Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)
1936-09-01 / 199. szám
Ara 8 fillér 1936. szeptember I. Keddi XIX évfolyam 199. szám, ,5 Gositonv Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1‘50 pengő, negyed évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. 1686. A nemzetek nem maguk választják meg hivatásukat, hanem a történelem törvénye jelöli ki számukra, a nemzeteknek csak az a kötelességük, hogy felismerjék ezt a törvényt és alávessék magukat parancsszavának. Magyarország korán felismerte hivatását s ennek betöltésére fordította évszázadokon keresztül minden erejét. Tudatában volt annak, hogy Hunyadi János a magyar határok védelmében vívott harcaival az európai civilizációt is védelmezi. S elismerte ezt a hivatást a külföldi közvélemény is, ez az elismerés nyilvánult meg abban az erkölcsi és anyagi támogatásban is, amelyben a pápaság Hunyadi Jánost a törökök ellen vívott harcaiban részesítette. Nem Magyarország díszítette fel önmagát a „kereszténység pajzsa“ névvel, hanem a pápák emlegették így körleveleikben. De ez a pajzs Mohácsnál széttöredezett, széttörték a nemzeti viszályok s a magyar hivatás tudatának elhomályosodása itthon és a külföldön. Mohács nem szerencsétlenség volt, hanem bűn. A magyarság bűne, amely a legnagyobb veszély idején a hatalom roncsain és a megszerezhető va- gyonokon marakodott és egész Európa bűne, mert veszni hagyta a pusztulásba rohanó magyarságot. Elsősorban mégis a magyarság bűne s ezt nemzetünkről nem moshatta le a mohácsi síkon elesett sok ezernyi hősnek a vére sem. S a pártgyülölettől széttépett magyarság annyira megfeledkezett történelmi hivatásáról, hogy egy része a török hódításnak vált pajzsává s azok a kardok, amelyek egykor a török ellen védték az országot, most a török sereg élén villogtak. Pedig most lett volna a legnagyobb szükség a nemzeti összefogásra, mert a török mellett új veszedelem is jelentkezett, a germán imperiálizmus s a kettő szorító nyomása ellen csak az egyesült magyarság tudott volna védekezni. Azonban a magyarság történelmi küldetésének tudata s ennek a küldetésnek áldozatos szolgálata nem tűnt el, ha el is homályosodon sok magyar embernek a lelkében. Élt a szigetvári Zrínyi Miklósban, a temesvári Losonczy Istvánban, az egri Dobó Istvánban és vitézeiben, a végvári vitézek bátor vállalkozásaiban, a Csáktornyái Zrínyi Miklós hadve- zéri tudásában, éber s másokat ébresztgető mély hazaíiságában. Nélkülük és társaik nélkül a „kereszténység pajzsa“ elnevezés gúnynévvé torzult volna. De hősi küzdelmüket a külföld közönye kisérte. Nem hiába kesergett azon a nagy Zrínyi Miklós, hogy az idegenek csak akkor ébredeznek, ha már a saját házuk ég. Ez az idő elkövetkezett. A felgyújtott magyar várak lángjai veszedelmesen közeledtek a nyugati országok felé. Saját nemzeti érdekeik védelmében hallgatták meg végre az idegen nemzetek XI. Ince pápa szózatát, aki annyi erőt és munkát áldozott Budavár felszabadítására. De csak örvendezni lehet azon, hogy nem a szánalom, hanem az érdek vezette a külföld katonáit Budavár felé, mert elvesz az a nemzet, amelyen csak sajnálkozni lehel s amelynek fennmaradása önmagán kívül senkinek sem érdeke. Talán a magyar katonai erényekre nagyobb dicsőséget hozott volna, ha nemzetünk egészen saját erejével szerezte volna vissza Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás várát, de az idegen segítség nem homáiyosítoüa el ezeket az erényeket, mert a magyar katonák nagy tömegei vettek részt a győzelmes osrromban s előljártak a legbátrabb harcokban. Jövőnk szempontjából pedig jobb volt így, mert ez a közös küzdelem két tényt világosított meg. Az idegen csapatok nagy számú felvonulása azt jelentette, hogy a nyugati országok, amelyek sokáig közönyösen nézték a törökök elhatalmasodását, újra felismerték Magyarország fontos szerepéi az európai sors alakulásában. A magyar csapatok vitézsége pedig bebizonyította, hogy nemzetünk ismét rátalált önmagára és történelmi hivatására. Ez a közös erővel kivívott győzelem hazánk történelmének új korszakát nyitotta meg, mert megkezdette az ország egymástól elszakított részeinek egyesítését. A sok gyászt és kevés örömet feljegyző magyar történelmi naptárban azok az évek a legörvende- tesebbek, amelyek az időlegesen darabokra tépett hazai föld egyesítésével ajándékozták meg nemzetünket. Ezek közül az örvendetes évek közül messzire kiragyog fényével: 1686. Megérdemli ennek az évnek nagyszerű és sorsdöntő hadi tette, hogy az egész ország megünnepelje 250-ik évfordulóját. A főváros fényes ünnepet rendez e nagy esemény emlékezetére s meghívta mindazokat a nemzeteket, amelyek egykor katonákat küldtek a törökök elleni nagy harcra. A külföldiek bizonyára megértik azt, hogy ez az ünnepély nem idegenforgalmi szórakoztató összejövetel, hanem nemzeti meg nyilatkozás s felismerik a fényes külsőségek mögött meghúzódó nagy igazságot. Azt az igazságot, hogy Európának most is szüksége van Magyarországra, mert Magyarországnak most is az a hivatása, hogy a kereszténység pajzsa legyen az új keleti veszedelemmel, az egész világot fenyegető orosz bolsevizmussal, szemben. De ezt a hivatását csak a régi határai között visszaállított egész Magyarország teljesítheti. A dicső elődök emlékezete segíteni fogja őket abban, hogy ezt az igazságot megértsék. De a mi számunkra sem lehet egyszerű nemzeti parádé a buda- vlíl(. ünnepség. Elsősorban magunknak keli erősen hinnünk azt, amiről a külföldet meg akarjuk győzni. És nemcsak hinnünk kell, hanem akarnunk is, minden hatalmi, egyéni és pártérdek félre- tételével. A nagy cél szolgálatába keli állítani minden igyekezetünket, munkánkat és erőnket. A Mohácsot előidéző gyászmagyarok bűneit teljesen ki kell irtani a lelkűnkből és örökké figyelmeztető, buzdító és lelkesítő emléket kell ott emelnünk az Európáért és Magyarország területi épségének visszaállításáért küzdő budavári hősöknek. (S.) A kormányzó hazaérkezett ausztriai útjáról. Budapest, augusztus 31. Horthy Miklós kormányzó szombaton délután a Wörthi tó melletti Velden- ben meglátogatta Míklas elnököt, majd Pöríschachba utazott, ahol a szövetségi elnök visszaadta a látogatást. A kormányzó vasárnap reggel utazott tovább Pörtschach- ból Grácba. Itt meglátogatta régi bajlársát, Heisíer nyugalmazott altengernagyot. Az alícngernagy táraságában a Tegethoff szobor noz'metn 'és arra virágot helyezeit et. A kormányzó ezután folytatta útját hazafelé, Autójával keresztülhaladt Semmering vidékén és Bécsen, rnajd Hegyeshalomnál átlépte a magyar határt és vasárnap este negyed 9 órakor megérkezett Gödöllőre. A kormányzó valószínűen holnap fogadja Gömbös miniszterelnököt és intézkedik a külföldi szanatóriumba vonuló miniszter- elnök helyettesítéséről. A felkelők repülőgépei bombázták Madridot. Henday, augusztus 31. A felkelők az északi harctéren nagy fölénybe kerültek és írunt előreláthatóan rövidesen elfoglalják. A felkelők közölték a város vörös védőseregével, hogy bombázni fogják a várost, ha nem adja meg magát. A polgármester ekkor összegyűjtötte a lakosságot a város főterén és felhívta őket, hogy meneküljenek el a városból, mert ott csak a fegyveres erő maradhat. A polgári lakosság menekülése meg is kezdődött és az éjszaka 5 ezer ember hagyta el a várost. A felkelők repülői Madridban bombázták a belügyminisztérium és a hadügyminisztérium épületét. A fővárosban nagy az izgalom és a lakosság nagy része menekül. A főváros helyzete súlyos. A felkelők helyzetének megerősödését mutatja, hogy újabban ismét csatlakozott hozzájuk egy kormányhajó. A kommunisták a felkelők előnyomulására újabb borzalmas kegyetlenkedésekkel felelnek. Madridban vasárnap 240 jobboldali érzelmű embert kivégeztek. Egyik városban a kommunisták 7 embert elevenen elégettek. Madridot már az összes külföldi diplomaták elhagyták, mert életük nincs biztonságban. A fővárosban ugyanis teljesen a kommunista csőcselék uralkodik, amely hajtóvadászatot rendez a polgári elemekre. A külföldi diplomaták Hendayból jegyzéket intéztek a madridi vörös kormányhoz és felhívták, hegy vessen véget a polgárháborúnak, valamint az oktalan kegyetlenkedéseknek. A brazíliai államszövetség képviselői csoportja is tiltakozott a madridi kormánynál a kegyetlenkedések ellen, amelyek az egész világon borzalmat keltenek. A szovjet semlegességét hangoztatja, de továbbra is minden erejével segíti a spanyol vörösöket. A felkelők a meghódított területen zavartalanul fentartják a vasúti forgalmat. Páris, augusztus 31. Egy társasgépkocsit, amely Franciaország és Andorra köztársaság között bonyolítja le a forgalmat, a spanyol vörösök francia területen megállítottak és abból egy francia papot leszállítottak. A papot agyonlőtték, majd holttestét benzinnel leöntötték és elégették. A vörösöket a francia határőrség zavarta vissza. A hír nagy felháborodást keltett francia jobboldali körökben. A sajtó követeli a madridi kormánynál való tiltakozást. A lapok arról is beszámolnak, hogy egyes spanyol folyók reggelenként meztelen holttestekkel vannak tele, amelyeket a vörösök dobtak a folyókba. A száguldó autókról is gyakran holttesteket dobnak az utcákra. A fuenzai püspököt és kanonokjait kivégezték a kommunisták.
