Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 148-223. szám)

1936-07-25 / 169. szám

2. Zalamegyei Újság 1936. julius 25. bornok úgy nyilatkozott, hogy Franco seregeivel együtt már be ■ keríthették és elfoglalhatták volna a fővárost, de meg akarják várni, amig a spanyol vörösöknek Mosz­kvától táplált pénzforrásai elfogy­nak, mert akkor kevesebb áldó- zattal foglalhatják el a fővárost. Mozgalmuk egyébként köztársa­sági. A főváros ellen vonul 12 ezer emberrel Primo de Rivera fia, Antonio de Rivera is. A párisi Jour jelenti, hogy a francia baloldali kormány 20 ezer bombát, sok ágyút, több repülő­gépet, tankot és sok lőszert bo- csátott a spanyol vörös kormány rendelkezésére B!um miniszterel­nök utasítása alapján. Liszt művészete (Negyedik közlemény.) „Genie oblige“. „A lángész kötelez“. Ez volt Liszt jelmondata. És talán senki programmját úgy meg nem való­sította, mint ő. „A iángész köte- telez“ s Liszi két kézzel szórta ajándékait az emberiségnek. Nem volt jótékony egyesület, amelynek ne juttatott volna; nemes célú felbuzdulás, ahoi ne lett volna az első sorban (Beethoven szobra) ; nem volt művész, aki jóindulatát nem tapasztalta ; értékes művészi irányzat, amelynek nem ő voil legbuzgóbb támogatója. Hogy mit köszönhetnek nemes és ön­zetlen baráti érzésének kortársai, az még mindig nincs teljesen tisztázva; de jellemző, hogy ő, aki minden hangversenyével va­gyonokat keresett, a szó szoros értelmében teljesen szegényen' halt meg. De nem csak vagyoni javait osztotta szét gondíaian bőkezű­séggel; szellemének kincseit ép- oíy dúsan tékozoita : fiatal korá­ban remek zongorajátékában. Sajnos nekünk nem adatott meg az az élvezet, hogy ebben a tü­neményes játékban akár csak hanglemezekről is gyönyörköd­hessünk. De azok az óriást tün­tetések, amelyek ünnepéllyé emel­ték minden hangversenyéi; kor­társainak rajongó hódolata s a korabeli elismerten elsőrangú művészek egyhangú magasztaló kritikái sejttemi engedik páratlan zsenialitását. Messze vezetne és lehetetlen is volna itt felsorolni azokat az újításokat, amelyeket Liszt a zongorázás terén létreho­zott. Paganini „ördögi“ hegedű- technikája voit a példa előtte; ezen az alapon elindulva fedezi fel a kaiapácszongorán elérhető hangzásbeli lehetőségek, hangszi- nek, üillemési módost és fogasok egész arzenálját. A ’ ma hóditó sulytechnikának ő a megalapítója. Előadásmódja hasonlóképen pá­ratlan voit. Régi és korabeli mes­terek müveit senki nem iníerpre- iálta hozzá hasonlóan. Művészi hagyatékát tanítványai örökölték, akiknek egész kis lé­giója kisérte el minden útjára, s akiket teljesen ingyen, de annál nagyobb lelkesedéssel oktatott. , Nemcsak tanáar, de pártfogója, barátja, atyja, támogatója volt minden növendékének. Közülük nagyon sokan lettek világnagysá- goKká, hogy csak Säuert és Ro- senthalt említsük. (A magyarok közül tanítványa volt Thoman István). Liszt zsenialitása azonban első­sorban müveiben nyilatkozik meg. Zongorára irt fantáziáinak, átdol­gozásainak (operák), s eredeti müveinek száma szinte belátha­tatlan. Két nagy zongoraversenye, a Halállánc, néhány sorozatos müve a zongorairodalom élén járnak. Vannak azonban csekély értékű virtuóz és u. n. salon- darabjai is; sajnos épen azok, amelyek az átlag ízlésű közönség legkedveltebb műsorszámai. Pedig ezek csak engedmények voltak Liszt részéről már a korabeli publikum kedvéért. — Dalai, mint: „Oh quand je dors !“, „Die Loreley“, „Es war ein Kö­nig in Thule“, „Ich möchte hin- gehn..“, „Ich liebe dich“ stb. a romantikus dalirodalom legszebb igazgyöngyei. — Egyházi müvei közül 4 miséje, requiemje, zsoíiá- rai, a Szent Erzsébet Legenda, a Krisztus oratórium, Szent Ferenc naphimnusza és még számos kisebb kompozíciója a XIX. szá­zad egyházi szerzeményei közül a legmélyebbek és legszebbek közé tartoznak. Az a műfaj azonban, amely jóformán Liszt révén nyert pol­gárjogot a zeneművészeiben s amelyben ő munkásságának és zeneszerzői képességének legjavát adta; a szinfonikus költemény. A szinfonia, mint absolut zenei forma Beethoven alkotásaival egyelőre lezárult. Az a tökéletes­ség, amelyet ő elért s amely már tovább fokozható nem volt, de meg a romantikus szellem és a XIX század magas irodalmi mű­veltsége arra a gondolatra vezet­ték a zeneköltőket, hogy megkí­séreljék az irodalomnak, képző­művészetnek és zenének valami magasabbrendü egységbe való beolvasztását. Ennek az elgondo­lásnak egyik eredménye a szin­fonikus költemény ; legnagyobb művésze Liszt Ferenc. Két szin- fonianak nevezett müve : a Dante és Fauszt szinfonia is irodalmi hatásokat árul el; 13 szinfonikus költeménye pedig e műfaj reme­kei. Ne úgy gondoljuk azonban, hogy ő egy költeménynek, vagy festménynek leírását kísérelte volna meg a zene eszközeivel (esetleg hangutánzássai, ami a legalacsonyabbrendü dolog); nem. Ő a műalkotások hallása, vagy látása nyomán keletkezett érzel­meit foglalta hangokba, s ez a valódi szinfonikus költemény lé­nyege. Liszt műveinek hatása óriási volt. A fenti elvnek végső kon­zekvenciákig való kífejiesztése, a a Qesamm'kunstwerk álma Wag­ner zenedrámáiban valósult meg. A szinfonikus költeményt Strausz Richard művelte rovább ; harmó­niai, hangszinbeli, hangszerelési felfedezései azonban most is érez- teitik hatásukat . . . 50 évvel ezelőtt, 1886 julius 31-én, Németországnak egy kis városa — épugy, mint napjaink­ban — zásziódiszí öltőit. Bay- reuíhban megkezdődtek az ünnepi játékok és a Trisztán díszelőadására várták a birodalom császárát és trónörökösét. Ugyanekkor a Wahnfried villa melletti házikó egy kis szobájában a Mester szive utolsókat dobbant. Európa száguldó üstökösének fénye hal­ványodni kezdett . . . Valahol „Isolda, szerelmi halálát“ játszot­ták s Ő utolsó szavában a sze­relem bajnokát „Trisztán“-! em­legette . . . Mire a birodalom fejedelme megérkezett; a zene fejedelme messze tűnt az Örök­kévalóság felé . . . Róma szelíd lankáitól délre, a kis Albino város kathedráiísá- ban szent Ferenc napján minden évben requiemet tartanak. A pap a káptalan nagynevű tagjának, Liszt abbé c. kanonoknak lelki üdvvéért imádkozik. S bizonyos, hegy nemes szelleme meg is ta­tába azt a békét és boldogságot amit e fö dön hiába keresett ; mint ahogy mi is megtaláljuk müveiben az a magasrendű Szép­séget, amelyet egyedül a meg­nyugtató és felemelő Művészet tud adni a benne remélőknek ! Vida Sándor. A szerző kívánságára ma je­lentettük meg az értékes munká­nak befejező részét, hogy olvasó­ink igy könnyebben áttekinthes­sék az egészet. (Szerk.) Gondatlanság okozta a buda­pesti házösszeomláat. Egy halottja van eddig a szerencsétlenségnek» Budapest, julius 24. Tegnap' délután borzalmas szerencsétlen­ség történt a fővárosban a Keleti pályaudvar közelében. A Rákóczi­ul 73. számú négyemeletes sa­rokház sarokrésze nagy robbajjal beomlott és a tetőtől a földszin­tig romhalmazzá változott Csak a tetőrész maradt függve a le­vegőben. A beomlott rész mind­egyik emeletén egy egy lakás, a földszinten pedig üzlethelyiségek voltak. Igen nagy szerencse, hogy a lakók egy része nyarai, a töb­biek pedig nem voltak otthon, il­letőleg a beomlás kezdetén el­menekültek. így a jelek szerint a szerencsétlenségnek csak egy ha­lálos áldozata van : Péntek Ma­liid cselédleány, aki a negyedik­emeleti lakásban volt alkalmazás­ban. Néhány lakó és járókelő — többnyire könnyebben — megse­besült. A szerencsétlenség után percek alatt megjelentek a tűzoltók, a mentők és az utászkatonák, s megkezdték a mentést, valamint a romok eltakarítását. A gázmü­vek és vízmüvek emberei elzár­ták a vezetékeket A rendőrség is nagy felkészültséggel vonu-t fel és eílávoliíotta az ezrével össze­gyűlt kiváncsiakat, akik akadá iyozták a mentési munkákat. A szerencsétlenség következtébe í a Rákóczi-ut villamosforgalma tel­jesen megszűnt és tömegesen torlódtak össze a kocsik. Később pótlásukra autóbuszokat állítottak be. Hamarosan megjelent a szeren­csétlenség színhelyén Lieber al­polgármester, aki a rendőrséggel és a vizsgálóbíróval együtt vizs­gálta a szerencsétlenség okát. Megállapították, hogy a ház az Ingatlanbank tulajdona. Egyik lakó az alpolgármesternek a bank egyik levelét adta át. Ebből ki­tűnt, hogy már korábban repedé­sek mutatkoztak a házon, s a latió felhívta a bankot, hogy ja- ! vitsa ki az épületet, ellenkező esetben vagy maga javíttatja meg a bank költségére, vagy pedig ugyancsak a bank költségére szállodába megy lakni. A bank ez ellen tiltakozott és kö­zölte, hogy a házat megvizsgál­tatta. Ez alkalommal találtak hi­bákat, de ezek nem jelentenek veszélyt. A szerencsétlenség bor­zalmasan cáfolta meg a bank op­timizmusát. Kihallgatták a bank vezetőit és mérnökeit, akik elmon­dották, hogy több vizsgálatot tar­tottak az épületben, de nagyöbb veszélyt nem vettek észre. Teg­nap délben mégis megkezdték az emeleti erkély alátámasztását, de ez már későn volt. Valószínű, hogy a hatóságok a bank vezetői­nek felelősségét áilapitják meg. Budapest, julius 24. A Rákóczi­éi ház romjainak eltakarítása még ma reggel is igen lassan haladt, mert előbb el kellett távo­lítani az újabb szerencsétlenség­gel fenyegető fennakadt tetőszer­kezetet, valamint a falromokat. Az első halottat, Péntek Matiidol, ma déleiőít húzták ki a romok alól. A legújabb jelentések sze­rint valószínűen még több halott fekszik a romok a!aU. A szeren­csétlenség pillanatában ugyanis az állványozáson dolgoztak Simon István és Boika István munkások, s ezek este nem tériek haza. Azt hiszik, hogy a romok alatt van­nak. Ugyancsak hiányoznak azok közül az emberek közül is, akik a házbeomláskor az üzletekben tartózkodtak. A hatóságok meg­állapítása szerint Benke Imre őrszemes rendőrnek köszönhető, hogy a házbeomiás nem okozott tömegszerencsétíenségef. A rendőr ugyanis észrevette, hogy a ház faiai megrepednek, s hangos ki­áltásokkal figyelmeztette a járó­kelőket, valamint az üzletek ve­vőit, hogy távozzanak a veszede­lem szinneiyéről. A rendőr fel­szólításának legtöbben eleget is tettek, s igy elkerülték a vesze­delmet. Budapest, julius 24. Az össze­omlót! háztói eddig 18 villamos- kocsi törmeléket hordtak ei. A romok eltakarítása közben egy macska ugróit elő a beomlott rádióüzletbőí, Az Ingatlanbank vezetői egye­lőié őrizetben vannak. Beigazoló- dou, hogy Halmos igazgató több­ször megkérdezie a mérnököktől, nincs*e szükség sürgős intézke­désre, de a szakértők azt válaszol­ták, hogy nincs közvetlen veszély. Egy gépészmérnök elmondotta, hogy a rádlóüzíeiben régebben tűz volt, s akkor az acéigerendák elvesztették szilárdságukat. Ez okozia a szerencsétlenséget. A ház épen maradt részének lakóit kilakoltatták, s ezek most az udvaron ülnek, várva a hely­színi szemle eredményét. Órát és ékszert csak / Min é í vegyen. WargaJ&ajoj órás és ékszerész

Next

/
Thumbnails
Contents