogy ezeknek a szer­Mindnyájan tudjuk, hogy az angol Magna charta, az alkot­mányos élet alapokmánya, majd­nem ezer esztendős. Éppen ilyen régi az angol képvisetőház is, a világ összes parlamentjei közül a legrégibb. De nemcsak mint intézmény a legrégibbek közül való, hanem maga az épület is. Mindkettő magánviseli a tradí­ciók nyomait. Az ősrégi szoká­sok egyike például az, hogy az vezetéknek élén áll Dombay Járt#«. A vasárnapi gyűlést is a szakszer­vezetek helyiségében tartják meg a'munkások és úgy mondták, hogy ezen a gyűlésen a városi hatóság is képviselteti magát, Öröm­mel értesültünk azonban arról, hogy a városi hatóság nem küld képviselőt a munkás- otthonba. Nem is küldhet, mert nem ismerheti el olyan szervnek a szakszervezeteket, amelynek joga volna vele együtt akármilyen ügyben is tanácskozni. Gyűlésre ülnek tehát össze a munkások. De kiváncsiak va­gyunk, elhangzik-e ott a magyar Hiszekegy, a magyar Himnuaz, mert ma ezek nélkül az imák nélkül el sem képzelhetünk gyű­lést, amelynek tagjai magyar ha» zafiak. A sztrájkoló munkásokat mi keresztény magyar embereknek is­merjük akiknek mozgalmát a vá­ros hazafias érzelmű társadalma rokonszenvvel kíséri. Vájjon ez a rokonszenv biztositható-e akkor, ha a munkások most egyszerre oda fordulnak, ahonnan nem jön válasz arra a kérdésre, egyetérte- nek-e azokkal, akik a spanyol vörösöket rokonszenvükről bizto­sították ? Tartunk attól, hogy szegény munkástestvéreink etótí megjele­nik a „pesti úr“, vagy legalább is annak szelleme és akármilyen eredménnyel végződjék is a bér­mozgalom, elkönyvelik őket is a Coníi utca javára. Taláitak a mun­kások jó szószólót a polgármes­terben és a város hazafias társa­dalmában, találhattak volna gyü- lásezésre is szociáldemokrata-men­tes helyet, mintahogy más egye­sületek, körök, csoportok is tatái­nak, ha nincs saját helyiségük, vagy az esetleg nem megfelelő gyűlés tartására. Szólunk tehát a sztrájkoló mun­kássághoz : ne forduljanak segít­ségért máshova, mint a polgár­mesterhez, vagy akár az alispán­hoz, főispánhoz és ne forduljanak el bérharcukban sem a keresmény magyar nemzeti iránytól. angol parlament elnöke gyapjú­zsákon székel, az ülések végén pedig a parlament terembiztosai körüljárják a folyosókat és han­gos szóval megkérdezik a hon­atyákat, hogy ki, merre megy haza? A gyapjúzsáknak is meg­van a maga története, ennek a kérdezősködésnek is. Ugyanis VIII. Henrik korában a londoni parlament üléseit ugyancsak este fejezte be s akkoriban a közle­%dUfJU 'tddiá^jaM i Á * il amjÓcL qlQjJLKa! kedés az éjszakai városban nyug­talanító volt az utonállóktól és egyebektől való szorongás miatt. Epen ezért az angol képviselők csak csapatokban, lovas emberek oltalma alatt keresték fel szállá­saikat. Hazaindulás idején min­dig összeverődött egy-egy csoport, amely egyugyanazon irányba in­dult el. Ma, természetesen, min­denki egyénileg hagyja el a Há­zat, de mert valamikor így volt, ma is igy hirdetik. Jogerősen a parlament ülése csak akkor ér véget, amikor az utolsó terem­biztos is utoljára megkérdezi, hogy a gentlemanek közül ki, merre tér haza. Nem más ez, mint az ősi hagyományok tisz­teletben tartása. Ugyanolyan szo­kás az is, hogy valamelyik no­vemberi napon átkutatják a par­lament pincéit, mert annyi száz év előtt a reformáció és ellenre ■ formáció harcaiban valaki a pin­cében puskaporral telt hordókat helyezett el, hogy azzal a leve­gőbe röpítse a Házat. Ez volt az a hires „lőporösszeesküvés“, ami szerencsére ekkoriban nem sikerült. Ezeket a hagyományokat és jelképezéseket a kontinentális szem nem látja meg, szokásaikat meg sem érti. Ezért feltűnő eu­rópai látogatónak, hogy az angol páriámért belseje csak félho - mályszerüen van megvilágítva. A világítást azonban nem hajlandó a londoni parlament háznagyi hivatala modernizálni, mert az az egész terem és épület jelleg­zetességét elvenné. A világításnál kezdődő konzervativizmus külön­ben az egész parlamenti életben megnyilvánul, pártkülönbség nél­kül Amikor a londoni alsóház épületét felépítették, Angliának sokkal kevesebb képviselője volt, mint a jelenlegi: 615, ennélfogva nem is férnek el mindnyájan az ülésteremben. A parlamenti üléseken rend­szerint csak a pártvezérek és a vitarendezők vesznek részt. A többi képviselők, — ha érdeke­sebb ülésre van kilátás —, már előző este beülnek a részükre fenntartott üres helyükre és ott is alszanak, hogy másnap sze­mélyesen hallhassák az érdekes­ségeket. Akik pedig ülőhely nél­kül maradnak és már nem jut­hatnak be-az ülésterembe, azok­nak is a parlament épületében kell tartózkodniok, hogy szavazás esetén pártjuk indítványát siker­rel segíthessék. Az angol képviselőház ülései délután három és négy óra között kezdődnek. Angliában nem tekin • tik a képviselőséget kenyérkere­setnek, épen azért, mert minden NYÁRY LÁSZLÓ EREDETI RIPORTJA: Egyet-mástazaniol parlamentről

Next

/
Thumbnails
Contents