Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-05-17 / 114. szám
4. Zalamegyei Újság 1936. május 17. Zalaegerszeg, mint megyeszékhely. Irta: Fára József dr. Bogyay Lajos megyefőnök Batthyány herceghez írott levelében felhívja a herceg figyelmét arra, milyen jelentősége volna annak, ha a megyeszékhelyet áthelyezik Nagykanizsára, „amely város — írja a megyefőnök — most is már a kereskedési élénkség által egy szebb jövőnek néz elébe, a tervezett vasútvonalnak azon vezetése által pedig idővel nagy és élénk várossá fejlődni fog,“ Kéri a herceget, tegye lehetővé a kérdés megoldását azzal, hogy uradalmi épületeiből mind a hivatalok elhelyezésére, mind lakás céljaira több épületet bocsát a vármegye rendelkezéseire. Mert mindaddig, amíg a szállások kérdése nincs rendben, nem javasolhatja az áthelyezést, amely pedig a városra nézve kétségtelen nagy haszonnal járna. Batthyány Fülöp herceg Bécsből keltezett levelében kedvezőtlen választ ad a megyefőnöknek. írja, hogy az összes uradalmi épületei, amiket az uradalom nem vett használatba, már az előző év őszén bérbeadattak, és így nincs olyan épület, amelyet a megyei székhely áthelyezése esetén akár lakásnak, akár hivatali helyiségek céljaira átengedhetne. A herceg válasza a megyefőnököt elhatározásra birta. Be sem várta, hogy a másik kérdezett fél, Kanizsa város tanácsa nyilatkozzék, hanem a herceg kedvezőtlen válaszával eldöntöttnek tekintette a kérdést és megtette javaslatát, Jelentésében fejtegeti, hogy bár közlekedés és népesség szempontjából, valamint a jövő fejlődés szempontjából Nagykanizsa megfelelőbb megyei székhely lenne, mint Egerszeg, de, mert a földes úr megfelelő szállást és hivatali helyiségeket nem biztosíthat, a város pedig szegény és segítséget nem adhat és mert Egerszeg hosszú időn át volt a megye székhel}re és elegendő hivatali helyisége is van, azt javasolja, hogy a megyeszékhelye maradjon továbbra is Egerszegen. De nem hagyhatja tekinteten kívül azt a körülményt sem, hogy a járási főszolgabírói székhelyek közelebb esnek Egerszeghez, mint Kanizsához s így nemcsak maga, hanem a törvényszék elnöke is a régi állapot fentartását látja célszerűnek, A soproni kerületi szervező bizottság nem elégedett meg Bogyai megyefőnök válaszával s azt kívánta, hogy kérdezze meg még egyszer Kanizsa város tanácsát s annak a nyilatkozatát terjessze fel. A városi tanács az újabb kérdezősködésre részletesen kifejti, hogy milyen áldozatokat kész hozni arra az esetre, ha a megye székhelyét odahelyezik. Addig is, amíg megfelelő épületet emelnek a megyei hivatalok elhelyezésére, hivatalihelyiségeket ingyen bocsát rendelkezésre. Tisztviselők részére bőségesen szolgálhat lakásokkal, mert van erre a célra elegendő alkalmas épület, sőt számos új épületet is emelnek. A legnehezebb része a kérdésnek a a börtönök elhelyezésének a megoldása volt. Erre nézve a városi tanács azt válaszolja, hogy ha a hercegi uradalom nem is adhatná oda saját börtönhelyiségét, lehet még Kanizsán olyan helyiségeket találni, amelyeket börtön céljaira átalakíthatnak. Kanizsán ez nem lenne olyan nehézség, amely a megyeszékhely áthelyezését hátráltathatná. Építkezés esetére felajánl Kanizsa városa 500.000 téglát és 2000 szekér homokot a helyszínére fuvarozva és a szükséghez képest kész még további áldozatokat is hozni. A városi tanács nyilatkozata ellenére a megyefőnök mégis megmarad eredeti javaslata mellett, vagyis, hogy a megyei székhely továbbra is Egerszeg legyen. Rámutat felterjesztésében arra, hogy bármennyire készséges is Nagykanizsa városa áldazatokat hozni a székhely áthelyezése érdekében, azonban a város vagyoni helyzete olyan, hogy a felajánlott áldozatokkal járó terheket elviselni képtelen, A megyei hivatalok részére 24—26 hivatali helyiség, a törvényszék részére ugyanannyi helyiség és a börtönök lennének szükségesek. Nagykanizsán nincsenek oly épületek, melyekben ennyi hivatali helyiség volna található. Az egyedüli épület a nagy vendéglő volna, melyben van mintegy 14—16 helyiség, azonban ennek évi bérlete 4000 forint, ezt a terhet pedig a város viselni képtelen. Ezért az előző jelentésében már felhozott és most is nyomatékosan részletezett okok miatt továbbra is csak azt javasolja, hogy a megye székhelyét ne vigyék át Zalaegerszegről Nagykanizsára. Bogyay Lajos megyefőnöknek ezzel a jelentésével a megyei székhely áthelyezésére tett első kísérlet meg is hiúsult és a Bach-korszak alatt később sincs nyoma annak, hogy újabb lépéseket tettek volna a megyei székhely áthelyezésére. Ezután a Bach-korszaki kísérlet után egy második kísérlet is volt, amely arra irányult, hogy a megyei székhelyt elhelyezzék Egerszegről. Ez a kiegyezést követő időre esik. A kiegyezés után való években, amikor a felelős kormányzattal kellett összhangba hozni a megyei intézményt és a megyéket terület és székhely szempontjából rendezni, a rendezéssel kapcsolatos törvényjavaslatok előkészítése és az 1876. évi 36, t. c. meghozatala előtti munkálatok közben merültek fel oly jelenségek, amik Zalaegerszegnek, mint vármegyei székhelynek a létét újból veszélyeztették. 1873—74-ben már előkészítette a belügyi kormányzat, illetőleg az országgyűlés képviselőháza az említett törvénycikkhez a javaslatot, amely a vármegyék területi beosztásával és ezzel kapcsolatosan egyik-másik vármegye székhelyének az elhelyezésével is foglalkozott. A képviselőház eme bizottságának, amely ezt a javaslatot előkészítette, Csengeri Antal volt az elnöke, a nagykanizsai kerület országgyűlési képviselője. Nagykanizsa városa ezt a kedvező alkalmat fel akarta használni arra, hogy a Bach-korszakban meghiúsult kísérletet felújítsa és törekvését a megye székhely megszerzésére megvalósítsa. Ezért képviselője Csengeri Antal útján 1874. évi január 16-án emlékiratot nyújtott be a képviselőházhoz, amelyben kéri, hogy az országgyűlés Zala vármegye székhelyét Zalaegerszegről Kanizsára helyezze át. Kérelmét a vármegye területének tervbe vett rendezésével hozza kapcsolatba. Ugyanis abban a bizottságban, amely a vármegyék területi beosztására vonatkozó javaslattal foglalkozott, felmerült az a terv, hogy a kis terjedelmű Veszprém meg}^e területének nagyobbítására Zala vármegyéből az akkori tapolcai járás jórészét, a jelenlegi balatonfüredi járást átcsatolják Veszprém megyéhez, viszont Zalához tervezték átcsatolni Somogy vármegye csurgói járását. Ezzel a nagyszabású változtatással kapcsolta egybe Kanizsa a kérelmét és annak megokolására többféle szempontot hozott fel. Elsősorban politikai szempontból tartja megokoltnak a megyei székhelynek Egerszegről Kanizsára való átvitelét. Ezzel — úgymond •— vármegyének egyik igen nagy terjedelmű, nem magyar lakosságú része, a Muraköz még szorosabban kapcsolódik a megyéhez, ha annak lakosságát nemcsak egyéb magánügyei, hanem a hatóságoknál elintézendő ügyei is Kanizsához, a hozzá legközelebb eső városhoz kötik. De ezen felül is — mondják — Egerszeg nem alkalmas székhelynek, mert a zord, hegyes Göcsej kivételével, a vármegye többi vidékétől távol fekszik és megközelíthetetlen, míg Kanizsa, igaz, hogy a megye legszélén, de egy bőtermő, vasúttal és utakkal jól ellátott vidék központjában fekszik. A vasúti vonalak miatt is a közönség könn}rebben hozzáférhet Kanizsához, mint Egerszeghez, amelynek nincs is vasútállomása. (T. i. 1874-ben Egerszegen még nem volt vasút; legközelebbi vasúti állomás Zalaszentiván volt.) Kanizsa kereskedelme, ipara sokkal fejlettebb, mint Eger- szegé; pénzintézetei nemcsak Zala, hanem a szomszédos Somogy megye, sőt Horvátország gazdasági, ipari és kereskedelmi életének fő mozgatói. Katonai szempontból is felette áll jelentőségében Zalaegerszegnek, amelynek még helyőrsége sincs, míg Kanizsán gyalogos és lovas katonaság, sőt tüzérség is van. (Fotytatása következik).