Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)
1936-08-02 / 176. szám
1936. augusztus 2. E^.amegyei Újság Viktor gyűrűje. Irta: Nyáry László. A hajó méltóságteljesen úszott Mohács felé. Mintha nem is forogtak volna propellerjei, még zúgása sem hallatszott. Nem sokan utaztak ratja, hétköznap ez szokatlan is lett volna. A hajó orrában ült Giziké, a kissé fitos, ábrándosszemü menyasszony. Egyedül volt, Viktorral valami nézeteltérésbe keveredtek, most játszották a haragszomrádoí . . . Giziké, majd egy órán át való töprengés után, egyszerre csak lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt és a folyóba dobta. Amikor pedig Viktor végül is megunván a hosszas ostobáskodást, odament hozzá, Giziké tüntető mozdulattal maga elé rakta gyürütlen kezét. Viktor végül is észrevette: — Hol a gyűrűd? — kérdezte meglepetéssel. A leány közömbösen akart felelni, a hangja mégis megremegett : — Játszottam vele és véletlenül a Dunába esett. — Ez nem valószínű, — szólt némi szomorúsággal a fiú, — mert a karod nem ér ki a viz fölé ... De nem is értem, miért csináljuk mi újabban mind többször ezt a cirkuszt ? — Én se tudom. — Gizi! Ha meguntál, azt jobb lett volna előre megmondani, mielőtt együtt utrakelünk apámék- hoz. De annyit Ígérj meg, mint urileány, az úri család öreg tag jainak nyugalma kedvéért, ha megérkezünk, úgy fogsz viselkedni, mintha minden rendben volna köztünk. Úgy örülnek a jó öregek eljegyzésünknek. Azután teljes esztendő van még hátra a kitűzött esküvőig, addigra lassan megértetjük velük, hogy mégis jobb Ipsz, ha nem házasodunk össze. Nem gondolod, hogy igazam van? A leány bólintott. Alapjában véve már megbánta, hogy előbb meggondolatlanságában beledobta a jegygyűrűt a folyóba. Nem volt érdemes azért a kis csekélységért, de megérezte, hogy őmaga a hibás. Túlságosan gőgös volt azonban ahhoz, hogy ezt bevallja és Viktor is makacskodott. Tulajdonképen mind a kettőjüknek fájt a szive, de egyik sem akart a másikhoz közeledni. Viktor szülei valahol Mohács felett laktak, közvetlenül a Duna partján. Milyen jól érezték volna magukat egész nyáron át, ha Giziké esztelen lobbanékonyságával nem ront el mindent . . . — Miért nincs Gizikének karikagyűrűje? — kérdezte Viktor anyja, alig, hogy megérkeztek. Viktor mosolyogva kísérelte meg a kínos ügyet elintézni: — A hajón játszott vele, leesett és a Dunába gurult . . . — Ejnye, de kár, — mondta a jó mama, — holnap veszünk helyette újat, s máris méricskélte a menyasszonyka ujját. Viktor zavarba jött: — Ez talán nem szükséges. Majd ugyanannál az ékszerésznél rendeljük meg Pesten a gyűrűt, ahol eredetileg is vettük. A mama arca erre gyanakodóra 5. Autó duccozást, kocsifényezést és kárpitos munkát iegszaksserüebben és leg« juiányosabhan készít KISS 8ALÁZS autó- kocsifényező és kárpitos Zalaegerszegi Ola-ut 16. Telefon hivó 43. változott, mintha sejtette volna, hogy itt nincs valami rendjén. Giziké is gyorsan másra terelte a szót, de az volt az érzése, hogy Viktor anyja, aki naeyon okos asszony volt, átlátott a szitán. Később, mintegy mellékesen, a mama még megjegyezte: — Tulajdonképen meg kellene látogatnotok az ismerősöket, no, de nem olyan sürgős. — Igen, hagyjuk csak egyelőre a látogatásokat, — szólt közbe Viktor, — előbb hadd pihenjük ki magunkat. Gizikének napról-napra mindjobban nehezére esett a kettős játékot folytatni, annál is inkább, mert igazán szerette Viktort és fájt neki, hogy el kell veszítenie. Ahoz már nem volt elég lelkiereje, hogy elébe álljon és bocsánatot kérjen tőle. Valahányszor egyedül maradtak, Viktor ridegen és szinte ellenségesen viselkedett vele szemben. Úgy találta, semmi értelme sincs, hogy megmondja, mennyire nehezére esik a válás. Miért alázkodnék meg, ha Viktor nem szereti őt ? Jobb lesz. — gondolta, — valóban csendesen elválni. Elismerte magában, hogy lobbanékony, hirtelenharagu, úgyis csak megkeserítené Viktor életét. Egyik délutánon együtt üldögéltek a kertben. Giziké kínjában valami ókorból eredő könyvet olvasott, Viktor háromnapos újságot. Viktor úgy tett, mintha érdekelné a lap, Giziké szeme előtt azonban mind többször összefutottak a betűk, mert gondolatai el-elkalan- doztak. Már negyedik napja vendégeskedtek Viktor szüleinél. Két hétig szándékoztak ittmaradni. Istenem! még tiz nap, hogyan fogyan fogja még ezt kibírni ? Egyszerre mind a ketten felugrottak. Viktor édesanyja hívta őket a konyhából. Berohantak, mert megijed ek, tán valami baja tör- történt ? De nem 1 A mama nagy harcsát bontott fel és valami fényes, sárga dolgot tartott a markában, később nagy örömmel meg is mutatta nekik. Giziké látta meg először, felkiáltott: — Gyűrű! . . . karikagyűrű ! — mondta utóbb bizonyos lelkifájdalommal. Aztán eszébe jutott, hallott már olyasmit, hogy állítólag nagy hal gyomrában ilyesmit találtak . . . Bárcsak az én gyűrűm volna, — gondolta. Viktor a gyűrű után nyúlt. Jól szemügyre vette, majd halálsáp- padtan szólt Gizékének: — Nézd meg, 6mi van belevésve ! A leány is elsápadt. Pillanatig tétovázott, azután a mosdótálhoz vitte, megmosta ... az ő gyűrűjét. — Éhez nem tudok szavakat találni, — kezdte. — Én azt hiszem, ennek a dolognak mély jelentősége van, — mondotta a mama. — Égi jel! Talán azt mutatja, hogy benneteÜGYELJEN A KERESZTNÉVRE! „PRO ECCLESIA ET PONTIFICE“ pápai érdemkereszt tulajdonosa MAGYARORSZÁG ARANYKOSZORUS HARANGÖNTÖ MESTERE SZLEZÁK LÁSZLÓ HARANG- ÉS ÉRCÖNTŐDE, HARANGFELSZERELÉSI ÉS '.HARANGLÁBGYÁRA BUDAPEST, VI., PETNEHÁZY-U. 78. (VI., FRANGEPÁN-UTCA MELLETT) SAJÁT HÁZ! TELEFON: 91-3-53 KITÜNTETVE; Párisigvilágkiálli- táson diszoklevéllelT 8 nagy arany- és 1 nagy ezüst ^éremmel, több állami díszoklevéllel. A budapesti Bazilika 7945 kg-os harangja gyáramban készült! Mielőtt harangot rendel- nének, forduljanak teljes bizalommal a régi és megbízható céghez Ml SZÁMTALAN EGYHÁZI ELISMERŐLEVÉL I Előnyös fizetési feltételekl Költségvetés és kisséllás díjmentes 1 Budapesti belvárosi főplébániatemplom részére készített 24U0 kg-os „POLGÁRMESTER HARANG“. I ELADÓ VILLA SZŐLŐVEL a vámostól 15 percnyire A villa állandó lakásra i@ alkalmas. A szőlőhöz teljes felszerelés és 130 gyümölcsfa. A szőlő a legjobb karban. Bővebbet Kovács igazgatónál a Vármegyei Bankban. két, gyermekeim, az Isten is egymásnak teremtett . . . Gizikének sírásra állt a szája, szó nélkül kisietett. Viktor utána- ment, de Gizikét már a kert leg- elhagyatottabb padján találta meg. Zokogott. Odalépett hozzá, felemelte könnyes arcát, úgy kérdezte : — Gizikém ! Mi lesz most ? A leányka szepegve felelt.: — Ezt neked kell eldönteni, Viktor! A fiú lehajolt és a gyűrűt menyasszonya kezére húzta. Aztán egymás nyakát átölelve, lementek a folyópartra . . . felszabadultan a fájó tehertől, boldogan, hosszan elbeszélgettek. Giziké másnap aztán újra jól megnézte a gyűrűt. Nagynehezen módját tudta ejteni, hogy Viktor anyjával négyszemközt maradhasson . . . Ekkor átölelte, megcsókolta, a fülébe súgta: — Köszönöm, édes mama, hogy segített rajtunk. — Hova gondolsz, édes gyermekem, — méltatlankodott a mama. — Én igazán nem tettem értetek semmit.-— Édes ! Ne tagadd ! Már az első napon átláttam a dolgon. Ismerd be, hogy te vásároltad ezt a gyűrűt, amelyet a „hal gyomrában találtál“. . . Azt kérded, hogyan jöttem rá a kegyes csalásra ? Megmondom: Sohasem szenvedhettem, ha Viktor nevét „k“-val írják. Latin név. Victor, azt jelenti magyarul: a győző. Az ékszerésszel tehát fiad nevét én „c“-vel vésettem bele. Már pedig ebben a gyűrűben, — emelte fel kezét Giziké, — a név „k“-val van bevésve. — A mama belátta, hogy leleplezték. Igyekezett azonban menteni a menthetőt: — Viktornak is elárultad ezt? — Még nem ! — Akkor ne is szólj. Most megtaláltátok egymást. Giziké megfogadta a jó tanácsot, — nem is szólt máig sem, pedig ennek már tiz éve. Tartós ondolálós tökéletes szépségét teljes garanciával végzem VERASZTÓ hőlgyfodrász. — Bútort jól és olcsón csak a nagykanizsai Kopstein bu- B toráruházában vásárolhatunk.
