Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)

1936-08-09 / 182. szám

XIX évfolyam 182. szám! Apa 8 fittén 1936. augusztus 9. Vasárnapi Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. = =z------- Telefonszám 128. Fe lelős szerkesztő: Herboly Ferenc. POLITIKÁI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 1*50 pengő, negyed* évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Felébredt a magyar vidék Ki ne örülne annak a pompás, pezsdülő életnek, amely az eddig alvó magyar vidék városaiban megindult ? Ki nem érzi, hogy itt egy, eddig nem látott, csak hőn óhajtott kulturmunka megindulá sáról van szó ? A háború előtti magyar kulturélet — egészségte­lenül — egyedül és kizáróan Bu­dapestre központosult. Budapest minden vidéki tehetséget felszívott és elnyelt s hallgatásra kénysze- ritette a vidék kulturéletét. Vidéki városaink nagy faluk maradtak, a magyar falu szépsé­gei nélkül, a magyar falu sajná­latos elmaradottságával, szellemi mozdulatlanságával. Nemzeti kul- turéletünk Budapest kizárólagos szellemi egyeduralma következté­ben kerüli oly gyorsan a romboló, a lélektelen, idegengzeliemü köz­úti sajtó befolyása alá s vetette le lassankint zamatos, magyar népi jellegét, hogy felöltse az idegenek által behurcolt erkölcstelen nem­zetközi látszatműveltség harlekim- ruháját. Budapesten lett idegen szelleművé politikai, gazdasági, irodalmi, művészeti és — mond­juk ki, — erkölcsi életünk is s ezt az áíkos nemzetroníó álmti- veitséget „sugározta“ az idegen­szellemű sajtó vidékre, iskoláinkba és legeldugottabb falvainkba is. Mindenki, elsősorban az elhó­dított vidék, meg volt győződve, hogy ez a kulíura a magyar kul­túra s az a lélek, amely ezt a kultúrát táplálta, a — magyar nemzeti lélek. A fővárosból a vidékre — néha meghívásra — leránduli álnagy­ságok az „igazi művészeiről és irodalomról“ tartott „előadásaik­ban“ valósággal lecsepüllék a vi­déknek esetleges nemzeti és né­pies irodalmi megmozdulásait s e mozgalmak vezetőit ott helyben kigúnyolták, — „irodalmi csend­biztosok“-nak csúfolták őket. E sorok írójának is kellett eleget hallania, amikor egy, most ide­gen megszállás alatt nyögő nagy- kulturáju magyar városban szembe mert szállani az idegenszeliemű kultúrát magasztaló fővárosi iro­dalmi, művészeti „nagyságokkal“ 8 az őket csak divatból, erőltetett modernségből tömjénezők cso­portjával. Az összeomlásnak, a forradalomnak s a bolsevizmus- nak kellett jönnie, hogy észhez- térjünk és rádöbbenjünk szellemi nincstelenségünkre s úgynevezett nemzeti kultúránk és a budapesti kulturszellem igazi mivoltjára. Szekfű Gyulának és másoknak szinte durva igazmondására volt szükség, hogy rájöjjünk nemzeti kultúránk idegenszelleműségére és a magyar vidék teljes müveletlen- ségére. ■ Hála Istennek, a magyar vidék felébredt. A magyar városok élet­erejük végső megfeszítésével or- szággá-világgá kiáltották, hogy van élet, kuliurélet még a vidé­ken. A magyar városok ünnepi hetein és játékain táriák föl nem­csak az áldott magyar föld ízes és illatos termékeit, de a vidék és a magyar falusajáíos magyar kul­túráját is az egész magyarság szine előtt. A gyöngyösbokréták, ünnepi játékok csodás szinpom- pájú és művészi nívója bebizo­nyította, hogy van még magyar kuliurérzék és tehetség, érdeklő­dés és áldozatkészség. Ezek a vidéki városi ünnepi hetek és játékok ismertették meg a más vidékről jöttékkel, az oda- özönlő idegenekkel a magyar föld és nép őserejét s ezek vitték az igazi magyar kultúrái az eddig alvó, műveletlen vidéknek, a ma­gyar vidék kultúrára szomjas né­pének. Kezdtük látni, hogy nem Zalaegerszeg város képviselő­testülete vitéz Tamásy István dr. h. polgármester elnökletével pén­teken délután rendkívüli közgyű­lést tartott, amelyen közepes szám­ban jelentek meg a tagok. Napirend előtt Deutsch Hermán szólalt fel egy házátalakitási ügyben, majd vitéz Tamásy István dr. bemutatta a közgyűlésnek az új m. kir. városi orvost, Deli Károly dr-t., aki munkáját azzal kezdte meg, hogy Németh János dr.-ral együtt csi­rájában fojtotta el egy tífuszjár­vány veszélyét. Közölte a h. pol­gármester, hogy Deli dr. a köz­érdeket és az adózók érdekeit szeme előtt tartva igyekszik a város közegészségügyét szolgálni. J á n Ferenc felszólalásában szóvá tette, hogy a MABI és az OTI vidéki városokban bérháza­kat akar építeni. Az a véleménye, hogy ezeket a pénzeket olcsó ka­matozás mellett kölcsönképpen kellene nyújtani magánosoknak, hogy azok régi házaik helyén új modern bérházakat építhessenek. Indítványt nyújtott be, hogy az alispán utján kérjék a belügymi­nisztert, hasson oda, hogy a ma­gánosok ilyen kölcsönöket kapja­nak. Kérte, hogy a képviselőtes­tület támogassa ezt az indítványt. A h. polgármester közölte, hogy az indítvány a következő gyűlés tárgysorozatára kerül. A belügyminiszter költségvetési leirata. Szilágyi Mihály főszámvevő is­csak Budapest létezik, kezdtük érezni, hogy van magyar lélek s ez a vidéki, most éledő kultur- központokból származik. Kezdlük megismerni hazánknak eddig is­meretlen, dúsan termő különböző tájait s most... most kezdjük érezni, hogy, — ha még nem is emelkedtünk mint vidék a művelt­ségnek arra a fokára, emel­kednünk kellett v offci, — van erőnk s a magunk pejével még nemzeti kuliuréleteí is teremthe­tünk. Felébredt a magyar vidék, meg­indult a magyar városok kulíur- éiete, kialakulóban van, legalább is csirában az a magyar szellem, amely a lelkében és szellemében magyar, sajátos ízű és színű, za­matom nemzeti kuuuréietei van hivatva teremteni és az egész magyar nemzetnek közkincsévé I tenni. mertette ezután a belügyipiniszter leiratát az 1936. évi költségvetés megállapításáról. A pénzügyi bi­zottság javaslata, hogy a leiratot vegyék tudomásul, de küldjenek ki bizottságot, amely memoran­dumban ismerteti a minisztér előtt a város helyzetét és pana­szait. Á r v a y László dr. szólt a javaslathoz. Sajnálja, hogy a mi­niszteri leiratból az a burkolt vád csendül ki, mintha a képviselő- testület nem állott voina feladata magaslatán és ennek hibája volna a 82 százalékos pótadó. A leirat első, erre vonatkozó megállapítása, hogy a képviselőtestület a költ­ségvetési hitelkereteket túllépte és az ebből származó hiányok fede­zetéről nem gondoskodott. Ezzel szemben ő állítja, hogy 1930 óta a képviselőtestület nem szavazott meg semmit fedezet nélkül. Ellen­ben a város vezetősége felhatal­mazás és fedezet nélküli kiadáso­kat teljesített, s ezeket a képvi­selőtestület utólag sem hagyta jóvá, mert nem vállalta a felelős­séget. A második miniszteri vád, hogy a költségvetések irreálisak voltak. Az a véleménye, hogy a képviselőtestületnek nem feladata a költségvetések számszerű he­lyességét vizsgálni, elvégre a tes­tület nem hitte, hogy esetleg a valóságnak meg nem felelő ada­tokat hoznak eléje. Emlékeztet arra, hogy 1928-ban, amikor a pótilletményeket megszavazták, majd 1929-ben a költségvetési javaslatok az 50 százalékos pót­adón alul maradtak. De már 1 1929-ben kitűnt, hogy ez nem reális, mert még abban az évben 35 százalékos pótköltségvetést hoztak a gyűlés elé. Mikor a villanyügy a képviselőtestületben kételyeket támasztott, akkor a képviselőtestület törekedett a leg­teljesebb realitásra. Ezért tagadták meg a pótilletmények megszava­zását is, s arról nem tehetnek, hogy a felettes hatóság visszaállí­totta. 1931-ben az új főszámve­vővel ismét igyekeztek reális költ­ségvetést készíteni és készítettek is 93%-os pótadóval. Csak hogy ez a magas adó nem folyt be, s ezért a későbbi években nem lehetett ezt a műveletet folytatni. A hely­zet tehát az, hogy a képviselőtes­tület nem hibás az irreális költ­ségvetésekben. A felszólaló ezután azt fejtegette, hogy a miniszter közegei nem ismerik a villany­ügyet, ezért a leiratban hibás megállapítások vannak a villamos üzemmel kapcsolatban is. Mind­ezekről a felügyeleti hatóságot tájékoztatni kell, de arról is, hogy a város adózói a 82 százalékos pótadót nem bírják el, tehát a kormány támogatását kell kérni. J á n Ferenc csatlakozott az előtte felszólaló véleményéhez, s rámutatott, mennyi hiba történt a villanyügyben. Az egyik hiba, hogy a szakértő, akinek 20 ezer pengőt fizettek, később érdekelt­nek bizonyult. Hiba, hogy előzőén olcsó villanyról beszéltek, azután drágább lett. Hiba, hogy az épí­tést 650 ezer pengőre tervezték, s lett belőle ötnegyed millió. El kell követni mindent, hogy a vá­ros jobb helyzetbe kerüljön. Vitéz Tamásy István dr. h. polgármester: Maga is fontos­nak tartja, hogy a belügyminisz­tert tájékoztassák a város helyze­téről, Bejelentette, hogy Bődy Zoltán alispán megígérte támoga­tását, hogy a város állami segít­séget kapjon és közben fog járni a villanyügynél is. A miniszteri leiratot ezután tu­domásul vették, a memoiandum- szerkesztő bizottságba pedig Ár- vay László dr,, Kovács Károly Wollák János dr., László József és Zsidó Sándor dr. képviselőtes­tületi tagokat, valamint a h. pol­gármestert, a főügyészt és a fő­számvevőt küldték ki. Tudomásul vették azt a minisz­teri leiratot is, amely a városi tisztviselők normálstátusát megál­lapítja. Takarékossági bizott­ság. A h. polgármester tett ezután javaslatot, hogy tanácsadó szerv­ként állítsanak fel takarékossági, bizottságot, mert a város szaná­lását megkönnyíti, ha egy kisebb bizottság állandóan foglalkozhatik a felmerülő ügyekkel és javasla­tokat tehet a takarékossági in­tézkedésekre. Zalaegerszeg képviselőtes­tülete megalakította a takarékossági bizottságot. Memorandumban ismertetik a belügyminisz­ter előtt a város helyzetét.

Next

/
Thumbnails
Contents