Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)

1936-05-17 / 114. szám

4. Zalamegyei Újság 1936. május 17. Zalaegerszeg, mint megyeszékhely. Irta: Fára József dr. Bogyay Lajos megyefőnök Batthyány herceghez írott levelében felhívja a herceg figyelmét arra, milyen jelentő­sége volna annak, ha a megyeszékhelyet áthelyezik Nagy­kanizsára, „amely város — írja a megyefőnök — most is már a kereskedési élénkség által egy szebb jövőnek néz elébe, a tervezett vasútvonalnak azon vezetése által pedig idővel nagy és élénk várossá fejlődni fog,“ Kéri a herceget, tegye lehetővé a kérdés megoldását azzal, hogy uradalmi épületeiből mind a hivatalok elhelyezésére, mind lakás céljaira több épületet bocsát a vármegye rendelke­zéseire. Mert mindaddig, amíg a szállások kérdése nincs rendben, nem javasolhatja az áthelyezést, amely pedig a városra nézve kétségtelen nagy haszonnal járna. Batthyány Fülöp herceg Bécsből keltezett levelében kedvezőtlen választ ad a megyefőnöknek. írja, hogy az összes uradalmi épületei, amiket az uradalom nem vett használatba, már az előző év őszén bérbeadattak, és így nincs olyan épület, amelyet a megyei székhely áthelye­zése esetén akár lakásnak, akár hivatali helyiségek céljaira átengedhetne. A herceg válasza a megyefőnököt elhatározásra birta. Be sem várta, hogy a másik kérdezett fél, Kanizsa város tanácsa nyilatkozzék, hanem a herceg kedvezőtlen vála­szával eldöntöttnek tekintette a kérdést és megtette javas­latát, Jelentésében fejtegeti, hogy bár közlekedés és né­pesség szempontjából, valamint a jövő fejlődés szempont­jából Nagykanizsa megfelelőbb megyei székhely lenne, mint Egerszeg, de, mert a földes úr megfelelő szállást és hivatali helyiségeket nem biztosíthat, a város pedig sze­gény és segítséget nem adhat és mert Egerszeg hosszú időn át volt a megye székhel}re és elegendő hivatali he­lyisége is van, azt javasolja, hogy a megyeszékhelye maradjon továbbra is Egerszegen. De nem hagyhatja tekin­teten kívül azt a körülményt sem, hogy a járási főszol­gabírói székhelyek közelebb esnek Egerszeghez, mint Kanizsához s így nemcsak maga, hanem a törvényszék elnöke is a régi állapot fentartását látja célszerűnek, A soproni kerületi szervező bizottság nem elégedett meg Bogyai megyefőnök válaszával s azt kívánta, hogy kérdezze meg még egyszer Kanizsa város tanácsát s annak a nyilatkozatát terjessze fel. A városi tanács az újabb kérdezősködésre részletesen kifejti, hogy milyen áldozatokat kész hozni arra az esetre, ha a megye székhelyét odahelyezik. Addig is, amíg meg­felelő épületet emelnek a megyei hivatalok elhelyezésére, hivatalihelyiségeket ingyen bocsát rendelkezésre. Tisztvi­selők részére bőségesen szolgálhat lakásokkal, mert van erre a célra elegendő alkalmas épület, sőt számos új épületet is emelnek. A legnehezebb része a kérdésnek a a börtönök elhelyezésének a megoldása volt. Erre nézve a városi tanács azt válaszolja, hogy ha a hercegi urada­lom nem is adhatná oda saját börtönhelyiségét, lehet még Kanizsán olyan helyiségeket találni, amelyeket börtön céljaira átalakíthatnak. Kanizsán ez nem lenne olyan ne­hézség, amely a megyeszékhely áthelyezését hátráltathatná. Építkezés esetére felajánl Kanizsa városa 500.000 téglát és 2000 szekér homokot a helyszínére fuvarozva és a szükséghez képest kész még további áldozatokat is hozni. A városi tanács nyilatkozata ellenére a megyefőnök mégis megmarad eredeti javaslata mellett, vagyis, hogy a megyei székhely továbbra is Egerszeg legyen. Rámutat felterjesztésében arra, hogy bármennyire készséges is Nagy­kanizsa városa áldazatokat hozni a székhely áthelyezése érdekében, azonban a város vagyoni helyzete olyan, hogy a felajánlott áldozatokkal járó terheket elviselni képtelen, A megyei hivatalok részére 24—26 hivatali helyiség, a törvényszék részére ugyanannyi helyiség és a börtönök lennének szükségesek. Nagykanizsán nincsenek oly épü­letek, melyekben ennyi hivatali helyiség volna található. Az egyedüli épület a nagy vendéglő volna, melyben van mintegy 14—16 helyiség, azonban ennek évi bérlete 4000 forint, ezt a terhet pedig a város viselni képtelen. Ezért az előző jelentésében már felhozott és most is nyoma­tékosan részletezett okok miatt továbbra is csak azt java­solja, hogy a megye székhelyét ne vigyék át Zalaeger­szegről Nagykanizsára. Bogyay Lajos megyefőnöknek ezzel a jelentésével a megyei székhely áthelyezésére tett első kísérlet meg is hiúsult és a Bach-korszak alatt később sincs nyoma annak, hogy újabb lépéseket tettek volna a megyei székhely át­helyezésére. Ezután a Bach-korszaki kísérlet után egy második kísérlet is volt, amely arra irányult, hogy a megyei szék­helyt elhelyezzék Egerszegről. Ez a kiegyezést követő időre esik. A kiegyezés után való években, amikor a fe­lelős kormányzattal kellett összhangba hozni a megyei intézményt és a megyéket terület és székhely szempont­jából rendezni, a rendezéssel kapcsolatos törvényjavaslatok előkészítése és az 1876. évi 36, t. c. meghozatala előtti munkálatok közben merültek fel oly jelenségek, amik Zalaegerszegnek, mint vármegyei székhelynek a létét újból veszélyeztették. 1873—74-ben már előkészítette a belügyi kormányzat, illetőleg az országgyűlés képviselőháza az említett törvény­cikkhez a javaslatot, amely a vármegyék területi beosz­tásával és ezzel kapcsolatosan egyik-másik vármegye székhelyének az elhelyezésével is foglalkozott. A képviselőház eme bizottságának, amely ezt a ja­vaslatot előkészítette, Csengeri Antal volt az elnöke, a nagykanizsai kerület országgyűlési képviselője. Nagyka­nizsa városa ezt a kedvező alkalmat fel akarta használni arra, hogy a Bach-korszakban meghiúsult kísérletet fel­újítsa és törekvését a megye székhely megszerzésére megvalósítsa. Ezért képviselője Csengeri Antal útján 1874. évi január 16-án emlékiratot nyújtott be a képviselőház­hoz, amelyben kéri, hogy az országgyűlés Zala vármegye székhelyét Zalaegerszegről Kanizsára helyezze át. Kérelmét a vármegye területének tervbe vett rende­zésével hozza kapcsolatba. Ugyanis abban a bizottságban, amely a vármegyék területi beosztására vonatkozó javas­lattal foglalkozott, felmerült az a terv, hogy a kis terje­delmű Veszprém meg}^e területének nagyobbítására Zala vármegyéből az akkori tapolcai járás jórészét, a jelenlegi balatonfüredi járást átcsatolják Veszprém megyéhez, vi­szont Zalához tervezték átcsatolni Somogy vármegye csur­gói járását. Ezzel a nagyszabású változtatással kapcsolta egybe Kanizsa a kérelmét és annak megokolására többféle szem­pontot hozott fel. Elsősorban politikai szempontból tartja megokoltnak a megyei székhelynek Egerszegről Kanizsára való átvitelét. Ezzel — úgymond •— vármegyének egyik igen nagy terjedelmű, nem magyar lakosságú része, a Muraköz még szorosabban kapcsolódik a megyéhez, ha annak lakossá­gát nemcsak egyéb magánügyei, hanem a hatóságoknál elintézendő ügyei is Kanizsához, a hozzá legközelebb eső városhoz kötik. De ezen felül is — mondják — Egerszeg nem al­kalmas székhelynek, mert a zord, hegyes Göcsej kivéte­lével, a vármegye többi vidékétől távol fekszik és megkö­zelíthetetlen, míg Kanizsa, igaz, hogy a megye legszélén, de egy bőtermő, vasúttal és utakkal jól ellátott vidék központjában fekszik. A vasúti vonalak miatt is a közönség könn}rebben hozzáférhet Kanizsához, mint Egerszeghez, amelynek nincs is vasútállomása. (T. i. 1874-ben Egerszegen még nem volt vasút; legközelebbi vasúti állomás Zalaszentiván volt.) Kanizsa kereskedelme, ipara sokkal fejlettebb, mint Eger- szegé; pénzintézetei nemcsak Zala, hanem a szomszédos Somogy megye, sőt Horvátország gazdasági, ipari és ke­reskedelmi életének fő mozgatói. Katonai szempontból is felette áll jelentőségében Zalaegerszegnek, amelynek még helyőrsége sincs, míg Kanizsán gyalogos és lovas katona­ság, sőt tüzérség is van. (Fotytatása következik).

Next

/
Thumbnails
Contents